Volvo egy iPhone áráért? Meg lehet csinálni!

Zoltán még a hó elején írt, hogy szívesen megmutatná a novemberben vásárolt Volvo 850-esét. Ő is elfoglalt, nekünk is sűrű volt a december, de azért csak összehoztuk a találkozót. Reggel 9-re érkeztem hozzá, a nap sugarai már kezdtek átsütni a felhőkön, én pedig csak pislogtam, hogy ennyire rendben lehet egy 250 ezer forintos autó, pláne egy 850-es, ami a kilencvenes évek legmenőbb Volvója volt. Formája pont jó átmenet volt a korszak kerekdedsége és a Volvók szögletessége között, nem mellesleg ez volt az első fronthajtású (de összkerekesként is kínált) Volvo, független hátsó futóművével némi passzív kormányzást is, így nagyon kis (10,2 méteres átmérőjű) fordulókört, automatikus szintszabályzású első biztonsági öveket és akár oldallégzsákokat is adott - világelsőségként.
Zoltán nem teketóriázik, még nyitás előtt kezembe nyomja a gyári távirányítóra akasztott kulcsot, s kér, hogy nyissam ki az autót, vezessek én. Jó hír, hogy nem fagytak be a központi zárak, pedig előfordul. A 2,5 literes (még hengerenkénti 2 szelepes), öthengeres blokk is pöccre indul, szépen jár. Zoltán csak menet közben jegyzi meg, hogy a vezérműszíj cseréje még hátra van, úgyhogy nagyon nem nyomom a gázpedált, de érződik, hogy a 144 lóerős, 206 Nm nyomatékú motor tisztességesen viszi a közel 1,4 tonnás bódét. A 100 km/órára gyorsulás 10,3 másodperc, a végsebesség 205 km/óra - na ezek azok, amiket most nem próbálunk ki. Inkább vonulunk, és ez az, amire a 850-es nagyon való.
Mint megtudom, egy V70-es vitte szerelembe Zoltánt. Kölcsönkapta, hamar megfogta, ősszel aztán elkezdte nézni a hirdetéseket, hogy tavaszra találjon egy lehetőleg kombi 850-est, szigorúan benzinmotorral és kézi váltóval. 20 éves autóból nem akart rizikós és drágán javítható automatát, a dízelnek pedig szintén nem látta értelmét, hiszen hobbiautót keresett. Arról viszont letett, hogy majd kifog egy emészthető példányt. Inkább az olcsóbbakra ment, kezdte a 150 ezer forintosakkal, mert már ennyiért is van a Használtautón, aztán erre, a 300 ezer forintért, műszakival, de forgalomból (korábbi át nem íratás miatt) ideiglenesen kivontan kínált példányra szinte csak viccből mozdult rá, annyira riasztó volt vele kapcsolatban az összkép. Azért a biztonság kedvéért beszervezett egy környékbeli szerelőt, készenlétbe állított egy trélerest, s indult az autóért, ami nem tűnt rossznak. A szemle után azt a frappáns ajánlatot tette az eladónak, hogy ha átmegy a kocsi az eredetiségvizsgán, akkor viszi a kialkudott 250 ezerért, ha nem, akkor kéri a díj felét. Meglett az eredetiségvizsga, jöhetett az autó.
Már most jobb állapotban van, mint a fellelésekor, túl van az első takarításon és mosáson, persze egy nagyon alapos polírozás vár még a karosszériára, majd tavasszal, addig januárban szervizelés, majd jöhetnek az apróságok, amikből bőven van. Ordító hiba, hogy nem az eredeti, hanem behajtogatott ablaktörlőkarok vannak rajta. A lámpamosó lapátjai hiányoznak, hámlik az újrafényezett első lökhárító, de a felnik legalább a gyári könnyűfémek. A karosszéria rozsdamentes, ami nyilván annak köszönhető, hogy nagyobb sérülése szemmel láthatóan nem volt az idén már 21. évét taposó autónak. Belül a félbőr kárpit a szokott helyen, a sofőrülés külső szélén van csúnyán kiszakadozva, amúgy szép, füstmentes a beltér. Oké, a tetőkárpit azért szorul némi igazításra, s a 6 hangszórós hifiből is hiányoznak a hátsó sugárzók. Döbbenet, de így is egészen szépen szól. A fejegység mondjuk már nem az a Clarion benne, amivel adták a kocsit, Zoltán beszerzett egy eredeti Volvo CD-s, kazettás fejegységet, ami az utóbbi rész felújításával 20 ezer forintot tett ki.
Nem vitás, hogy fog még pénzt emészteni ez az autó, ezt Zoltán is tudja, úgy vette, hogy majd megcsinálja magának. Bevallottan játékautó, viszont 250 ezer forintért az is szenzációs, hogy egyenesen megy, hogy nem rohad, hogy mind a 4 elektromos ablak, az elektromos tükrök és a központi zár is hibátlanul teszi a dolgát, egészséges a motor és a váltó is, még működő tempomat is van benne. Még a kétzónás (!) klíma is hűtöget, igaz az utastéri ventilátor elképesztően csapágyas. Majd az is ki- és szétszedésre kerül. Alapnak viszont jónak tűnik ez a 850-es, ami 1996-os gyártású, 2000-ben került az országba, majd 9 éven át egyetlen tulajnál volt, aki még márkaszervizben végeztette a karbantartásokat, így 2006-ban megvolt a légzsákok (4 darab) cseréje is, erről gyári matrica tanúskodik a B-oszlopon. 13 éves koráig a szervizkönyv szerint 250 ezer kilométer ment a 850-esbe, ma 256 940 kilométert mutat a számlálója, amin nyilván mindenki csak mosolyog, hiszen az érték nem is változik. OBD-csatlakozóval kiolvasva 433 ezer környékén mutatott a szervizkomputer, ami 21 év alatt még mindig szerény, évi 20 ezer kilométeres futást jelent. Van persze mit javítani ezen, például hibát jelez az ABS és a kipörgésgátló, az első-hátsó ülésfűtések sem mind teszik a dolgukat. De legalább vannak. Ki mit szeretne karácsonyra, egy jó telefont, vagy inkább egy ilyen játszós autót?