Fekete bárány – Mercedes-Benz C 220 CDI

Baj az, ha prémiumautóra vágyik a magyar? Bármerre nézünk az utcán, a Suzukik és Opelek közt azért javarészt a prémium triumvirátus modelljeivel futunk össze. Új vagy régi, az mindegy, hiszen akinek nincs pénze újra, az is vágyhat egy korábbi modellre. Hiszen ha van egy kis pénzünk, azért a lehető legtöbbet akarjuk kapni, persze van, aki a biztosra megy, és beválaszt valami fiatalabb, nem prémium kocsit ugyanennyiért, de miért is ne vágnánk bele egy csábító bőrüléses, csinos, jól felszerelt Mercedesbe? Amit egy jó ajánlat rózsaszín köde sokak szeme elől eltakar, az a karbantartás, hiszen mindegy, hogy az a prémiumautó 5 éves, 10, vagy 20, annak az alkatrészárai továbbra is magasak lesznek. Nincs ez másként a W203-as C-osztállyal sem, a 220 CDI pedig igazán képes vérezni, de vannak jó vételek.
Tipikus bácsiautó, egy füles útján került jelenlegi gazdájához, aki hallott róla, hogy az egyik nagybácsinál áll egy ilyen a garázsban, de pontosan nem is tudja, milyen autója van. Akkori tulajdonosa németországi munkahelyén vásárolta főnökétől, mert jó vételnek tűnt, pontosan tudták az előéletét. Magyarországra került 2012-ben, de a munkahely miatt ingázott vele a két ország közt, így szaladt bele több mint 100 000 kilométer 3 év alatt. A 11 éves fekete szedán mára átlépte a 309 ezredik kilométerét is. Hogy van most? Köszöni, jól, de mindez csak azért lehetséges, mert odafigyeltek rá. A 2000-es évek elején a Mercedesnél voltak problémák a fényezőüzemben, a szintetikus festékekről környezetbarát anyagokra váltás nem ment zökkenőmentesen. Elég volt egy apró hiba, pontosabban egy kis baktérium megtelepedése, amitől pár éven belül rozsdásodásnak indultak az autók. Ezért látunk ma annyi M-es rendszámú Sprintert, Vitót patakzó rozsdalével az oldalán és ökölnyi lyukakkal a hátsó ajtókon. Ez a fekete viszont már elég jól sikerült, pedig a W203-at sem kíméli a rozsda mára, ezen viszont nincs egy gombostűfejnyi sem.
Érdemes alaposan átnézni, mielőtt beválasztjuk a megfelelőt, gyakran az utángyártott és lefényezett elemek sem sikerülnek túl jól. Ez az autó nem volt törve, minden elemén még gyári a fényezés, az első lökhárító, géptető és a tető szélvédő fölötti éle őszintén viseli is a rengeteg apró kavics nyomát, amikkel az Autobahnon hozta össze őket a sors. Az összkép nem véletlenül hiányos, a W203 legtöbb változatát még a hagyományos álló csillaggal díszítették, ám ezt az első tulaj elég hamar leszerelte róla, hogy ne lopják el, egy sík került a helyére, de az orrdísz most is a kesztyűtartóban pihen, eredeti állapotában. Ez azért már a féltés felső határa, de ha az ember rossz környéken parkoltatja az új autót, egészen érthető.

Az előző széria, vagy az első C-osztályos Merci mára igencsak elvesztette az értékét, akárcsak az E36-os BMW-k. Pár százezer forintért vihetőek, de ott a rozsdásodás még nagyobb probléma, mint ennél a szériánál. A W203 ebben a formájában még képvisel némi értéket, ám a 1,5-2 milliós ársáv már az, ahol sokan első autót néznek. És egy ilyen példány nem csak első autónak lehet jó, ezeket a bőrüléseket sokáig nem fogjuk tudni elengedni. Jelenlegi tulaja nem keresett ilyen autót, de a jó vétel miatt, ami 2015-ben 2 millió forintot jelentett, fejest ugrott a Mercibe, persze egy szervizben történt átnézés és a Harry Potter regények vastagságát idéző szervizszámlák átnyálazása után. Befektetésnek szánta, már három éve nem tudja elengedni, és nem is akarja, megvette a Merci kényelme. Ez a világos, vajbőr szett annyira finom, annyira kifinomult és kényelmes, hogy azt elképzelni is nehéz. A Mercik nekem mindig az idősebb korosztály autói voltak,

csak egy rövid kört mentem vele, de alig akartam kiszállni.

Fiatalon is lehet imádni ezt a fajta kényelmet, az utastér amúgy teljesen rendben van, akárcsak a külső. A bőr mindenhol újszerű, a vezetőülés bal oldalán kezdett el repedezni, de még javítható, valamint egy másik autóból kirepülő cigicsikk egy pontban megégette az utasülést. Na, ezért sem dobálunk ki semmit az autóból menet közben.
A hatalmas volán hamisíthatatlanul mercis jellem, ám nincs agyonszervózva, kétkezes a kormányzás. A fedélzeten van tempomat, négy elektromos ablak, bluetoothos, navigációs rádiós fejegység és félig elektromos állítású első ülések. Mondanom sem kell, hogy minden működik, az öregedést csak a vastagon lakkozott fabetéteken venni észre, a váltó körül már jelentősen töredezett. A parkolóradart se felejtsük ki, jó mercis szokás, hogy csak az utolsó centiken csipog, addig két LED sávot kell figyelnünk, egyiket a műszerfalon, másikat pedig a tükörben látjuk, ez a plafonon van hátul. Aki nem szokott Mercikhez, annak ez furcsa megoldás lehet, de végülis működik. Tudom, mindenkit a motor érdekel,

a 220 CDI-nek nincs túl jó híre, hiszen rendkívül kényes és szervizigényes.

Még emlékszem a kölcsönzőnél töltött pár hónapomra, ott volt egy ilyen C 220 CDI a flottában, csak kombi. Szegénykém nem csak külsőleg, belsőleg is gatya volt már, motorjában olyan dolgok történtek, amitől a kipufogón minden gázadásra, kicsit vagy nagy vastagon ömlött a füst, de ment, és a mai napig megy, de már több mint egy éve hirdetik a Használtautón, van egy tippem miért nem megy el. Na, az volt a tipikus tekert hazai C 220 CDI, olyantól meneküljön mindenki, hiszen hiába mutat 100 valahányezret az órája, ha köszönőviszonyban sincs ezzel, ami őszintén több mint 309 ezret hirdet a kis folyadékkristályos kijelzőjén.
Viszont egy ilyen jó állapotú C 220 CDI-nél is érdemes alaposan utánajárni az előéletének, mivel vannak kritikus pontok, nem is egy. Ott vannak mindjárt a precíz elektronikusan vezérelt befecskendezők és úgy általában a nagynyomású üzemanyagrendszer főbb elemei. Ezek a nem megfelelő minőségű gázolajtól képesek tönkremenni, először csak teljesítményvesztés jelentkezik, majd komolyabb dolgok is történhetnek már a motor fő alkatrészeinél. Ha csak a kisebb alkatrészekkel van gond, vagy a közös nyomócsöves rendszerrel, akkor jövünk ki a legjobban, de ez a része is erősen ráfizetős lehet, hiszen

a porlasztók darabja, ha biztosra akarunk menni és Bosch-t választunk, akkor 165 ezer forint, és ebből kell négy.

Nagynyomású szivattyút 270 ezerért kapunk hozzá, és akkor még jön a munkadíj, meg ami még közben kiderül ugye, szóval a 1,5 milliós autóra könnyen rákölthetünk közel ugyanannyit. Aztán ott a láncos vezérlés, amire ha nem figyelünk, könnyen megismerteti egymással közelebbről a hengereket a szelepekkel.
Jelenlegi tulajdonosánál már volt olajcsere, közvetlen a vétel után, valamint cseréltek egy stabilizátorpálcát a futásban érezhető remegés miatt. Ezen kívül egy xenon izzó, valamint állítómotor és egy lambdaszonda-csere történt, amiből nem fontos az új, abból bontottat kapott. Komolyabb problémája egyszer adódott, akkor az intercooler csöve repedt meg és ment el az erő a motorból, sajnos az új alkatrész ára még ma is 30 ezer forint körül mozog. Azóta lefutotta az újabb ciklus kilométereit, így ismét jön a motor- és váltóolajcsere. Utóbbin én nem vettem észre problémát, az ötfokozatú bolygóműves szépen vált, ám tulajdonosa szerint vannak néha apró rántásai, amit legutoljára a friss olaj orvosolt. Futóműve remek, a fékpedált taposva (furán combból kell fékezni, nem elég letett sarokkal) újra előjön némi remegés az első futóműből, érdemes lesz körülnézni ott is, megint rosszalkodhat az egyik stabilizátor.

A karbantartás ciklusait ajánlott betartani, ha nem akarunk vagyonokat költeni rá.

Ha betartjuk a szervizelés ciklusait és elfogadjuk, vagyis tudomásul vesszük, hogy ez még mindig prémium autó és a fenntartása is prémiumárú, akkor túl sok probléma nem lehet. Persze, rengeteg a frissen honosított behozott példány és csábító az alacsony árcédula, ám ne dőljünk be a nepper dumájának, hogy ez Mercedes, a világból kimegy. Kimegy, ha megadjuk neki, amit igényel. Nem lesz olcsó, cserébe elképesztően kényelmes és még ma is prémiumérzetű, amit egy korabeli BMW-n, vagy Audin nem biztos, hogy észreveszünk.