Fiat Grande Punto 1.3 Multijet GP - 2008. októberi üzembe helyezés, 161 226 km-es futás. Ezzel a motorral, ilyen korban 2,1-2,2 millió forint körül alakulnak a piaci árak
Nem bontóból pótoltak a tükrök, a GP széria fehér házakat kapott
A céges autó a használtpiacok mumusa. Mindenki óva int tőlük, mert rendszerint sokat futottak, lestrapáltak, majd miután az élelmes nepperek kiglancolták őket, és jó magyar szokás szerint a kilométerekből is „visszavettek”, a valódi értéküknél magasabb áron, a gyanútlan embereket átverve próbálnak rajtuk túladni, mint a megkímélt, rendszeresen karbantartott példányokon. Ezeknél aztán jó eséllyel élő példává válik a népi bölcsesség, miszerint a használt kocsi csak addig működik tökéletesen, ameddig ki nem fizetik értük a vételárat. A kivételek azonban erősítik a szabályt, és erre kitűnő példa a saját berkeinken belül használt Fiat Grande Punto 1.3 Multijet GP, amely a Használtautó Kft. üzletkötői flottájának oszlopos tagja. 2008. októberi forgalomba helyezése óta nem sokat állt, órájában 161 226 becsületes kilométert mutatott a számláló a fotózáskor, és céges mivolta mellett családi autóként is funkcionál, sokszor gyerekekkel a fedélzeten. Lássuk, mi történt vele az elmúlt két és fél év alatt!
Ötletes a röntgenképet mutató reklám, a fólia nagyon jól bírja, az éleknél sem pereg fel
Nagy karambolja szerencsére nem volt a Grande Puntónak, egyedül a jobb oldalán, alul horzsolták meg
Akár két szóban is összefoglalhatnánk a lényeget: semmi komoly. Akik nem hisznek az olasz autókban, most minden bizonnyal felhördülnek, hogy ez lehetetlen, de kivételes helyzetben vagyunk, mert saját autó lévén nem „hallott”, hanem valós tények és tapasztalatok alapján mondhatunk véleményt.
A karosszériával kezdve: a fényezés nem mattult meg a napsütéstől, csak a lakkréteg karcolódott meg szokásosan a mosásoktól, és a hátsó Fiat embléma sem a legszebb már. Az ajtók ugyanúgy csukódnak, mint újonnan, a kilincsek azonban nem egyformák – ez elsők problémamentesek, a hátsók viszont akadoznak, szorulnak, nehezen működnek. Ugyanez a körülményesség elmondható a szeszélyes, ötletszerűen makacskodó gépháztetőről is. A fényszórók még nem igényelnek hasonló felújítást, mint amilyet
Renault Clio áruszállítónk kapott, este jól világít a Punto – izzóinak gyakori kiégésével, ami típushiba, viszont bosszantja használóját. Talán mondani sem kell, rozsdásodásnak nyoma sincs, mint ahogy a nagyobb sérüléseket is megúszta az autó, amelyen a tükrök nem csere után lettek fehérek: ez a limitált szériás GP modell sajátja.
Két és fél esztendő elteltével csak apróságok utalnak arra, hogy nem újszerű a belső: a kormányon fényes a bőrhuzat, és néhány műanyag burkolat vetemedett. Kevés a használható rakodóhely. A rendszeresen karbantartott manuális légkondicionáló jéghideg levegőt fúj, ez a kényelemfokozó berendezés alapáron járt a GP szériához, akárcsak a váltógomb és a volán bőrbevonata
Ha nem is óriási, de kacatolható méretű a kesztyűtartó. Az autó irodalmának (kezelési könyv, szervizfüzet, stb.) külön helye van a felső polcon
A Grande Punto utastéri műanyag elemeire már az
újautós tesztben is panaszkodtunk, az ott vázolt jelenségek, azaz a minőséggel kapcsolatos dolgok használt kocsinkban is kísértenek, azonban meglepő módon a tartós igénybevételnek alig látszanak a nyomai. Szándékosan nem törekedtünk patika állapotra, nem suvickoltunk semmit fényesre, hogy dicsőíthessük az olasz ipar termékét – a képeken a valóság látszik, ahogyan munkatársunktól kölcsönkaptuk az autót. A kormányon kifényesedett a bőrhuzat, de szakadás, hámlás nincs, ahogy a váltókar is szó szerint jó bőrben van – a bőrszoknya ép, a gombról nem koptak le a fokozatjelölések. Minden műszerfali kapcsoló hibátlanul működik, a középkonzol műanyagja azonban kissé vetemedett, a rádió feletti egység láthatóan eldeformálódott. Meglepő, de menet közben nincsenek olyan csatazajok, amire bevallottan amúgy mi is számítottunk, a bútorzat nem csörög, nem zörög, egyedül a jobb első ajtó környékén hallható ciripelés – viccelődtünk, biztos beköltözött az ajtóba egy tücsök. Az ülések kárpitozása szakadásmentes, a szivacstömés a vezetőnél is jól bírja, pedig nem 50 kilós és 150 centis a kolléga.
Csak azért, mert cégautó, nem kell lepusztítani egy kocsit. Ez a dízel Grande Punto valóban sokat fut, családi járműként is funkcionál, a belsőtér, a kárpitozás állapota mégsem arról tanúskodik, hogy rossz kezekben lenne, és szó sem volt fullos takarításról a fotózás kedvéért. Bár ez a modell felülről lóg ki a kisautós mezőnyből, a hátsó helykínálata azért nem fejedelmi, és a 275 literes poggyásztér is hamar megtölthető.
Karbantartását tekintve a Grande Punto csak a gyárilag előírt szervizeken vett részt. Újkorától kezdve 120 ezer kilométerig (a garancia lejártáig) 30 ezrenként, majd innentől 20 ezrenként ment márkaszervizes átvizsgálásra. Ezen időtartam alatt 90 és 160 ezer kilométernél kapott új fékbetéteket, egyszer lett cserélve a szélvédő kőfelverődés miatt (az új üveg alul torzít), és voltaképpen ennyi, a szokásos kenőanyagokon, szűrőkön kívül mást nem cseréltek, vagy javítottak rajta idő előtti elhasználódás miatt. A dísztárcsás acélfelnikre húzott Bridgestone nyári gumiknak ez az utolsó szezonjuk,
4 mm alatt már nem ajánlott a használat, hiába 1,6 mm a megengedett minimális profilmélység.
Jól fogyaszt, de hangos a Multijet dízel, és kellemetlen az erőkifejtése, alul kimondottan gyenge, és alig reagál a gázpedál parancsaira. Két hónaposan gázolaj helyett 95-össel tankolta tele egy buzgó kútkezelő - ekkor tréleren vitték az autót műhelybe, a motor beindítása nélkül. A szélvédőmosó tartályában lévő szűrő nehezen engedi át a betöltendő folyadékot, ez ki lett véve, ám télen, amikor gyakran kell törölni az üveget, kicsinek bizonyul a 2 liter körüli tartály, amelynek kupakja egyszer letört - ezt a szervizben pótolták, akárcsak a pozitív akkusaru védőburkolatát
Az 1,3 literes, 75 lóerős Multijet dízelmotor hosszútávon jó kompromisszum: a fogyasztása örvendetes - nyugodt vezetői stílussal városban is 6 liter az átlaga, vegyes körülményekkel az 5 literhez közelít -, de ezért el kell viselni állandóan hallható, daráló hangját és kellemetlen karakterisztikáját. Alacsony fordulaton nagyon gyenge, mintha ólomból lenne a karosszéria, olyan nehezen indul az autó, aztán amikor rákapcsol a turbó, akkor kellemetlenül meglódul a Punto. Minderre rátesz egy lapáttal az akadozó, nehézkes, pontatlan váltó – anno a tesztekben még azt hittük, majd „bekopnak” a friss szerkezetek, idővel finomabbak lesznek, de ez mese volt habbal, a váltó ebben a konkrét példányban bizony gyatra, ezen nincs mit szépíteni. A futómű zötyögős, a kellemesnek mondható rugózás mellé feszes csillapítást párosítottak, a kormányzás átlagos, a fék azonban harapós, ahogy általában az olasz autókban.
Amíg az első embléma szinte hibátlan, addig a hátsó sajnos beázik, és nem nyújt éppen esztétikus látványt. Nehezen működnek a hátsó kilincsek, egyszer megesett, hogy nem is nyílt a jobb hátsó ajtó. Nincs koptatóbetét a hátsó lökhárítón, így rakodásnál könnyen karcolódik a fényezett felület a csomagtartónál
Használója szerint az eltelt bő 160 ezer kilométer után számára nagyon kellemes csalódás a Grande Punto, amely még soha nem hagyta cserben. Pozitívum, hogy kényelmesen elfér benne, jó az ülés és a kormány állíthatósága, és minden kezelőszerv logikusan, elérhető közelségben található. A hosszú együttlét viszont felszínre hozta a hátrányokat is. Rossz a kilátás, különösen a vaskos A és C oszlopok nehezítik a vezető életét, az első ablak pedig inkább dizájnelem, mint praktikus segítség. Minden hangos, a motor-, a gördülési- és a szélzaj is, autópályán emiatt nem eufórikus élmény az utazás. Az utastérben nagyon kevés a rakodóhely, az ajtózsebek szűkek, igaz, a hátsó ajtókra is jutott mélyedés, a kesztyűtartó átlagos, és családoknak nem főnyeremény a 275 literes csomagtartó, ami ugyan a 60:40 arányban dönthető üléstámlákkal bővíthető.
Biztonságból jeles: ötcsillagos eredmény a EuroNCAP törésteszten, és a forgalomban hasznosak a magasra tett hátsó lámpák - különösen a jól látható irányjelző
Amint látható, vannak esetek, amikor a köztudatban negatív előítélettel élő cégautó kifejezés, mint használtautós jellemző nem jelent azonnali átverést, nepperkedős trükközést. Máris tegyük azonban hozzá, ennek elengedhetetlen feltétele, hogy a kocsi használója szeresse és megbecsülje a kenyéradó gazdájától kapott munkaeszközét – a Grande Puntónknak ebből a szempontból szerencséje van, és ezt mutatott állapotával bizonyítja is.
Kedves zseni…..
O.K. tisztában vagyok vele, hogy a Saxo töréstesztje nem túl jó, de ennek jelentősége a mai magyar sebességkorlátozások mellett, nagy vehemenciával vadászott sebesség túllépőkre kiszabott extramagas büntetési tételek miatt egyre kisebb lesz. “Elfogytak a lóerők”, lassabban közlekedünk, amiből az is következik, hogy egy esetleges ütközésnél megnő túlélés esélye, de inkább abból induljunk ki, ez életszerűbb, hogy legnagyobb mértékben maga az ütközés esélye csökken le! Ez jelenti az igazi védelmet!
Azért a Saxo karosszériája sem olyan gyenge, igaz a Grande Punto 200 kg-al nehezebb, de 20 cm-rel hosszabb és magasabb is. Személy szerint a Saxot legalább 90%-ban városi közlekedésre használom, országútra, autópályára másik autóval megyek.
A bőr kormányod ,gyári hibás ,ha garanciális akkor még ingyen cseréltethető,,,
Kedves zseni…..
Oké ,hogy kevesebbet eszik a Saxo ,de ha ne adj isten neki mennél valakinek ,ebben lenne nagyobb esélyed a túlélni ,vagy a Puntoban……
Hátsó embléma ,nem kopott,ha nem beázik…..Legközelebb tessék jobban megnézni…..
a hátsó embléma ,nem kifakult,ha nem beázik,és ezért olyan ,amilyen….
Most mit mondhatok erre a fogyasztásra? Szerintem a 6 liter nyugodt vezetési stílus mellett még városban is sok egy ilyen dieseltől. Ez számomra elég elszomorító kép. Azért az, mert tetszik ez az autó. Szívesen furikáznék ilyennel, de meg kell mondanom a jelenlegi 10 éves Citroen Saxo 1527ccm-es őskövületnek számító őrvénykamrás turbó nélküli szívódiesel motorral nyugodt vezetési stílus mellett kijövök 4,5 literrel városban! Teszi ezt úgy, hogy 2010 február elejétől augusztusig külföldön voltam, és szabad ég alatt állt a tavalyi zord téli, később rendkívül esős tavaszi-nyári időszakban. Valami történhetett az üzemanyag ellátással ilyen körülmények között, mert fél év után elindítva csak küszködött és kormolt, de nagyon. Injektor tisztítót raktam bele, de nem lett 100%-os, remélem csupán 1 db porlasztó csúcsot kell csak benne cserélni. Töredék ár mint egy CR dieselnél de még nem léptem meg. Ha ez a probléma nem lenne, 4 liter alatt kijönnék vele városban. Hiába tetszik a Grande Punto, racionálisan szemlélve a dolgot, teljesen értelmetlen lépés lenne a csere. Pedig a marketing típustól függetlenül minden modern dieselt agyondicsér, holott rosszabb értékeik vannak, mint egy jobban sikerült “kis nyomású” őrvénykamrásnak.
Nem mattult meg a fényezés egy 2 és fél éves autón!?!? Hihetetlen! Micsoda olasz minöség, micsoda 22. századi technológia! WOW! (Képzeljék, az én 17 éves Mazdámon sem!!!!)
Nekem egy 2006-os gyártású Style felszereltségű GP-m van szintén ezzel a 75 lovas motorral. Mivel már egy éve szinte csak schwechati gázolajat kap, a fogyasztásom fixen 4.5 és 5 liter között mozog vele nagyjából 1/3-1/3-1/3 város-autópálya és vidék használattal és automata klímával. Hazai gázolajjal ritkán marad 5 liter alatt a fogyasztás, inkább 5.5 l körül állapodik meg. Mivel 5 sebességes, a legnagyobb fogyasztása autópályán van (3000 a fordulatszám 130 km/h-nál), városban 4.5 körül lehet vele maradni. Nálam a kesztyűtartó hol jól, hol rosszul záródik (hőmérséklet függvénye), és a bőrkormányom felhólyagosodott az izzadtságtól (azaz a két oldalon ahol fogom). Egyéb hibám nekem sincs, de még csak 80e km van az autóban. Saját magam szervizelem, csak jó minőségű olajakat, szűrőket kap.
Köszönjük a jelzést, a “városi” szó kimaradt a mondatból, javítottuk. üdv: KZ
Jól olvasom?
[i]“…a fogyasztása örvendetes, nyugodt vezetői stílussal 6 liter az átlaga,…” [/i]
Ha ennyi a fogyasztása a leírt körülmények között, akkor minek a diesel motor? Ezt az értéket nyugodt vezetői stílussal egy hasonló teljesítményű benzinmotor is tudja hasonló méretű és súlyú karosszériában.