Milyen egy cégautó, ha vigyáznak rá? Kia Rio használtteszt

Kia Rio 1.5 CRDi, 2007 használtteszt

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Sokan dicsérik az 1,5 literes CRDi dízelmotorral szerelt Kia Riót, lévén 110 lóerővel igen mozgékony kisautó. Most a saját céges flottánk 166 ezer kilométert futott dél-koreai tagját vettük nagyító alá.


Korábbi Fiat Grande Punto használttesztünkben már próbáltuk bizonyítani, hogy a cégautó jelző nem jelenti automatikusan, hogy lepusztult, széthajtott kocsiról van szó. Most újabb példával szolgálhatunk, és a tesztalany újfent házunk tájáról származik: a metálkék, ötajtós Kia Rio 1.5 CRDi 2007 októberétől szolgálja a Használtautó Kft-t, ahol az üzletkötők munkáját segíti. Élete meglehetősen zaklatott, már a harmadik sofőr hajtja, mindig tele a csomagtartója, és menetidejét nagyobb arányban autópályákon tölti - lehetőség szerint a megengedett legnagyobb tempóval -, tehát a fogyasztásánál nem mérvadó a gyári, laboratóriumi mérésén alapuló érték. A Rio nem az a típus, amely márkájának presztízsével, netán extravagáns formájával szerezne híveket, ennek ellenére minden kolléga imádja ezt a kocsit, és összességében elégedetten nyilatkoznak róla. Lássuk, hogy miért!

Örvendetes, hogy nagyobb törése eddig nem volt az ötajtósnak, és a karosszériát körbenézve is alig látszanak a négyéves használat nyomai. Nincsenek durva karcok, horzsolások, épek a tükrök, a lökhárítók, valamint a 14 colos, a szériában adott lemezkerekekre tett dísztárcsáknál sportosabb külsőt adó alufelnik is. Egy-egy ajtórányitás nyoma, illetve néhány centis karcolás természetesen itt-ott felfedezhető, akárcsak a jobb oldalon, hátul egy kisebb horzsolás a műanyag betéten – talán parkoláskor keletkezhetett. Mosás után a csillogó fényezésű Kia határozottan jó kondíciót mutat, talán mondani sem kell, de rozsdának nyoma sincs, az egyedüli, esztétikát befolyásoló hiány az első ajtók fekete plasztik-védőléce. Utóbbi azonban nem a használatból ered, ugyanis amikor a reklámfólia felkerült az ajtókra, ezeket a műanyag darabokat leszerelték a könnyebb dekorálásért, de a rögzítő-patentok sajnos eltörtek, így nem tudták egyiket sem visszatenni – talán nem is baj, mert így jobban érvényesül a „röntgenkép”.

Az utastér általános állapota nem árulkodik a 166 ezer kilométernyi használatról. Őszintén szólva, ez igazából azért pozitívum, mert a váltott vezetők miatt az „ahány ház, annyi szokás”, de leginkább a „közös lónak túrós a háta” elve érvényesülhetne, de a Rio döntően állja a sarat. Úgy tűnik, a kemény műanyag bútorzat nem hajlamos a karcolódásra, a műszerfal, az ajtók kinézete rendben van, egyedül a vezetőoldali ajtó ablakemelő-kapcsolóinál látható egyértelmű kopás. A kormány és a váltógomb felülete diszkréten fényesedik, ám repedés, szakadás egyiken sincs, az ülések állapota pedig tényleg elismerésre méltó. Nincsenek kiülve, és a huzaton nincs nyoma foszlásnak, kidörzsölődésnek a kritikus helyeken, még a legtöbbet nyúzott vezetőülésen sem. Apróságok persze akadnak, a vezetőnél az ajtó szigetelőgumiját mintha megrágták volna, szétesett az egyik hátsó övcsatlakozó, a csomagtartóban pedig elszakadt a kalaptartó egyik emelőmadzagjának a hurka, és a bal oldalon kitört maga a tartófül - ez utóbbit egy kolléga szellemesen golyóstollal pótolta.

Méretéhez képest nem rossz a Kia helykínálata, és vannak jó ötletek is: például a vezetőülésnél nem csak a magasság, de az ülőlap dőlése is állítható, így az alacsonyabb termetűek (akik eleve közelebb ülnek a kormányhoz) sem „lábukat lógatva” kezelik a pedálokat. Pakolóhelyből sem vizsgázik rosszul az autó. Az első ajtózsebben sok minden elfér, jutott ilyen részlet a hátsó ajtókra is, igaz, kisebb méretben, míg a középkonzol alján nyitott tároló, a két ülés között pedig három (két kisebb és egy nagyobb), akár pohártartónak alkalmas rekesz található. Ezeken kívül a középkonzolon akad kártyatartó, egy kisebb zug a rádió alatt, és az első ülések háttámláján egy-egy kenguruzseb. A kesztyűtartó jóindulattal is csupán átlagos, akárcsak a csomagtartó – utóbbi alaphelyzetben 270, lehajtott ülésekkel 1145 literes.

A használói véleményekben az 1.5 CRDi tulajdonosok szinte egyöntetűen méltatják az erős dízelmotort - szerintük nehéz lassan menni a 110 lóerős kis méregzsákkal -, de legalább ugyanilyen arányban panaszkodnak a labilis futóműre. Elmondható, hogy személyes próbánk is alátámasztja az olvasói észrevételeket, a Rio tényleg fickós kis járgány, de bizonyos dolgokban megszokást igényel. A futómű sem stabilitásával, sem menetkomfortjával nem tűnik ki, a karosszéria kanyarban, vagy nagyobb tempóról való fékezésnél illeg-billeg, ennek alapján az ember lágy, kényelemre hangolt felfüggesztést remélne, ehhez képest, ha nem tükörsima az út, akkor az autó zötyögve, rázkódva halad. A váltó sem az a színvonal, amit mostanában a dél-koreai modellektől megszokhattunk, a kar mozgása nehézkes, akadós, a hirtelen fogó kuplung pedig izmos lábat kíván. Vezetési élményt igazából nem ad a Kia, mert az eredetileg Hyundai-fejlesztésű, közös nyomócsöves, nyomatékos, már 2000 1/min alatt is bátran terhelhető CRDi erőforrás tudásához egyszerűen nem képes felnőni sem a kormányzás, sem a felfüggesztés – egyedül a féken nem múlna semmi, a négy tárcsa jól dolgozik.

Sokan büszkélkednek azzal, hogy olyan príma kocsijuk van, amelyet a megvétele óta szerelő nem is látott. Nos, az ilyen kijelentésekkel mindent lehet, csak éppen felvágni nem, ám az a Rióról is elmondható, hogy a kötelező karbantartásokon (kenőanyag- és szűrőcserék, stb.) kívül extra javításokkal nem fájdította a cégvezetők fejét. A szokásos, 20 ezer kilométerenként megejtett felülvizsgálatokon kívül csak kétszer igényelt terven felüli beavatkozást: ekkor a bal első kerékcsapágyat cserélték, illetve a légkondicionáló szivárgó hűtőjét javították. A lefutott 166 ezer kilométer során a Kia egyszer sem hagyta cserben az éppen aktuális "gazdáját", jelenleg is rendületlenül falja a kilométereket, városban és országúton egyaránt. Ha nincs sok autópályás, tartósan 130 km/órás menet az útitervben, a 45 literes tank tartalma 900 kilométerre is elegendő lehet, de a hajszolás (amiből a Riónak gazdagon kijut) plusz gázolajat igényel. Ebben elsősorban a váltó a ludas, mert nincs kímélő hatodik fokozat autópályázni, a motor pörög, és a Rio ilyenkor "képes" 6,0-6,5 liter körüli átlagot felmutatni az akár 5 literes érték helyett. A nagy tempó amúgy nem csak az étvágynak, a fülnek sem tesz jót, a menetzajok miatt hangos az utastér – a zajcsillapítással nem sokat törődtek a tervezők.

Elmondható, hogy a Kia Rio 1.5 CRDi szerethető társ a hétköznapokon. Nyújtja az alapvető kényelmi szolgáltatásokat, helykínálata, variálhatósága elfogadható, mechanikailag pedig megbízható. A motor erős, a nyomatékból eredő kedvező rugalmasság mind városban, mind országúton kihasználható, a minden tekintetben kedvező fogyasztáshoz azonban hiányzik a váltó hatodik fokozata. Az újonnan is kedvezőnek mondható ár/érték arány vonatkozásában ma már egyértelmű, hogy az autó megérte a befektetést, a négyéves intenzív használat következményeiről pedig egyértelműen pozitív képet fest a mutatott állapot. Fokozottan jól járhatnak a használt példányok vásárlói, ugyanis a hasonló paraméterűek között cikkünk megjelenésekor egy mindössze 37 500 kilométert futott példány is kínálkozott, 1,3 millió forintért - annyit pedig gond nélkül megér a takarékos és megbízható Rio.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2017.10.31. at 13:33
    Permalink

    Én voltam a 2.üzletkötő a cégnél aki használhatta ezt a kis méregzsákot 🙂
    A kerékagycsapágyat is nálam kellett kicserélni, iszonyat hangja volt..
    Köszönet érte hogy használhattam!
    Sziasztok és jó munkát vele, vigyázzatok rá én is vigyáztam ;o)
    Csaba

Vélemény, hozzászólás?