Ahogy az 1974-es évjáratból kitűnik, ez egy utolsó szériás Volkswagen Karmann Ghia Typ 14, azaz a Typ 34 Bogár-alapú kistestvére a Volkswagen kollekciójában
1957-ben jelent meg a Cabriolet
Igazából a Bogárral kezdődött minden. A legendás típussal a hétköznapi emberek életszínvonalának emelése volt a cél, hogy az autózás ne csak a gazdagok kiváltsága legyen. Ehhez mérten a Volkswagennél egyszerű és tartós konstrukcióra törekedtek, ám az 1950-es évek közepére megváltoztak az igények. A második világháború pusztításának nyomai döntően eltűntek, a városok újjáépültek, a gazdaság élénkült, és az autópiacon szükség mutatkozott valami másra is, egy olyan modellre, ami nem csak a puritán célszerűséget képviseli – ez lett a Karmann Ghia, amelynek kiejtése helyesen gía, és nem dzsia. A Volkswagen az osnabrücki Karmann céggel kötött megállapodást egy Bogár-alapú sportkocsi kifejlesztésére és összeszerelésére, a kis üzem azonban tovább passzolta a labdát, és az olasz Ghia stúdióval terveztette meg a karosszériát. A lendületes vonalú, izgalmas lemezruhát Luigi Segre jegyezte (állítólag a Chryslernek készült a design, de az amerikaiak visszadobták, majd Segre ezt igazította a Bogár paramétereihez), és a logikusan Karmann Ghia nevet viselő prototípus (gyári kóddal Typ 14) 1953-ban, Párizsban debütált az autószalonon. A gyáriaknak tetszett az elképzelés, 1955-től beindult a bérmunkába kiadott sorozatgyártás, és már az első évben tízezres megrendelés futott be Wolfsburgba – a Karmann alig győzte a szállításokat. 1957-ben a kupé tetejét levágva megszületett a kabrió, és kisebb módosításokkal a típus 1974-ig szerepelt a Volkswagen kínálatában, mikor is a Golf-alapú Scirocco a helyébe lépett. A két évtized alatt Németországban nagyságrendileg 365 ezer zárt, és 80 ezer nyitott Karmann Ghia Typ 14 épült, de az autót a dél-amerikai Volkswagen Brasilia is átvette.
Történelmi okokból volt Georgsmarienhütte városában a jubileumi találkozó: Wilhelm Karmann 1953-ban, az itteni kaszinóban mutatta be a Typ 14 tanulmányt Heinrich Nordhoffnak, a Volkswagenwerk akkori vezérigazgatójának. Az 1950-es évek végén pedig a Karmann Ghia Typ 34 Coupé prototípusa szintén itt mutatkozott be szűk körben, a Volkswagen vezérkara előtt
Nem a Bogár, hanem Typ 3 jelű 1500/1600 sorozat szolgáltatta a Karmann Ghia Typ 34 műszaki alapjait
Történetünk főszereplője azonban hiába volt nagyobb, erősebb és drágább, a kisöccsével nem kelhetett versenyre. Amikor a Typ 14 első korszerűsítésére sor került 1961-ben, ezzel párhuzamosan megjelent a „nagy” Karmann Ghia, a Typ 34, amelynek fejlesztését három esztendővel korábban, 1958-ban kezdték el, abban bízva, hogy felülmúlhatja a 14-es sikerét. Ez is Osnabrückben készült, ezt is az olasz Ghia stúdió egyik munkatársa, név szerint Sergio Sartorelli tervezte, ám a Bogár helyett az 1500/1600-as Typ 3 sorozat műszaki bázisára épült – ebből vették át a motort és a futóművet. A számítások sajnos nem jöttek be. A Typ 34 egyrészt formailag nem tudta ugyanazt a lebilincselő stílust megtestesíteni, ami a Typ 14-est a mai napig ellenállhatatlanná teszi, másrészt az árcédulákat túlzottan vastagon fogó ceruzákkal írták – anno a Porsche 356 alapváltozata olcsóbb volt, mint a Volkswagen kupéja. További érvágásnak mondható, hogy a kabrió nem ment át a gyári teszteken, sorozatgyártásba nem került, így 1962 decemberéig, a hivatalos visszavonásig csak néhány példány (gyári források szerint 16 db) hagyta el Wilhelm Karmann üzemét – a fennmaradt autók ma kisebb vagyont érnek.
Elegáns kupé prototípus 1965-ből: Volkswagen Karmann Ghia 1600 TL Prototyp
Fehér holló ritkaságú a Typ 34-esből kialakított Cabriolet
Érdekesség, hogy amíg a Typ 14 gyártása 1974-ig folyamatosan zajlott, addig a Typ 34 termelését a piaci sikertelenség miatt már 1969-ben leállították. A rövidnek azért nem mondható, közel 8 éves ciklus alatt alig több mint 42 ezer autó készült, de ez felfele kerekítve is éppen csak a tizede a Bogár-rokon modellének – a bizonyítványt felesleges magyarázni. Miután a nagyobb Karmann Ghia kifutott, a Porschével közösen összehozott, targatetős VW-Porsche 914 lépett a helyébe. Vajon mi lehetett a kudarc oka? Utólag találgatni persze könnyű, de a Volkswagennél már az elején megsejthettek valamit, hiszen a 34-es hivatalosan a 14-est váltotta volna, de a kisebbik típust nem merték a süllyesztőbe dobni, és az eladási számok egyértelműen igazolják a döntés helyességét. Aztán ne feledkezzünk el az amerikai fiaskóról sem: a Typ 34 nem felelt meg a tengerentúli biztonsági előírásoknak, ezért itt nem árulhatták, és ez borítékolhatóan megpecsételte a modell sorsát.
1961-ben 8750 német márkába került a "nagy" Karmann Ghia, amellyel a jómódú, középosztályba tartozó férfiakat szerették volna megtalálni. Az autó különleges opciója volt az elektromosan mozgatható fém tolótető
VW-Porsche 914 - ez váltotta Typ 34-est, amit szintén a Karmann gyártott
Ám kudarcok ide vagy oda, a Karmann Ghia Typ 34 az 50 éves jubileuma alkalmából beírta magát a rekordok könyvébe, ugyanis a Volkswagen ünnepi találkozót rendezett az Osnabrück-közeli Georgsmarienhütte városában, ahol száznál is több autó vendégeskedett - ez önmagában nem nagy szó, ám Karmann Ghiából ennyi egy helyen még sosem volt. A Volkswagen Classic kizárólag a jubileumi találkozó résztevői előtt nyitotta meg a Volkswagen Osnabrück GmbH. gyárterületén található exkluzív gyűjteménye kapuit. Az itt kiállított ritkaságok mellett a Karmann Ghia Typ 34 Coupé egyik prototípusa is szerepelt – az 1960-ból származó, motor nélküli, elefántcsontszínű designtanulmány az AutoMuseum Volkswagen tulajdona. A klasszikus modellek Osnabrück környékének festői tájain túráztak, köztük a wolfsburgi gyűjtemények két ritkaságával, egy Karmann Ghia Typ 34 Cabriolet, illetve egy elektromos tolótetővel szerelt Typ 34 Coupé változattal.
Hja, akkor rmég volt egyéniségük a VW-knek…
Minden évben láttam a felvonulásukat,ott éltem GmHüttében 6 évet.Nagyon szeretik ott ezekeket az autókat.