Mi lehet jobb egy MX-5-nél? Íme egy gyönyörű és egy még szebb NC

Nekem két gyerekem van, egyik kollégánknak pedig épp két Mazda MX-5-öse. Legalábbis éppen, de azért úgy tűnik, nem gondolja komolyan azt, hogy egy Mazda MX-5-nél csak két Mazda MX-5 lehet jobb. Pedig a kérdés nagyon adta, amikor épp egymás mellé parkoltunk legújabb szerzeményével és azzal az autóval, amit nem egész két évvel ezelőtt együtt hoztunk Olaszországból. Hát igen, az az MX-5 egy kicsit olyan, mint egy közös gyermek, ráadásul pont én voltam az egyik felbujtó, biztattam, hogy vágjon bele az MX-5-be, jó móka, most fiatal, ki kell használnia az időt. Nem bánta meg. Remek vásárlás, még jobb kaland volt, s ha valaki megnézi, hogy akkor milyen összegért hoztuk el, most mennyiért eladó, akkor hatalmas nyerészkedést láthat. Pedig messze nincs arról szó, pénzbe került ez az autó mostani, első hazai tulajdonosának is, aki amúgy épp 3 150 000 forintért, a nettó vételárnál közel egymillióval drágábban, de már alaposan akciózva hirdeti. Mert a vásárlás óta volt honosítás, s a vételár csaknem egésze ráborult még az autóra, pedig közben nem is volt semmi baja, illetve karambolja sem. Koccanás volt, egyszer beletolatott valaki. A tulaj pedánsságát háklisságát jelzi, hogy nem elég, hogy kétszer fújatta újra a lökhárítót, mert elsőre nem volt elégedett az eredménnyel, a meggyűrt rendszámot is cseréltette, mert az nem járja, hogy az MX-5-ön egy horpadt tábla legyen. A biztosító szerint persze jó volt az, de ez már egy másik sztori lenne.
Miért hirdeti? Tőle idézve, "Mert két MX-5 nem fér a garázsba!". Ugyanis miután jelentős összeget költött arra, hogy a külföldön vásárolt autó szebb legyen, mint újkorában, végül vett egy frissített, ráadásul 20. évfordulós limitált szériás, négy évvel fiatalabb, azaz 2010-es példányt. Még annál is kevesebb kilométerrel, mint amennyi ebben van, persze több mint 25 százalékkal drágábban. Az ár kapcsán pedig elmondható, hogy a 2006-os MX-5 ára sem szerény, viszont azt tudva, hogy milyen állapotban van, hogy milyen karbantartásokat kapott meg, hogy megjelenése sokkalta jobb ma, mint amikor megvettük, de akár annál is, mint ahogyan a gyárból kijött, egyáltalán nem túlzás az érte kért összeg. Sőt, a két autót egymás után vezetve, még azt sem tudom eldönteni, hogy melyik éri meg jobban az árát. Talán a korosabb és olcsóbb. Igazi minőségbeli különbség ugyanis nincs a 38 és a 66 ezer kilométert futott autók között, sőt, számos részlet kapcsán az idősebb, többet futott és kevesebbért megkapható a jobb.
Ilyen például a váltó, valahogy jobb a korábbié, az újabbé sem rossz, de a frissítés előttié még közvetlenebb. És az az autó úgy, ahogy van, egy hajszálnyit nyersebb. A motorhangja is ércesebb, a frissített pedig egy finomabb, de legalább annyira szerethető autó. Utóbbival kellemesebben lehet higgadtan autózni, de ugyanúgy tűri a forszírozottabb menetet, mint az első NC, csak nem annyira ösztönöz arra. Milyen lesz majd az idén megjelent ND? Az első tudósítások szerint továbbra is a legjobb roadster, viszont árban semmiképp sem lesz egy liga az újszerű NC-kkel. Hogy itthon mennyiért lesz kapható az ND, az még a jövő zenéje, az NC viszont itt van, s ez a 3,15 milliós példány a kínálat közepéről igazi kuriózum.
Bevallom, én a vásárlás utáni költekezés nagyját fölöslegesnek tartottam, de azért az igaz, hogy most olyan az autó, hogy valóban megérdemli a makulátlan jelzőt. A karistolt és amúgy sem világbajnok bőrkormány olyan hazai huzatot kapott, hogy azt sokkalta drágább autók is megirigyelhetik. Friss a bőr a váltógombon, s a váltó, valamint a kézifék szoknyája is valódi bőrre lett cserélve. Újak az üléskárpitok, amelyek közül igazából csak a vezetőé volt egy kicsit kopott, de ha már az váltva lett, a színazonosság érdekében az utasoldali is. A minőséget jelzi, hogy nem lehet felismerni az újrakárpitozást. Ami viszont látható és praktikus, az például az NC-2-ből való övterelő, melynek köszönhetően nem csavarodik a passzív biztonság alappillére. A gyári fejegység helyére egy olyan (ahhoz hasonlóan 2 DIN-es, gyári beépítőkerettel berakott) JVC egység került, ami egyszerre két telefont is képes kezelni Bluetooth-kapcsolattal, s nem mellesleg (a megfelelő adapterrel) a kormányról távirányítható.
Kívülről feltűnhetnek a Challenge kiviteltől idegen, amúgy gyári, 17 colos alufelnik, amelyeken mindössze másfél szezont, 8000 kilométert futottak az abroncsok és a króm kiegészítők (a kilincseken és az oldalsó irányjelzők körül), amelyek mind-mind nem voltak szerény árúak. Nekünk a vásárláskor nem tűnt fel, de elárulták, hogy parkolói karcolás miatt fényezték az autó sofőroldalát, aztán egy fényező barátunk megmutatta, hogy miként látható annak a nyoma. Nem kellett több a fanatikus (értsd: bolond) tulajnak, átfújatta a sárvédőt és az ajtót, hogy még véletlenül se látszódjon a javítás, s ha már fényezés, a kényes zongoralakk műszerfali dekorcsíkot is ezüstre fújatta. Jobb így a műszerfal összhatása, s a por is kevésbé látszik rajta. Lakkozott fekete fényezést kaptak viszont a külső tükrök, matt ezüstöt a bukócsövek.
A sok-sok extra mellett hiányolhatjuk a téli kerekeket, azok nincsenek, ugyanis télen sosem került utcára ez az autó, sem itthon, sem Dél-Olaszországban nem látott havat, rozsda sincs rajta. Versenypályán ugyancsak nem járt még, pedig meg kell hagyni, néha jól esik kicsit megtáncoltatni a farát, élvezni a hátsókerék-hajtást. Persze csak ésszel. De pont ez a jó az MX-5-ben, hogy ésszel, visszafogottan, nem túl költségesen is lehet vele játszadozni. Hogy ez a példány valóban hibátlan, azt nem csak az én ömlengésem mutathatja, hanem az MX-5-specialista LaLee Miata-fórumos véleményezése is, mely szerint az Olaszországból hozott MX-5 ultra hibátlan. Én tudom, hogy jól fog járni vele az, aki megveszi, kollégánk nem csak a pénzt nem sajnálta tőle, kegyetlen mennyiségű időt is fordított rá, hogy mindenből, mindig a legjobbat kapja (minden létező olaját 4000 kilométerrel korábban cserélte, benzinből leginkább 98-ast töltött bele). Igazából baráti társaságoknak is ajánlom, bár közös lónak köztudottan túros a háta, közös autónak állítólag rohad az alja, de nem ezé. Egy-egy MX-5-ös autókázás pedig olyan mennyiségű életörömöt ad, hogy valóban receptre kellene felírni.