A Kispók hálójában. Polski 126p használtteszt
Polski Fiat 126p, 1977 - használtteszt
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Apró, kényelmetlen, nem biztonságos, ereje alig, egy szúnyog nagyobbat csíp. A kispolszkiba mégsem nehéz fülig beleszeretni.
Az ismert narancsos színűt rendszáma után Cecilnek, a spéci matt kéket szimplán kisautónak hívja. Az ilyen állapotban ritka kincs narancs 1977-es évjáratú, 171 ezer km-t futott, majdnem mindene gyári eredeti, a kék egy kvázi új kocsi amúgy 86-os születéssel. Nekem a 23 lóerős 600-as narancsot van szerencsém vezetni, az újabb 650-es és már kemény 24 lovas kék viszont – némi sofőri trükkel – ALS-es Subarukat megszégyenítően durrog és robbantgat előttem az óbudai forgalomban. Négypontos övvel a kagylóülésbe szorítva ömlik rólam a víz, de vigyorgok, mint a tök, s kezdek szerelembe esni. Szerencsére Obrotka Gyula, a tulaj nem féltékeny, ő mondjuk már 11 éve Kispolszki-fertőzött.
Nem is „csak” ez a két Kispókja van, hiszen különböző garázsokban akad még három másik… Ez a kettő a használós, de télen a sóban már nem igen veszi őket elő. Esőben sem szívesen. Telente egy szigorúan háromajtós és mellékesen 2002-es, már nem 68, hanem 86 lóerős, 16 szelepes (nem klímás, nem szervós) Suzuki Swifttel rohangál (sóban vele sem), és azt is eléggé megkedvelte, ahogy kiszűröm a válaszából. A Swiftben is érzel mindent, könnyű, ráz, nem vajjal kikent, mint a modern autók, különben ültetett, alufelnis – mondja, na de a leghevesebben mégiscsak a Kispolszkiért dobog a szíve, nem is lehet vitás.
Pedig a család ladás volt. Majd az anyuka vásárolta az elsőt 126-osukat használtan, hogy aztán 2003-ban Gyula is elkötelezze magát a típus mellett. Nem volt egyértelmű választás – felmerült nagymotoros nyugati verda, sok minden, ami 2-300 ezer forint környékén megkaparintható. És Kispolszki lett a dologból. Ami azért „félig” nyugati, olasz licenc, nem szigorúan keleti (NDK-s, csehszlovák, román, jugoszláv vagy szovjet). Kilakatolva, átfényezve, központi zárral, 13-as kerekekkel 200 ezerből megvolt. Csöppet ugrunk az időben (és nem térünk ki részletesen egy kölcsön-Polskira, egy összetörtre, egy elhúzódott javításra), s 2009-et írunk, ekkor szerezte be Cecilt egy „százasért”. És azóta majd’ minden évben megtalálta, megtalálja őt egy újabb és újabb Kispolák – utoljára például egy 16 ezer kilométeres jött szembe 30 ezerért… Van 1973-as, hoppá, már 40 esztendős olaszországija is Torinóból, nem lengyel Bialából vagy Tychyből, az alvázszám szerint a kerek 17 ezredik… Napokat lehetne sztorizni, nem létező A4-es papírokat teleírni a történésekkel, a kalandokkal, a szívásokkal és azzal, hogy.
Hogy egyszer csak az ember, ha Gyula, akkor megelégeli a sárga angyalt, a szereltetést, a fölöslegesnek tetsző kiadásokat, s egy kis kedvvel és érzékkel maga javítgatja és gyógyítgatja, amit kell. Odáig fejlődve, hogy végül összerak egy 5 fokozatú váltót olasz alkatrészekből. Igen, a kékben, a kisautóban 5-ös váltó van. És Momo-felni meg Momo-kormány és olasz hátsó embléma és jaj, ő egészében hétszámjegyű forintban van új gyári motorral, új gyári futóművel, új gyári mindennel a boltból, azaz Lengyelországból. De mennyire gyönyörű! Akkor is, ha a kerek kis tükrei nagyjából semmire sem jók, s ha ereje nem is az a letaglózó mértékű.
Olyan ostobaságokat kérdezek rossz szokásból, hogy mennyi egy Kispolszki végsebessége, hogyan gyorsul 100-ra, stb. Ostobaságok, mert a gyári 105-ös végsebesség helyett ő a 85-ös utazót tartja ideálisnak percenkénti tán 4000-es fordulaton, 100 km/órára meg sosem sprintel, de egyébiránt 33-60 mp lehet – teszi hozzá viccesen. Ellenben 6 mázsa sincs a kocsika, és hát szerintem 40-50-ig tök jól megy… Városba, Budapestre nem is kell több. Szervokormány? Minek? ABS? Ugyan már! Rádió? A zaj úgyis elnyomná. De milyen zaj! Kedvesen pöfög mind a két henger, csak a meleget nem szereti a léghűtéses technika. Picit nehezen indul be és kis gázzal, sebaj. És géptető kinyit, kitámaszt, 24 lóerőt szellőztet, ahogy kell.
Én meg a helyes pillangóablakokon át szellőztetek, és ja, ömlik rólam a víz. Bevallom, az első métereken remeg kezem-lábam, a hiper-szuper, isten tudja hány milliós/tizenmilliós modern autók bunkerságához képest ez egy csotrogány, egy gyösz, egy szerencsétlenség négy minikeréken, nem messze a földtől, a többiek övvonala alatt, büdösen, lassan, kényelmetlenül, kevéske fékkel, közel nulla biztonsággal. És? Miért hiszi azt majdnem mindenki, hogy biztonságos a közlekedés, ha rengeteg sok tonnában és légzsákerdőben nyomulnak számítógépek uralma alatt, humanoid tervezte és vállalta elektronikus béklyóban? Jó, egy fityóst ha oldalba kap akár csak egy gigantikus Opel Astra, sanszosabb a súlyos sérülés (vagy még rosszabb), mint egy nagyobb-biztonságosabb-korszerűbb autóban, de ebbe nem érdemes mélyebben belemenni. Meg kéne tanulni vezetni, agyhoz és szemhez kéne kötni a jogosítványszerzést, nem szabályokhoz és pénzhez, na mindegy.
Túl a barátkozáson már nem parázom túl a fékezést, nincs gondom az apró pedálokkal, nem érdekel, hogy üstökösként húz el egy 50-es robogós. A vékonyka és jókora kormányt könnyű tekergetni, s olyan kicsi a bódé meg a tengelytáv, hogy parádés a fordulékonyság. A kagylóülést imádom, de azért az eredeti puffokat is kipróbálom, s ha akarom, elhiszem, hogy például a legutóbbi krakkói találkozóig és vissza is elég kényelmes volt az utas(ok)nak… Négy az ütem, imádnivaló a hang, takarékos az üzem. Szemben a Trabival a Kispók tényleg takarékos, reálisan 5-5,5 liter benzinnel elvan 100 km-en, de ahogy hallom, a klubban akadnak olyan művészek, akik 4,5-re is leviszik a fogyasztást. A tank papíron 21, gyakorlatilag alig több mint 19 literes. Jó bele a sima 95-ös, néha azért 98-ast is kap (cserébe, hogy elvitte a gazdit Lengyelországba), olajból meg 5 ezrenként 15W-40-est.
Mire kell figyelnem? Az egyes nem szinkronizált, csak álló helyzetben kapcsolhatom. És passz. Dodzsemet vezetek, játszom. Gokartozom, ami a versenyautózás alapja. Efféle érzések töltenek el, s még azon is gondolkodom, hogy most akkor egy szentimentális vén pöcs vagyok-e, mert tetszik, s mert együtt tudnék vele élni… Lehet. Mármint, hogy az vagyok, de egy-két személynek és csomagjuknak elég tágas az egérkamionnak is csúfolt 126-os, és nem csak előre, a 100 literes poggyásztérbe, de a tetőre és hátra vagy oldalra is lehet rámolni, ha úgy adja.
Gyula még ezernyi specialitásról beszél: dinamó van, azért a töltésmérő, aminek 14-14,2-t kell mutatnia menetben (lámpakapcsolással fél volttal kevesebbet), s akkor nyugodtság van. A dugóban araszolgatáskor nincs, hiszen a dinamó alapjáraton nem tölt. Sötétben az amúgy mókásan sárgás lámpa fénye minimális, és R2-es gömbizzók vannak, nem is halogének – ez is a dinamóra vezethető vissza. A hátsókerék-meghajtás előnyeit régebben még ki-kiélvezte, manapság már nem. És gyerekjáték jó (elöl keresztlaprugós, hátul háromszög lengőkaros) futóművet rakni alá. Az úthibákat persze nem szereti a Kispolszki (sem), és akkor már a fő típushibák: gyújtás, Hardy menesztő, rozsda. Nem feltétlen ebben a sorrendben.
Ha már a modell múltjáról most nem értekeztünk (de itt ez a történeti cikk tőlünk, itt olvashatóak a használói vélemények, és a fiat126.hu[/url] leírását is melegen ajánljuk az érdeklődőknek), mi a jövő? Egy nagy, a Kispókoknak közös garázs építése, ahol egyszerre lehet őket tárolni, simogatni, szerelgetni, szépítgetni, építgetni. Az OT-s rendszám és minősítés nem pálya, mert Gyulát nem is érdekli és nem is érné meg jobban. És a jelen? Van respektje az autónak? Javulóban a helyzet, már nem érzem azt, hogy mindenki meg akarna ölni – feleli. Sok a pozitív visszajelzés, a klubbal meg megyünk a találkozókra, s már több külföldi kispolszkis is vissza-visszajár a magyarországi rendezvényekre.
Búcsúzom Ceciltől (és a még lenyűgözőbb kisautótól), abszolút le vagyok nyűgözve, de persze tudom: fanatizmus, sok-sok idő, nem kevés pénz, szakértelem (vagy jó, megbízható szerelő) és alkatrész is kell ahhoz, hogy ilyen színvonalon fityózhasson az ember. Jobbára hobbiból. Szerelemből. És egy kolléga nemrég Kispolszkit akart venni, végül Cinquecentóval gurult haza. Hamarosan őt is kipróbálom, aztán majd meglátjuk, tudok-e szabadulni a Kispók hálójából.
Nekem is volt kettő. Első fiatal koromban volt, szerettem. Persze nem lehet összehasonlítani a mai autókkal, voltak hibái, de valahogy akkoriban megbocsátóbbak voltunk az autónkkal, így vissza emlékezve inkább kalandosnak mondanám. Nagyon tetszett, hogy magam is meg tudtam javítani. A lányok imádták, nevettek amikor elővettem a seprű nyelet és azzal indítottam. Csajoknak azt mondtam: az autó a férfi péniszének meghosszabbítása, de nekem ez is elég. Ez a duma mindig bejött. Azt viszont utáltam, hogy némelyek azzal szórakoztak, hogy berakták olyan helyre, ahova épp csak befért, vagy pl. egyszer elvitték 100m távolabb egy mező közepére.
A másik már később második autónak, munkás kocsi szerepben, nem kiméltem, de bírta. Egy robogónál többet ér és olcsóbb.
Hat en ugy kezdtem a Pokos karierremet h a Passatom cserben hagyot,keresztanyameknak
volt egy az udvar vegeben 3honap muszakival,olivazold,de az a fenyezes!
Csakis kivulrol!Az ajto ele a csomagtarto a hatuljanak a belso resze az ajtok belseje feher volt.
En birtam Balcsira is lementunk 4en!Velencere,Hungaroringre…
1nagy gondja volt,az egyik elozo kedves tulaj fuggocsapszeget cserelt szerintem langgal mert
nem lehetett az elejet beallitani,hol jobbra,hol balra huzott zorgot.
De a szaki biztosra ment mert ami csavart talalt azt lehegesztette.
Egyszer nem hagyot ott,nem ugy mint a Passat.2honap utan elkeszult a B2es addig a Polak
parkoloba kerult 1,5honappal kesobb hajtokar torese lett a Passatnak.
Igy lettem kozel 1,5evig Polakos.
Anyam csakis azzal tudott tolatva parkolni ugy hogy minden a helyen maradjon.
Jo emlekek fuznek hozza.
Hat en ugy kezdtem a Pokos karierremet h a Passatom cserben hagyot,keresztanyameknak
volt egy az udvar vegeben 3honap muszakival,olivazold,de az a fenyezes!
Csakis kivulrol!Az ajto ele a csomagtarto a hatuljanak a belso resze az ajtok belseje feher volt.
En birtam Balcsira is lementunk 4en!Velencere,Hungaroringre…
1nagy gondja volt,az egyik elozo kedves tulaj fuggocsapszeget cserelt szerintem langgal mert
nem lehetett az elejet beallitani,hol jobbra,hol balra huzott zorgot.
De a szaki biztosra ment mert ami csavart talalt azt lehegesztette.
Egyszer nem hagyot ott,nem ugy mint a Passat.2honap utan elkeszult a B2es addig a Polak
parkoloba kerult 1,5honappal kesobb hajtokar torese lett a Passatnak.
Igy lettem kozel 1,5evig Polakos.
Anyam csakis azzal tudott tolatva parkolni ugy hogy minden a helyen maradjon.
Jo emlekek fuznek hozza.
Hála Istennek, nekem ilyen soha nem volt, de nem is vágytam rá soha, csak nagyon kisgyerek koromban. Volt egy évig egy 500-as Fiatom, azt még sezeretni is tudtam volna, ha nem lett volna akkora megbízhtatlan trágyadomb! Mindig véres volt a torka valami miatt 🙁
Ooo, nekem is ilyen bilikék kispolák volt az elsö autom. Igaz az még csak 600-as volt. A haverokkal bejártuk vele az országot.. Én szerettem nagyon, megszakitohézag kellett neki, meg ha elment a termosztátja kitámasztottuk egy fadarabbal, aztán kiment a világbol. Igaz 9 litert evet(oké,oké egy fiatal versenyzö 42-es gyorsitofuvákáitol ez nem isvolt sok, bár elég lett volna egy kapcsolo bele, padlo, alapjárat felirattal 🙂 ) de akkoriban még 200ft-al mentem tankolni.:-) A feleségemnek is ilyet vettem késöbb, 115 volt az Erzsébetkirályné utcai merkurnál. Azt 5 évig használta, akkor adtuk el 190ezerért elvitte a 2. érdeklödö, a hirdetés feladása napján. A feleségem a mai napig állitja az volt élete legjobb autoja és ezt vallotta rengeteg másik hölgy is akik ilyennel jártak akkoriban.
Szerintem semmivel nem volt rosszabb mint az akkori kor autoi. Hogy logott a függöcsapszeg, persze, de nem ugrott ki mint az elhanyagolt, lada, moszkvics alsogömbfejek hogy a szemközti árokban végezzed. Ja igen és mivel a hajtott kereken volt a motor, télen a hoban is feljött a hegyre holánc nélkül is az asszony, én meg pakoltam az 1500-ösbe a cementeszsákokat hogy feljussak.:-) Szoval, lehet csak a távolság, a fiatalság miatt de szép emlékekkel gondolok rá.
Sajnos egyet kell hogy értsek veled…nekem is volt ilyenem, de soha többé nem kellene!!!
Sokkal inkább a Trabi…az tényleg szerelem volt..:-))
Amúgy én is gratulálni tudok a tulajnak, tiszteletben tartom a hobbiját, de megérteni nem tudom.
Szerintem két ember van: aki szereti és aki gyűlöli. Én az utóbbi csoport tagja vagyok. Nekünk is volt, nem is egy. Mindegyik egy hulladék volt. Hobbiautónak biztos jó móka, de szinte már el sem tudom képzelni, hogy régen nekünk ilyen volt a családi autónk.
Ettől függetlenül gratula a fanatikus tulajnak, szépek a pókok.
A ‘szerelem’ a lehető legeslegutolsó érzés, ami a kispókkal kapcsolatban eszembe jut…
A vízhűtéses változatát preferálom. Enyhe túlzással még azt is mondhatom, hogy szinte nem is 1 kategória a léghűtésessel. Persze ez már csak nosztalgia.