Polákvadászat: egyet vettünk, kettőt még keresünk

Legutóbb azzal fejeztük be Kispolszki-kereső projektünk élménybeszámolóját, hogy az idő sürgetésében jelentős mértékben 30 százalékkal megemeljük az első példányra szánt összeget. Az ár növelése ez esetben konkrétan 30 ezer forint volt, összességében tehát 130 ezerért néztünk Polskit.
Ebbe az árkeretbe már pont belefért az előző cikkünkben is említett, friss műszakis és kipufogós, 67 ezer kilométert futott példány. Jó pont volt, hogy ezért az autóért sem kellett messze menni, Dunakeszin volt, azaz tőlünk nem egész 20 kilométernyire. Az 1988 októberi gép két női tulajdonos után került egy autókereskedő sráchoz, aki eredetileg hobbiautónak szánta, de mégsincs ideje rá. A fotókon hibátlannak tűnő példányra is igaz, hogy élőben már nem olyan mutatós, de a néhány napja, a hirdetési árat figyelve mindössze 31 ezer forinttal olcsóbban kínáltnál nagyjából ötször jobb, szinte gyári állapotú. Az azért igaz, hogy elöl-hátul látható rajta törés utáni karosszériajavítás, rozsda viszont nincs, motorikusan teljesen rendben van és a futóművei sem lógnak nagyon.
Ha saját magunknak kerestünk volna hobbiautót, akkor ez sem lett volna befutó, hiszen a karambolok utáni lakatolások messze nem hibátlanok, de mostani célunknak teljesen megfelelt e példány. Az órája által mutatott futásteljesítményhez passzoló állapotú Polski nagyon úgy tűnik, hogy sokáig jól működhet - probléma persze adódhat vele. Ha a korábban megnézetthez viszonyítjuk, már önmagában az is komoly értéknövelő, hogy ennek kerekein szinte új gumiabroncsok feszülnek, nem pedig az autóval nagyjából azonos korúak, azonnali cserére szorulók. Újabb alapigazság igazolódik tehát be: a vételár növelésével azonos modellből sokkal jobb példányt találhat a vevő, magyarán inkább a vételárra érdemes magasabb összeget fordítani, mint a kínálat alsó árkategóriájából választani, és utólag javíttatni, cserélni temérdek mindent, utóbbi megoldással ugyanis a végszámla sokkal magasabb lesz.
Mivel Zöld Pardonos barátunk már napok óta várta, hogy mikor lesz meg az első Polski, miután Feri átnézte az autót, lefutotta a kötelező próbakört és bólintott, hogy a gép megvehető, szolid alku után a 129 900 forintért hirdetett Polskiért 120 ezer forintot fizettünk. Néhány pótalkatrészt, többek közt egy baloldali ablakemelő mechanikát is kaptunk hozzá. Ezt ugyanis cserélni kell, nem lesz egy nagy meló a csere, akár saját magunk megcsinálhatjuk, de nyilván bármelyik utcában találunk rá egy vállalkozó szakit, aki nyilván nem túl prémiumos rezsióradíjjal megoldja. Utána pedig élvezhetők a megvásárolt Polski hirdetésében már megfogalmazott (és már általunk is idézett) pozitívumok: „5 litert fogyaszt, havi 950 Ft a biztosítása, évi 2 000 Ft a teljesítményadója, és 2 000 forintért kell benne olajat cserélni évente egyszer. Se vezérműszíjat, se fagyállót, se olajszűrőt nem kell rajta cserélgetni. Ideális választás mindazoknak, akik a lehető legkevesebb pénzért szeretnének A-ből B-be autózni, a lehető legkisebb szerviz, rezsi és üzemanyag ráfordításával.”