Jó, jópofa és olcsó. Fiat Cinquecento használtteszt

Kellett egy olcsó, egy valóban olcsó minimálautó mindenes, takarékos második verdának. Városba és alkalomadtán hosszabb távokra is, de azért országhatáron innen. Emberünk Kispolszkira gondolt, mert csak, mert szereti, s mert nem siet sehová, viszont kiderült, hogy túl kicsi neki. Mármint a Kispók. És akkor jött az ötlet, hogy marad a Fiatnál, de olasz vonalon megy tovább, s a 126-os utódja, a Cinquecento már minden szempontból megfelelőnek tűnt.


Na nem mintha az 1992-től 1998-ig (amúgy kizárólag Lengyelországban) gyártott 500-as jelentősen nagyobb és tágasabb lenne, de azért nagyobb és tágasabb. Mai szemmel nevetséges, alig több mint 3,2 méter hosszúságával és a 1,5 métert alulról súroló szélességével parkolása gyerekjáték, fordulékonysága, manőverezhetősége úgy is példás, hogy fogasléces kormánya nem szervós, s nem hátul, hanem elöl hajt. Háromajtós, azonban ajtajai szélesre nyílnak, s a hátulról/hátra ki/beszállás sem igényel kígyótestet. Csomagtere 170 literes (a Kispók 100-asával szemben), és hát síkpadlósan 810 literesre bővíthető – hátsó ülőlap felhajt, támla ledönt, egyszerű, nagyszerű.

Elöl-hátul független felfüggesztés, galvanizált kasztni, elöl tárcsafék, gyűrődőzóna, oldalmerevítés, alacsony (0,33-as) légellenállás, centrálzár, elöl elektromos ablak, opciósan még tetőablak, a Soleil kivitelnél vászontető, klíma – a Cinquecento már egész modern egy gép. Motorjai a következők: 704 köbcentis, 2 hengeres ohv 30-31 lóerősen, hosszában beépítve; előbb 903, majd 1993-tól 899 köbcentis 900-as 41, végül 39 lóval, már injektorral, keresztben beépítve, illetve 1995-től az ültetett és feszesebb futóműves, szériában könnyűfém kerekes Sporting orrában 1.1-es, 54 lóerős OHV Fire-blokk is színezte az eleinte kéttagú palettát. A két nagyobb motor erejét 4 helyett már 5 fokozatú váltóval lehet jól beosztani.

És akkor a próbált – Bleu Biarritz kékeszöld - példányról: először - 1993-ban - Ausztriában helyezték forgalomba, Magyarországban meg rá 10 esztendőre. Jelenlegi tulajdonosa most májusban vásárolta 130 ezer forintért, s az nem riasztotta el, hogy tutira törve volt a kocsi, amit a sokféle fényű elemek is mutatnak. A 21. évében járó Cinque új órát kapott 4000 forintért, egyébként 148 ezer kilométert tehetett meg. Az átírási költségek 37 700 forintra rúgtak. Generátorra plusz vákuumcsőre bontóból 8, új vákuumpumpára 5 ezret költött, 5 liter hűtőfolyadékra 1600-at. Kerekítve. Négy darab gyújtógyertyára 1060, ékszíjra kőkemény 259, 4 liter motorolajra 5800, 3 liter váltóolajra 2997, olajszűrőre 565, üzemanyagszűrőre 560, légszűrőre 1005, alvázvédelemre 5000 forintot adott ki. Kb. 200 ezerből olyan a kisautó, amilyen.

Tervezi még ezeket: axiál csukló (bal) 3163, olajteknő tömítés 2911, vészvillogó kapcsoló (új) 4441, futómű szilentek (első-hátsó) 14 448, kartercső 8206 forintért. Egy jobb oldali (bontott) ablakgumira még nem tud árat. De azért ebből a felsorolásból szépen látszik, hogy igazán „filléres” az autó. Na ja, a futóműre ráfér a törődés, a csomagtérben – hitvány egy képzavarral élve – felütötte a fejét a rozsda, amit akut "gányolással" orvosolt, a vezetőülés bal oldala szakadt, az ajtóbehúzó érdekesen kopott, az index visszajelzője és a vészvillogó csütörtököt mondott, a központi zár távirányítójában gyengusz az elem, a középső szellőzők lustálkodnak, a bal első lámpa befelé pislog, és bár szétszedte, nem tudja beállítani, továbbá nehézkesen nyílnak az ajtók, tágulásilag "pisil" az ablakmosó, de.

De ennyi hiba tán kell is, és egyik sem vészesen zavaró. A lámpa pislogására meg az a tulaj egyik válasza/megoldása, hogy sötétben úgysem nagyon autózik… Én pedig „tesztelem”, vezetem az autót, s tetszik, de tényleg. A kormányszervo nem hiányzik. Városba abszolút elég az eredetileg 39 lóerő és a 65 Nm. A váltó nem az igazi, de pár perc tanulással túlteszem magam a meg-megakadáson és azon, hogy az egyes ott van, ahová a hármast gondoltam, stb., tehát az egész sík kissé jobbra csúszott. És aprók a pedálok. A városi zaja nem gáz, a 13-as kis kerekeken vidáman gurul (apropó, egy garnitúra öreg, de végül is még használható állapotú téli gumi is benne volt az árban nyomtávszélesítőstül). A fék fog, és állítólag 120-ig zokszó nélkül húz a motor. Nekem a próbakörön nem volt érkezésem 70-nél gyorsabban menni.

Piros a környezetvédelmi plakett? Piros. Puritán, fapados az öt személynek azért nem annyira tágas, hátul fejtámlákat sem adó utastér? Az. Cserébe az üresen 700 kilós, a Használói véleményekből szűrten is szerethető és szeretetreméltó kocsika elavult technikástul is beéri 100 kilométerenként 6 liter benzinnel, és nem csak a gyári érték, de a tapasztaltak alapján is. A 130/200 ezres Cinquecento jó, jópofa és olcsó, olcsón fenntartható járgány, melegen ajánlott annak, akinek a kényelemnél és a biztonságérzetnél előbbre való a spórolós autózás. És annak, akinek a p126 szűk.