FIAT CROMA

Futott kilométer: 526 000 km

Vegyes fogyasztás: 6.5 liter

Döntően hol autózik: autopalya,orszagut

Pesten vettem az autót friss műszakival és több mint 400000 km-rel. Ép ésszel ilyet nem vesz az ember, de munkaautónak kellett és akkor éppen nem árultak jobbat. A műszaki biztos simlis volt rajta, mert már a hazaúton kiderült, hogy a kormánnyal valami nem okés. A holtjátéka az amerikai filmekben látottakhoz hasonlított. Elkezdte tekerni az ember és nem történt semmi, majd amikor összeért a technika, akkor hirtelen annyit fordult, amennyit tekertél rajta. A flexibilis cső lyukas volt, úgy jártam vele 2 hónapig. Jó volt, mert a falunktól 1 km-re lévő vasúti átjárótól hallani lehetetett, hogy érkezek. Mire begurultam a faluba, már be volt hűtve a sör. A hátsó rugók nagyon ki voltak készülve, úgy nézett ki a kocsi segge, mintha meg lenne pakolva 3 zsák cementtel. Ezt csak egy év múlva cseréltem ki. A hibák közül vannak érdekesebb dolgok. Egyszer a gyújtáskapcsoló mondta fel a szolgálatot (ekkorra szerencsére már ki volt kötve a riasztó), semmi könyörgésre nem volt hajlandó beindulni. A szomszéd városban történt a dolog, szétszedtem a kormány alját és próbálgattam, hogy melyik drótokat kell összérinteni, hogy beinduljon. Nemhiába nevelkedtem amerikai filmeken, sikerült is beröffenteni a technikát, össze is sodortam a drótokat, biztos, ami biztos. Mint később kiderült, ez végzetes hiba volt, mert a hazaúton végig járt az önindító, úgyhogy egy gyújtáskapcsoló-cseréből lett egy önindítócsere is. Kapott egy újat, ami után 1 hónappal Jézusnál álló helyében újra bemondta az unalmast. Azóta megint van benne új. Jézus már előre retteg, hogy megint mikor adja meg magát. Az 5. sebesség éppen előzés közben gondolta úgy, hogy tovább nem szolgálja az autót. Éppen egy Mercit előztem valahol Kondoroson, amikor kidobta a sebességet. Szépen vissza lehett rakni, de mindig kidobálta, úgyhogy az út hátralevő részét Dunaújvárosig úgy tette meg, hogy kitámasztottam a kart egy ággal. A kuplungbovden a FIAT szerviz udvarán szakadt el, tudta hol kell megállni. A munkafelvevő fiú kérdezte hol áll az autó, mondtam: a kuka mellett. Kedvesen megjegyezte, hogy egy kicsit arrébb kellene menni, nehogy a kocsit vigyék el a kuka helyett. Pacsirta külön kérésére (meg azért mert elfelejtettem) bele kell írnom a kuplungcserét is. Elég férfiasan kellett nyomni a kuplungot, egy dunaújvárosi túra alatt a bal lában már-már schwarzeneggeri szintet ért el. Anyám embere nem is tudta vezetni (persze, neki Grande Puntoja van, ahhoz szokott), ellentétben Ákossal és a lentebb említett tolatásos manőverével. Lényeg, hogy az új csapágy, szerkezet és tárcsa után egész emészthetőre sikerült redukálni a kinyomáshoz szükséges erőhatást. Nem is olyan régen, fogtam vele egy vaddisznót Mórahalom alatt. Pont az én autóm előtt kellett annak is öngyilkosnak lenni. Totál telibe kaptam a dögöt, kilehelte a lelkét az út menti árokban. Szépen visszatolattam, majd leállítottam a gépet, mert elfolyt a hűtővíz. A disznó vigyorogva befért a csomagtartóba, pedig mázsa 80 volt. Onnan hazáig vontattak, alig 200 km. A gépháztető felgyűrődött 10 cm-t, a lökhárítónak semmi baja nem lett. Jézus csinálta meg, egy kis vadhúst is kapott az szolgálataiért. Az autó egyébként baromi kényelmes, elől hátul óriási hely van, Gyula haverom majdnem ott vesztette el, amit mindenki csak egyszer tud elveszteni. Egyszer 7-en mentünk át vele Ártándról Berettyóújfaluba. Senki nem panaszkodott a helyszűke miatt. Én pláne nem, mert egy jó kis vörös ült az ölemben... A csomagtartó van vagy 500 liter és mivel 5 ajtós, jól is pakolható. Elől, hátul könyöktámasz, elektromos ablak, elektromos tető, digitális klíma (1988!!!) egy rakat műszer, állítható deréktámasz, kormány, ülés, elől-hátul tárcsafék. 90-100-zal szoktam vele közlekedni, de megy 190-et is. Persze német magánautópályán, és az autót ismerősöm vezette, akinek kilétével kapcsolatban nem vagyok köteles terhelő vallomást tenni. Rugalmasságban simán meg lehet verni a mai modern 1,6-os benyás kocsikat, de a múltkor Békéscsabán májerkedett egy VW Passat TiborDénes. Lámpánál 1-ben és 2-ben is megcsikorgatta a gumijait, én meg vigyorogva otthagytam. Amikor a következő lámpánál közöltem vele a futásteljesítményt és a kort, majdnem megharapta a kormányt. A fogyasztás nem érzékeny a tömegre, ha egyedül ülök benne, akkor is 6-6,5, ha hárman, akkor is. Ez valószínűleg az extra hosszú 5. fokozatnak is köszönhető, 110-nél forog 2000-ret a motor. A váltó egyébként könnyen kapcsolható, cserébe úgy lötyög, mint egy 70 éves öregasszony melle. Nyugodtan vissza lehet tenni 30-nál is 1-esbe, persze ha van valaki olyan szadista, hogy ilyet csináljon. Tisztán 1310 kg. a tömeg, de amennyi cucc benne van, van az 1350 is. Olajat nem kell cserélni benne, mert két csere között megeszik annyit, amennyit bele kellene tölteni. Most valami tömítővackot kicseréltek benne, most már nem eszi annyira. Újabb tömítőpöcök csere után, most már egyáltalán nem eszi az olajat. Menet közben nem kormol, hidegen viszont olyan füstfelhő van mögötte, hogy egy uniós ellenőr karantén alá venné az egész falut, ha meglátná. Legutóbbi kocsimosásnál mintegy katéterként Ákos öcsém feldugta a slagot a kipufogóba. Ebből egy igen végzetes kimenetelű pofon lett a számára, én meg imádkoztam, hogy beinduljon a gép. Tette is a dolgát, de egy lapát kormot biztos kipöfögött, mire kitisztult a járása. Elég csendes, ha fel van húzva az ablak, ha le van tekerve, akkor fel van tekerve a rádió. Kívülről iszonyat traktorhangja van, mikor Pacsirta meghozza az aktuális szervizből, tudom mikor fordul be az utcába. Kisebb koccanások voltak az autóval (ha a vaddisznót nem számitjuk). Krisztián haverom sörözés után elkérte, aztán amikor meg akart fordulni, elmérte a villanyoszlopot és meghúzta a löklapot. Ez nem komoly, bírja. Ákos öcsém, még 12 évesen ki akart tolatni a kocsma elől, de a beton villanyoszlopot találta el. Az oszlop szépen kettérepedt, a Cromának meg újult a jobb hátulja. Kapott új lámpabúrát és ismét meglátogattam Jézust. Így aztán szépen újul a fényezés is. A küszöb is új, mert már olyan lyukas volt, mint az ementáli. A jobb hátsó ajtóm valahol mindig beázott, érdekes volt, amikor nagyobb eső után lötyögött benne a víz. Jobb híján fúrtunk egy lyukat az ajtó aljára, ott most szépen távozik. Igaz a fúrófej kettényílt mire végeztünk. Az elektronika érdekes parajelenségeket tud produkálni, most pl. nincs hátsó ablaktörlő és ablakmosó, de majd igazítunk rajta. No, időközben Pacsirta megcsinálta ezeket a dolgokat is, még a fúvókákat is beállította. Személy szerint eltörném a kezét annak a tervezőnek, amelyik kitalálta, hogy a fúvókák a gépháztető alatt legyenek és az ablaktörlő résein fújja a vizet. Ezen sikerült módosítani, "ajrobléd" ablaktörlőt vettem rá, így most nem kell annyit pöcsölni, ha be akarja az ember állítani a fúvókákat. Van tök jó Lancia karom is, amit ebben a formában nem lehet felszerelni, de megveszem hozzá a rudazatot és jó lesz. Nemrég kapott egy teljesen új belső kárpitot, amiről egy "munkatárs" találóan megjegyezte, hogy benne felejtettem-e a kanapét. Nem baj, nekem tetszik, meg sok másnak is. Jocó és Béla haverom állandóan le akarják nyúlni, többre tartják, mint a Bravát. A csajok is jobban megnéznek benne, persze lehet, hogy csak a traktorfeeling miatt. Történt egy kerékcsapágy csere is, mert csúnyán ropogott amikor alá volt szedve a kormány. Nagy sebességnél nem, csak ha olyan 40-nel kanyarodtam. Mikor a problémát vázoltam kedvenc szerelőmnek, egyszerűen csak annyit mondott: kanyarodjak 50-nel. Jézussal most újítottuk fel a bal első ajtót. Nagyon ráfért már szegényre, olyan lyukak voltak az alján, hogy kifért a kezem. Szépen szellőzött a kasztni, csak esős időben volt problémás, mert mindig beverte a sarat az ajtóba, ami nem tett jót az elektromos ablaknak. Azóta szereztem univerzális sárvédő gumit, tiszta jó, hogy mosáskor nem kell külön a belső küszöböt is takarítani. A következő terv a fékrendszer felújítása lesz, igen kopottak már a tárcsák. Utána belerakunk valami ultrabrutál porlasztócsúcsot, hadd szóljon. Nemrég valahol Vásárhely alatt fogtam a bal tükörrel egy fácánt, amit bánt a bal ablak is, mert a büdös dög becsapta a tükröt. (Szerintem a fácán a világ legbutább állata, mert bár van szárnya, de mindig csak szalad, azt is az ellenkező irányba, mint kellene. Ha David Attenborough mást mond, akkor ő is hazudik.) Mivel Pacsirta éppen szabin volt (ami nála azt jelenti, hogy pecázik), Kelemenhez vittem el a kocsit. Még a hazaúton beszereztem mindent, ami kellett. Az ablakot gyorsan kicserélte, de a tükörrel nem tudtunk mit kezdeni, mert szétment az állító szerkezet. Az ablakcsere nem is ment olyan simán, mint azt gondolná az ember, ugyanis van egy kis műanyag csúszka, az csúszik a sínben, amikor felhúzom az ablakot. Ez gyárilag úgy van megoldva, hogy át van fúrva az ablak, ez a műanyag rátéve és egy vékony fémpálcikával van odafogatva, aminek a gyárban elkalapálják a végét, hogy ne csússzon ki. Ez olyan, mint az óvszer: egyszer használatos (bár nekem koleszban volt egy ismerősöm, aki legalább hetente egyszer a szennyessel együtt kotont is mosott, meg is indokolta: Öcsém, egy gumit fel lehet húzni egy sörösüvegre is, nehogy már attól menjen tönkre, hogy kétszer van a pöcsömön.), ha szétszedte az ember, fix, hogy nem lehet összerakni, hogy jó is legyen. Viszont kell bele az a darabka fém, másképp kiugrik és nem lehet felhúzni az ablakot. Fogtam a kis biztosítót, átmentem a sarki boltba és vettem egy Kojak nyalókát, aminek pont akkora a nyele, ami beleillik a lyukba. El is raktam a szárát, hogy legyen tartalék, ha esetleg kellene. Adott viszont Kelemen frankó 123-as Merci tükröt, hogy a bontóban cseréljem ki Croma tükörre. Végül otthon addig próbálgattuk Ákos öcsémmel, hogy rátettük a tükröt, 2 felfogatási pont stimmelt is, a harmadiknak meg fúrtunk egy lyukat. Így most krómozott tükröm van, a jobboldalit már pénzért adta Kelemen, de 2000 Ft. nem volt sok érte. Éppen tegnap cseréltem ki az oldalvillogókat, mert olyan semmitmondó formájuk volt. Most vadiúj 1500-ös Lada villogók vannak rajta, kicsit ugyan reszelni kellett a kasztnin, hogy be tudjam tenni, de jobb, mint a gyári. Telik-múlik az idő, eljött az első fékek felújításának az ideje. Nagyon szép tárcsákat kaptam, igaz olyan nehezek, hogy kiújult a sérvem, mikor megemeltem a dobozt, de gondolom az autó bírja majd. Különböző információkat kaptam a mérettel kapcsolatban, egyik helyen 20 mm-t mondtak, másikon 22-t. Aztán egy verőfényes délután Pacsirta megmérte nekem a tárcsa vastagságát és 18 mm-t mutatott a tolómérő. Innentől lehetett találgatni, hogy vajon melyik érték a helyes. Végül 20-as hűtött tárcsák kerültek rá, a hozzá tartozó betétekkel együtt. Talán jobb lett volna, ha csak krokodillal emeljük meg a kocsit, de Pacsirta szépen alápakolta a csápost és alábújtunk. Szerintem összebeszél Jézussal, mert csúnya nagy rohadásokat láttam meg a bal hátsó keréknél, ergo vihetem Jézushoz a kocsit karosszériáztatni. Két sör között elárulta, hogy már nem igazán dolgozik otthon, de a kedvemért kivételt tesz. Ami pozitívum, hogy sikerült megcsinálni a kuplungot is, most már tényleg olyan, mint új korában lehetett, nem kell a tűzfalat taposni ha az ember gyereke váltani akar. Jocó haver nem győzött csodálkozni, hogy milyen könnyű lett kapcsolni a váltót (mondjuk én is csodálkoznék a helyében, mert a Corsajában most ment szét a kulissza 46000 km után. Nííímet ótó, ehhhh!). Ha egyszer gazdag leszek, veszek bele egy tápszivattyút is, igaz mióta nálam van, anélkül megy, de mégis ott van annak a helye, legyen benne és kész. Múltkor nekiestem a fedélzeti számítógépnek, amit a mai autókkal ellentétben 6 csavar eltávolításával ki tudtam szerelni. Az előző tulaj gondosan leragasztgatta az érintkezőket, hogy ne világítsanak a ledek össze vissza. Miután eltávolítottam a szigetelőszalagot, megállapítást nyert, hogy nem mind arany ami fénylik, illetve nem minden romlik el, aminek világít a visszajelzője. A hátsó fékkel és a vízszinttel kapcsolatban rendetlenkedik, de addig nem nyugszom, amíg rendben nem lesz. Volt még egy hátsó ablaktörlő-motor csere, aminek ugyanaz a baja, mint az előzőnek, de legalább gyorsabban töröl. Voltam azóta Jézusnál és megcsinálta a rohadást a hátsó keréknél, most már nem kell attól félni, hogy esetleg elhagyom az autó seggét. Van szép új antennám (szépnek mondjuk nem lehet nevezni, de legalább új) és végre nem csak az adótorony mellett tudok rádiót hallgatni. Mivel jön a tél, megejtettünk egy hűtővízcserét is. Nagyon szép, színes fagyállót kapott, csak éppen nem fűtött a kocsi. Muszáj voltam visszavinni Pacsirtához, mire mutatott egy pöcköt, ahol a fűtést lehet légteleníteni. Oké, mondom, majd otthon megcsinálom. Elkezdtem tekerni, de Pacsirta nagyon ki van combosodva, úgy rá volt tekerve, hogy rendesen neki kellett feküdni, hogy ki tudjam tágítani. Sikerült is, mire a víznyomás lelőtte, én meg akárkinek el tudom mesélni, hogy milyen íze van a fagyállónak. Ott volt a csövem légtelenítő pöcök nélkül, lyukasan. Kezdtem ideges lenni, már azon gondolkodtam, hogy belefaragok egy parafadugót, de aztán találtam egy akkora csavart, ami pont passzol bele. Biciklibelsőből vágtam ki tömítést, becsavartam a csavart és jobb, mint az eredeti. Na, megvolt a szokásos éves versenyzés. Mórahalom alatt túr a seggemben egy Octavia. Persze márkajelzés szigorúan eltüntetve. (Ezt amúgy nem értem: ha valaki ért a kocsikhoz, úgyis látja rajta, hogy Octavia, ha van rajta jel, ha nincs. Ha meg nem ért, akkor jellel együtt sem ismeri fel, úgyhogy tök felesleges eltüntetni a jeleket. Ergo: az ilyen műmájerek azok miatt tüntetik el a jeleket az autójukról, akik nem értenek a kocsikhoz. Drakulálok) Jött vagy 3 méterre a seggemben, tanító jelleggel belefékeztem, hogy menjen a francba, mert lehet neki nincs szüksége az autója elejére, de nekem még kell a Croma hátulja. Le is maradt szépen, azt hittem meg sem akar előzni. Aztán mikor rászánta magát, láttam, hogy nem nem akart, hanem idő kell neki, amig összeszedi a lendületet. Mert bár üvegsötétítés, meg jelek eltüntetése megy (ez számít legalább +5 lóerőt, a "sport" kidörgő meg másik +5-öt), az mpi feliratot rajtahagyta. Aki nem tudná, az skodáéknál a 75 turbónitró lovas változatot jelenti. Lehet ebben már feltornázták 80-ra, mert ez már az újabb verzió volt. Egy több, mint 1,2 tonnás kocsihoz. Gondoltam, hadd menjen, kell a mája valakinek, de édesanyám bepipult, hogy egy ilyen nyikhaj itt erősködik, mondta tapossam. Ők ketten ültek a kocsiban, mi öten. És mi alapból is nehezebbek vagyunk egy mázsával. Látta, hogy megyek utána, nyomta neki. 120-ig elég dinamikusan ment, aztán 160-nál kezdett elfogyni a lendület. Kicsit körülményesen, mert nagy volt a szembeforgalom, de megelőztem. Jó nagy füstfelhők közepette. :-) Csak nézett, mint kezdő buzi a gőzfürdőben. Aztán mikor berongyoltunk Szegedre, bent a városban visszaelőzött. Ehhez aztán kell tehetség! Végülis egy Trabant is megy 90-et, azzal is lehet városban Ferrarit előzni. Országúton nem tudott, de jól esett a lelkének, hogy városban mégiscsak megvert. Boldogok a lelki szegények. Lámpánál egymás mellé kerültünk, mondtam neki, hogy mostmár kiengedem a kéziféket. :-) A lámpától első útja a benzinkúthoz vitt, minek száguldozik az ilyen? Ezeknél már csak a HovaTolodParaszt fóbiások a rosszabbak a 3 hengerükkel, meg az 55 lovukkal. Képesek 120-nál is rámelőzni, pedig akkor már úgy kell nyomják a gázpedált, hogy a hűtőventillátor darálja a lábujjukról a körmöt. Újabban cseréltünk egy kuplungbovdent. Olyan vajpuha lett, hogy vetekszik a Brava kuplungjával. Most már csak az első lengéscsillapítók vannak hátra - illetve előre. Sikerült betenni az első lengéscsíllapitókat, egész tűrhető lett az útfekvés. Hátránya, hogy mostmár érződik, hogy a hátsók is kezdenek meghalni, úgy rázza a seggét az autó, mint Kiszel Tünde fénykorában. De Karácsony előtt nem költök ilyesmire, jövőre majd lesz valahogy. Viszont vettem bele frankó 164-es Alfa üléseket. Nekem csak a vezetőoldalinak volt állítható a magassága (azt is eltörtem), ennek már mindkettőnél lehet. Jocó haverral nekiálltunk szétszedni az üléseket, mert mikor vázoltam Pacsirtának az elképzeléseimet, elhajtott, mint a magzatvizet. Szóval ülés kiszed a Cromából, leoperál róla a kárpit, aztán ugyanez az Alfa üléssel is. Nem is ártott már a csere, mert egyrészt ki volt ülve a szivacs, másrészt egy-két drót el volt szakadva az ülőlapon. Persze az Alfa ülése nem deréktámaszos, azt is átraktuk, ha már van, akkor legyen. A vezetőoldalival szenvedtünk egy napot, nem akartunk semmit elszakítani, vagy eltörni. A másik szétszedése, összerakása már gyorsabban ment, mint egy torinói karosszériásnak. Persze visszacsavarozni nem lehetett, mert ki van rohadva az a csavar, amibe bele kellene hajtani a tartócsavarokat. Miután lebontottam a küszöböt és a szőnyeget, Pacsirta meghegesztette. Most áll, mint Katiban a gyerek. A kormánykapcsoló megint behalt - immár másodjára. Először azért kellett cserélni, mert nem volt kürt, illetve egyszer elment a világítás. Akkor kapott egy "újat". Most megint nincs világítás és nem lehet ablakmosót spriccelni. Jocó haverral úgy mentünk Szegedre, hogy amikor koszos volt az ablak, elhúztam a napfénytetőt, ő kibújt, öntött vizet az ablakra, én meg letöröltem. Lényeg, hogy van új kapcsoló, 10 perc alatt ki lehet cserélni. A jobb első kerékcsapágy (remélem az, mert más elképzelésem nincs) igen morgós, még az ünnepek előtt kicseréljük. Sikerült kicserélni a csapágyat, de nem igen változott a morgás, úgyhogy más lesz a probléma. Januárban tuti megnézetem, meg kap egy új tápszivattyút is, mert ott előszeretettel engedi az olajat. Kisebb hallgatásomnak oka, hogy megint voltak gondok. De így szép az élet, szorgalmasan gyarapítom Pacsirta családi kasszáját. Az asszonypajtás már messziről köszön az utcán. Hiába, én gondoskodom a barátaimról. Japán kocsit nem veszek, mert még éhenhalna a család. Féltengelycsukló csere lett a vége a kopogásnak, most már teljesen új az első futómű. Éppen ideje is, mert ha még mindig kopogna, akkor rákennék egy bödön zsírt, hogy hagyja abba. Példának okádék, most a fűtésem nem működik. Szereztem bele újat, az is bemondta az unalmast kb. 1 hónap után. Jézus egyik cimborája azt mondta, hogy valószínűleg feszültség-ingadozás lehet valahol és az kinyírta a chipet. Nekem meg ilyenkor a vérnyomásom ingadozik 140 és 200 között. Békéscsabán a szakszervizben reggel 8-tól délután 2-ig csodálkoztak neki, hogy mi lehet a baj. Fingjuk nincs. És ilyen embereket még megfizetnek. Mibe telne kiméricskélni azokat a bizbaszokat, amik benne vannak? Nem ezért kapja a fizetését? Jobb híján Kaposújlakra fogom elvinni a szekeret, ott tuti értenek hozzá. Ezzel egyidőben meghalt a világítás és nem izzított a kocsi. A KOCSMA előtt még beindult, mert meleg volt a motor, a másik KOCSMA előtt már csak a szerencsén múlt. Azért haverral még átmentünk a szomszéd faluba KOCSMÁBA, ott nem voltunk sokáig, ott is ment. (zéró tolerancia, mi?) Hazafelé még benéztünk egy KOCSMÁBA, ott is indult, otthon viszont az utcán állítottam le. Volt itthon egy kis söröm, mire megittuk, kihűlt a motor és onnan nem ment sehova. Reggel eljött Pacsirta, drótozott vagy 10 mp-ig a motortérben és ment. Megcsinálta, hogy mi volt a baja, nem árulta el. A világítás csak kontaktos volt, össze akarta forrasztani az érintkezőket, amit hatalmi szóval megtiltottam neki. Elég a szigetelőszalag is. Vettem új porlasztócsúcsokat, mert kicsit tré volt, hogy csak háromszori izzításra indult és akkor is kövér gázzal. Szerencsétlen úgy pöfögött már, mint egy kehes ló. 5005 Ft-ért vettem Nippon-Denso csúcsokat, de ebből még kaptam 15 % kedvezményt, így épp 17000 volt a 4 darab. A Boschnak meg lett volna 14000 darabja. Hihető! Manapság a Bosch már normális ablaktörlőt sem tud gyártani, nemhogy porlasztócsúcsot. Beraktuk, megy, mint a vaddisznó (illetve a vaddisznókat békén hagyom), talán kevesebbet is fogyaszt. Idegileg akkor lettem teljesen vegetatív, amikor múltkor megállított a rendőr bácsi. A szomszéd faluból való, akkora barom, hogy szántani lehetne vele egyesben. Mentünk utána, még meg is jegyeztem, hogy nem ég a rendszámtábla-világítás az Octavián. Megelőzzük, mert a rendőr csak gyökkettővel tud közlekedni, erre mondja Jocó, hogy a barma refivel jön mögöttünk. Mentünk vagy 500 m-t, akkor ránkvillogott, mi meg megálltunk. Még jó, hogy Jocó haver vezetett, mert én söröztem. Naná, hogy rögtön szonda. De rákefélt, nem jött össze neki. De valamibe bele kellett kötni, belekötött abba, hogy zöld színű a rendszámtábla-világítás. Mondom én nappal nem látom, nem szoktam a kocsim seggét nézegetni, de ha már itt tartunk, akkor nézzük csak meg az Octavia seggét. Ezek szerint ő sem nézegeti. Viszontlátás! Most már csak egy Iveco turbo kellene rá, aztán irány a 200. :-) Nos, nagynehezen sikerült fokozatszabályzót szerezni a fűtéshez. Bejártam utána Szegedet, Debrecent, Nyíregyházát, Berettyóújfalut, Kecskemétet. Mindenhol csak spirálos volt, annak a csatlakozója sem egyezik. De tegnap végre találtam egy helyet Békéscsabán, ahol van 3 Croma és egy Thema. Sikerült szerezni, remélem jó is lesz. Ezt kegyetlenül megünnepeltük tegnap Jocó haverral, piszkosul fáj a fejem. Szombaton Pacsirta kiméricskéli, hogy van-e feszültségingadozás, ha nincs összerakom és egy teljes napig fűteni fogok, mert február óta már nem megy. :-) Az olajat megint engedi a motor, valamikor szétszedetem, aztán lehet, hogy valami tömítést cserélni kell benne. Majd látjuk. Összedugtam és nem csinált semmit. Nem fűt a mocsok. Visszamentem Szegedre, ahol a fűtéspanelt vettem, rápróbáltunk még vagy hármat, de azokkal sem működött. Nem messze innen van egy villamosságis, oda begurultam és mondtam, hogy 1 lehetőség van: MEG KELL CSINÁLNI!!! Rögtön kiszedték belőle a fűtésházat, anélkül mentem haza, még azt a minimális meleget sem fújta, amit addig. Pingvin és jegesmedve családok nagyszerűen élhettek volna a hátsó ülésen. Aztán tegnap elvittem a szekeret, ott is hagytam, mert mégis csak úgy az igazi, ha ott van az autó. Kiméricskélték, megcsinálták a fűtőmotort, átvezetékelték, 2-kor hívott, hogy kész van, működik minden. Naná, hogy ekkor már Csabán voltam. Jövő héten megyek érte, ha 30 fok lesz, akkor is fűteni fogok. :-) És működik a fűtés, lehet celsiust meg fahrenheitet állítani, olyan, mint új korában. Jocó haver hozta haza, végig jó volt. Másnap mentem valahova, kapcsolnám be, nem csinál semmit. Kezdtem ideges lenni, hogy minek adtam ki 30000 Ft-ot, ha mégsem jó. Este volt már, nem álltam neki nézegetni. Aztán másnap belenéztem a motortérbe, szét volt csúszva egy vezeték. Bassza meg, mi vagyok én, autóvillamosságis? Összedugtam, majd próbáltam, hogy szétjön-e megint. Persze úgy kellett cibálni, de velem nem szórakozik, rátekertem vagy 2 méter szigetelőszalagot. Mint kiderült, az összes fűtődobozom jó, nem azokkal volt a baj. Most már van 3. Az a pöcök, ami a ventillátorházban volt, volt a ludas, amiért is bejártam az egész országot. Majd eszembe jutott, hogy megvan a régi fűtőmotorom a disznóólban. Kimentem, naná, hogy benne van a pöcök, én meg kocsikáztam utána vagy 500 km-t. Nem baj, abból is van tartalék. Megint folyásom volt, szerencsére nem fehér, meg piros, hanem az olajat engedte a kocsi. Elvittem Pacsirtához, mint kiderült az olajszivattyúnál engedi. 2 litert kellett utánatölteni, a nívó olyan száraz volt, mint a Szahara. Kellene egy tömítés a szivattyúba, de mondták a FIAT-nál, hogy már nem gyártják. Tök jó! Bekente Pacsirta valami cuccal, most éppen nem engedi az olajat, de ki tudja meddig tart. Úgy gondoltam, veszek egy szövetes egérpadot és a gumijából kivágom formára a tömítést. Talán jó lesz. Vagy lehet játszik még a motorbelső is. Ahogy ott bújkáltunk a kocsi alatt, láttam, hogy a kipufogórendszert az 5 gumigyűrűből nem tartja csak 2. 2 teljesen elrohadt, egy meg kampóstól esett le. Na, ezeket Pacsirta elfelejtette kicserélni, nekem meg itthon nincs aknám, a kocsi meg borzasztó alacsony, hogy alámásszak. De van az utcánk előtt egy kisebb árok, feléálltam és szépen kicseréltem a gumikat. Előtte viszont eső volt, fel volt ázva az árokpart és kifelé elkapart a kocsi. Talán az is baj volt, hogy befelé egyedül Ákos irányított, sikerült is, kifelé mutogatott a faterja, anyám meg ő. Kb. mintha egy 747-es Boeinget irányítottak volna, csak a fényjelek hiányoztak. Sikerült majdnem belecsúszni az árokba, de szerencsére sok szomszédunk van, kitolták a kocsit. Kicsit röhejes volt látni, hogy a 60 éves Mariska néni is tolja a gépet, de legalább sikerült. Mivel a gumik nem tartottak, jobb híján csak a flexibilis cső tartotta a rendszert, amiből következik, hogy szépen kilyukadt. Megrendeltem az újat, a héten belerakjuk. Ami viszont csereérett volt, az az ablakmosó motor. Száraz időben szépen működött, de ha kapott egy kis esőt, akkor beázott és nem fújta a vizet. Egy kis hangyafasznyi bütyök az egész, mivel gyári nem volt hozzá, így Lada motor került bele, iszonyat erővel nyomja a vizet, a fűtés mellett ezzel fogok élvezkedni. Szereztem viszont motorburkolatot, ami az ékszíjakat takarja. Nem is tudtam, hogy olyan is létezik hozzá, mert a nélkül vettem és mentem majd 100000 km-t. De 500 Ft. nem volt sok érte, be is szereltem, még egy csavart kell szerezzek hozzá, mert csak 2 volt itthon olyan méret. Hogy befogassam, le kellett venni a turbo csövét, mert olyan idióta helyen van az a csavar. Becsavartam, gépháztető vissza, majd siettem, meg ne melegedjen a söröm. Éppen nálunk volt Pacsirta, előkerült egy kis szilva meg egy kis Absinth is. Másnap Vásárhely alatt gondolkodtam, hogy bár hangos a kocsi, amit még a lyukas flexibilis cső sem indokol, de nem is húz. Megálltam, belenéztem, és persze, hogy nem tettem vissza a turbo csövét. Még jó, hogy a bilincs nem esett le róla. Most megy, mint a meszes, ha sikerült tömítést szereznem, jelentkezem. Nem telik el nap, hogy ne lenne valami. Most pl., ki kellett cserélni a jobb hátsó kerékagyat. Ez már másodjára történik meg, először kikészült az egyik menet, ami a kereket tartja, 3 csavarral meg nem száguldozok. Most meg olyan hangja volt 60 fölött, mintha jönne mögöttem egy Ikarus. A legolcsóbb csapágy (ami persze egybe van építve az aggyal) 14000 Ft-ba kerül és az még a Tesco gazdaságos minőség. 19000-ret meg nem adok ki ilyesmire, vettem bontottat. No, ott aztán nem görcsölnek azon, hogy mit, hogy bontanak szét. 7000-ért vettem csapágyat, agyat, tárcsát, féknyerget, betétet, meg még rajta volt vagy 20 cm. vas, ami talán a futóműhöz tartozott, amíg el nem flexelték. Pacsirta kicserélte, nem búg. Azt hittem ez valami komoly mutatvány, de egy bő fél óra alatt megvolt az egész, nem is kért semmit. Este azért találkoztunk a könyvtárban (a nőknek nem szabad mondani, hogy kocsmába megyünk), meg is hívtam egy-két sörre. A tömítés projekt még csúszik, egyelőre nem engedi az olajat. Viszont elmentem Gyula haverhoz Igarra, onnan meg átmentünk Simontornyára. Ami a fontos: Igaron 25 Ft. egy dl. üditő, és 100 Ft. a feles szilva. Esett az eső és mikor szoktak a dolgok tönkremenni? Naná, hogy beállt az ablaktörlő. Egy élvezet volt az út, pláne, hogy először jártam arra. Mondtam Gyulának, hogy bújjon ki a napfénytetőn és törölgesse az üveget, hogy valamit lássunk is. Nem volt nyerő, mert úgy meg mi áztunk el, ekkor még csak kívülről. Megérkeztünk a V8 nevű kocsma elé, mindenki kinyalakodva, puccos cuccokban és meg elkezdtem autót szerelni. Vagy a motor rossz, vagy a rudazat, mert ahogy megmozgattam, ment. Innentől kezdve szaladgálás kezdődött a kapcsoló és a motortér között, ami tekintve az autó méreteit felért egy félmaratonival. A sűrű káromkodások megtették hatásukat, ment, le sem mertem állítani. Hazafelé természetesen egész úton szakadt, de működött. Viszont nem kockáztatok, vettem Lancia motort rúddal, az biztos jó, holnap Pacsirta kicseréli és tuti addig nyaggatom, míg rá nem teszi a Lancia kart is, azzal talán nem marad a bal oldalon tenyérni töröletlen felület. Ami viszont meglepett, hogy van a szervizpanel a műszerfal bal oldalán, amit ´88-ban nagyképűen fedélzeti számítógépnek hívtak. Van benne vagy 10 led és állítólag mindenre figyelmeztet, ha elromlik. No, ez eddig nem világított, de most szépen kirajzolja az autó körvonalait, éjszaka nagyon jól néz ki. A hátsó ülésről egészen olyan hatású a műszerfal, mint egy Vosztok űrhajó. 100000 km. alatt egyszer sem akart világítani, most meggondolta magát, hogy ha már ennyi bosszúság van, akkor legyen valami pozitívum is. Ezért megbocsátottam neki az ablaktörlő rakoncátlankodását. Mivel itt a nyár, ennek egyenes következménye, hogy mifelénk itt a prérin szörnyű melegek vannak. Csak az időjárásról beszélek most. Szerintem a hőgomba nem jó a kocsiban, mert nem kapcsol be magától a ventillátor, van egy plusz kapcsoló a bal térdemnél, azzal szoktam kapcsolni, ha forr a víz. Jocó "nitrokapcsolónak" hívja. Kb. egy hete úgy mentünk végig Szegedre, hogy járt a ventillátor, mert a menetszél nem hűtötte eléggé a vizet. Ez a bizonyos ventillátor akkora mint a két tenyerem, nekem gyanús volt, Olaszországban is szoktak azért melegek (meleg napok) lenni, nem hiszem, hogy gyári lenne. Egyik helyen megnéztem, naná, hogy nem az, a gyári akkora, hogy beteríti az egész hűtőt. Megvettem, de szerintem magassági kormányt is kellene ezután venni a gépre, mert ha az egyszer bekapcsol, akkor tuti elemelkedünk a földtől. Az előző ventillátor valami Lada csoda volt, Pacsirta kicserélte, következőleg meg leteszteli a hőgombát. Ezt ő még nem tudja, lehet innen értesül majd. Bekerült a Lancia rudazat is. Letörli a vizet egészen az A oszlopig, hihetetlen jó. Spriccel is, töröl is - apró dolgok teszik széppé az életet. Ha lesz egy kis időm, szétszedem a fényszórókat, mert a foncsoron már annyi a por, hogy virágot lehetne ültetni bele. Ennek következménye, hogy nem világít úgy a kocsi, ahogy kellene, amikor esős idő van, és felcsapják előttem a sarat, meg kell állni és törölgetni kell a fényszórókat, hogy lássak is valamit. A héten már másodjára viszem a taligát Pacsirtához. Pár napja hazafelé ismét úgy gondola a kocsi, hogy kibodja az 5. sebességet. Ismerős volt már a szitu, meg is álltam faágat keresni. 3-szor játszotta el, aztán kibírta a hazavezető maradék utat. Másnap elvittem szerelőhöz, kipróbáltuk, persze, hogy nem dobálta. Az ember foga is csak addig fáj, amíg be nem megy a rendelőbe. Ezen felbátorodva átmentünk a szomszéd faluba falunapra, naná, hogy nem bírta a kiképzést, jobb híján 80-nal 4.-ben döcögtünk át. Talán jobb is, hogy nem mentem gyorsabban, mert az egyik kanyarban a szomszéd városból való polgármesterrel találtuk szembe magunkat, tolta a 607-esnek. Elméleti szinten kíváncsi lettem volna egy csattanásra a tervezett gyűrődőzónáival, első, oldalsó, térd, bicepsz és jobboldali here légzsákjaival. Szerintem ott is vakarta volna, ahol nem viszket. Nekem az egész kocsi került 200 ezerbe, szerintem neki meg két fényszóró. De megúsztuk, mondjuk ha tényleg csattanunk, kiszállok és hirtelen felindulásból olyan sallert nyomok neki, hogy a fogai körmérkőzést játszanak a bentmaradásért. Lényeg, hogy Pacsirta szétszedte a váltót, elvittem a régit is, hátha valami használható belőle. Egy normális váltóban vannak mindenféle fogaskerekek, vasak, rugók és olaj. Mivel a Croma már-már űrtechnika, úgy gondolta, hogy olaj nem szükséges, és valahol megette. Valamiféle rugókat is megerősített, most jó. Mivel a jobb első kerék még mindig ropog, illetve újra, rájöttünk, hogy a belső féltengelycsukló lesz a ludas. Ez megint tizenezres tétel, szereztem egy bontottat, holnap jön az ítélet napja, amikor bekerül. Más már nincs, amit az első futóművön cserélni kell, esetleg komplett féltengelyt, hasonló apró-cseprő dolgokat. Holnap este jön a tesztvezetés, megyek Újvárosba, majd Pestre, majd haza. Aztán szombaton főzőcske, részegedés, vasárnap, ha minden jól megy, Szeged. Megvolt a főzőcske, meg a részegedés, de jól fel is idegesítettem magam. Voltam olyan felelőtlen, hogy nőt engedtem a volánhoz. Ajnalka fuvarozott mindenféle asztalokat, székeket, fát stb., amíg mi főztünk. Egyszer telefonál, hogy nem indul a kocsi. Otthagytam bográcsot, birkahúst, pálinkát, sört, Jocót és mentem megnézni, hogy miért nem működik az autó. Még Pacsirta is eljött, pedig szombat volt, azt mondta önindító. Hogy a rákba lehet kinyírni egy önindítót 20 perc alatt? Hétfőn megcsinálta, nem volt olcsó. A globális felmelegedés következménye, hogy ilyenkor nem szokott működni a fordulatszámmérő. Nem tudom milyen összefüggés van, de ha megnyomom a dudát, akkor néha megy. Jöttünk haza a szomszéd faluból, ahol fürödni voltunk, majd természetesen kocsmában és nem ment. Egész úton jött mögöttünk egy Picasso. Félúttól, ami még 5 km. hazáig olyan az út, hogy ki van rakva a 30-as tábla, de csak a vakmerő emberek mennek annyival. Kis nyikhaj vezette a Citroent, nyomta neki vagy 120-szal. Aztán jött a rossz szakasz. Már előtte megelőztem, jó vörös volt a gyerek feje, hogy beégett a macája előtt. Tuti nem a mi falunkba jöttek, csak utánunk akartak jönni, hogy megmutassa a hvcs a muffnak, hogy mégis ő a májer. Én ismerem az utat, de egy kicsit azért nyomtam neki, egy kátyuba bele is rongyoltam, mire újra elkezdett működni a fordulatszámmérő. A gyerek nagyon lemaradt, megálltunk pisálni - természetesen az út közepén(dolgozott a sör), de csak nagysokára bukkantak fel a kanyarban. Nem is jöttek tovább, valamit integettek, majd visszafordultak. Beégett a gyerek, gondolom a csaj este megvonta tőle a szexet. Az "útiszonyok" következménye, hogy teljesen elkopott a stabilizátor szilentje és a hátsó lengéscsillapítók is kikészültek - immár másodjára 3 éven belül. Azon kívül, hogy úgy csörgött, zörgött az autó hátulja, mint egy MTZ traktor, lenyalta a hátsó gumikat, de olyan szinten, hogy ha Schumacher látta volna, akkor sírva könyörög érte, biztos meglett volna a 8. címe is vele. Hátul tehát versenygumi volt az autón, amit nemrég észrevett a rend éber őre is. Éppen du... ööö... beszélgetni mentem, amikor megállított. Persze ez már este volt és mivel egy nyomorult ellopott biciklit nem tudnak megtalálni, jobb híján szívatják a békés polgárokat. Gondolta, hogy legalább alközlegénnyé előléptetik, ha engem jól megbüntet, de minden rendben van az autómon, nem tudott mibe belekötni. Már éppen mentem volna, amikor az iq extra light társának eszébe jutott, hogy megnézzek az abroncsok állapotát. Itt kezdődtek a gondok és a magyarázkodás - a leány közben meg már várt. Mondom, hogy már megvan az új gumi, másnap akarom felrakatni és amúgy is sietnék, mert már régen du... beszélgettünk a leánnyal. Mivel pont témába vágott, mondta, hogy másnap okvetlenül használjak új gumikat - ha már úgyis beszélgetni megyek. Végül elengedett, este volt már, biztos siettek be az örsre, hogy le ne maradjanak a PrivateSpice új műsorairól. Pacsirta szerint mielőbb ki kell cserélni a stabilizátort, mert annyira megette a szilentet, hogy gumi már nem is volt benne, két vasdarab egymáson meg nem nagyon csillapít. Békéscsabán szerettem volna venni stabilizátort, meg is volt beszélve, de háromszor kellett érte menni és még mindig nem voltak hajlandók kibontani az autóból. Ez is az a fajta ember, aki hogyha belefingik a fürdőkádba, megfordul és bekapja a buborékot. Szegeden vettem Lancia Thema stabilizátort, ami egy az egyben megegyezik a Cromáéval. Csabán egy másik helyen tudtam, hogy van Thema lengéscsillapító, mert az is nagyon ki volt készülve, több olaj volt a porvédőn, mint ami a szerkezetben. Mire odaértem, azt már eladták, de szerencsére áll az udvaron egy 164-es Alfa, annak ugyanolyan a hátsó futóműve, mint a Cromáé. Kiszedték és azt mondták: "20000, de csak neked". Miért - mondom - másnak mennyi? Erre: másnak is 20 és neki is elmondjuk ugyanezt. Miután visszahoztak az intenzívről, elkezdtem alkudozni, de ezzel a fiúval nem nagyon lehet, csupán a porvédőket tudtam belealkudni az árba - szép sárga és bele van nyomva az Alfa jel. Összemértük Pacsirtával és kiderült, hogy az enyém hosszabb 2 centivel (mármint a lengéscsillapító), illetve több rajta a menet. Másnap visszamentem a bontóba és megvettem a rugótányért is. Szerencsére ekkor már ott volt a főnök, 5000-ret akart kapni érte, de vázoltam sanyarú sorsomat, hogy annyira spórolnom kell, hogy már nem a 180 Ft-os Borsodit veszem meg a kocsmában, hanem a 150-es Kőbambit. Ideadta 3-ért, úgyis tudja, hogy megyek még hozzá. Pacsirta beszerelte, olyan útfekvése van a kocsinak, mint egy Ferrarinak. Az elektronika. Mióta megvettem nincs csomagtér-világítás, az érintkező tök jó, amikor felnyitom a fedelet, a bal hátsó utastér-világítás ég. Valami komoly kóboráram lehet a rendszerben, ezt meg lehet úgy szüntetni, hogy rácsapok az autó bal hátuljára és rákiáltok: MÚKOGGY! Szokott segíteni, ha jól csinálja az ember, még a tetőre helyezett kanál is leesik. Múlt héten el kellett menjek Jézushoz, mert az ominózus árokbacsúszás következtében behorpadt a bal küszöb és nagyon bántotta a szépérzékemet a két ronda horpadás, melyek a fagerendáknak köszönhetőek, amikkel végül kiemeltük az autót. Már majdnem a célnál voltam, amikor a világ legbutább állata szaladt keresztül az úton. Balról támadt, velem szemben meg jött egy autó, az előtt még átért, én már nem tudtam mit csinálni, telibe kaptam a dögöt. Néztem szorgalmasan a visszapillantót, hogy esetleg ott van-e az úton, de nem látszott. Bizonyára mindenkinek megvan a jelenet a Terminator 2-ből, amikor a csatornában a T1000-res üldözi Schwarzit és a felüljáró legyalulja a kamion tetejét, majd hirtelen a kabrióvá változott fülkében ismét felbukkat a T1000-res feje. Szóval, nézem bőszen a visszapillantót, amikor a fácán a kocsi orránál felemelkedett és elkezdett befelé nézni. Ott stírölt, muszáj volt kiröhögni szerencsétlent. Mentem még vagy 100 métert, majd megálltam, hogy mi kárt okozott. Telibe kapta a hűtőrácsot, éppen a jobb lámpa mellett. Úgy bele volt ragadva, hogy csak másodszori rúgásra jött le. Én sajnálom az állatokat, de ha kárt okoznak, akkor dögöljenek meg. Még élt mikor belerugdaltam az árokba, az lett volna a humánus cselekedet, ha kitöröm a nyakát és esetleg csinálunk belőle egy levest. De felidegesített, hogy ilyen birka teremtménye van az Istennek, otthagytam megdögleni. Szerencsére a hűtőrácson kívül más baja nem lett a kocsinak, most éppen az után járok, hol tudok szerezni. Nem egy nagy tétel, de ha ez a Bravával történik, akkor biztos kiirtom az összest a földről. Jézusnál kiszedegettük a maradék tollat a motortérből, annyi volt benne, hogy egy tollas cigány (jaj, elnézést, kisebbségi, vagy hmmm. megvan: genetikailag erősebben pigmentált személy) külön autóval jött volna a tollért, biztos meggazdagszik belőle. Majd a nagy ijedtségre ittunk egy kis sört. Meg egy kis bort is, de ez most mindegy. Egy hétre rá elkészült a küszöböm, egész szép lett a maradék festékkel le lett fújva a hátsó sárvédőív, mert már nem látszott a rozsdától a színe. A lyukakkal persze nem lehet mit kezdeni, talán télen fűzök bele karácsonyfaizzót, biztos nagyon dizájnos lenne. Ez cserés lesz, de ebben a hónapban már nem költök ilyenekre. Egyszer volt vadkalandom nyúllal is. A szomszéd faluból mentük át, a kettővel arrébb lévő faluba. Ha most azt mondom kocsmába, mindenki azt hiszi, hogy feszt odajárok, mondjuk, hogy könyvtárba mentünk. A nyuszi veszélyes tud lenni, mert képes úgy felugrani, hogy összedarabolja a hűtőt. Nekem szerencsém volt, süldő nyuszi vágtatott keresztül az úton, és annak még biztos nem magyarázta el nyuszimama, hogyan kell tönkrevágni az autókat, ha már megdöglünk alattuk. Átrongyoltam felette, szerintem a hátsó dob csapta meg a fejét. Mikor visszatolattam láttam, hogy elég bánatosan néz ki. Ákos kiszállt a kocsiból (városi gyerek, de már parasztizálódik, az orrát is ki tudja fújni zsebkendő nélkül), megfogta a nyulat és felmutatta a zsákmányt. Úgy nézett ki a feje, mint amikor az ember, meg akarja nézni a jobb lapockáját a válla fölött. Ezzel szinkronban lógott a bele a másik oldalon, de nem veszélyesen. Kérdezte, mint csináljon vele. Mondtam neki, hogy így nem visszük sehova, fogta és kitépte a maradék beleit. Beraktuk egy szatyorba, éppen zárt a műintézmény, jót beszélgettünk a pultossal ööö... könyvtárossal, valahogy feljött a vadászat is. Mondtam, hogy éppen van egy vadállat a csomagtartóban. Megboltoltuk, ő fizette a fogyasztást. Jocó haver autóvásárlásra szánta a fejét. Persze pénze nincs, meg munkaviszonya sem, így meg elég körülményes autót venni, de kell neki. Hogy tél közepén minek, csak ő tudja. Japán autót ajánlottam neki, valami Mazdát, azok ki is néznek valahogy. De neki 146-os Alfa kell. Megnéztük Kecskeméten, az nem volt túl egészséges, jobb híján elmentünk Kaposújlakra. Ott van mindjárt Kecskemét szomszédjában, oda-vissza 426 km. Ezen az úton fogyasztott a kocsi 21,5 liter gázolajat. Persze országút, meg minden, de az akkor is kevés. Kétszer utána számoltam, aztán kértem egy másik számológépet, biztos az enyém bolondult meg. Ott megkötöttük az üzletet, mondtam havernak, hogy ha ennek is úgy viseli gondját, mint a szakadt egyes Golfjának, akkor meg se vegye, utána meg teli pofával hirdeti, hogy mekkora ratyik az olasz autók, közben meg mindenki tudja, hogy nem így van, a fenti irományom is bizonyság rá. :-) Tavaly születésnapjára csináltattuk ajándékként a Golfnak a zöldkártyát, természetesen nem kapta volna meg, alapjáratot is kellett állítani rajta, meg a gyújtást. Olyan értékek jöttek ki, hogy egy Rába turbo is megirigyelte volna. Ott játszadoztunk Pacsirtával, de látszott, hogy ebből nem lesz énekes halott. Elkezdtük elölről, átállított értékekkel, majd előszedett valami okos műszert, azon kellett kapcsolgatni valamit, 1 perc alatt megvolt a zöldkártya. Azt mondta Pacsirta, hogy ennek az autónak tényleg nagy ajándék. Szépen becsomagoltam, masni rá. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer szart csomagolok. A Cromát amúgy baromi jó vezetni, jó alacsony a súlypontja, fekszik az úton, nincs túlszervozva a kormány. Hogy abban az időben miért minden autógyártó a Titanicot vette alapul, nem tudni. De ekkora kormánykereket belerakni. Korábban akartam rá azt a bizonyos lyukacsos műbőr kormányvédőt. Megvettem kemény 500 Ft-ért, és nem volt elég, nem érte körbe a kormányt. Egy Tempra kormányt nagyon el tudnék képzelni benne, de akkor már kellene egy Saab 9000 műszerfal is. Egyszer vezette keresztapám lánya, van vagy 1,5 méter a csaj, szóval a talajmenti fagynál is vigyáznia kell, elég röhejesen nézett ki, ki se látott a kormány mögül. Az alacsony hasmagasságnak köszönhetően állandóan odaverem valahova a löklapot, már nem is költök a fényezésére. Múltkor beálltam egy Audi mellé, ami szintén nem egy terepjáró, de még annál is alacsonyabb a gép, pedig új rugók és lengéscsillapítók vannak alatta, egyszerűen ez ilyen. És mi az autó legalacsonyabb pontja? Az üzemanyagtank. Múltkor alánéztem és láttam, hogy igen le van gyalulva egy része, mindig odaverem valami kátyúhoz. Még mielőtt kilyukadna, fogtam egy vödrös mosópor tetejét, ami ugyan zöld, de a fújós festék csodákat tesz. Levágtam a tető peremét, lesikáltam a tank alját, pillanatragasztóval felragasztottam a foltot, amikor már nem esett le, a széleit forrasztópákával ráolvasztottam a tankra. Annyira precíz munkát végeztem, hogy ebből talán ki kellene váltanom az ipart. Kap a héten egy kis alvázvédelmet és meg sem fog látszani. Murphy törvénye szerint, ami elromolhat, az el is romlik. Ami nem romolhat el, az is elromlik. És amiről nem is tudunk, hogy létezik, az is elromlik, hogy tudjunk róla. Ez már saját tapasztalat. Természetesen esőben nincs ablaktörlő, sötétben világítás, hidegben megy tönkre a fűtés, ami azzal a folyománnyal jár, hogy az állandóan bejövő levegő, nem a fűtőradiátoron keresztül jön. Illetve azon keresztül, csak mivel nincs meleg víz a radiátorban, hideg a levegő is. Ákos, aki nyáron 40 fokban is meg van fázva és taknyos, ezen eseményt elég rosszul tolerálja. Egyfeszt folyik az orra, akkor is, amikor nem kéne. Amikor már úgy néz ki, mint aki felszippantott egy tornacsukát és kilóg a fűző, akkor szokott rajta szívni egy egészségeset. Két-három ilyen szippantás és megvan a reggeli. Mivel kulturálódni kell, rá szoktam szólni, hogy legalább rágja meg. Szegedről jövet olyan hideg volt a kocsiban, hogy a gyereknek kikristályosodott a takony az orrában. Az üzemi hőfok 79 helyett olyan 55 fok lehetett, ami egyrészt nem egészséges a motornak, másrészt hideg van az autóban, harmadrészt a gyerek állandóan szipog, ami elnyírja az idegeimet. Mint kiderítettük a fűtőradiátor volt eldugulva, de előtte még a biztonság kedvéért kapott egy új termosztátot is. Talán nem kellett volna annyi hűtőtömítőt beleönteni a rendszerbe, de egy kicsit csöpög a hűtőm, ez megállítja. Meg persze eltömít olyan lyukakat is, amiket nem kellene, de valamit valamiért. Pacsirta szerint kisebb lyuk volt rajta mint egy apácán, még a levegő is nehezen ment át a radiátoron, nemhogy a víz. Szépen ki lett takarítva és ráturbóztunk még a hűtőfolyadékra is. Most már majdnem színtiszta fagyálló van benne, szerintem bírná Szibériát is. Ennél kicsit régebben volt fékerő-szabályzó csere is. Az oláhoktól jöttünk haza Jocóval, mikor megkockáztattam egy olyan kijelentést, hogy nincs fékhatás. Jocó erre elkezdett pánikolni, hogy „Úristen, meghalunk, még fiatal vagyok, élni szeretnék, néger csajjal szexelni, stb.” Ott gépészkedek ezerrel, egyszer azon veszem észre magam, hogy már a koszorút rendeli. Mondtam, hogy nem fogunk meghalni. (Esetleg ő, de ezt nem mertem hozzátenni) Erre megkönnyebbülten lemondta a koszorút, de a sírhelyet továbbra is fenntartotta. A pedál ellenállása megszűnt létezni, kézifék közbeiktatásával és motorfékkel tettük meg a hazavezető, illetve az első benzinkútig vezető utat. Ott vettünk fékolajat, amivel nagyszerűen lehet műszerfalat is takarítani. Van ugyanis rajta egy védőfólia, amit letéptem, persze a cucc fele a műszerfalon landolt. Tényleg nagyon karaj lett tőle, fénylett, mint Salamon tökén a pattanás és úgy csúszott, mint két meztelen csiga, akik egy lavór takonyban kefélnek. Feltöltöttük a rendszert, hazaértünk, Pacsirta alánézett és megmondta a frankót: „Ki kell cserélni.” Filléres tétel, de ha elszáll, akkor izzad az ember, mint kutya a vietnámi étteremben. Itt a Szilveszter, lassan az új év is beköszönt, az öreg taliga még tartogatott meglepetéseket az év utolsó szakaszára is. Már két hete olyan hideg van, hogy a jegesmedve is szívatóval indul. Ilyenkor persze működik a fordulatszámmérő, viszont az üzemanyaggal voltak gondok. Azért jó manapság dízellel járni, mert lehet szerezni hozzá mindenféle forrásból naftát. Amikor én vettem, még nem volt benne dermedésgátló, a kúton 270 volt literje, én egy kicsit olcsóbban jutottam hozzá, tele is raktam az összes kannámat, ami 200 litert jelent. Már 4 napja nem volt beindítva a technika, az északi oldalon áll, ahova a gleccserek is leérnek. Mentem volna tüzelőért (mivel falun lakom, ez nálunk kukoricát jelent, 1200-ért lehet venni mázsáját, annyiért fát nem adnak), indítok: khmmm, khmmm, grrrkrrrsshhh. Áh, biztos izzítani kell még egyszer. Isoráz: khmmm, khmmm, grrrkrrrsshhh. Na, itt gondok lesznek, olyan hideg volt, hogy a kazánba belefagyott a tűz. Épp nálunk volt unokatesóm, meg volt még mellé egy Ákos nevű képződmény. Kötelet dobtunk az űrtechnikára, hátulról ketten tolták. Miért is ne lenne emelkedő a garázs előtt, elég érdekes volt felhúzni, úgy erőlködtünk, hogy jött ki a szemünk, mint a csigának. Amikor már a célban voltunk, alátoltunk egy darab fát, hogy vissza ne guruljon. Amíg ezek ketten alátették, addig egyedül tartottam a kötéllel az egész autót, hiába, ki vagyok combosodva, mint a mocsári szúnyog. Nagynehezen bevontuk, toltuk a garázsba (előtte persze Bravával ki), majd elmentük öregapámhoz, neki van valamiféle elektromos melegítője. Szerintem az még hadizsákmány lehetett a háborúból, de nem volt jobb. Csatlakozó nem volt hozzá, Ákos csavarra szedte, unokatesóm mondta mit kell csinálni, én meg direktbe beleapplikáltam egy vezetéket. Személy szerint annyit sem értek az elektronikához, mint mohamedán a disznópörkölt készítéshez, unokatesóm tudásában sem voltam teljesen biztos, mégiscsak szakács, nem villanyszerelő, ha annyira tudja, miért nem csinálta ő. Összeraktuk, bedugtuk és működik. Amíg ezt buheráltuk, hogy egy kis meleget csiholjunk a motornál, rátámasztottam egy dög nagy infralámpát. Mire bevittük a melegítőt, az infralámpa megolvasztotta a motorburkolatot, tök képlékeny lett, gyorsan visszaformáztuk, pillanatra megfordult a fejemben, hogy beleírom a monogrammon, mégiscsak enyém az autó. Mivel legalább 50 éves a cucc, úgy pörgette a villanyórát, hogy flexelni lehetett volna azzal a kis forgó bizbasszal. Bakker - mondom -, mire meleg lesz, egy másik Croma árát fizetem ki villanyszámlának. Ákos ötlete az lett volna, hogy vágjuk meg az üzemanyag csövet és fecskendővel nyomjunk bele benzint. Miután magához tért a pofontól, megkérdeztem, hogy túlnépesedés van a Marson, hogy őt ide száműzték? Mentő ötletként, elmentünk másik unokatesómhoz a sziesztáért. Ha már ott voltunk, lerántottunk egy kis sört, majd gyerünk haza, beüzemeltük, 3 óra alatt biztos volt 10 fok a garázsban. Két izzítás - biztos, ami hótt ziher -, majd: katakatakata brummburummbömmbömm. És megy, működik. Gyorsan mentünk vele egy kört, hogy melegedjen egy kicsit, haza, bele 5 liter gázolajat, majd a kannába a maradék helyére benzint és megint bele 20 litert, immáron benzinnel keverve. Mivel még mindig van a gázolajomból, muszáj leszek bekeverni azt is, de inkább, mint még egy ilyen kaland. Elmúltak a fagyok, most már ki lehet merészkedni az utcára, nem lógnak jégcsapok az ember orrából, nem fagy le az ember bránere, ha szabad ég alatt brunyál, Ákos már két levegővétel között csak egyet szív az orrából és első izzításra indul a járgány és produkálja az újabb történeteket. Már éppen azon kezdtem aggódni, hogy nem lesz mit írjak, de nem olasz autó lenne, ha így lenne. Valamit buzeráltunk Pacsirtánál, felnyitottuk a gépháztetőt, passzióból megnéztem a vízállást. Jelentem: kék bójánál árad, pirosnál apad, 32, 29; 54 %, hajóvonták találkozása tilos. Nem volt víz a kiegyenlítő tartályban, öntöttem bele vagy másfél litert, így már egész tűrhető lett. Másnap mentünk Szegedre, eljátszotta az autó, hogy egyszer nem fűtött, aztán lement a víz hőfoka, aztán felment, aztán megint fűtött. Gondoltam termosztát, de az nem lehet, most volt cserélve. Ma mondom Pacsirtának a tüneteket, azt mondja: levegős a rendszer. Hazamentem, lecsavartam a tartály tetejét, kivágott vagy 2 liter forró vizet, illetve forró fagyállót. Melegen ajánlom mindenkinek, főként a női hölgyeknek, jobb, mint a gyantázás, garantáltan tovább is tart a szőrtelen állapot. Igaz visítottam, mint vizelő kuvasz a trafóháznál, de a szépségért áldozni kell. Most olyan a kezem, mint a baba popsija, a szaga szerencsére kellemesebb. Pumpáltam volna, de nem akart működni, teljesen úgy nézett ki a dolog, mint egy reanimálás. (Gyula haverom mentős, tőle tanulok ilyen szavakat, nálunk parasztoknál újraélesztésnek hívják) Hűtőcsőnél: pumpa, pumpa, tartálynál: befújás. Ezt ismételgettem, természetesen eredmény nélkül. Gondoltam hozok egy defibrillátort, aztán adj neki, de nem volt időm, holnap viszem zöldkártyára, ami sárga lesz, de azzal nem közlekedhetek Pest belvárosában - nem mintha érdekelne, de valahogy megmókoljuk, hogy zöldet kapjon. Végülis csak egy matrica. :-) Ami ennél érdekesebb, hogy most a nagy hideg miatt nem működik rendesen a fordulatszámmérő. Nyáron egyáltalán nem megy, most a hidegek miatt meg egy cseppet alacsonyabb értéket mutat. Alapban 500-ról indul az érték, kikapcsolt állapotban is ennyit mutat, de ez nem hiba, mind ennyit mutat, valamit gyárilag hülyén kötöttek be Torinóban. Indítás után eddig rendesen felment 800 környékére, most marad 500-on. Az az alapjárat. A mai modern dízeleknél minden gyártó veri a nyálát, hogy már 1800-tól leadja a maximum nyomatékot (ami egyébként inkább 2000) és pincétől a padlásig húz és így megy, meg úgy megy. Na, üzenem a sok gyártónak, hogy a Croma kb 700-tól úgy húz, mint hajóvontatók a Volgán, aki ennél alacsonyabb értéket mutat, annak simára nyalom a recehártyáját. Az már egy másik történet, hogy nem lehet elforgatni 3000-ig sem, de ki akar pörgetni egy dízelt, nem? Új év, új gondok. A napokban mentem Újvárosba, teljesen konszolidáltan közlekedtem, semmi őrültködés, szigorúan csak 100 a max. sebesség. Észrevettem, hogy mostanában az 54-esen nem közlekednek olyan állat módjára, mint régebben. Drágult az üzemanyag, meg beköszöntött ez a válságnak nevezett néphülyítés, nincs az embereknek pénzük, valószínűleg rájöttek, hogy ha 90-nel megy 120 helyett, akkor is odaér, csak mellékesen megspórol 25% üzemanyagot. Régebben ha nagyritkán mentem 110-zel, még a 2 ütemű varnyú is megelőzött, most meg mindenki lenyugodott. Szóval odaértem, minden gond nélkül, majd onnan még volt egy pár km. (nem mondom merre, nem publikus) az egyik szomszéd településre naftáért. 180-ért höhö! Alig mentünk 3 km-t, elkezdett forrni a víz. Gyorsan bekapcsoltam a ventillátort, azzal és a menetszéllel kicsit visszább tudtam fogni a forrást. Ami a baj, hogy ilyenkor elkezd forrni az olaj is, ezzel arányban megszűnik az olajnyomás, ami először csak az órán látszik, később a fedélzeti számítógépnek nevezett ledgyűjtemény is kijelzi. De odaértünk, belelöktük a cuccot, meg még vagy 5 kannát (nem aprózom, na), visszafelé, ugyanez. A tömítések állapotát ismerve biztos voltam benne, hogy a forró olajat nem kultiválja és olyan nyomással lövi ki mellettük, mint egy tűzoltó fecskendő. Megálltunk egy benzinkútnál, vettem egy liter olajat és megnéztem a vizet. A hűtő tök hideg volt, a víz meg volt vagy 110 fok. Letekertem a kiegyenlítő tartály tetejét, mire kinyomott vagy 2 liter vizet - a mennyiséget nem tudtam megállapítani, de, hogy 4,5 litert kellett utánatölteni, az biztos. Lett olyan gőzfelhő a kocsi körül mint egy finn szaunában. És ezért emberek még fizetnek? Jöjjenek el hozzám autót szerelni, összekötjük a kellemest a hasznossal. Na, ez termosztát lesz! Anyám borogass! Még jó, hogy most került bele vatta új 2500-ért. Sikeresen hazaértünk, Gyula haver meg már várt, porzott a veséje. Este 8-kor nekiálltam kiszedni a termosztátot, olyan sötét volt, mint a vakond belső zsebe, de meg kellett csinálni, mert másnap még várt az autóra minimum 350 km. Beálltam egy lámpa alá, ami arra volt jó, hogy beárnyékoltam magamnak szerelés közben, ha nem lett volna fény, akkor legalább nincs árnyék sem. Az utolsó csavar kitekerése érdekes játék volt, nem lehet hozzáférni a blokktól, hatodokat tudtam csak tekerni rajta. Izgi volt, de sikerült. Kiszedni persze nem lehetett, mert a környéke tök forró volt, valahogy ujjheggyel meg tudtam fogni, éppen emelném ki, amikor jött az isteni csapás, amit ebben a formában Ákosnak hívnak. Azt hitte humor, ha jól rám ijeszt. Persze beejtettem a csavart egy csomó forró cső meg vezeték közé, egy nőgyógyász sikítva kérte volna a receptet, ha meglátja, hogy szedtem ki. Mondtam Ákosnak, hogy előbb végzek az autóval, aztán vele. Hogy jóvátegye bűneit, hozott sziloplasztot, azzal letömítettük a lyukat, ház vissza. Olajszint jó volt, nem nyomott ki semmi olajat. Másnap indultunk, nem volt semmi gond, csak éppen termosztát hiányában nem melegedett fel a víz, még jó, hogy nem volt hideg. Ma van február eleje, visszaraktam a régi termosztátot. Mivel esik az eső, egyben megvolt a motormosás is, ajánlom mindenkinek a szakadó esőben való autószerelést. Ha már ott voltam akkor átnéztem a vízcsöveket is. A kiegyenlítő tartályból jön egy fűtéscső, amit nálam már régen benzincső helyettesít, az beletorkollik egy Y alakú fémcsőbe. Hogy miért fém és miért olyan kicsi az átmérője, azt a digó tervezőktől kell megkérdezni, az ilyenekkel simán megitatnék két liter nitrohígítót, aztán eldugnám a budikulcsot. Szétszedtem, egyszer már volt vele baj. Egy tűt nem tudtam belenyomni, úgy el volt dugulva. Nem probléma, fogtam a frankó kis fúrómat, elkezdtem a feles fémfúróval, majd szépen haladtam a nagyobbak felé, most már a 3,5-ös is belemegy. Rengeteg trutymó kijött belőle, most már olyan huzata van, mint Jocónak toros káposzta után, de azért még adtam neki rozsdaoldóval is. Alsó lyukat befogtam és beleöntöttem a csövecskébe. Persze fele mellé ment, de kicsire nem adunk, nagy meg ugyebár nem számít. Később mintegy isteni sugallatra elolvastam a használati utasítást, természetesen szem -és bőrizgató hatású. Mivel jelenlegi állapotom Kőmíves Kelemenre emlékeztet, miszerint asszony kellene a házhoz, nálam az izgatást már csak a rozsdaoldó biztosítja. Nem számít, kibírom. Olyan fekete lé jött ki belőle, amilyet még a négerek sem pisálnak. Tényleg, ha már néger, feketét pisál? Hogy biztos tiszta legyen, jól belefújtam mindhárom lyukába, persze előtte nem töröltem le róla a rozsdaoldót. Miután kifostam a belem is, folytattam a műveletet. Még a csavarokat is letakarítottam, maximalista vagyok, ha csinálok valamit, akkor az legyen jó. Ma megyek Füzesgyarmatra, kiderül mit csináltam. Jelentem, hazajöttem, kicsit nehezen melegszik a rendszer, de szerintem ilyen hidegben ez a normális. Viszont, amikor felmegy, akkor úgy odaragad a 75 fokhoz a műszer, mint cukrozott takony a zsebkendőre. Igaz, a termosztát állítólag 82-nél kellene nyisson, de ezen már tényleg nem cizellálok. Itt van február vége, lassan beköszönt a tavasz és most vannak még csak igazán hidegek. Ma reggel is -15-öt mutatott a hőmérő az eresz alatt, vajon mennyi lehetett az udvaron. Ebből az következik, hogy az elmúlt két hétben háromszor fagyott be a záram. Ez elő szokott fordulni, máshol is olvastam már erről, de ez már kicsit sok. Igazából nem lehet a dologgal mit csinálni, ha nagy fagyok vannak, akkor meg kell idézni Ré-t, Visnut, Odint, Jupitert, Zeuszt és Manitout, talán együttes közreműködésükkel elkerülhető az olyan esemény, ami lentebb következik. Az első kb. 2 hete történt, sok hó esett, napközben olvadt és a hólé befolyt az ajtó réseibe, különös tekintettel a zárra. Mentem volna valahova, az északi oldalt meg sem próbáltam, a vezetőajtó is be volt fagyva, egyedül a jobb hátsót lehetett nyitni. A gumitömítésekkel nem szokott gond lenni, még a tél elején rákentem annyi szilikont, hogy Pamela Anderson is megirigyelte volna. Ott bemásztam, beindítottam a kocsit és elmentem egy kisebb körre, hogy melegedjen a gép - így szoktam kiolvasztani az ajtókat. Hazaérek, nem mertem belülről nyitni, motort leállítottam, majd hátramásztam és az egyetlen működő ajtón szálltam ki. Ez egy műintézmény előtt történt, az egész kocsma rajtam röhögött, hogy korán reggel már annyira be vagyok mákolva, hogy a hátsó ajtón mászok ki. Mondom: álcázom magam, ha lát a rendőr, nem is én vezettem. Abba már bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha megállít egy szerv út közben. Bal ajtó nem nyílik, jobb ajtó nem nyílik, ablakot nem tudom lehúzni. Szerintem ráfagyott volna az aszfaltra, mire kikászálódok. A második eset Jocóval történt. Egészen este volt, nálam parkolta le az Alfát, én meg felajánlottam, hogy hazaviszem. A gyökere fogta magát és kinyitotta az északi ajtót. Öröm bódottág! Ilyenkor ha nincs nagy fagy, nyílik, de becsukni nem lehet. Miután szaporodásra szólítottam fel az anyjával, mondom neki: Öcsém, te Taigetosz pozitív vagy, úgy seggbe rúglak, hogy egy hétig aprószeget szarsz! Beszállás, irány, megyünk, kerülünk egyet. Kérdi: Hova? Hogy hogy hova? Keresztúrra (két faluval arrébb van), ott van még nyitva kocsma. Beszálltunk, ő fogta az ajtót, sajnos félúton megjavult, fűtött annyit a kocsi, hogy be lehetett csukni. Egyszer történt ilyen Ákossal is, ő Csabáig fogta az ajtót. A harmadik esemény egy pár napja volt, papámmal mentem kórházba. Megint hideg volt, északi oldallak nem is próbálkoztam, a vezető oldali ajtót ki lehetett nyitni, megpróbáltam, hátha sikerül a bal kettőt is. Kinyitni még lehetett, becsukni viszont nem, és nagyapámtól mégsem várhatom el, hogy tartsa az ajtót. A két hátsó ajtót összekötöttem gumipókkal, majd mentem egy pár kört, mire annyira melegedett, hogy be lehetett csukni. Ezek a fagyások valami ’80-as évekbeli típushibák lehetnek, mert Icu néninek (könyvtárban dolgozik, tud hab nélkül is sört csapolni) is befagyott múltkor az Uno zárja, ő a biztonsági övvel fogatta le. Most jöttem haza Pacsirtától. Február van, pangás hónap, ráér olyan marhaságokra, mint megcsinálni nekem a csomagtér-világítást. Mióta megvettem nem működik, de engem zavar, meg Ákos is feszt cinkel, hogy bezzeg a Puntoban van. Na, hova szarjak? A Cromában meg van hátsó utastér világítás, meg három hamutál, meg állítható deréktámasz, meg állítható anyósülés, meg napfénytető stb. Elég kényelmetlen esténként kipakolni a csomagtartóból, csak tapogatózni lehet, mint Stevie Wonder pantomimszínházban. Ledes spotlámpát vettem, meg hozzá valamiféle feszültségszabályzót, hogy a feszültségingadozás ne nyírja ki a ledeket. A régi világítást kiszedtünk - le kellett hozzá bontani az autó fél hátulját. Még a kalaptartót szedtem ki, amikor rátenyereltem az egyik hangszórótartóra. Igen el lehetett már öregedve, mert darabokra tört alattam, pedig rá sem tehénkedtem. Szépen beraktuk az új lámpát, van hozzá keret is, de krómos, nem mutatna jól, így hát keret nélkül raktuk be. A lyukon tágítani kellett (általában akkor jó a lyuk ha szűk, de kivétel ugye erősíti a szabályt), van Pacsirtának egy frankó fúrója, azzal úgy sikerült megcsinálni, mintha gyári lenne. Fugaszillel beleragasztottuk a lámpát, meg szigetelőszalaggal körbe, amíg köt az anyag. Holnap leszedem, szerintem tiszta gyári, meg sem látszik, hogy nem oda való. Kezdődik a tavasz, de ez a tél nagyon kemény volt, rendesen gallyra vágta az akksimat. Konkrétan annyira, hogy többször kellett menjek Pacsirtához, hogy töltsön rajta, mert elég macerás volt reggelente azzal kezdeni a napot, hogy Bravából ki az akksi, Cromába be, indítás, majd visszaszerelés. Múlt héten a koleszban (ott dolgozom) beszélgettem a büfés csajjal. Tök kommunikatív tyúk, valahogy feljöttek az autók. Kérdeztem, hogy ha esetleg nem indul a kocsi, akkor segít-e bebikázni. A csaj rajta volt a témán, mint kiderült nagy tapasztalata van ilyen téren. Igazából nem gondoltam komolyan csak be akartam biztosítani magam vész esetére. Készülődtem haza, kollegám megkérdezte, hogy melyik autóval vagyok. Mondom neki, erre meg akarta nézni. Lemegyünk, nyitom az ajtót, nem nyílik csak a vezetőoldali, utastér világítás nincs és egyáltalán: olyan kevés áram volt a kocsiban, hogy egy szentjánosbogárban is több van. Szeptember óta járok oda, most először akarja valaki megnézni, erre beadja a kulcsot. Gyorsan kerítettünk egy pár gyereket, betolták a kolesz udvarára, aminek a végén van egy jobbfajta lejtő. Fagyott aznap este, először letakarítottam az ablakot, hogy lássak is valamit. Kölykök nekiálltak, tolták 20-szal. Gondoltam, ha már így ki vannak heverve, ezzel a lendülettel haza is tolhatnak. Közben egy-két „Ízirájder öcsém!”, meg „A picsába ez kurva nehéz!” kurjantás is elhangzott. Röhögtem odabent, végül is meg lehet találni mindennek a jó oldalát. Erre valamelyik beszól: „Ne röhögjön, kormányozzon!” A lejtőn beröffent a cucc, onnan már simán hazamentem. Viszont elkezdett világítani valami a műszerfalon, ami sosem világított korábban. Ha bekapcsoltam a hátsó ablak fűtését, akkor csinálta. De mivel zöld volt, nem piros, egyelőre hagytam a történetet. Aztán másnap elmentem Pacsirtához és próbáltunk rájönni, hogy mi lehet. Két kis nyilacska, alatta vonal, alatta két kör. Azt sütöttük ki, hogy talán az utánfutó gyári visszajelzője. Talán! De engem zavart, hogy ott pislog, amikor nem kellene. Szétszedtem hát darabokra a műszerfalat, úgysem megy a fordulatszámmérő, hátha azt is meg tudom csinálni. Persze nem tudtam mit kezdeni a fordulatszámmal, nekem elég bonyolultan néz ki, mindenféle forgó alkatrészekkel van teli, inkább nem nyúltam hozzá, még úgy járnék, mint haverom exosztályfőnöke. Az is, amikor gyakorlat volt, elkezdte szerelni a Barkast, gyakorlat végére mindig összerakta csak épp mindig volt mellette egy vödör alkatrész, ami kimaradt. Elég könnyen szét lehet szedni, csak van benne ezer csavar. Végül nem jöttem rá a gond eredetére, összeraktam, de előtte kiszedtem azt az izzót, ami annál a kijelzőnél világít. Olyan ez, hogy ha nem világít, akkor nem is rossz, vagyis, ha a problémáról nem veszünk tudomást, akkor az megszűnik probléma lenni. Mint amikor könyvtárban fingik az ember. (Itt most tényleg könyvtárra gondolok, kocsmában mifelénk akkor néznek furcsán az emberre, ha nem fingik egy egészségeset a pultnál, lehetőleg büfögéssel egybekötve.) Olyankor mindenki csak néz a másikra, a bűzt érezzük, de mégsem meri senki megjegyezni, hogy büdös van. A simlisebbje ilyenkor elkezd szimatolni, ezzel terelvén magáról a figyelmet. Szóval, ha úgy teszünk, mintha nem mi lettünk volna és jól csináljuk, a többiek elhiszik, hogy nem mi voltunk. Vagyis nincs probléma. Tegnap, mintegy perverzitástól vezéreltetve visszatettem az égőt. És nem ég. Jó. Valami kontakthiba lehetett. A kilométeróra spirálját nem igazán tökéletesen tettem vissza, bizonyos sebességnél táncol a mutató. Nem nagyon csak 40-től 80-ig. Ilyenkor úgy gondolom, hogy átlagban 60-nal mehetek. Vagy veszek egy komplett műszercsoportot, vagy megcsináltatom olyannal, aki ért is hozzá. Ma széjjelnéztem a motortérben, minden nagyobb út előtt és után szoktam ellenőrizni a különféle szinteket. Vérnyomás, vércukor, koleszterin stb. A kiegyenlítő-tartály szájánál olyan trutymót találtam, ami lágy volt, tömény és bársonyosan tapadós, mint a nehéz dióolajak, amikkel munkásszállások gőzős mosdóinak vakfoltos falitükrei előtt kanos cigány csávók piperézik bodorított hajukat vasárnap ebéd után, mielőtt kirajzanak kurvázni a városba. Szerintem a régebben beleöntött hűtőtömítő folyadék maradványa lehetett. Kiszedegettem ahogy tudtam. Ha a meztelen csigának lenne bránere, akkor egy egészséges hokizás után ilyen cucc jönne ki belőle. Ezek szerint ezért van mostanában az a jelenség, hogy hosszabb út után gőzöl a hűtő. Nem sokáig, és a vízszint sem csökken jelentősen, de biztos lyukas valahol. Halason a tuskó parkolóban múltkor nagyot nézett egy „olyan nem létezik, hogy egy Corolla nem indul” típusú ember. Becsettegtem a családos helyre (nagy terület kell az ajtó kinyitásához), olyan gőzfelhő közepette álltam meg, mint egy 424-es gőzmozdony. Gondolta az állampolgár, hogy ez se megy már innen sehova, aztán csak pislogott, mint idegbajos ember a stroboszkópra, amikor pöccre indult az ezer éves technika. Hétvégén megyek Jézushoz, sárvédőív csere lesz, festéssel, kiszedem a szőnyegeket, ha sikerül, felkerül a Lancia lökös (ez már kimeríti az optikai tuning fogalmát), megnézzük, hogy milyen a padlólemez, meg ha sok pénzem lesz, veszek egy komplett 5. ajtót. Az újabb Cromákon több benne a fűtőszál, meg szebb az ablaktörlő is, esetleg jó a szivattyúja is, mert nekem hátul nincs ablakmosó folyadék. Majd látjuk… Szétszedtem a kocsi belsejét, úgy mégiscsak könnyebb Jézusnak hozzáférni a lemezekhez. Először a műanyag burkolatokat távolítottam el, a mai autókkal szemben, tök könnyen megy, mindent csavar fog, nincs patent meg bolha, mint manapság. Aztán kivettem egy szőnyeget, majd még egyet. Az elsőt már mi mókoltuk bele. Ez alatt volt a zajcsillapító réteg, illetve a zajcsillapító foszlányok. Amikor beszállok az autóba, mindig megcsapja az orrom valami édeskés, áporodott dohszag, amit csak Wunderbaum erdőkkel lehet elnyomni. Most kiderült, hogy mi a forrása. Úgy át volt ázva ez a réteg, hogy egy szárazabb évszakban afrikai bennszülöttek ölre mentek volna a víztartalomért. Ami a határozott pozitívum, hogy új növény-és gombafajokat véltem felfedezni a tudomány számára az anyagban. Beküldök egy mintát a WWF-nek, szerintem én kapom a következő Nobelt. Kár, hogy biológiai nincs, de majd intézkedem. A gombát elneveztem Cortinarius foetens cromacus-nak. A padlólemezen nagyobb lyukak voltak, mint öreganyámon, főként a hátsó fertályon (mármint a kocsi hátsó fertályán). A vezetőülést visszacsavaroztam a csupasz lemezre, mégis úgy könnyebb elmenni Jézushoz, mint kisszékről vezetve. Ákost beültettem hátra, mondtam, hogy ne nagyon ugráljon, mert a végén még kiesik valamelyik lyukon. Élvezte a gyerek, a tükörből teljesen úgy nézett ki, mint majom a köszörűkövön. Mivel zajcsillapítás nem volt a kocsiban, olyan ricsaj volt bent, hogy egy T34-es ehhez képest süketszoba. Az összes kis kavicsot meg lehetett hallani, amit még fel is erősített a puszta lemez. Ha áthajtottam egy csigán, hallottam a sikoltását. Hogy mi lesz az eredmény, az jó két hét múlva kiderül. Elkészült a karosszériamunka, nem volt egy egyszerű történet. Még sehogy nem állt a dolog, amikor hívott Jézus, hogy a Lancia lököst nem lehet feltenni, mert egyszerűen nem passzol hozzá, állítólag sokkal szögletesebb. Mondom, ilyen nincs, nem ezért vettem meg, meg amúgy is milyen vadállat már a szúrófény, meg a ködlámpa egy sorban. Azt mondta, próbálta a Tipora is (150-ért vett egy digit Tipot, semmi baja, minden működik benne, hihetetlen milyen mákja van), arra sem jó. Felnyaláboltam Jocót, és egyik nap elmentünk Jézushoz. Jó korán kellett menni, mert ő meg ment dolgozni, így csak irigy tekintettel nézte a sört, amit magunkkal vittünk, úgymond motivációs céllal. A régi lökös nem volt rajta, már előre leszedte Jézus, hogy azzal se kelljen bajlódni. Amúgy is, nagyon ramatyul néz már ki, még a múltkori nyúlból is találhatók benne darabok szőr formájában. Jézus könnyes búcsút vett tőlünk, szemmel láthatólag nagyon bántotta, hogy neki most éppen dolgozni kell menni, mi meg ott vagyunk sörrel ellátva. Ilyen ez a kapitalizmus. Felpróbáltuk a lanciás cuccot és tényleg nem mutat szépen, mert bár a felfogatási pontok stimmelnek, de a sarkai sokkal szögletesebbek, ott a lámpánál olyan rés van, mint a Grand Canyon. Nagyjából feltettük, hogy álljon meg valahogy, aztán gyorsan megittunk két sört, hogy jöjjön meg az ihlet. Mondom: belemezeljük. Papírból vágtunk ki sablont, hozzánéztük (amikor mi karosszériamunkát végzünk, az általában AS tűréssel megy - Ahogy Sikerül), majd nekiálltunk beszabni a lemezt. Két korongot koptattunk el, amit észrevett később a mester is. Német korongok voltak, biztos jó drága lehetett, de pótoltuk a veszteséget. Van ugyanis a műhelyben egy öltözőszekrény, ami már régen funkcióját vesztette, mint katolikus papnak a bráner. Mindenféle szerszámok vannak benne, meg egy doboz, aminek állandóan fel van nyitva a teteje. Mondom Jocónak, Jézus itt szokta tartani a dugi borát, ami ugyan annyi szőlőt nem látott, mint én néger pinát, de jó íze van, pláne a kommersz szilva után hat üdítőleg. Szóval a doboz mögött csak üres üveget találtunk, de munkánk végeztével átmentünk a kocsmába, ott letoltunk egy hamburgert, leöblítettük egy sörrel, aztán bementünk a sarki boltba és vettünk egy ki szilvát, feltöltendő a dugi készlet. Szóval kivágtuk a lemezeket, alulról készítettünk neki rögzítést, a lökös sarkát megfúrtuk, besüllyesztettük a tartócsavarokat, felpróbáltuk és így már tényleg nem réses, de akkor is bután mutat, hogy sokkal szögletesebb. Végül azt találtam ki, hogy van egy ismerősöm Domaszéken, megveszem tőle a Lancia sárvédőívet, lámpát, géptetőt, díszrácsot és így már nem kell csak felcsavarozni és kész is. Múlt szombaton hívott Jézus, hogy kész van a cucc, mehetek érte. Mondtam, nekem semmi humorom, de a lányainak aznap volt a születésnapja (testi hibás mindkettő, minekután hiányzik belőlük a f@szom), azt mondta, hogy ha nem megyek, ő egyedül hozzá nem kezd. Szereztem egy kis házi anyagot, mégis úgy jobban telik az idő, ha már születésnap van, akkor sörrel biztos el vannak látva. Jocó átvitt a szomszéd városba, ott volt festőnél a gép, tényleg egész jó lett, szépen ki lett lemezelve az alja is, a hátulja is, egy hely kivételével, de azt szerintem azért nem csinálták meg, hogy menjek következőleg is. Beültem az autóba, egy szál ülés, semmi hangszigetelés, átcsörömpöltem Jézushoz. Olyan por volt a kocsiban, hogy barázdára lehetett volna vetni a krumplit a műszerfalon. Köpködtem, mint egyszeri kocsis bagórágás közben. Megérkeztem, pukkantottunk egy sört, le kellett öblíteni az út porát, köptem egyet a porban és máris kész volt egy vályogtégla. Jézus csinálta a hátsó lököst, az ajót és meg megforrasztottam az elsőt, hogy mégse legyen rajta annyi törés. Jobb, mint volt, de nekem bántja a szemem, hogy a másik meg ott hever parlagon. Olyan varratokat csináltam belülről a lökösre, hogy Henry Dunant egész Solferino sebesültjeit össze tudta volna fércelni vele. Délután 5 volt, mire hazaértem, akkor már nem volt kedvem semmihez, másnap nekiálltunk anyámmal visszatenni a kocsi belét. Vettem új filcet a padlóhoz, persze nem lett olyan, mint a gyári, azt valahogy gőzölik vagy nem tudom, hogy csinálják formára. Beszabtunk, ragasztottunk, varrtunk, nem lett olyan rossz. Hozzánk képest. Aztán fogtam a belső műanyagokat, lesikáltam - a küszöb mondjuk olyan retkes volt, hogy még harmadik lére is fekete lé csurgott róla -, aztán nekiestem egy fújós festékkel. Tényleg jobban néz ki, meg se nagyon csorgott. Most már csak az üléseket kellene kitakarítani, mert amikor Jocó belevágódik, a nagy kövér segge alatt csak úgy porzik az ülés. Újabban valami súrol az első futóműben, ma elviszem Pacsirtához, aztán majd kitaláljuk, hogy mi lehet a baja. -------------------------------------------------- Nyú edvencsörz: A sokat halogatott akkumulátorcserére végül is sort kellett keríteni. Először igen kalandosra sikerült a történet, külföldön voltunk és nagy sor volt visszafelé. Sok kis indítózás és leállítás megtette a hatását, kinyalta az utolsó delejcsöppeket is az akkuból. Soha jobbkor. Szerencsére ott volt Ajnalka is, meg Ákos, meg anyám, hárman betolták a kocsit, frankón el is indult. Odaérünk a vámhoz, mondja a vámos, hogy állítsam le, vámvizsgálat. Mondom, nincs az az isten, nem indulunk el még egyszer, de ha már ilyen jó erőben van, esetleg ha segít betolni, akkor szíves örömest. Nagyon csúnyán kezdett el nézni, el is szégyelltem magam, biztos nincs benne a munkakörében, hogy mindenféle olasz szemetet tologasson. (De akkor mi a ráknak akkora dromedár, hogy a légy kétszer tankol, mire körberepüli?) Végül leállítottam és be is indult. A sorban mögöttünk kisebb ovációk és taps hangzott fel. Hiába, mi voltunk a királyok! Másodszor akkor adta meg magát, amikor Dunaújvárosba mentem volna futóval egy betonkeverőért. A csatlakozót már csak egy paraszthajszál és az imádság tartja, bedugtam a futót és jobb oldalon nem volt index, bal oldalon meg nem volt helyzetjelző. Már terveztem azt az útvonalat, ahol csak balra kell fordulni, de végül pont jött Esernyő nevű haverom, aztán együtt rájöttünk a hiba okára. Ha mozdítottunk a csatlakozón, akkor jó volt, az lett a megoldás, hogy bálamadzaggal közelebb húzattuk a vonórúdhoz. Így jó lett. Ám - és itt jön a népmesei fordulat -, amíg ezzel pöcsöltünk, végig nyitva volt az ajtó, meg égett az összes lámpa, indítózáskor kettőt köhögött, aztán kész. Na, szokásos módszer: Bravából ki az akksi, Cromába be, beindítás, hagyni járni, fordulatot adni neki, majd járó motornál, akksi ki, Bravába vissza, vissza a régi, gépháztető lecsuk, aztán irány Újváros. Szegény Gyula haver már annyira aggódott, hogy meg kellett igyon nélkülem 2 sört. Felhívtam anyámat, és mondtam, hogy rendelje meg a meteoros fiúktól. Igaz, csak 74-es (eddig 88-as volt benne), de a semminél jobb, a nagyobb sajnos nem fért volna be. A következő történet az izzítás csere lesz, elég nehezen indul reggelenként, annyit kell várni, mint buddhistának a keresztelőre. Nemrég voltunk temetésen, egyik rokonomat temették. Kimegyünk, leparkolunk az út mellé, unokatesóm ült hátul, már ki is szállt, ott állt a kocsi mellett, az én ajtóm már nyitva volt, még pakolásztam a kocsiban, amikor egy csodaskoda belénk tolatott. Unokatesómnak úgy kellett félreugrani, másképp beépíti a fényezésbe a rokonságot. Faszikám megállt, majd elindult előre, úgy kellett utána szaladnom, hogy vegye már észre mit csinált. Nézegette, sajnálkozott. Mondtam, hogy rendőrt nem hívunk - én ennek a semmirekellő bandának nem adok munkát, amúgy sem történt személyi sérülés. Hazahozott, itthon volt kék-sárga, kitöltöttük. Kicsit körülményes volt a faszi, de még nem találkoztam vele, gondoltam ez gyárilag huzatos egy kicsit. Aztán mikor írogattuk az adatokat, akkor megcsapott a buké. Állapotát elnézve, igen kevés vér lehetett már az alkoholjában, ha tényleg kihívom valamelyik nagyeszű vezérlőtábornokot, akkor tuti elveszik a jogsiját. De mit köcsögöljek egy falubelivel. Megírtuk, elismerte, valamikor majd fizet a biztosító. Szegény ajtóm nagyon gyalázatosan néz ki, tuti cserélni kell. A becsukás kicsit nehezen ment, és volt egy ujjnyi rés az ajtó tetejénél. Nem akartam feszegetni és erőltetni a zárat, amíg Pacsirta nagyjából ki nem ütögette, addig az ablakon másztam be, úgysem tudtam felhúzni. A bal hátsó ajtó javítása, gyorsan és egyszerűen történt. Levettük róla az ajtókárpitot, Pacsirta belelépett és kinyomta a lemezt. Egész tűrhető, de most Jézusnál van a kocsi, ő majd szépen megnézi az oszlopokat, meg kicseréli az ajtót. Épp tegnap hívott, hogy a B oszlop mintha meg lenne nyekkenve. Ijedtemben majdnem lenyeltem a sör kupakját, mondtam neki: Karosszériás vagy, csináld meg! Festéssel és egyéb hülyeségeimmel, jövő hétre kész lesz. Ismét itt vagyok kénytelen koptatni a billentyűzetet. Naná, hogy nem erre a hétre lesz kész a festés, hanem majd csak a jövő héten. Nekem meg három hét kiesés a termelésből. Tiszta csőd és gazdasági világválság. A legújabb esemény, hogy elromlott a napi kilométer számláló. Eddig tökéletesen működött és mivel nem száguldozok, két nullázás között simán átfordult egy tank üzemanyaggal. De az isteni csapás, amit mifelénk Ákosnak hívnak, tett róla, hogy ne unatkozzam a hétvégén. Néha figyelmetlen vagyok és nyitva hagyom az autót. Amikor nincs itt a gyerek, akkor nincs gond, van, hogy az utcán alszik a kocsi, benne kulccsal. Eddig még egy részegnek sem jutott eszébe, hogy ott töltse az éjszakát. De amikor itt van a gyerek, zárni kell, másképp beszabadul és nyomkod mindent, ami a keze ügyébe kerül. Olyankor ha indításnál nem figyelek, akkor fent van a refi, a köd, megy az ablaktörlő, 6. sebességben van a kocsi (5 sebességes), de minimum hátramenetben, el van állítva az ülés, a magnó, a tükör, a fűtés, ki van iktatva a hátsó utastér világítás szóval minden, ami mozog. Szerintem áramot kellene vezessek mindenbe és egy titkos kapcsolót, ami áramtalanít, mikor én vezetek. De amilyen, megtalálná, átkötné, aztán engem vágna meg a delej. Persze első dolga, hogy nullázza a számlálót, de nem elég egyszer, addig kell nyomkodni, amíg meg nem unja. Vagy a gyerek, vagy a szerkezet. Ez általában olyan 30-40 nyomást jelent. Szóval megadta magát, nem nullázott, mindig csak 999.9-re ment és nem fordult át az utolsó 9-es, hanem mindig visszaugrott. Szerencsére van itthon egy másik műszercsoportom, amit a fordulatszámmérő miatt vettem, de nem tudtam vele mit kezdeni. Ez már egyszer Ákos kezébe került, aminek az lett az eredménye, hogy a kilométeróra visszahúzó spirálja úgy össze van gubancolva, mint amikor az északi viharos szél rátekeri az ökörtaknyot a gumicsizmára. Szétszedtem csavarra, majd a másikat is. Kezemben volt a kilométer számláló is, oda állítottam a skálát, ahova akartam. Pillanatra megfordult a fejemben, hogy nullázom, úgysem volt még új autóm sosem, de végül hagytam. Úgy szép az, 530000 kilométerrel. Összeraktam, működik. Éppen mentem Újvárosba és egy idő után észrevettem, hogy valami nem stimmel. Nem 9-nél fordul a következő szám, hanem 8-nál, majd fordul egyet 9-nél is, aztán következőleg kihagy. 250 km. alatt megtanultam, hogy, hogy kell érteni a számlálást, nagyjából annyi logika volt benne, mint szemműtétet végbélen keresztül végezni. Megérkeztem, szétszedtem megint, most már tényleg jó. Szolgálati felhívás: ha valakinek van ötlete, hogy mitől nem mehet a fordulatszámmérő, illetve mitől mutat csak 1000 körüli értéket, az ossza meg velem. Hálám a sírig kíséri, aztán üldözi. Thx! Metamorfózis: Nagy sokára hazakerült Jézustól a taliga, szép bordó lett. Nagyon elegáncsos a kocsi, annyi probléma van, hogy annyira kényes a szín, mint Geronazzo Mariska a virsli szájára. Ma lemostam a kocsit, de mire kiérek az utcából mindig tiszta por, úgyhogy ezt megelőzendő kivittem a slagot és belocsoltam az egész utcát. De nem rohanok ennyire előre, vannak érdekesebb dolgok. Múltkor megyünk anyámmal Szegedre, már indulásnál mondja anyám, hogy valami súrol. Mondom, nem gond, a jobb első kerék, ha hazajöttünk Pacsirta megnézi. Útközben megint eljátszotta, hogy kidobta az 5. sebességet. 4.-ben döcögtünk el Szegedig. Megállunk a tuskó parkolóban, álló autónál is súrol. Olyan hangja volt, mint amikor a villamos megérkezik a megállóba: naj naj naaj naaaaj naaaaaj krrsssh. Valami isteni szikrától vezéreltetve benyomom a kuplungot, láss csodát, nem csinálja. Kiengedem, megint kezdi. Elég korán volt még, de fel kellett hívjam Pacsirtát – szerintem akkor kászálódhatott le az asszonyról. Igaza is van, dugnám én is, mint a lopott biciklit. Azt mondja, valószínűleg nincs váltóolaj, keressek egy helyet, ahol raknak bele. Bosch szakszervizt találtam, megnézték a nívópálcát (van a váltónak is, biza) és tényleg nem volt benne egy csepp olaj sem. Feltöltötték, és a második sarok után tényleg megszűnt a súrolás, az 5.-et sem dobálta. Alig 11 ezer jófajta magyar valutától szabadítottak meg. Azóta ki van adva Pacsirtának, hogy minden olajcserekor ellenőrizze a váltóolaj szintjét is. Múltkor elvittem egy elektronyos gyerekhez a kocsit, mert már nagyon idegesített, hogy össze-vissza villog minden led a fedélzeti számítógépen. Egész jól ért hozzá a fiú, meg is csinálta. Sajnos a fordulatszámmérővel ő sem tudott mit kezdeni, mint ahogy a fűtéssel sem. Annak annyi baja van, hogy a szó átvitt és szoros értelmében is digitális, minekután tényleg digitálisan lehet állítani a hőfokot, de csak annyit ismer ezekből, hogy vagy tud hideget, vagy meleget, illetve forrót. Úgy célszerű utazni, hogy benyomja az ember a fűtést, kikapcsolja (olyankor is jön valamennyi) és lehúzza a túloldali ablakot. Ezt hívják falun kétoldali klímának. Ugyanezt el lehet játszani a tetőablakkal is. Szóval megcsinált a gyerek, amit lehetett. Másnap mentünk „dolgozni” Zé nevű haverommal meg Decsúnya Torghelle Nyomjadsanyi Bélával. Nem véletlenül kapta ezt a nevet, az arcberendezése valahol Torghelle és Gollam között helyezkedik el, a fogsort is beleértve. Azt mondja Béla: Komám, valami nem kóser a kocsi seggével, amikor indexelsz, világít minden, mint a Millenium Falconon. És tényleg, össze vissza, köd, index, tolató, amit akarsz. Másnap nézegettem, nyomogattam, cserélgettem, de nem jött össze. Elvittem Pacsirtához, hogy csinálja meg. 10 méterre nem voltam a műhelytől, amikor megállított a rendőri sorscsapás. Szokásos vizslatás, nyomjak féket, indexet stb. Szíves örömest, de nehogy infarktust kapjon, ha meglátja. Aszongya: közlekedésre alkalmatlan a gépjármű, elveszi a forgalmit, zárjam le, csak útvonal engedéllyel mehetek tovább, anyámkínja. Szerintem még azt is szerette volna, ha ott a helyszínen simán lepippantom. Elkezdek alkudozni vele, hogy épp a szerelőhöz igyekszem, ha egy sarokkal hátrébb állna, meg sem állított volna. Nehogy már trélert hívjak. Megjegyzem kétszer kell indexelni az úton: egyszer, amikor jövök ki az utcánkból, ami földút, másodszor, amikor bekanyarodok Pacsirtához. Nagy nehezen kimagyaráztam magam, azért 3000-re csak megbüntetett. Lényeg, hogy meg van csinálva, működik. Kontaktos volt a panel, amiben az izzók vannak, kicsit kellett forrasztani, kicsit kellett smirglizni, kicsit kellett neki kontaktspray és sokat kellett káromkodni mire jó lett. A legújabb sztori: nem volt jó a jobb hátsó elektromos ablak. Teljesen automata módban működött, vagyis lefelé ment magától, visszafelé sajnos meg teljesen manuális volt, meg kellett fogni két oldalról és felhúzni. Bowden szakadásra gyanakodtunk. Fel is hívtam egy szakit, aki ilyenekkel foglalkozik, mondta, hogy szereljem ki a motort és csak azt vigyem be. Az ige szólt belőle. Kiszedtem és találkoztam egy műanyag pöcökkel, ami láthatólag valamikor tartozott valahova, mert bár trehány népség a digó, műanyag darabokat csak nem hagynak az ajtóban. A csúszkáról való volt, amit a sínen csúszik és erre van rögzítve az ablak. Nem tétel, van másik ajtón, majd abból kiszedem. Persze abban jó a motor, teljesen fel volt húzva az ablaka, és az úgy kézzel nem fog ám lejönni. Stekker rajta volt, kerestem egy ellendarabot, a kilógó vezetéket bele a kocsit stekkerébe, gyújtás rá és lehúztam. Kivettem a motort, naná, hogy nem olyan a csúszka. Megtakarítottam az eredetit, bele a bowdent, majd rá egy csomó pillanatragasztót. Jó volt, működött. Örültem, mint zsidó nő a fitymának, megspóroltam egy csomó pénzt. Bementünk Csabára egy kicsit alkoholizélni (kivételesen buzi sört ittam – ez nálunk az alkoholmentes neve, ami amúgy első lépés a guminő felé vezető úton), felszedtük a koleszból az Ákos névre hallgató sorscsapást. Megyünk, egyszer a gyerek megszólal: Megint nem jó az ablak! Hogy a varjú mondja a szemedre, hogy „ni csecsebogyó, hamm bekaplak”! Ma elvittem Pacsirtához, valami dög erős ragasztóval reparálta meg, most már jó, de ki fogom írni rá, hogy csak végszükség esetén használható. Végszükségnek tekinthető mondjuk ha az embernek pisálni kell, van egy állatkert, akit nem neveznék még haveromnak sem, ő rendszeresen az ablakon pisál ki. Van olyan feje, mintha magára ragasztotta volna a tollseprűt. Ő csinálta azt is, hogy belebrunyált a kocsmában a folyékony szappanba, utána meg azon röhögtünk egész este, hogy hányan jönnek ki megmosott kézzel a budiról. Újabban kegyetlen hangja van a belső féltengelycsuklónak. Holnap megcsinálja Pacsirta, legalábbis ígéretet kaptam rá. Ha van valami, beszámolok. Újabb tél: Leesett az első hó, utána nem sokkal megérkezett az igazi tél is, nagy hidegekkel és erősen megcsappant fakészlettel. Déli nacionalista szomszédunknál szoktam tankolni, mégiscsak 40-50 Ft-tal olcsóbb a szakanyag, mint nálunk. Meg is szívtam rendesen, mint vasorrú bába a patkómágnest. Valószínűleg még régi készlet lehetett a kúton és nem volt benne dermedésgátló, a kutas meg elfelejtette ezt közölni. Nem volt gond, rendben elértünk Szegedre, aztán ha már ott vagyunk, átnéztünk Újvárosba is. Elvittem magammal Jocó havert, lásson már világot, meg néha ott kell hagyja a terroristát (ő a csaja), hogy kikapcsolódjon egy kicsit. Mire odaértünk, szerencsére Gyula haver is végzett a munkával, elmentünk kocsmába, megünnepeltük a viszontlátást. Másnap reggel -8 fok, kocsi szépen indul, majd az első lámpánál elkezd rángatni, egyes padlógázzal éppen csak vánszorgott. Vagy négyszer állt le, mire beértünk egy benzinkúthoz. Itt jött a vajákolás, ráolvasás, rátankoltam 15 liter gázolajat, meg vettem egy dermedésgátlót. Bele azt is. Manuális szívatót (ilyen is van az automata mellett) teljesen rátekertem, beindítottam és vártuk a csodát. Bementünk a kútra kávézni, egyszer csak hallom, hogy felpörög a motor. Na, ez már a mienk, most már hazamegyünk – gondoltam naivan. Kecskemét alatt megint kilökte az 5. fokozatot – anyád! Megint nincs váltóolaj. Pedig már vagy ötször mondtam Pacsirtának, szobrot emeltem a tiszteletére és naponta áldozok neki, csak, hogy csinálja már meg. De mindig kifogásol, viszont januárban nem kegyelmezek neki. Bedöcögtünk Kecskeméten egy szervizbe, ahonnan azzal a lendülettel elirányítottak egy másikba, mondván, hogy ők csak a saját autóikat szerelik. Meg is csinálta a fiú, 1,5 liter került bele, tök száraz volt a nívó. Innen hazáig még volta hátra 180 km., havercsótánynak meg menni kellett dolgozni. Végül 2 óra alatt lenyomtuk a távot, keresztül vagy 7 településen. Végülis 100 fölé nem mentem – lakott területen. :-) Hazagurultunk, valamikor 2 nap múlva meglátogattam ezt a gyökeret (Jocót), ott is aludtam. Reggel indul szépen, majd megint köhög, rángat. Sipirc a benzinkútra. Szerencsére jó nagy fagy volt, tiszta jég az út. Félúton megadta magát a technika, tolni kellett. A kúttól 200 méterre volt egy emelkedő, és mivel nem ittunk elég sört, nem tudtuk feltolni a jégen. Senki nem járt arra, pedig bent van a városban. Illetve jött egy fosvágenes, integettem neki, hogy álljon meg, mutattam, hogy csak a kútig húzzon be. Ment tovább, hogy miért nem aknamezőn tanították járni ezt a gennyládát! Egyszer lássan meg az úton lerohadva, én megállok neki – hogy belehugyozzak a kipufogójába. Végül beértünk a kútra, tankoltam vagy 30 litert, de csak nem akart kitisztulni a járása. Elindultam haza, 1-esben alapjáraton. Alig ment csóri. Jocó nem tudott hazahúzni, mert az Alfában le volt merülve az akksi, másik komám még aludt. Végül intéztem magamnak fuvarost, bevontatott Pacsirtához. Szerinte tuti gázolajszűrő, aznap már 6-ot cserélt. Be a Bravába, irány Békéscsaba, Bárdihoz szűrőért. Jól a számba rágta, hogy milyen kell, formára stb. Magyarázom a gyereknek, ad egyet. Mondom, hogy nézze meg máshol is, nehogy rossz legyen, mert egyszer már jártunk így. Szerinte jó lesz. Viszem haza nagy örömmel, persze, hogy nem jót adott. Hogy az a fűzfán fütyülős, térden imádkozós. Gyorsan felhívtam Ákost, hogy azonnal menjen ki a Bárdihoz és most már cikkszám alapján hozzon egyet. Volt még egy fél órája vonatindulásig, úgy koleszból felpakolva, kiment. Mondja a gyerek, hogy semmi gond, másnap délelőtt mehetek a cuccért. Kezdtem ideges lenni, nekem másnap le kellett nyomnom 400 km-t. Adja oda most, de pénz nincs a gyereknél. Mennyi lesz? 1030 Ft. Adta a főnökét, végül megbeszéltem vele, hogy azért mert a kollegája nincs képben, meg szar az adatbázisuk, nehogy már én szívjak. Végül saját zsebből kifizette, két nap múlva be is vittem neki a pénzt, ezúton is köszönet érte. Pacsirta berámolta a cuccot, azt mondta, hogy tegyek valami kartonpapírt a hűtő elé, hogy ne érje annyira a menetszél. Úgy is tettem, szép piros Puma dobozt vágtam be a hűtő bal oldalára. Tudom ez itt főbenjáró bűnnek számít, cikk is volt róla, nekem viszont bevált, meg még sok más cimborámnak is. Azóta ezzel nincs baj, indul rendesen, megy is. Karácsonyra kaptam Ákostól komplett tömítés készletet, már jó előre felkészítettem Pacsirtát, hogy januárban bizony nem szabadul, kicserél mindent, ne zabálja nekem az olajat, mint parasztgyerek ünnepen a kocsonyát. Viszont megijedt a kocsi, hogy beletolom az árokba, magától megjavult a hátsó ablaktörlő, vagyis a szakaszos törlés funkciója. Eddig pont akkor kellett leállítani, amikor, amikor végállásban volt. Lehetett az ablak közepén is, és akkor nagyon sportos, egyben idióta benyomást keltett. Most jó – magától. Mivel szünet van és ráértem, csináltam egy rendes rádiókeretet. Eredetit nem lehet kapni, pedig nem nagy pénz. Eddig Xsara keret volt benne, ami szélességre tök megegyezik, csak a magasságából kellett faragni, viszont elég típusidegen, mint parasztp na az angolvécén. Mivel volt itthon másik fűtéspanelom, abból faragtam egy új keretet a magnónak. Szerintem tiszta gyári, semmi csavar, meg ilyen csúnya dolgok. Remélhetőleg januárban meglesz a tömítés csere, jelentkezem, ha kész van, addig is szex, fagyi és Rock ’n’ Roll. Eladni? Majd ha fagy. Kérdezték már egy páran, de mivel már ráköltöttem egy csomót és igencsak rövidül az a lista, ami nincs kicserélve, nem gondolkodom a projekten.