Visszasírom az 1.2 TSI-t – Skoda Fabia Clever
Skoda Fabia Clever 1.0 TSI teszt
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Volt idő, amikor a Fabia magasra tört, ezt a legutóbbi generáció megjelenésekor éreztem, ám a szabályozások és főként a házon belüli piaci versengés egy picit letörtek a szarvából.
Többféle verzióban járt már náluk, igaz, nekem eddig csak egyszer volt hozzá szerencsém, méghozzá egy egészen alapkivitelhez, szívómotorral. Nem rossz a háromhengeres MPI, de annál még én is szívesebben járnék egy elsőgenerációssal, aminek az 1,4-es szívómotorja nagyjából pont ugyanolyan erős, de karakterben sokkal, de sokkal kellemesebb. Ugyanez a helyzet a turbósakkal is, amiből mostantól csak és kizárólag egy érhető el, az ezres háromhengeres TSI 95 és 110 lóerővel. A gyengébbikhez volt szerencsém, ami megmutatta jó, és kevésbé jó oldalát is, és felelevenített pár emléket abból az időből, amikor ugyanebben az autóban még négyhengeres motort is lehetett kapni, de a régi szép idők elmúltak.
A rightsizing csak a magasabb kategóriákat érte el, hozzáteszem halványan, a kisautókat egyre kisebb motorokkal szerelik.
egy négyhengeres és egy háromhengeres motor járása és dinamikája, nyomatéka közötti különbség igenis érezhető.
Szerkesztőségünk kétharmada már vezette a 110 lóerős háromhengeres motorral, eddig csak nekem maradt ki, mindketten arra jutottak, hogy meglepően dinamikus és kellőképpen erős motor. 200 Nm nyomatékot hoztak ki belőle, ami papíron is 2000-nél érkezik, valójában azért kicsit később, de ez az erősebbik. A 95 lóerős verzió, ami ebben a tesztautóban is dolgozik, csak 160 Nm nyomatékú, ám azt ígérik, 1800-tól elérhető, na, ez az, amin csak hangosan tudok nevetni.Tudom, még ez is sokkal több, mint akár az első generációs 101 lóerős 1,4-esé, de nagyon más az érzés. Ötfokozatú kézi váltóval párosítják, ami egészen hosszúra áttételezett, első fokozatot bőven használhatjuk 40-es tempóig, városban pedig kénytelenek vagyunk az oda már kicsit rövid harmadikat választani a még hosszú negyedik helyett. Alapjáraton tényleg csöndes és kiegyensúlyozott, pörgetve, picit terhelve már hallani, de bent szépen leszigetelték az utasteret, kívülről viszont hallani, hogy valaki rázza a müzlis dobozt a géptérben. Érzésre úgy 2500-tól érkezik a nyomaték, ez az a fordulatszám, ami alá nem érdemes engedni, mert bajban leszünk, 2000 környékéről már küzd, alatta semmi esély, hogy elinduljon, tegyük fel egy előzésnél, vagy sávváltásnál figyelni kell a fordulatszámmérőt.
A motorból ugyanis keveset hallani, épp ezért nem lesz bántó a magasabb fordulatszámon való használat.
Városba valójában elég, de ha már számolható némi autópályázás is rendszeresen, akkor jobban megéri a 110 lóerős verzió. A 95 lóerős TSI mérnökileg nem rossz, csak volt már jobb is helyette, ugyanakkor a jó oldala, hogy terheléstől függetlenül nagyjából ugyanúgy működik, szóval mindegy, hányan ülünk benne, ami mindenképp pozitív.Pici autó, annak is készült, ám a külső méretek skodásan tökéletes kihasználású utasteret takarnak. Jellemző, hogy céges autóként futnak az utakon, de ahogy régen, úgy ma sem ritka, hogy egy Fabia családi autó szerepet tölt be. Ennek függvényében az sem kizárt, hogy többször használják majd hárman a hátsó sort. A lábtér a 180 centis testemnek beállított sofőrülés mögött is tökéletesen elég, középen nem lesz kényelmes ülni, de egy B Corsa is elvitt már sokszor ötünket nyaralni, szóval akarás kérdése, hogy ki fér el hátul.
A Fabiában remek a fejtérkínálat, amit itt valamilyen csoda folytán még egy orbitális üvegtetővel is tágasabbá varázsoltak.
Nem nyitható, de fergeteges hangulatot áraszt, ha van valami, amit jobban birok a világos tetőkárpitnál, akkor ez az. Ha már kárpit, a Clever felszereltségű tesztautó anyagai egészen jók, az ülések átlagosan tartanak, de leginkább csak hagyják, hogy rajta üljünk, a műanyagok szintén a megszokottak, de szeretem, hogy ami kézre esik, vagy használni kell, azt jobb anyagokból, esetleg finom tapintású bőrből készítenek, mint a remek fogású kormány és váltógomb.A váltó kapcsolási érzete nem valami jó, csak higgadt váltásokat tolerál finom klattyanásokkal, de ez nem is egy driver’s car. Pedig a futómű engedné, kanyarban nagyon jól támaszt, stabil, igaz, úthibákon, keresztbordákon azért felsikít, így érdemes ezeket kerülni, amennyire lehet. A friss Fabia belülről alig mutat újat, valamivel másabb a műszeregység és 6,5 colos kijelzőre váltott a multimédia. Utóbbi logikus és gyors rendszert futtat, az alap hifi szépen szól, szebben, mint várnánk és vannak olyan apróságok, amik lényegtelennek tűnnek, de mégis jól tudnak esni. Ilyen, ha a gyújtás levételével nem hallgat el a rádió, vagy miközben húzzuk felfelé az ablakot és levesszük a gyújtást, nem áll meg a folyamat, hanem bezárja az ablakot, az elsőket automatán – hátul itt kurblis megoldás volt. A frissítés fő elemei persze az első fényszórók, amik itt halogének, de az alsó részükön ott az új, vágott üvegre hasonlító burát kapott nappali menetfény, köztük meg az új hűtőrács.
A tesztautó ára a megszokott skodás minőséghez, alapáras vészfék-asszisztenshez és elegáns megjelenéshez képest korrekt. Kicsit kevesebb, mint 4,3 millióért vihető haza ez a Clever felszereltségű Fabia, amiből könnyedén lefaragható 240 ezer, ha nem kérjük az üvegtetőt. Ennyiért viszont manuális a klíma, amihez hozzá lehet szokni ugyan, de az utastér szellőzése és főként a légszűrő nem valami hatékony. Értsd; azonnal érezni bent bármit, ami kint terjeng, nem beszélve az előttünk zöldre elrajtoló tédéis srácok csöpp fekete ajándékcsomagjáról, aminek a legtöbb molekulája az orrunkban köt ki.
Terméknek nem rossz a Fabia, sőt, végtelenül korrekt az, amit a Skoda kínál egy ilyen pici autóban is,
bár tény, hogy jól jönne már alá az MQB platform, már csak azért is, hogy eltiporhassa az Ibizát és a Polót használhatóságban. Ugyanakkor ár-érték arányát tekintve nem vagyok benne biztos, hogy ez a legjobb üzlet. Lehet, hogy jobban fogja tartani az értékét, mint egy Vitara, amit nagyjából ennyiért meg is kapunk újonnan, de használhatóság szempontjából mindenképp jobb bolt lehet egy Suzuki.
Ekkora a gáz a VW-csoportnál, hogy már vissza kell sírni a valaha volt legrosszabb motorjukat? 😀
– Az ötfokozatú kézi 95LE és a hatfokozatú 110LE között 230e forint a differencia.
– Kisebb felniken lehet nem lenne ennyire vérszegény, jó pár éve ebben a szegmensben még a 14″ volt a normális. Főleg úgy, hogy ezért a 4 felniért a Skoda elkér 400050 forintot. A hülyének is megéri… 🙂
Nem véletlen, hogy ebből a generációból – szemben az előző kettővel – szinte egyet sem látni az utakon…
Már a második generációból se sokat látni.. Még szerencse, mert szerintem kurvaronda. Az első generáció meg azért volt annyira népszerű itthon, mert boldog-boldogtalan hitelre vásárolt akkor. Van ismerősöm aki 10 éve vett fel devizahitelt autóra, tavaly járt le neki, nyilván meg se fordul a fejében mégegyszer ekkora böszmeséget csinálni..
Az autó pedig nekem nagyon tetszik. Számok alapján a motor elég kell hogy legyen. Nem hiszem, hogy az első generációs a 75 lóerős motorjával jobb lenne.. Legfeljebb a gázreakció volt élénkebb.
Konfigurátor szerint pedig 4,1M egy ilyen autó 95 lóerős motorral, elektromos ablakkal, klímával, fűthető üléssel. Nem mondom, hogy kevés pénz, de ha az inflációt belekalkulálom, akkor ez kb. annyi pénz mint amennyit 15 éve elkértek egy 1.4-es első generációs fábiáért.
Nagyon megdrágultak a Skodákok.
Jól írja a kedves cikkíró. Inkább egy Vitara, persze nem egyliteressel azt sem 🙂