Használtteszt: dízel Mini 113 ezer kilométerrel

Használtteszt-rovatunkban jobbára tucatautókat vizsgálunk, legutóbb egy 300 ezres futású Opel Astra Classic II-t vettünk szemügyre, de most itt ez a kockásfülű Mini, hogy a kivétel erősítse a szabályt, s hogy megnézzük, milyen egy trendi vágyálom közel 4 évesen, órájában 113 ezer km-rel. Megér-e majd' 3 milliót? Utóbbi - költői - kérdésre választ keresve elöljáróban annyit, hogy bizonyára nem: nem ér meg ennyi pénzt egy használhatatlan hátsó traktussal és szánalmasan kicsi csomagtartóval rendelkező kisautó. De akkor is kéne! Van az a reklám, amelyben egy jó nagy, francia kompakt kombi mellett a következő beszélgetés zajlik le a kereskedő és a vevőjelölt között (egyszerűsítve):

1. Tetszik?
   
2. Igen.
   
3. Családos?
   
4. Nem.
   
5. Hétvégenként kirándulgat?
   
6. Nem.

Majd kiröppen a teljesen életszerű kérdés: - Egyáltalán, szüksége van erre az autóra? Emberünk pedig, orcáján flegma félmosollyal - imígy válaszol: - Nincs. De kell nekem.
Nos, ha egy Renault Mégane Grandtour valójában nem is mindenki számára ennyire magával ragadó (tehát figyelem, a televízióban néha nem mondanak igazat), legfeljebb nagyon is praktikus kocsi, egy Mini annál inkább csakis az érzelmekre, mint az észérvekre hat. A Mini élő legenda, státuszszimbólum, a Mini egy az örök divattal, a retrós trendiséggel, s a vidám exhibicionizmussal. Sok pénzért, nyilván. A nőknek azért kell, mert cuki, a férfiaknak meg azért, mert gokartszerű vezethetőségéről (is) híres. A röpke próbakörre elvitt tesztautót is bámulták és dicsérték, noha mintás tetejét és tükrét leszámítva semmi extra nem volt rajta, sőt hiányzott a hátsó embléma, melyről azonosíthatták volna...
De egy Minire embléma sem kell, anélkül is eladja magát. Mármint képzeletben, mert árát ismerve a többségnek vágyálom marad a birtoklása. Hogy - kissé rendhagyó módon - azonnal a piszkos anyagiakkal foglalkozzunk: ez a 2008 februári, azaz nemsoká 4 éves, 113 ezer km futásteljesítményű, külföldről behozott, sérülésmentes, szervizkönyves és egész jól felszerelt, például Xenon-lámpás 2 899 000 forintot kóstál, ami keménynek tűnhet, de az 1,6 literes PSA-dízelmotorral szerelt, eladósorban lévő Minik közül az egyik legolcsóbbnak számít.
Az 1.6-os PSA-blokk Cooper D-ként 109 lóerős és csúcsnyomatéka alacsony, 1750-es percenkénti fordulaton jön és magas, 260 Nm. Manuális váltója 6 fokozatú, 100-ra fürgén, 9,9 mp alatt gyorsul, végsebessége majdnem 200 km/h, ugyanakkor fogyasztása örömtelin alacsony, gyárilag mindössze 4,4 l/100 km. Utóbbi adat annak fényében különösen beszédes, hogy a benzines Minik, főleg a visszadurrogós, rotyogós kipufogós Cooper S és a csúcsot jelentő John Cooper Works sportverziók amennyire imádni valók, legalább annyira imádják az üzemanyagot is...
Tesztautónk fogyasztását nem állt módunkban megfigyelni, mindenesetre a motor - egész gyorsan bemelegedve - meggyőzően mozgatta az üresen 1,1 tonnát. A turbólyuk minimális, a kerepelős dízelhang sajnos nem - ezzel együtt kell élnie a presztízsautójába gázolajat tankolónak. Bár a kar kissé lötyögött, a váltószerkezet zseniális, a kormányzás és a futómű szintúgy. A vezetői pozíció közel ideális, az ülés viszont maximum átlagosnak nevezhető. De ahogy kint, úgy bent sem látni zavaró kopási nyomát a nem kevés kilométernek, a próbált példány a hirdetés szövegének megfelelően gyönyörű, megkímélt állapotban várja új tulajdonosát. Akit, ha én lennék az, talán csak az bosszanthatna, hogy műanyag a kormány, de ez legyen a legnagyobb baj!
Azzal is együtt lehet élni, hogy a csomagtartó csak 160, bővítve, a kétszemélyes hátsó sor támláit lehajtva lépcsős, 680 literes. Akinek nagyobb, praktikusabb Mini kell, vegye a Clubmant, no persze ahhoz még vaskosabb bankszámla szükségeltetik. Azokkal továbbá városban kevésbé fog tudni parkolóhelyet találni, a EuroNCAP töréstesztjén 2007-ben 5 csillagot kiérdemlő Mini még igazából mini, hossza 3710, szélessége 1685 mm.
Túl kicsi? A méret a lényeg? A Mini nem önnek nem való! Minden nap mosolyogva kíván autózni? Jó helyen jár! A típus használóinál is csak a költségvonzat a negatívum. Na ja, nyilván nem Swift-áron kínálják a Minihez az alkatrészt, ám ismét hangsúlyozzuk, hogy ez a modell messze nem a racionális közlekedésről szól.
Ami kifejezetten sokba kerülhet, az a keményre hangolt futómű összetevőinek szervizelése a borzasztó állapotú magyar utaknak hála - még jó, hogy ez a kocsi külföldön, okosabban karbantartott autópályákon gyűjtögette össze a maga több mint 100 ezer km-ét. Tehát inkább vegyünk egy sokat, de garantáltan az óraállásnak megfelelően sokat futott Mini Coopert importból, mint mondjuk egy feleannyit, Budapesten szaladgáló, tán vissza is tekertet itthonról. Miért? Csak. Mert kell.