Elnyűhetetlen mindenes? Ford Fiesta 15 évesen

Bár minden nyűgje ellenére nagyon szerette korábbi autóját, a Fiat Bravót, a használttesztben szereplő Fiesta tulajdonosa belátta, hogy az olasz gép folyamatos meghibásodásai miatt már nem bízhat meg benne maradéktalanul. Ezért keresett egy olcsón fenntartható és megbízható kisautót. Egyelőre úgy tűnik, hogy jól választott, amikor a 2003-as évjáratú Fiestát vásárolta meg. A kis 1,3-as motorral a legtöbbet városban használja az autót, ám emellett sokat utazik vele vidékre is, autópályán, valamint girbe-gurba hegyvidéki utakon keresztül. Szóval a Ford egyik legnépszerűbb típusának változatos körülmények között kell nála bizonyítania.

Néhány évvel a döbbenetesen újnak ható, New Edge Design jegyeit viselő Ford Focus után érkezett a piacra a Fiesta ötödik generációja. Szintén az új formanyelvet használva rajzolták meg a kisautót, ám jóval szolidabb külsőt kapott, mint a Focus. A motorjait a korábbi generációtól örökölte, benzines fronton 1,25 literestől a kétliteresig terjedt a skála. Az 1,3-as Duratec a közkeletű vélekedés szerint elnyűhetetlen, hiszen láncos vezérlésű erőforrás. Ugyan még csak fél éve teljesít szolgálatot az új gazdájánál a Fiesta, eddig még semmiféle motorikus problémát nem tapasztalt nála. Ám tisztában van vele, hogy azért a láncra is érdemes körülbelül 40 ezer kilométerenként néhány pillantást vetni. Ez a fajta vezérlés elméletileg kiszolgálhatja a motor élettartamát, gyakorlatilag azonban számos hibaforrás fordulhat elő vele is. A lánc is nyúlhat, elszakadhat, valamint át is ugorhat a tengelyek fogaskerekein, az elcsúszó vezérlés pedig komoly motorkárt okozhat.

A motortérben minden alkatrész Ford emblémás vagy a Motorcraft feliratot viseli, utóbbi a gyári sajátmárkás, olcsóbb széria. Egyszóval gyári. Ez többnyire pozitívum, viszont az akkumulátor esetében típushibaként tartják számon, hogy hamar tönkremegy. Ugyanilyen típushiba az alapjáraton olykor leálló motor, amit gyújtáskimaradás is okozhat. Szerencsére ilyesmit sem tapasztalt még a tulaj. Hozzáteszem a hasonló korú Focusokban például tényleg tud meglepetéseket okozni a gyújtótrafó. Emellett a lambda szondát említi a szakirodalom kényes pontként, valamint az olajteknő rossz illesztését. Esetleg a rágcsálók számára könnyen hozzáférhető gyújtókábel okozhat még kellemetlenséget, illetve azok a rágcsálók, akik bátran csámcsognak rajtuk. Márpedig ez egyaránt megtörténhet városban és vidéken.

Az első nagyobb kellemetlenséget a bedöglő klímaberendezés okozta. A szerkezet pont az elmúlt napokban adta meg magát, amikor a természet úgy döntött, hogy kimarad a tavasz és fejest ugrunk a nyárba. Úgyhogy, a legnagyobb szükség idején elromló légkondi kicsit frusztráló, ám lehet, hogy nincs nagy gond. A középkonzolon található bekapcsoló gombja kissé lötyög, kilazult, lehetséges, hogy csak érintkezési hiba okozza a problémát, mindenesetre mindenképp szerelőhöz kell fordulni vele.

A karosszéria állapota nem makulátlan. Mivel korábban garázsban sem tartották, ez nem is meglepő. Apró karcok tarkítják, ám komolyabb rozsda például még nem található rajta. Egyedül a bal oldalon, a lökhárító feletti illesztésnél látható egy nagyon apró rozsdakezdemény. Sajnos szintén az utóbbi napokban fedezett fel a tulaj egy repedést a bal oldali fényszóró buráján, amely valószínűleg kőfelverődés eredménye. Újabb típushiba a külső műanyag elemek leválása és ez már ezt a Fiestát sem kerülte el. Igaz, nem az ajtókon található védőcsíkról van szó, hanem az ablakkeret műanyagjairól. A szélvédőragasztó állítólag megfogja egy autóalkatrész kereskedésben kapott tipp alapján. Még nem próbálta ki a tulajdonos, más ragasztóval pedig csak részsikereket ért el.

A típushibák között említik még a lengéscsillapítók problémáit. Ezzel még szintén nem szembesült a fél év használat alatt a Fiesta tulajdonosa és nem is tud róla, hogy a 15 éves autóban cseréltek-e valaha futómű alkatrészeket. Gyanítom, hogy, ha mást nem is a „kutyacsont stabilizátorokat” már igen. Jelenleg 106 ezer megtett kilométert mutat a számláló, de az eddig többnyire kímélt kisautó a jelenlegi használatban nagyobb megterhelésnek van kitéve. Változatosabb körülmények között használják, az utak minősége pedig elkeserítő Budapesten és vidéken egyaránt.

Az utastérről is csupa pozitívumot tudok csak megosztani. Természetesen a kormánykerék karimája fényesre kopott a használattól, valamint azok a felületek, amelyek sokat érintkeznek az emberrel, például a bal könyöklő. Viszont dicséretes, hogy az említett rész feletti kárpit kiváló állapotban maradt, ahogy a gyári üléshuzatok is. A középkonzol oldalán néhány karc tanúskodik az évek múlásáról, illetve a már említett klímagomb lazult ki furcsán. A váltókar teteje szintén fényesre kopott, viszont a váltószoknya is szépen átvészelte az autó születése óta eltelt időt. A kategóriában átlagosnak mondható kemény műanyagok sem zörögnek a rázós utakon, szóval igényes maradt az utastér.

Vezetés közben a váltókar az egyetlen, amibe beleköthetek. Kicsit már „lötyög” a kulisszában, ennek ellenére nem lehet elvéteni a fokozatokat. Az 1,3-as motor 60 lóereje megfelelő dinamikával mozgatja a picivel több, mint egytonnás autót, legalábbis a városi forgalomban. Érdekes módon hátramenetben nagyobb gázt kell adni induláskor, mint mondjuk előre az egyes fokozatban, máskülönben azonnal lefullad a motor. A gazdája szerint 6,2 liter a fogyasztása vegyes használatban. Városban és autópályán pedig kerek hét liter. Összességében rendkívül elégedett az autóval és nagyon örül, hogy egy Fiestára cserélte a Bravót.