Egy letűnni látszó kor utolsó, ám dicső emléke

Igazság szerint Derrcik még a kettővel ezelőtti, azaz az E38 szériájú hetes BMW korábbi változatával közlekedett, mígnem a történet szerint München utcáiról az Eurpolhoz ment aktív nyugdíjba. Ez a kék meg késői, 1999. novemberi, így paradox módon már Derrick lámpák vannak az orrán. Tulajdonosa alól kiöregedett a napi járós autója. Kokettált a nemrég frissítésen átesett 5-össel, amiből akár egy 20d xDrive ideális lett volna számára, mert a mindennapokra nem kell több lóerő és egy meredek kertvárosi utcában lakik.

Aztán mégsem az új 5-ös lett a befutó, hanem az árának a harmadából vett egy 16 éves 7-est amire aztán majdnem ráköltötte még egyszer a vételárat. És egyáltalán nem bánta meg. Nem, nincsen szó semmilyen elmebetegségről, pusztán emberünk nagyon is tudja, mit akar: egy tökéletes és karakteres autót. A kék hetes tulajdonosa nem ma kezdte az ismerkedést a bajor márkával. Féltett hobbiautója a tavaly bemutatott, csodaszép, 1990-es 535iA, ami még mindig csak 76 ezer kilométert futott. Aki olvasta, vagy most megnézi azt a cikket, már tudhatja, hogy a BMW-vallás náluk családi fertőzés.

Ezt most még azzal egészíteném ki, hogy anno egy ilyen hetes is - minő véletlen - volt a családban. Meg azzal, hogy ez a kék autó egy német cég vezetőjének az autója volt három éven és jó hetvenezer kilométeren át, majd egy idősebb úrnál szolgált még ennyit. Most 158 ezer van benne, és egy fél éve van az országban. Az import autók körüli legendákról meg annyit, hogy bár az előző német tulaj lelkiismeretesen, BMW szakszervizben cseréltette például a komplett hűtőrendszert, volt olyan garasos, hogy az ablakokat díszítő krómcsíkot otthon barkácsolta. A hokiütő alatti gumiágy idővel elöregszik, így a kocsihoz nem illő szélzajt kelt. Lehet kapni, darabja 56 ezer forint, de a jobb oldalira hónapokat kellett várni, míg a müncheni központ a beszállítóval elkészíttette.

Elképesztő. Ahogy az is, hogy a minőségi munkájáról ismert Bavarian Classics[/url] műhely szakemberei még egy olcsóbb használt autó árát felemésztő alkatrészt ki kellett cseréljenek az amúgy hibamentes, de mégsem százszázalékos futóművön. Az első kettős keresztlengőkar és a hátsó térlengőkar is sokat kibír, de hogy tényleg gyári állapotú, azaz tökéletes legyen az utolsó szilentig, az nem olcsó mulatság. Az újkori állapot visszanyeréséhez a vezetőülés falcánál újra kellett festeni a bőrt, ezen kívül felkerültek ezek az évjáratban teljesen stimmelő, de 17 colos, a kocsi stílusához talán a legjobban illő hétküllős felnik. Az E38 elektronikája már éppen annyira fejlett, hogy némi frissítés is belefért. A gyárilag szerelt CD alapú Mk II-es navigációt DVD alapú Mk IV-es váltotta, de megmaradt a gyári kis képernyő a korhűség és a hangulat kedvéért.


Kamu angel eyes, meg ízléstelen lámpaburák nem kerültek rá, a lámpavezérlő elektronika viszont fel lett programozva, hogy a reflektorizzók 40 százalékon égve szabályos és korrekt nappali menetfényt adjanak. Az 1994 és 2001 között gyártott, 1998-ban frissített E38-as szériában benne van már szinte minden, amit a mai luxusautók tudnak, de mégis bír a múltbéli BMW-k régies bájával is. Fej- és hátsó oldallégzsákkal, ESP-vel, xenon lámpákkal is ellátták, és ezt a példányt még keréknyomás ellenőrzővel is felszerelték. Kétzónás automata klímával rendelték szinte mindet, de ebben masszírozós ülés is van és a csomagtérajtó is elektromosan nyílik. A legjobb, hogy még tovább lehet fejleszteni. Bár a földfelszíni tévéadás megszűnése miatt a központi képernyő tv üzemmódban most csak a hangyák táncát mutatja, de már nagyon érik egy digitális vevő beszerzése, a csomagtér dedikált fachjába meg már csak be kell illeszteni a gyári cd-tárat.


Ez a 728i ráadásul még sosem volt törve, illetve javítva. A ritka és fénytől függően színjátszó Biarritz Blau fényezése teljesen eredeti. És most kapaszkodjanak meg, mégsem lepel alatt pihenve várja a young-, majd oldtimer kort, hanem napi járós autónak használják és évi 15-20 ezer kilométer fog belekerülni. Napi járós és egyben hobbiautó is, aminek a fenntartása, a kitűnő kondícióban tartása állandó foglalatosságot jelent, de ez gazdájának nem teher. Idővel lehet, hogy mégis igazi hobbiautóvá érik. Elrakni és konzerválni az érintetlensége miatt remek alap, de vele közlekedni mindennap is felemelő. Attól, hogy valami nem új, nem feltétlenül jobb, meg nem is szükségszerűen rosszabb. De ha van egy egyedi aurája, akkor mindenképpen szerethető. Ez a plusz azon mérhető le, hogy egy mostani új 7-es és egyben több korábbi 7-es tulajdonosa ebbe a kékbe visszaülve úgy fogalmazott, kár, hogy a BMW elfelejtett autót csinálni. Tényleg elfelejtett volna? Nem hiszem, de ahogy a világ, úgy a vásárlók és igényeik is változnak. Sajnos.

Míg a 7-es garázsszomszédjában, a bézs 535i-ben élmény volt gumit füstölni, erővel belemenni a körforgalomba, addig ez kék bálna kicsit sem csábít a döngetésre. Gondoltban egy észak-német kisváros apró magánbankjának vagyok a direktora, valamikor a kilencvenes években. Aranykeretes a szemüvegem és bár szivarozok, de az autót eszemben sincs bebüdösíteni. Menet közben minden egyes úthiba, minden forgalmi akadály piszlicsáré dolog. Nem veretünk, éppen csak tisztességesen haladunk, mondjuk Lübeckből Hamburg felé. Sport mód és kézi kapcsolás? Felesleges, az ötgangos automata észrevétlen partner a tovaterjedésben. Rántást maximum a konyhás néni csinál, itt csak a finom moraj hangszínváltozása jelzi a váltóműben végbement kapcsolást.

Balázs, látom téged nem igazán hozott a 7-esem lázba. Álomvilágomból így zökkent ki az autó tulajdonosa, amibe a 16 évesen is hibátlanul zümmögő masszázsülés ringatott. Magyarázkodom, mert egyszerűen sok nekem ez az élmény, azaz pontosabban sokkszerű. Nehéz szavakba önteni, hogy az E38-as ma, ilyen állapotban még az alap benzinesével is több mint lenyűgöző. És mégis gépszerű. Fékei határozottak, a kanyarstabilitás fölényes. Az összes kezelőszerve finoman jár, szívmelengető mechanikai érzettel. Mai mércével nehéz, de végtelenül pontos, hagyományos hidraulikus szervokormánya mögül igazán fura volt visszaülni egy vadonatúj 1-es BMW tesztautóba.

A tavaly próbált E34-es 535i méretei ellenére egy igazi huligánautó, nem nehéz érte lelkesedni. Ez az E38 a finomságával vesz le a lábamról, de hűvös tökéletessége nem csal széles mosolyt az arcomra. Igazából csak utólag, a képeket nézve fogom fel, mekkora ajándék, hogy vezethettem. A kulcs visszaadása előtt még egy darabig én lehetek az ötvenes német bankár, és ekkor olyan invitációt kapok, amire átváltozom az E38 másik használói csoportjának tetszőleges tagjává. A filmszereplő E38-asokat is hajtották rendesen és én kipróbálhatom, hogy milyen amikor a kick down funkciót kihasználva 6500-as fordulaton vált el az automata. A szállító 7-ese, vagy James Bondé elevenedik meg alattam. A sorhatos motor 2500-as fordulatig nyugodtan duruzsol csak, érces hangját valahol 3500 fölött kezdi hallatni, de ekkorra már bőven elhagyjuk a legális sebességhatárt. A legszebb, hogy ha épp az kell, akkor bitangul is megy ez a régi 7-es.
A fotózáshoz biztosított helyszínt köszönjük a Pannonia Golf & Country Clubnak.