Világbajnok családi turbó – Chevrolet Cruze SW 1.4 Turbo

Év eleji tesztünkben Kántor kolléga a következőket hiányolta a csokornyakkendős kompaktból, mely hozzá ötajtósként, 1,8-as szívós benzinessel jutott el: légterelők, jobban pakolható raktér, kevésbé iszákos, de dinamikusabb benzinmotor. Hát most megkaptuk, amire vágyott: spoilerek helyett ugyan csak tetősíneket kaptunk, s az 1,4 Turbo is csak kicsivel kisebb étvágyú, de azért jóval dinamikusabb, mint az akkori erőforrás volt. Ráadásul, míg az ő fehérje "csak" LTZ felszereltséget tudott, ezt a meggybordó jószágot LTZ+-szal tömték ki, ami a korábbihoz képest magával hozta az annyira nem fontos bőrüléseket, és az ebben a hidegedő korban igencsak fontos ülésfűtést is. Már a Malibut is igen pofás autónak találtam, s most ugyanígy voltam a Cruze-zal is. Így kombiként sokkal arányosabb, mint a formájával kicsit farnehéznek ható ötajtós, s sokkal jobban ki is lehet látni belőle, ami szintén nem hátrány egy autónál. Penge az orra, szép a tetőíve, jól mennek hozzá a tetősínek, vagányak a fekete felnik, szóval jó az egész. A belseje nem sikerült ennyire jól, de annak is megvannak a maga momentumai. A kormány, a középkonzol és a műszerfal pöpec, az ülések lapossága nem pont fedi ízlésemet, kicsit vehették volna ergonomikusabbra kialakításukat. Ugyanakkor jól támasztanak oldalirányban, állíthatóságuk is megfelelő, a helykínálat pedig egyetlen irányt leszámítva hibátlan.


Ezt az egy irányt a hosszan járó hatos kézi váltónak köszönhetjük, hátrafele mutat, és ha az embernek nem lenne könyöke, nem lenne baj. Viszont van, úgyhogy az első, tárolós, SD-kártyahelyes, Auxos, USB-s könyöklő tervezője páros fokozatok kapcsolásakor mindig szóba kerül, s nem a legdicsérőbb jelzők gyűrűjében. Magas a doboz, lehetséges, hogy 15-20 centivel magasabb emberek már könnyen elnyúlnak felette, de szerintem azért több az átlagember, mint a kosaras. Ezt leszámítva jó fogású, 4 irányban állítható kormány, logikusan rendezett gombok és kezelőszervek veszik körül a sofőrt. Külön örömöt jelent a kulcsnélküli nyithatóság és indítás, bár meglepően hosszú idő telik el a külső kilincsre rakott gomb megnyomása és a reteszek oldása között.


Tárolóhely van bőven: a középsőnek csak helyzete bosszantó, méretileg megfelelő, az ajtókba lehet palackokat süllyeszteni, a kesztyűtartón kívül a műszerfal tetején is van egy fedeles rekesz, hátra is jutott könyöklő, pohártartós. A vezető majrévas helyett napszemüvegtartót kapott feje fölé. Ebben a tesztautóban még dohányzó csomag is volt, tisztességes szivargyújtóval, hamushordóval (9190 Ft). A hátsó ajtó felett akasztó, a csomagtér két szélén tenyérnyi műanyag tálcák, a hátsó üléstámla peremén pedig kis műanyag félkörökkel részekre tagolható, esőcsatorna formájú tároló található. Ez utóbbi kivehető, s bár rajta a matrica a kétlépcsős kivétel módjáról, nekem 10 perc alatt sem sikerült kiemelni, úgyhogy helyén maradt. A csomagtér rolója két szintre állítható, s csomagrögzítő háló is rejlik a padló alatt.


Amivel nem vagyok teljesen kibékülve, az az 1,4 literes turbómotor. Alul erőtlen, középtájt elmegy, felül hangos: gondolhatnánk, hogy keveset fogyaszt, mivel főszerkesztőnk ugyanezzel az egységgel, ráadásul egy jóval nehezebb autóban, nevezetesen az Opel Insigniában 6,2 litert produkált, de ehhez persze utánozhatatlanul kíméletes vezetési stílusa is kellett. Igaz, ő sokat autópályázott, a Cruze SW pedig egy pilisi kirándulást leszámítva csak a városban közlekedett, sokszor csúcsforgalomban, így jött ki a 8,9 l/100 km-es tesztátlag, pedig szinte végig hagytam stopstartoló ECO-módban. A futóműve kellemes, jól fekszik az úton, a kanyarokat is viseli, de a kormányzás kicsit lötye, egyenes haladásnál is mindig van kis holtjátéka a kormánykeréknek.
A csúcsmodell 6,25 milliós vételára nem különösebben alacsony, de sok mindent kapunk érte: automata fényszórókat, jól behangolt esőérzékelőt, kritikán aluli grafikával dolgozó, s menet közbeni beállítást nem engedélyező navigációt, segédvonalas parkolókamerát, ülésfűtést, kulcsnélküli nyitást és indítást, tempomatot. A klíma nem kétzónás, de hatékonyan párátlanít, amire szükség is van, mert az autó hatékonyan párásodik. Zenét SD-kártyán is lehet beletolni, a hifi Bluetooth-képes, hangszórókból azért hallottunk már jobbat.

Egy hét bőven elég volt arra, hogy megkedveljem. A könyöklőjét mondjuk átszabatnám, egy jobb váltó, például automata se ártana, s azt se bánnám, ha a kis turbó helyett inkább egy kétliteres szívó benzines (semmiképp sem a hozzá kapható 1,8-as) nyelné be ezt a 9 litert, de tisztességesen megépített, őszinte gép, és ez mindig értékelendő. Kezelőszervei lehetnének kevésbé opelesek, de hát ilyen ez a konszernvilág, ekkora béka még lenyelhető. Városban kellemes, autópályán sem hangos, szolgáltatásai messze túlmutatnak azon, amit belegondolnánk, formája abszolút szerethető. Nem kérdéses, hogy egy Astrát mellétéve melyiket választanám.