A Vasúttörténeti Parkból indult a csapat
A megszokottnál sokkal könnyebb feladatok, új útvonalak, lazább programok várták a X. Pilis Rally résztvevőit.
Tabányi Sándor (Tabányi Mihály harmónikaművész fia), a szervező
Oldtimer Motor Car Club (OMCC)[/url] jelenlegi elnöke elmondta, hogy mivel idén nem csak a rally ünnepel, hanem az OMCC is 25. évébe lépett, szerették volna, ha az ünneplésé a főszerep. Ez ugyanis – Sándor legjobb tudomásával – a legöregebb máig működő magyar autós klub, s egyben az ország legnagyobb létszámú márkafüggetlen veteránautós klubja. Jelenleg körülbelül nyolcszáz autót számlálnak.
A X. Pilis Rallyra ötven jármű érkezését jelezték, végül a rossz idő miatt negyven rajtszámot osztottak ki. A százhatvan kilométeres versenytávot javarészt gond nélkül teljesítették az oldtimerek, csak a verseny legöregebbje, egy 1937-es Fiat esett ki kuplungjának meghibásodása miatt még Visegrádon.
...megállt az idő, akár ötven évet is vissza lapozhatnánk a naptárban!
Tavaly mi is pechesek voltunk, egy Triumph TR 4A-val szerettünk volna elindulni, amellyel csupán a kapuig jutottunk. Itt felakadt az alja és sajnos leszakadt a leömlőtől a komplett kipufogó. Egy amerikai autóval vágtunk végül neki a távnak, de rá kellett jönnünk, nem erre méretezték a pályákat.
Idén ennél sokkal stílszerűbbek igyekeztünk lenni, egy [1961-es „bejáratós” Škoda Feliciával indultunk el, amelyet ugyan hat évvel korábban restaurált a tulajdonosa, de csupán körülbelül ötven-hatvan kilométer került motorjába. Az autót eredetileg 1089 köbcentiméteres blokkal gyártották, amely 50 lóerős teljesítményre képes és az odabent ülve szinte hihetetlen 128km/órára tudta a kocsit felgyorsítani. Később a Felicia Super már 1221 köbcentiméteres motorja 55 lóerőt tudott, így 2 km/órával nagyobb sebességet érhetett el – ezért az
OldRent[/url] autójában is motort cseréltek, 1975-ben.
"Öreg autó szivatóval indul", a szervokkal felesleges számolni és elsőre a kézi váltó is elég érdekes. Meg kell szokni, ugyanis a megszokotthoz képest épp fordítva működik; jobb fent, izomból kapcsolható az egyes sebességi fokozat.
Szinte könyörgött a kihívásért, hiszen egykor épp azokra az utakra terveztek, ahol mi is jártunk. A 2+2 személyes Feliciát 1959-ben kezdték gyártani Mladá Boleslavban, 1964-ig összesen 14.863 darab készült belőle. Évente tehát alig háromezret adtak át. Gyakran eszembe jut egyébként, amikor oldtimerekkel vágunk át egy-egy városon, hiszen itt látszik igazán, hogy mennyire kiöregedtek. A tájban hasítva mindebből semmit sem venni észre, megállt az idő, akár ötven évet is vissza lapozhatnánk a naptárban!
"Száguldunk", nem füstöl semmi
Halvány reménysugárként élt hát bennünk, hogy egyszer csak az életét kockáztatva elénk ugrik valaki, s valahogy így kiált:
„Álljanak csak meg! Volt egy ilyen autóm húsz éve, rengeteg pótalkatrész maradt még a padláson, úgyis csak foglalja a helyet, engedjék meg, hogy maguknak adjam!”. E helyett be kellett érnünk azzal, hogy mi voltunk a mezőny egyik legnépszerűbb autójával, legalábbis Szlovákiában. Ezt mi sem bizonyította jobban, mikor a parkolóban a népek egyszer futva hagyták ott az addig csodált Ferrarit, s szerény szlovák tudásunkat tekintve valami ilyesmit mondhattak:
„Oda nézzetek! A Škoda az autó, ez a mi sztárunk, nem a Ferrari!”.
Egyébként egész jól is szerepeltünk, persze az itt is nagyjából előre borítékolható profikkal (akik közül sokan nem csak a versenyeken, otthon is gyakorolnak) szemben esélyünk sem volt. Sebaj, nem tartozunk azok közé, akik halálosan komolyan veszik a századmásodperceket, s mivel a közúton zajló versenyre kiírt 30 kilométer/órás átlagtempót is nehéz volt eltévedés vagy fifikás félreállás nélkül tartani, egy titkos állomásról meglesett "gyorsaságunkért" rengeteg büntetőpontot kaptunk.
Hamisítatlan táj, színes felhozatal, vidám pillanatok jellemezték a hétvégét, az eddigi talán legjobb, jubileumi Pilis Rally-n, amelyet veteránokra terveztek - a szombati napon túraverseny, vasárnap szlalom várta a párosokat
...máig kihívás egy romot felújítani, életet lehelni bele
Kárpótoltak a gyönyörű tájak és azok a pillanatok az egyébként rally-n, amiért akár nézőként is bátran ajánlhatók az ilyen rendezvényeket! Ahogyan a ritka Citroën DS kabrió oldalán tükröződik a táj, ahogy begurul a még eredeti 220-as Ponton Merci, felbőg a gyári sport Porsche vagy megmutatja (a foga fehérje után szabadon) motorja feketéjét a Ferrari Dino 208GT4-es.
A változatosság gyakran gyönyörködtet
A főszervező azonban elárulta, ő nem ezeket a bizonyos pillanatokat szereti a legjobban. „
Nálunk a családban mindig új autók voltak, ezért azok sosem izgattak igazán. Egész kicsi koromtól kezdve a kihívást kerestem az autókban, már az óvodában képes voltam elcserélni az új matchboxaimat a roncsokért. Ezeket aztán otthon, az akkori tudásom legjavát adva magam újítottam fel, például édesanyám körömlakkjainak a segítségével. Ez az óta sem változott, máig kihívás egy romot felújítani, életet lehelni bele. Száznál több veteránautóm van a Trabanttól a Rolls-Royce-ig, nincs kedvencem, mindhez kötődöm valahogy, mindegyikben meglátom a múltat.” – mesélte Tabányi Sándor, jól megragadva hobbija és a családias jellegű Pilis Rally tulajdonképpeni lényegét, a látható, kézzel tapintható, s olykor még meg is illatozható múltat. Ez ma már mind egy-egy darab történelmet jelent négy, olykor kevesebb vagy több keréken - amelyet gyakran az oldtimerek maguk mesélnek el!
Sajnos idén nem tudtunk ott lenni, de nagyon sajnáljuk, főleg a jó képek és élmények alapján 🙁 majd jövőre…