Két lépés előre – Suzuki Baleno használtteszt

Használttesztünkben egy olyan Suzuki típust mutatunk be, ami évtizedek alatt sem tudott kitörni a kisebb, olcsóbb és Esztergomban is gyártott Swift árnyékából. A Swift eredetije volt a Suzuki Cultus, a mai főhősünk meg Cultus Crescent néven készült a japán piacra. Ma már némi magyarázatra szorul, de a Baleno még a tipikus kisautókat is alulmúlja méretben, de a maga idejében a kompaktok táborába tartozott. Hiába, ennyit nőttek az autók az elmúlt jó 15 évben. Európai változata 1995 és 2001 között készült, a Liana váltotta, fénykorában a Suzuki mellett Chevrolet és Maruti márkanévvel is árulták.

A jó kilencvenes évek viszont rég elmúltak, nálunk meg az olcsóbb Swift lett a sláger. Aztán a kétezres évek meg alig akartak elmúlni, a begyűrűző válság évtizedes visszaesést hozott az újautó-piacon. Emiatt is kerültek előtérbe az olcsón fenntartható és nyugatról bagóért behozható autók. Nyugati szomszédunkban, Ausztriában egész sok Baleno fogyott és még a stájer tél és a vastagon sózott utak sem szedték őket szét. Nem úgy a futóművet és a hajtásláncot alátámasztó bölcsőt, az szinte mindnél szanaszét rohadt. Hogy anyaghiba, vagy egy szerencsétlen elektrokémiai reakció bontja el a nem bagatell fődarabot, az igazából mindegy is. Lényeg, hogy ellenőrizzük az alkatrészt vétel előtt, vagy inkább eleve olyat keressünk, amiben már fel van újítva. A fehér is egy ilyen darab.

Emberünknek - bár volt már egy tucat érdekes autója - dupla előrelépést jelent a Baleno. Fiat Cinquecentójáról tavaly írtunk, ahhoz képest csak eggyel van ez a Suzy feljebb a forgalom táplálékláncában, csakhogy a Fiatot időközben eladta. A 3-as metróhoz képest meg ugye, hogy komoly luxus ez a fehér kisautó? Szóval ismét kellett egy még mindig lehetőleg takarékos és olcsó verda, amivel a napi rutin és egy-két hosszabb út is letudható. Szóba kerültek a hot hatch és a hitel fogalmak is a nagy autóvételi szándéktól vezérelve, de végül csak győzött a visszafogott józanság. Kápéra veszünk, tutira megyünk jelmondattól vezérelve már csak egy lépés Suzukit venni, de emberünk nem akart Swiftet. Kicsivel annál többre vágyott, így kezdődött a terv szerint 400 ezer forintig terjedő büdzsével kikalkulált szoft hedonista autóvásárlás.

Nagyon sokat nem lehet írni a Balenóról, mert nem egy nagy karakter. Inkább huppanjunk be és olcsó benzinnel hajtsuk meg az olcsó autót! Kellemes érces hangja van a 16 szelepes motornak, mint ahogy a „big block” Swiftekben, amúgy maga az egész Baleno egy régi Swiftnek érződik. Az egybefejtámlás ülések is egész kényelmesek, csak az ülőlap rövidke, nincsenek kiülve, de a kárpitjai már kissé viseltesek. Kissé nyújtott lábbal, de terpeszkedni tudunk és a doblemez sem vesz el a lábtér szélességéből. Negatívumként felróható, hogy rossz úton eléggé cicereg a belső, a műszerfal és a kárpitelemek is zajonganak már így óra szerint 187 ezer kilométernél. Ez utóbbi érzésre inkább egy olyan hozzávetőleges adat, mert nem lehet tudni, valóban mennyi van benne. De teljesen mindegy is, mert minden fő funkció hibátlanul működik.

Az autó kezelőszerveinek kattanása és egyáltalán a beltér elég japános. Ezt miként a Swiftben, úgy itt is lehet szeretni. Egy kilencvenes évek eleji Hondában, vagy Mitsubishiben is ilyesmiket lehet kifülelni, mint a Balenóban - igaz ez újabb egy kicsit, de a technikai színvonala abszolút a kilencvenes évek eleje. Puha kuplung, erős ellenállású, kicsi és rövid úton járó, taposni való gázpedállal. A fék adagolhatósága kisautós, a kézifék mechanikai érzete meg a maga módján mesés, élvezet a racsni. Ettől nem függetlenül, így ahogy van jó a kocsi. A belseje meg ahhoz képest, hogy egy kifejezetten olcsó autóban ülünk már, gusztusosnak mondható, egyben van.

Nem tűnik a Swiftnél komolyabb autónak, pedig az. Lehetne benne klíma is, ebben a fehérben pont nincs, csak villanyablak, amiből a vezetőé automata, igaz csak lefelé. Városban, főleg rövid távokra nem is kell ennél jobb kocsi. A kormány nem lóg, nagyon szépen és könnyedén lehet tekerni, a swiftesek nagy része meg irigykedhet, mert szervós és légzsákos is a nagy malomkerék. Sőt, érzetre közvetlen vele a kocsi, és nagyon megy a Baleno, ha úgy akarjuk. A 68 lovas Swiftnél nyomatékosabbnak is hat és ez a 16 szelepes is szereti a forgatást, a gyári 85 ló meg bőven elégnek érződik a 890 kilóhoz. Egy kicsit sem durva kanyarnál viszont sajna már sírnak alattunk a gumik, koruk miatt érettek a cserére.

Vállalható az autó egésze, igaz, így fóliázva kicsit túl boyraceres a kiállás, de a mentségére szóljon, hogy a küszöbtoldat és a többi műanyag kiegészítő is teljesen gyári. Ez a fehér is, mint a legtöbb ma futó M-es rendszámú Baleno, Ausztriában kezdte a karrierjét és a korabeli trendinek szánt GS kivitelű. Pár éve, pár euróért, kicsit törötten lett behozva. Ennyiért jó vásár volt a tulajnak, mert mindene működik és egész jól is megy, hiszen nagyon könnyű. A váltó a suzukis pontosságból nem sokat tartott meg, a hármast kifejezetten nehéz megtalálni, persze mindez megszokható. Ki tudja, hogy a szinkron van már ki, vagy elég lenne egy kulisszafelújítás, netán csupán egy olajcsere is. Így is rövid úton kapcsolható, de már sajnos nem tűpontos, a fokozatok helye sincs meg biztonsággal. Mindegy, egy komplett bontott váltó is csak 35 ezer forint.

Látszik és érződik rajta, hogy tulajdonosai foglalkoztak vele, adott pénzből jobb autót akartak belőle csinálni. Nyárra még jobb lesz, négy centrírozott nyárigumi és egy futóműállítás után sokkal összeszedettebbnek érződik majd a mostani állapotánál is. A 13 colos lemezfelniknél nagyobb könnyűfémfelnikkel még jobban is fog kinézni. Kicsit öreg, már bőven érezni rajta a használatot, de azt is, hogy ezt a szolgáltatási színvonalat gond nélkül nyújthatja még évekig. Minden csak egy kis affinitás és a kellő karbantartás kérdése. Mivel minden autó fenntartása luxus, így egy ilyen őszinte darab is visszaminősült a lenézendő kategóriából a reális értékűbe. Simán meg lehet oldani a közlekedést egy ilyennel is és az időközben ötszázezresre duzzadt keretbe beleférhet még öt tank benzin is.

A matek úgy kezdődött a fehér kocsi esetében, hogy elindultunk egy 280 ezresre kialkudott vételárral. Figyelem! A keret 400 ezer volt, mégsem repült rá a vevő a 350 ezerért kínált kocsikra. És milyen jól tette. A vételáron felüli legdurvább tétel a minden olcsó autót is drágító átírás - itt 57 350 forint volt. A0 minősítéssel az éves biztosítás 32 ezerbe fájt és elment 20 ezer némi gyors szervizre (lengőkar, beltéri elemek). A többi tétel már szabadon választott: pitty-pittyes riasztó 20 ezerért, hangszórók egy használt fejegységgel 10-ért, meg egy szett használt alufelni 18 ezerért. Az egyenleg 413 350 forint, a nyárra meg maradt egy kis fagyi- és benzinpénz is. Kellhet ennél több bérből és fizetésből? Nem hiszem.