Napi járósnak praktikusat, ha lehet, olcsón
Piaci körkép: klímás ferdehátút akár családi autónak, 500 ezer forintig
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
A piaci átlagár harmadáért ki lehet már fogni egy jó ferdehátút. Klímásat, olcsót, akár első autónak megfelelőt is találni köztük.
Örök klasszikus és egyben kihagyhatatlan sarokkő az F szériás Opel Astra. Fél millió forinttal a zsebben nyugodtan lehet az Astrák között kutakodni, fog akadni jó vétel
Legutóbbi piaci körképünkben kompaktokat kerestünk egymillió forintig, természetesen légkondicionálóval és tízévesnél fiatalabbakat. Mostani körképünk tekinthető egy még korábbi kiegészítésének is. Kiadónknál dolgozó kedves barátunk és kollégánk azóta is az áhított családi mindenes utazóautót keresi. Ő az első körben még klímás kombit keresett félmillió forintig, de nem állt itt le. Hamar rájött, hogy háromajtós kisautója helyett egy ötajtós ferdehátú kompakt, vagy egy hasonló kialakítású régebbi középkategóriás is nagy előrelépés lenne. Mai körképünkkel viszont nemcsak neki szeretnénk segíteni, hanem mindenkinek, aki ebben az ársávban keres egy jó vételt.
A régebbi és egykori értéküket durván elvesztő középkategóriások között a hidropneumatikus rugózás lehet a Citroën Xantia neuralgikus pontja. A Nissan Primera tulajok a dízelmotorra panaszkodnak, a B Vectra meg ennyi idősen már jócskán túl van élete delén, de ha nem rohad nagyon, lehet vele élni
Bár a hazai újautó-piac egyre jobb képet mutat, a legtöbben azért még mindig a pár százezer forintos álmokat kerget(het)ik. A közterhek egyre nőnek, csak nem akarja az autót letenni a magyar. A piac persze nagyon hamar lereagálta a folyamatosan változó helyzetet, így a zsizsegés emiatt ma legalább akkora a félmilliós kategóriában, mint az egymilliósban. Nagyjából ezek azok az összegek, amik még a lélektani határon belül vannak, és többen be mernek vállalni innen egy négykerekűt. Éppen emiatt nagyon pörög a behozatal is. A tőlünk nyugatabbra pár száz euróért "kidobott" tömegmodellek mire hazaérnek és berendszámozódnak több százezer forintos autókká érnek. Ebben az ársávban aztán tényleg inkább a jó állapot és a rendezett papírok számítanak, mint a mese az előéletről, meg lelkész/erdész/cserkész/szülész tulajokról.
Japánból csak a legszűkebb, mai mércével kisautó szintű háromajtósok férnek bele a félmilliós keretbe. Amúgy a Mazda 323 P és a békalámpás Toyota Corolla Compact is jó kocsi, de ha kell a tér, nem lehetnek ők a befutók
| Modell | Évjárat | Óraállás (km) | Ár (Ft) |
| Citroën Xsara 1.6 SX | 2000 | 138 000 | 387 000 |
| Citroën Xantia 2.0 HDI Prestige | 2000 | 275 000 | 365 000 |
| Daewoo Nubira 1.6 SX | 1998 | 172 000 | 255 000 |
| Fiat Brava 1.6 16V SX | 2001 | 147 000 | 469 000 |
| Fiat Stilo 1.6 Active | 2003 | 174 000 | 500 000 |
| Ford Escort 1.6 16V Ghia | 1999 | 155 000 | 355 000 |
| Ford Focus 2.0 Ghia (automata) | 2000 | 180 000 | 430 000 |
| Ford Mondeo 1.8 16V GLX | 1999 | 186 000 | 389 000 |
| Honda Civic 1.4i S | 1999 | 195 000 | 490 000 |
| Hyundai Accent 1.3i GLS | 2001 | 83 000 | 480 000 |
| Mazda 323 P 1.3i | 1998 | 161 000 | 350 000 |
| Mitsubishi Carisma 1.9 TD GL | 1999 | 191 000 | 349 000 |
| Nissan Primera 1.6 Comfort | 1999 | 190 000 | 400 000 |
| Opel Astra 1.6 16V Family | 1998 | 166 000 | 379 000 |
| Opel Vectra 1.8 16V Comfort | 1999 | 168 000 | 349 000 |
| Peugeot 306 1.6 Style | 2000 | 176 000 | 470 000 |
| Renault Mégane 1.4 16V Authentique | 2001 | 95 000 | 499 000 |
| Renault Laguna 1.9 dTi | 2000 | 195 000 | 499 000 |
| Skoda Octavia 1.6 GLX | 1998 | 220 000 | 475 000 |
| Toyota Corolla Compact 1.3 | 1999 | 124 000 | 420 000 |
Mostani keresésünkkor erősen használt, ám olcsó Peugeot 306-sot és Citroën Xsarát találtunk csak (középen és jobbra), de a Renault Mégane első sorozatából (baloldalt) találni olyan eladó használtat, ami félmillióért szinte megszólal. Majdnem olyan szép, mint a korabeli gyári képen
Megint szemünkre lehet vetni, hogy a nagy tömegben gyártott és amúgy bátran ajánlható kisautók kimaradtak. Persze nem keserítenénk senkit a valaha volt státuszukat elvesztett, filléres, ócska nagyautókkal sem. A helyzet ismét az, hogy szem előtt tartva a családi használatot és egy hosszabb utazáskor magunkkal hurcolt csomagok helyigényét csak a kompaktok és a középkategóriások maradhattak fent a szűrőn. Ez alól egy kivétel a Hyundai Accent, ami a maga idejében új autóként feltétlenül olcsó volt, ma meg ez a típus adja a becélzott ferdehátú kínálat talán leginkább megkímélt autóit. Hiába sorolnánk ma kisautónak, nem maradhat ki. Több típusnál amúgy is lehet kukacoskodni, hiszen ezek a tizenéves autók jórészt huszonéves konstrukciók és azóta annyit nőtt minden alsóbb jármű-méretosztály, hogy egy részüket simán lehetne szűknek nevezni.
Japán ötajtósok közül félmillióig ma csak angol Honda Civic és holland gyártású Mitsubishi Carisma akad. Helyettük egy kisautós méretű, de újabb és sokkal kevesebbet futott Hyundai Accent elgondolkodtató lehetőség
Mivel az igazi korlát most is az ár, ezért a célunk, hogy az érvényes forgalmival rendelkező és klímás darabok közül a legértékesebbeket, ha lehet mondani a legjobb vételnek ígérkezőeket felismerjük. Aki ma ennyiért keres magának autót, hamar az Opel Astra F hirdetések böngészésén fogja kapni magát, érthetően. A még nem lengyel Classic, hanem igazi német, vagy éppen hazai gyártású F-ek között lehet válogatni a szebb kivitelű és az erősebb motorral szerelt, vagy a kisebbnek mondott futású példányok között. Van választék, és az igásló Astra megbecsülését mutatja, hogy az amúgy nem rossz és nála tágasabb B Vectra nagyjából egy árban van kistestvérével. Amennyire szerették szidni az autós újságírók a kissé seízű, utolsó Ford Escortot a maga korában, úgy ölelte keblére a használtpiac. A kínálkozó eladó darabok közül mi egy közepeset válogattunk be táblázatunkba. A 3-4 százezer forintos árú, kilencvenes évek végi kompaktok esetében nem kell fennakadni egy lakkhibán, vagy egy egészen nyilvánvalóan rosszul sikerült korábbi karosszériajavításon.
Megint előjön a régit, vagy újat kérdés. A megkímélt, késői Fiat Brava gyakorlatilag ugyanannyiba kerül, mint a gyanúsabb állapotú, de modernebb és mutatósabb utódja, a Stilo. Mindkettő félmillió forintból elhozható
A lényeg, hogy a mechanika (motor, váltó, futómű, fék és a kasztni fő tartóelemei) legyen egyben, és ha mellé jut még mondjuk egy pár működő villanyablak és a luxus szelét adó klíma is, akkor a leendő vevő igazán elégedett lehet. Személy szerint a táblázatba gyűjtött autók közül kettő is kihozta belőlem az eposzi jelzőként emlegetett japánbérencséget. Bár háromajtós és nem is nagy, de saját szempontjaim szerint a Mazda 323-as felelne meg talán a leginkább. Jó, a P változatot inkább tényleg jobb, ha a Skoda Fabia ellenfelének tekintjük. De egy ötajtós és ebben az évjáratban már kicsit sem sportos F kisebb gyerekkel és kevés csomaggal még családi autónak is elmenne.
A Skoda Octavia első szériája is már hatalmas (528 liter) és praktikus csomagtartót ad, de félmillió forintért nem lehet a kínálat legjava a miénk. Kevés Daewoo Nubira fogyott ferde háttal, de van eladó és olcsó
400 ezer forintért vezetési élményt várni hiú ábránd, de a kilencvenes évek Nissan Primerája a maga idején a brit szaksajtó kedvence volt, és a személyes tapasztalataim alapján is jó kocsi. Hogy mire föl érezték anno sportosnak, azt nem tudom, de pláne az 1999-es ráncfelvarrás utániak szerintem kényelmesek, és jó a helykínálatuk még ma is. Válassza az ember bármelyiket is, nem árt úgy kalkulálni, hogy bármikor tönkremehet valami. Hiába, ezek az autók már majdnem húsz évesek.
Az újkorihoz képest ajándékáron mennek ma a nagyobb benzines Ford Mondeo Mk 2-esek és a Renault Laguna első kiadásának a frissítésen túli utolsó példányai is. Nem foglalunk állást egyik mellett sem. A szép az, hogy mindkét márka hívei kaphatnak praktikus kialakítású, régebbi középkategóriást akár 500 ezer forintért
Típusfüggően elektronikai nyűgök is adódhatnak, a dízeleknek a befecskendezése, vagy a sokat futottak vezérlése is produkálhat hibát. Általánosan elmondható, hogy az említett típusoknál már simán gond lehet a rozsda is, persze mindenre van megoldás. Kérdés, hogy mennyiért, mert egy 500 ezres autó értékéhez képest a 100 ezres nagyjavítás elég húzós tétel, főleg ha nem számoltunk ezzel előre. Aki viszont lehetőségeihez képest jól tud tervezni, az szert tehet egy olyan kocsira, amivel elégedett lehet. Némi szerencsével ezek kis pénzből elmennek még évekig.
Egy nagyon jo baratom szüleinek van Balenoja, a korrodalodo bölcsövel kapcsolatban nem tudok nyilatkozni, de azt tudom, hogy az autoban mar vagy 6 eve is 240.000 km volt, es nagyon nem kimelö üzemmodban hasznaljak (hatarjaras, több szemellyel, porban, sarban, telen-nyaron, mezögazdasagi munka soran).
….es meg mindig megy. Csak a kötelezök, plusz futomünek a javitasa jött közbe.
Egyebkent az emlitett baratom is egy Balenot vett sajat hasznalatra, egy budapesti kersekedesben, ha jol emlekszem 520.000 Ft körüli aron, valami 180.000 km-rel, abszolut jo allapotban, a tetejen a lakkreteg mar serült, minimalis rozsdaval, de ezt leszamtiva hibatlanul teszi a dolgat azota is, kb. 3-4 eve, miota nala van.
A Carismát illetően nyilatkoznék. Szerintem itt elsősorban arra gondolt Balázs, hogy ez az autó olyan messze van a japán gyártású bármelyik Mitsubishitől…nem is méltó a névhasználatra. A 2001 utáni ráncfelvarrott példányoknál GDI-ből már nem is volt magyarországi újonnan történő forgalombahelyezés, csak az 1.6 benzin (az legalább japán motor, de sajnos nagyon rossz Renault váltóval) és az 1.9 DI-D (Renault motor és váltó, hmm).
Ahogy ezt már többször is hangoztattam, szerintem ezzel az autóval nagyon elásta magát a Mitsubishi, sokan fordultak el a márkától, miután volt egy Carismájuk. És ami érdekes, hogy nem a holland összeszereléssel van a baj, hanem a gyatra anyagokkal, átgondolatlan megoldásokkal, amiket a ráncfelvarrás során sem küszöböltek ki – tehát nem is szabad japán autóként emlegetni, mert szinte semmi köze hozzá! Mivel az akkori Volvo S40-V40-nel nagyon sok közös alkatrész van (pl. alvázkeret is), az sem egy matyó hímzés…
Bár a mostani Mitsubishik már nagyon más világot képviselnek, nagyon meggondolnám, vegyek-e még egyszer gyémántjelű autót – nagyon félrevezető a gyémánt csillogása…
ez mitol nem elterjed? egy valag PSA modellben megtalalhato
nagyjabol az osszes kisebb sportos modellben ez a tu5 alapu blokk van, eleg sokat bir, hosszutavon is
a hatso futomure van egy nagyon jo kis ceg papan, akik garival rendesen megcsinaljak, olcsoer, aztan arrol is levan a gond
1999 Nissan Primera GLX 1.6 , 5 ajtó, 100ekm
+ Kényelmes elől hátul
+ vezető ülés elég nagyméretű, az ülő lapot még billenteni is lehet
+ óriás csomagtér
– Zajos vezérmű lánc alapjáraton
– kuplungja fickós, nehéz kinyomni
Fogyasztás:
– város: 10liter
– országút/ sztráda légkondival: 8liter
Szívesen olvasnék a jövőben a 100-150 ezres autók világáról is – szerintem nagyon sokan itt lennénk, hogy hozzászóljunk. Biztos rá lehet cáfolni arra a tévhitre, hogy ennyiért nem lehet normális autót venni. Jönne a Maruti, a Cinquecento, a négyütemű Trabant és Wartburg, Kispolski + a többi szoci…remek cikk lenne. És biztosan nem ütné fel a fejét az a dolog, ami ellen a saját kis háborúmat vívom: a sznobizmus:)
Erre legfőképp a 306-ban lévő 1,6.ra gondoltam ,mert az nem egy elterjedt motor és nem is bír sokat hosszútávon…. A többi motorról nem nagyon halottam rosszat ,de az említett futómű az kellemetlen lehet….
Az újabb Almera semmiben sem olyan jó, mint a régi, azért nem váltottam annak idején rá. Lassabb, többet fogyaszt, és a facelift előtti változat kívül-belül fantáziátlan.
A békalámpás Corolla alapváltozatában úgy állt a kormány, hogy sem én, sem apám nem tudtunk beszállni – ha valakinek méretre jó, akkor nem lesz vele problémája.
Az Accent 75-lovas motorjának a klíma már nagyon megterhelő.
Az Octavia hátsó ülése egy pad, semmi mélyítés – így a középső utasnak (ha van), nem olyan kényelmetlen, de ha csak ketten ülnek hátul, kapaszkodniuk kell.
Ami után a legjobban túrnék, az egy G Astra. Bunkerszerű, stabil autó. A korai évjáratok 1,4-eséhez adott sportváltóval városban és vidéken fürge.
Ezekkel van kisebb-nagyobb tapasztalat, a többihez nem tudok hozzászólni.
Én azt szoktam tanácsolni, tetszen az autó (naponta azt nézi, miért adta ki a pénzt), férjenek el benne, a többi megoldható.
A Balenóknál az elkorrodálódó bölcső miatti aggályok általában előjönnek – Te mit tapasztaltál, mennyire súlyos?
[url]http://belsoseg.blog.hu/2011/02/12/a_suzuki_bolcsohalal_tortenete[/url]
A jó öreg Daewoo-val maximálisan egyetértek.
Ha valaki talál egy szép állapotú Suzuki Baleno-t,ne fogja vissza magát!
Ugyanolyan megbízható mint a Swiftek(de jóval kényelmesebb) és van Wagon kivitel is belőle óriási csomagtérrel,pörgős,erős 1.6-1.8-as motorokkal.
A Daewoo Lanos-t is javasolnám….,a tágabb családban van egy 2001-es 1.3-as, Kényelmes rugózású,nyomatékos motorral szerelt,olcsón fenntartható,ismertebb típushibái nincsenek,kisebb családnak tökéletes
Biztos Úr! Kérem, nézze el nekem ezt a kis “kihágást”:)…Egyszerűen csak megemlítettem, hogy Nubirából a szedán és a kombi a gyakoribb itthon, a cikkben szereplő hatchback-verzió jóval ritkább. Remélem, ezért a picike malőrért még nem leszek kivonva a forgalomból:)
Szerintem hasznaltautok kozott fel misiert tok mindegy hogy kombit kapsz vagy ferdehatut nem? En egy kombinak jobban orulnek mert 1000 jobban kihasznalhato mint egy lepcsoshatu, ugyanakkor hasznaltan nincs kozottuk nagy szoras arban. Erre gondolhatott Csalfa is. Neked mi a hozzaszolasod a cikkhez, mert eddig ugy tunik csak masokat kritizalsz. Valami tapasztalat ami esetleg hasznalhato is?
Nem értem, ha a cikk egy bizonyos fajta autóról szól, akkor miért nem arról írsz? Írhatnál akkor vadiújról is, pedig a cikkben félmillió a határ… (Csak rám ne kacsingass, légy szíves! :D)
Az általam említett szófordulat régi, nem egy bizonyos személytől “loptam”.
Én is tuti valami kisebb autót vennék, lehetőleg minél egyszerűbbet. És a legfontosabb, hogy rozsdamentes legyen. Amelyik elkezd rohadni annak annyi. A mechanikát meg lehet csinálni, de a karosszéria onnantól kezdve egy folyamatos szélmalomharc. Azt csak igen kevesen tudják úgy kijavítani, hogy többet ne jöjjön elő a rozsda. Szerintem ezeknek kell lennie a legfontosabb szempontoknak ebben a kategóriában.
1et ertunk. Ezert is nem irtam semmi elfogult velemenyt egyik markarol sem. Oregek igy nagyobb a riziko. Ennyi. Nemcsak a tulajok de a kokler szerelok is hozza tudnak tenni egy auto elvulesehez is. Ezert a tobb km szamomra tobb rizikot jelent. Sztem is a japcsik kevesbe oregszenek ezt mutatjak az aruk is. De fel misiert egy Xantia vagy egy Mondeo megmosolyogtat. Enniyert egy megkimeltebb kevesebb km-t futott kisebb autot lehet venni kevesebb rizikoval, aki meg ekkorat akar az sporoljon meg, mert ez igy csak tobbe fog kerulni. 🙂 De ez csak az en velemenyem ne kovezzetek meg erte, vagy igen. 🙂
“Ennyi idosen ez igy mind lutri.”
Annyiban egyetértek, hogy nagy a kockázat, de nem a konkrét gyártók, típusok miatt, hanem a gondatlan tulajok miatt, akik gyakran a megfelelő karbantartást mellőzve hajtották az autókat ki tudja, hány éven át. Abban gondolom megegyezik a véleményünk, hogy azért egy japán nem úgy öregszik műszakilag, mint egy francia vagy egy olasz. De simán aknára lehet futni itthon egy bombajónak mondott békalámpás Corival is, ha a múltban nem kapta meg a rendszeres olajcserét.
A kis autókkal meg pont a belső tér szűkössége a baj, emiatt maradtak ki az itteni körképből is. És a klíma megléte is feltétel volt.
“A 206-306 peugeot bizonyos motorjai nagyon jók és viszonylag megbízhatóak is.”
Bizonyos, viszonylag…Tudod, mi hiányzik nekem ebből a mondatból? Az egyértelműség, a határozottság. Ha ezzel a mondattal akarnád nekem az említett franciákat eladni, úgy hagynálak faképnél, hogy csak pislognál:)
Teljesen egyet ertek 12 velemenyevel. Ennyi idosen ez igy mind lutri. Amikor beleolvastam a listaba felnevettem! Enniy penzert en inkabb egy keves, 100e alatti kilometert futott esetleg kisebb autot vennek. Abban isebb a lutri de nehezebb megtalalni. Peace!
Nézd, olyan érzésem van, mintha megjött volna a zsaru, hogy rendet csináljon…Nem vagyok szemellenzős, mint Te, olykor-olykor kikacsintgatok, ahogy mások is. Hagyd figyelmen kívül, ha problémád van vele. Ilyenen kár vitázni. A nemi élet pedig Kempike kedvenc témája volt – bármikor, bárhol képes volt felhozni: de néhány hete a műszer rossz oldalán találta magát:)
“nem muszáj foggal-körömmel a cikkhez ragaszkodni:)”
Persze, irogathatnánk itt a guppik nemi életéről is… 🙂
Szóval, inkább maradjunk a cikk keretei között, elég nagy a választék, inkább onnan ajánlj autókat a lehetséges vevőknek.
Csak megemlítettem, hogy a szedán és a kombi verziói elterjedtebbek, mint a ferdehátú. A 206-os is feljött, pedig a körképben az sem kapott helyet – nem muszáj foggal-körömmel a cikkhez ragaszkodni:)
“de szedán akad, ill. kombi is”
Felhívnám figyelmed a cikk alcímére: “Piaci körkép: klímás ferdehátút akár családi autónak…”
A képeket elnézegetve egyértelműen a ferdehátú Nubira számomra a legvonzóbb, de valóban kevés van belőlük – de szedán akad, ill. kombi is. A Honda Civic helyet kapott a cikkben, azonban az ennek megfelelő Roverek nem értem, miért nem. Azért, mert az eredeti angol Rover már nem létezik? A fenntartásuk attól még megoldható, és a hűvös angol elegancia valóban áthatja az autók egészét – ami sokak szemében teszi őket vonzóvá. Sok jobbkormányos autó – köztük Rover is – érkezik az országba, számos bontó ezekre az autókra specializálódott.
És a jó öreg Liana megint kimaradt, már nem először.
A 206-os design-ja brilliáns, jó kis unisex forma, elhiszem, hogy sokak beleszerettek. A 207-es, 208-as meg se közelíti. Igen, a korai gyártásúakra jellemző leginkább, de irdatlan mennyiséget adtak el azokból, tehát azok jó alapokat adtak a rémhíreknek…Én mondjuk egy 2005 utáni Hdi-változatot akár még meg is mernék venni, de szőrén-szálán feltúrnám a netet a témában és minden, környezetemben létező 206-tulajt végigkérdeznék előtte:) Egy távol-keletinél viszont ez a hosszas procedúra nem kell, hogy megelőzze a vásárlást – olyan, mint amikor fejest ugrunk a vízbe: az előtt sem szoktunk habozni:)
A fastrából csak a dízel jó…. Én egy 60 lóerős autóba biztos ,hogy nem etetném 10 liter benzinnel 100 km-en. Ebből a felsorolásból kimaradt a BJ 323-as mazda ami mozogni is tud (1,5 88le) megbízható és jól is fogyaszt (7 liter vegyes használatban). A 206-306 peugeot bizonyos motorjai nagyon jók és viszonylag megbízhatóak is. A hátsó futómű szokta megadni magát ,amelyet 30 000 forint felett újítanak fel…..
Hogy gyatra e vagy sem…, en nem neveznem annak, de attol is függ, mihez hasonlitom, mondjuk ha a J Astrahoz…, mindenesetre az en ismeretsegi körömben legalabbis nagyon elegedetten hasznaljak öket. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne lennenek vele problemak.
Abban egyetertek, hogy az Opel legalabb olyan jo, mint a VW, söt talan meg jobb is megbizhatosagban, megsincs piedesztara emelve.
A 206-osrol en is hallottam remhireket, bar ez talan inkabb a korai gyartasu peldanyokra volt jellemezö, nem?
Persze ettöl meg nagyon nepszerü, olyan kis cuki…. 🙂
“hihetetlenül vacak autók is tudnak óriási népszerűségre szert tenni…”
Ebben tökéletesen egyetértek veled! 🙂
“Négy betűs” kolléga, nem reagáltál. Nem volt igazad, de engem azért jól esett negatív jelzőkkel illetni, ugye? Mindegy, lapozzunk.
Szinte meg is jósolhattam volna – az F Astra lett a fő téma. Egy gyatra autó, ami nagy általánosságban véve tartós és hűséges. De a Peugeot 206-os a legjobb példa, hogy hihetetlenül vacak autók is tudnak óriási népszerűségre szert tenni…
Hatalmas számban futnak Opelek útjainkon, és emiatt nem tűnik fel, hogy számuk fogy – pedig így van. A dupla csík-hűtőrácsos első F-Astrákon határozottan látszik a csökkenés mértéke, a teli fekete hűtőrácsosat pedig még 2000-ben is gyártották. Az öregebbek már barnulnak és “kékelnek” elég gyakran(olajfogyasztás), váltójuk akadós és pontatlan – de az általános vélekedés pozitív, és nagyon sokan esküsznek rá. Az Isuzu-dízellel szerelt modellek a legjobbak, már én is hallottam szerelőktől. Talán azon kevés országok közé tartozunk, ahol a villám bármit elad, azonban nem értem, miért nem emelik olyan “prémiumi” magasságokba mégsem, mint a Golfot – pedig nem rosszabb annál.
A C16NZ (1.6 75 le) is rendkívül tartós motor. Ráadásul gyakorlatilag ugyanannyit fogyaszt mint a 60 lóerős 1.4-es. 90-es tempónál még pár decivel kevesebbet is. Ugyanakkor lényegesen jobban megy. Sajnos a használtautó nem olyan mint a butik, hogy lehet válogatni. Amikor kerestem akkor jó állapotban egy 1.4-es volt. Az erősebb motor miatt nem érte meg egy rosszabb állapotút venni. Bevallom a km órát meg sem néztem, hogy mennyi van benne mert nem érdekelt. Ha 80e van benne de szét van taposva a belseje akkor nem vagyok semmivel sem előrébb. 19 évesen működött a központi kijelző pixelhiba mentesen, a gyári rádió volt benne, nem voltak szakadt, lógó, szétfaragott kárpitok, gyári dísztárcsák voltak rajta, nem volt rohadás a küszöbökön, kerékjáratokon, tanksapkánál (előtte javították már valószínűleg), könnyen indult, szép hangja volt, nem úgy kúszott át a fekvőrendőrökön. Ez elég volt.
Alapvetően német autókra vagyok beállítva de ilyen árkategóriában és korban ami jó azt meg kell venni függetlenül attól, hogy milyen márka. A múlt, a tulajdonosok és a karbantartás felül tudja írni a – nem alaptalan – előítéleteket. Szóval 306 (akkor egy se volt a környéken), Escort (húszból 19 csoffadt bontószökevény) is lehetett volna. Na jó… Fiat azért talán mégse, annyira nem voltam bátor.
Eppen tegnap irtam az öcsem volt baratnöjenek a szülei altal birtokolt F Astrarol, az mar 325.000 km-t futott, az 1.4 90 LE benzinmotorral.
Szüleimnek is van egy, de az is szedan verzio, az 1.6 75 LE motorral, ha jol emlekszem. Most 16 eves, elvileg 160.000 km-rel ora szerint, bar szerintem valamennyit volt visszatekerve mielött megvettek, kb. 200.000 lehet most benne. De eddig nem volt komolyabb baja.
Az F Astra valóban egy jó alternatíva 500e alatt. Bőséges – és lehangoló – a kínálat belőle, de lehet találni szép példányokat is – amiket gyorsan meg is vesznek. Méretéhez képest egész tágas, négy főnek is megfelelő utastere, valamint mai kompaktokkal összemérhető, ferdehátúként 350 literes csomagtere van. Elterjedéséből adódóan igen széleskörű alkatrészbázis van hozzá újból és bontottból egyaránt. Gondolom ez annak is köszönhető, hogy évekig készült itthon is, itthoni beszállítókkal. Pl. bal első indexbúrát 500 Forintért kaptam hozzá a bontóban úgy, hogy gyakorlatilag válogatni lehetett a gyártók közül. Két hátsó övcsat 1500 Forint volt szintén bontóból (és B Vectrából köszönhetően a sok közös alkatrésznek). Egy olajcsere még márkaszervizben – amit ilyen korban már kerül az ember – is kijön 10e alatt olajjal, szűrővel, munkadíjjal. Három év használat után az a véleményem, hogy a régi Swifttel együtt a piac messze legolcsóbban fenntartható autója. Ez idő alatt a kötelező karbantartásokon felül nem igényelt semmit (kop kop), jól tervezhető költségei vannak. Természetesen akkor ha nem széttaposottat vásárol az ember.
A saját példányom ’94-es, gyakorlatilag teljesen alapmodell klíma, szervo, légzsák, elektromos ablak nélkül. Meglepő módon a vezetőoldali ülés állítható magasságú (ez a lengyel gyártmányú alapmodellekből már kimaradt például) és pixelhiba mentesen működik a központi kijelző (aminek egyszer eltűnt a fele de pár nap negyven fokos nyárban tűző napon parkolás után megjavult és azóta is működik). Tetszenek az olyan apróságok mint a négy állítható magasságú biztonsági öv (egy PUG 301-ben vagy Cactusben elöl se lehet), a belső keringetésre állítható szellőzés (ez anno a kortárs 3-as Golfnál feláras extra volt), a kesztyű és csomagtartó világítás (ez sem mindenhol magától érthetődő), a mechanikus övfeszítő (ami távol van a pirotechnikaitól, nem is egy Procon-ten de a semmitől talán többet ér és a kortársakban nem volt), a mind a négy ajtón megtalálható és használható méretű ajtózsebek, valamint az osztottan dönthető hátsó ülés (miért volt ez feláras extra még tíz évvel később is sok autónál??).
A C14NZ bácsimotor finoman szólva sem versenyautó 60 lóerővel. Erőssége az olcsó karbantarthatóság, ennek megléte esetén a hosszú élettartam, a kevés nyomaték alacsony fordulaton való leadása és nem versenyző üzemmódban használva a kedvező fogyasztás. 3 – 4 személlyel 70% autópálya 110-es tempóval, 20% országút 90-nel, 10% város dugót kerülve, odafigyelve használatban a nagy átlag 5,8 liter. Télen 6 – 6,1, nyáron 5,6 – 5,8. A maximum eddig 6,4 volt 130-as autópálya szakasszal. A legkisebb fogyasztás 250 kilométeren mérve főúton, két személlyel, minimális csomaggal, nyáron 4,7 liter volt. Természetesen ez kirívó eset de országúton 90-es tempót tartva az 5,2 – 5,3 hozható különösebb odafigyelés nélkül.
A váltó áttételezése megfelelő, ötvennél használható az ötödik, egy – két személlyel – a lehetőségeihez mérten – még gyorsítani is hajlandó onnan. A kapcsolhatósága nem túl jó. A hátramenettel nincsen gond, de az 5. előrébb és kijjebb található mint ahol számít rá az ember. Kicsit szorulós, sportosan vagy gyorsan nem nagyon lehet vele váltani, inkább komótosan.
A futóműre – azon kívül, hogy van – sokat nem lehet mondani. A sportosságtól messze áll, inkább kényelmes de elég sok gördülési zaj bejut az utastérbe. Több személlyel, csomagokkal hamar eléri a határait kanyargós úton. Alulkormányzott, besokkalás esetén az orra csúszik az ívről.
Az F Astra Achilles – sarka a rozsdásodás és hosszútávon az igénytelen, karbantartásokat elhagyó tulajdonos. Amelyik nem rozsdás azt szinte kivétel nélkül már javították. Érdemes rá odafigyelni, a kezdődőt minél előbb javíttatni és rendszeresen – főleg télen – mosni az autó alját, a kerékdobokat. Neuralgikus pont a jobb hátsó kerék dobja ahol a sár és víz be tud kerülni a tankbetöltő körüli részekhez. Ez szinte mindegyiken előjön.
Érdekesség, hogy a 3 ajtósok mind Németországban készültek, itthon vagy Lengyelországban sohasem. Akinek esetleg van vagy volt az írhatna a minőségéről összehasonlítva a hazai gyártmányúakkal. A lengyel példányok kicsit gyatrábbnak tűnnek fiatalabb koruk ellenére is, főleg a beltérben és a beltéri anyaghasználatban.
Az a baj, hogy 4-500 ezerért igen sokat kell keresgélni, hogy egy normális, használható autót találjon valaki.Ilyen idős autók általában már igen csak elhasznált állapotban vannak. Én nem a márkára koncentrálnék hanem csak az állapotra, és a minél kevesebb extrára ami csak a probléma forrása. Lesz annak az autónak épp elég baja alapból is, hát még ha tele van mindenféle kütyüvel.
Azt mondja, hogy:”[b]angol Honda Civic[/b]“, “[b]holland gyártású Mitsubishi Carisma[/b]“, “[b]még nem lengyel Classic, hanem igazi német, vagy éppen hazai gyártású F-ek között lehet válogatni[/b]…”
A kollégát kérdezném, akivel vitában voltunk ebben a témában nemrég: szerinted miért emelték ki így ezeket? Mert Te azt írtad, mindegy, mi hol készül, a minőség ugyanolyan…És nem, nem vitát akarok generálni, hanem az igazamat bizonyítani – immáron sokadszorra:) De tessék rám kígyót-békát dobálni szorgalmasan, mert csúnya bácsi vagyok…