X-travagáns városi cirkáló – Toyota Aygo teszt

Toyota Aygo 1.0 VVT-i teszt

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

A korábbi legkisebb Toyota, az iQ forgalmazásának megszűnése után az Aygo lett a japán gyártó alapmodellje. Vászontetővel teszteltük a második kiadást.


Vonzza a tekintetet. Amikor először szembe álltam vele, egy nagy, fekete X tűnt fel. Később kiderült, nem véletlenül. A katalógust és a felszereltségi változatokat végignézve hamar fény derült arra, hogy a második generációs Aygo az X jegyében született. A modellváltozatok X előtagot kaptak, az automata váltó X-shiftre hallgat, a navigáció pedig X-nav-ra. Számunkra pedig X-tra meglepetéseket okozott a kicsi Aygo.

Lehet szolid, lehet vad. A fehér szín fekete díszítőbetétekkel szolid megjelenésű, de aki feltűnőbb színvilágot szeretne lehetősége van narancssárga vagy piros fényezés és fekete, szürke illetve fehér hűtőmaszk választására. Könnyűfémfelniből számos formavilág, a megszokott ezüst mellett fekete és fehér árnyalat áll rendelkezésre, utóbbi kettőt akár polírozott kivitelben is rendelhetjük. Ezeket ízlésesen összeválogatva olyan külsőt kölcsönözhetünk az autónak, amely után sokan megfordulnak majd az utcán.
Nehéz elhinni a méreteit. Az 5 ajtós változat külsejét szemlélve azt gondoltam, hogy meglehetősen nehéz lesz elférni odabent. Csak részben tévedtem. A vezetőoldalra beülve és beállítva a megfelelő üléshelyzetet nem akartam elhinni, hogy ilyen jól elférek, ráadásul széltében is úgy éreztem, hogy egy kategóriával nagyobb autóban ülök. Ettől kezdve minden alkalommal, amikor kívülről körbejártam az autót rácsodálkoztam arra, egy ilyen kis autóban hogy lehet ekkora hely. 180 cm magasságom mellett tettem egy próbát hátul is. Kiderült, hogy csodák nincsenek. Egy hozzám hasonló termetű vezető mögött csak úgy férek el, hogy a fejem a tetőt erősen nyomja, görnyedve ülök, a lábaimnak pedig szintén minimális hely maradt. Ugyanakkor ha azt nézzük, hogy ez elsősorban női autó, akkor egy átlagos, 165-170 cm-es alkatú vezető mögött feltehetően jól elférnék. Találtam is a célközönségnek megfelelő személyt, beültettem a vezetőülésbe. Miután magára szabta az üléspozíciót, már teljesen kényelmesen elfértem hátul. Meghiúsult a kezdeti aggodalmam, hogy ez valójában csak egy kétszemélyes autó. A csomagtér mérete viszont már valóban szűk. 168 literes térfogatával csak a bevásárlótáska fér el kényelmesen, hosszabb, 4 személyes családi út esetében maximum fejenként 1-1 hátitáska szuszakolható be.

Vezetni gyerekjáték. A sofőrülést is mindössze 3 irányban állíthatjuk: előre-hátra, fel-le és a háttámlát tudjuk dönteni. Ennek ellenére kényelmes, jól személyre szabható az üléspozíció. A fejtámlák sportautókban megszokott megjelenést idéznek, az ülőlap és háttámla oldaltartása szintén sportos érzést nyújt. A kuplung rövid úton jár. Ez alátámasztja azt, hogy az Aygo főként nőknek készült. A gázpedál útja is csekély, nagyjából fele más autókhoz viszonyítva, ez némi megszokást igényel. Az első néhány 10 kilométeren folyamatosan nagy gázzal sikerült elindulni, 2-3 óra városi vezetés után viszont rááll az ember lába. A sebességfüggő szervokormány könnyen forog, ezáltal a manőverezés nem okoz különösebb megerőltetést. A fék kitűnően adagolható, a váltó megvezetése jó, néhány fokozat kapcsolása időnként némi hanghatással jár, negyedikből ötödikbe váltáskor pici ropogás érződik a tenyerem alatt. A csak le-fel billenthető kormány magassága szűk határok között állítható, kb. 3 cm a felső és alsó véghelyzet közötti távolság, ugyanakkor pozitívum, hogy a műszerblokk együtt mozog vele, így nincs arra lehetőség, hogy a kilométeróra bizonyos értékeit eltakarja. A bajuszkapcsolók jól kézre esnek, könnyen elérhetők. Az index komfortelektronikás, egy pöccintésre háromszor villan, kényelmessé teszi a sávváltásokat.

Lássuk hogy megy! Az Aygo nem egy erőgép, de városban nem is kell ennél több. Kizárólag 3 hengeres, 1,0 literes benzines erőforrással rendelhető, teljesítménye 69 lóerő, nyomatéka 95 Nm. Ne várjunk tőle sokat a menetdinamikát illetően, arra viszont tökéletesen elegendő, hogy városban zöldhullámnál felzárkózzunk az előttünk haladókra vagy párhuzamos közlekedés esetén elhaladjunk autóstársaink mellett. A motor hangja bizonyos fordulatszám-tartományokban elég dízeles, ezt teszi a 3 henger, meg az alacsony fogyasztást célzó részterheléskori Atkinson ciklus szerinti járás - elnyújtott szívóvszelepnyitás. A fogyasztás ennek megfelelően barátian alakul. Dugóban araszolva, adott utat a szokásoshoz képest kétszeres menetidővel megtéve sem fogyasztott többet, mint 5,1 l/100 km. Ugyanezt az értéket tudta akkor is, ha egy picit bátrabban bántam a gázpedállal. Állandósult 90 km/h tempónál 3-4 l/100 km között mozog a pillanatnyi fogyasztás. A percenkénti átlagfogyasztás a középső érintőképernyős kijelzőn oszlopdiagrammos formában olvasható le, ez nagyban segít, hogy megismerjük az autó étvágyát a különböző körülmények és sebességek mellett. A legutóbbi 5 mérést tudjuk eltárolni az átlagos fogyasztásokból, ennek köszönhetően jól kielemezhetők az adatok. A minél hatékonyabb vezetés érdekében egy kifejezetten jól látható zöld LED is felvillan a műszerfalon, amely a sebességváltásokra figyelmeztet. Az Aygo futóműve kategóriájához képest meglepően jó, a legrázósabb pesti utakon is hibátlanul vizsgázott.

Milyen extrákat nyújt még? A tesztelt modell a legmagasabb, X-wave felszereltséget kapta meg. A kulcsnélküli nyitás és indítás kényelmes, nem kell folyton a slusszkulcs után kutatgatni, pláne akkor, amikor már szükség van a kabátra és a rajtam lévő nyolc zseb valamelyikéből kellene előtúrni azt. A korai sötétedés sem okoz gondot, hiszen szürkületkor automatikusan felkapcsolódó világítás szintén szerepel az X-wave csomagban. Ugyanúgy, mint a nagyméretű vászontető, amely teljes hosszában kinyitható. A teszt idején sajnos nem volt ez a késő tavaszi időjárás, mint a napokban, ezért menet közben nem tudtam kipróbálni, milyen is nagyjából tető nélkül utazni. Egy nagy hátránya viszont kijött a vászontetőnek: ha híd alatt haladunk el vagy alagútban megyünk, hirtelen felerősödik az autó saját menetzaja. 90 km/h óra felett pedig a szél és motorzaj egyre erőteljesebbé válik, nem véletlenül tervezték az Aygót városi cirkálónak. További extra a magasfényű fekete zongoralakk színű belső díszítőelem, amely számomra túl komorrá tette a belteret. A tempomat helyett csak sebességhatárolót kapunk, amely mindössze annyit nyújt, hogy a beállított tempót még padlógáz mellett sem tudjuk túllépni. A folyamatos sebességtartáshoz nyomni kell a gázt, ami hosszútávon fárasztó, tempomat esetében pedálérintés nélkül tudunk utazni a kiválasztott sebességgel. Ez az extra így szerintem felesleges, ráadásul rendkívül balesetveszélyes is lehet. Tételezzük fel, hogy külvárosi részen 70 km/h-ra állítottam a sebességlimitet, amit enyhe lassításkor nem, csak a gázpedál padlóig taposásakor hajlandó túllépni az autó. A várost elhagyva lehetőség van egy előzésre, mert előttem 50-nel tötyög valaki. Az előzés közben ha elérem a 70 km/h-t, akkor az autó − hacsak nem észlel hirtelen pedáltaposást − nem gyorsul tovább. A határoló kikapcsolásához az említett padlógáz szükséges, vagy a sebességhatároló kart magam felé kell húzni. Akinek még új ez az extra és nincs a zsigereiben a kikapcsolás mozdulata, komoly másodperceket veszít előzés közben, sőt lehet, hogy be sem tudja fejezni, annyira meglepetésszerűen érheti, hogy nem gyorsul vagy nem úgy gyorsul tovább az autó. Szerintem ez az extra akkor sem szerencsés, ha amúgy Euro NCAP előírás, s az Aygóban annak megfelelően, hibátlanul működik.

Átlagon felüli hifi. A hangszórók szépen szólnak, a rádió mellett USB-ről és Aux bemenetről hallgathatunk zenét. Mivel Bluetooth telefonkihangosító is helyet kapott a tesztautóban, így a csatlakoztatott telefont is használhatjuk zenelejátszóként. Csak elindítom a lejátszást a mobilon és az autó hangszóróján hallom a zenét. Ez volt a kedvenc extrám az Aygóban. Természetesen telefonbeszélgetés közben is hasznát vehetjük a Bluetooth-kapcsolatnak. A navigáció külön extra, 150 000 forintot kér érte a Toyota. Jól tervez és navigál, de a beszéden van mit faragni. Elég darabosan, néha kicsit ijedt hangnemben kapjuk az információkat.
Hirdetés

Távoli gombok. A központi kijelző érintőképernyős, jól átlátható, minden funkció egyszerűen megtalálható a menüben. Egy dolgot viszont nem sikerült: adott rádiófrekvenciát elmenteni a tárolt állomások közé. A kijelző jobb szélén kapott helyet a főmenü gombja, a rádió hangerőszabályzója és a némításra szolgáló nyomógomb. Sajnos ez a két kezelőszerv elég távol van, nagyon nyújtózkodni kell érte, hogy elérjük. Igaz, a hangerőszabályzást a kormánykerékről, annak elengedése nélkül is intézhetjük.

Összességében? Városban közlekedő hölgyeknek kiváló választás az Aygo. Könnyű vezetni és parkolni, fogyasztása kedvező. Ha feltűnőek akarunk lenni vele, akkor meg lehet találni azt a színösszeállítást, hogy sokan megnézzék az utcán. A felsorolt néhány apró hiányosság megbocsátható. Ezektől eltekintve, nagyjából 200 km vezetés után nagyon megszerettem a legkisebb Toyotát, napi szinten szívesen szaladgálnék vele a városban. Kizárólag városban. Volt egy lehetőség arra a teszthét során, hogy hosszabb távot tegyek meg vele autópályán. Inkább nem az Aygóval, hanem egy szintén épp elérhető nagyobb autóval tettem, mert az Aygo, mint a miniautók általában, nem a hosszú távú autópályázáshoz tervezett. Főként városi használatra való, arra tökéletes.
Mennyibe kerül? Egyetlen fontos dolog maradt hátra, az autó ára. A 3 ajtós Aygo 2 695 000 forintról indul, az általunk tesztelt 5 ajtós X-wave változat 4 300 000 Ft-ot kóstál. Első hallásra soknak tűnik, de lényegében egy fullextrás Aygót kapunk. Aki ezt sokallja, lehetősége van szelídebb felszereltségű modellt vagy használtat venni. Utóbbinak mindössze annyi hátránya van, ha egyedi színvilágot szeretnénk, akkor azt nehéz lesz találni. Bármelyik mellett is döntünk, ha tetszik az Aygo kívülről és belülről, akkor egészen biztos, hogy a közlekedés is öröm lesz az X-travagáns kisautóval.
Értékelés
Pozitív
Kezes, könnyen vezethető, hibátlan futómű, alacsony fogyasztás, szépen szól a hifi, kulcs nélküli indítás, változatos színösszeállítás lehetősége
Negatív
A külső zajok erősen beszűrődnek, 180 cm-es vezető mögött nagyon szűk a fej- és lábtér
Árak
Tesztmodell alapára
2 695 000 Ft (2014.11.08.)
Tesztautó ára
4 300 000 Ft (2014.11.08.)
Műszaki adatok
Hengerűrtartalom:
998 cm3
Teljesítmény:
51 kW (69 LE) 6000 1/min-nél
Nyomaték:
95 Nm 4300 1/min-nél
Gyorsulás 100 km/h-ra:
14.20 s
Végsebesség:
158 km/h
Gyári vegyes fogyasztás:
3.8 l/100km
Méretek
Hosszúság:
3455 mm
Szélesség:
1615 mm
Magasság:
1460 mm
Saját tömeg:
840 kg
Össztömeg:
1240 kg
Tengelytáv:
2340 mm
Karosszéria-kivitel:
ferdehátú
Csomagtér:
168 l
Belső szélesség elöl:
1350 mm
Belső szélesség hátul:
1270 mm
Belmagasság elöl:
890-950 mm
Belmagasság hátul:
880 mm
Hátsó lábtér 180 cm-es vezető mögött:
150 mm
Ülőlap hossza elöl:
520 mm
Ülőlap hossza hátul:
450 mm
Csomagtér maximális szélessége:
1130 mm
Csomagtér szélessége a kerékdobok között:
1025 mm
Csomagtér magassága:
550/850 mm
Csomagtér hossza:
440 mm
Csomagtér hossza üléshajtással:
1200 mm
Raktérnyílás szélessége:
970 mm
Raktérnyílás magassága:
580 mm
Motor és váltó
Motor:
Benzin
Motorosztály:
EURO 5
Hengerűrtartalom:
998 cm3
Hengerek/szelepek száma:
3/12
Sebességváltó:
manuális (5 fokozatú) sebességváltó
Nyomaték:
95 Nm 4300 1/min-nél
Teljesítmény:
51 kW (69 LE) 6000 1/min-nél
Menetteljesítmény
Végsebesség:
158 km/h
Gyorsulás 100 km/h-ra:
14.20 s
CO2-kibocsátás:
88 g/km
Gyári vegyes fogyasztás:
3.8 l/100km
Fogyasztás a használónál:
5.5 l/100km
Menetzaj
Menetzaj 50 km/óránál:
58 dB(A)
Menetzaj 90 km/óránál:
66 dB(A)
Menetzaj 130 km/óránál:
70 dB(A)
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

One thought on “X-travagáns városi cirkáló – Toyota Aygo teszt

Vélemény, hozzászólás?