Vigyázat, csúszásveszély!

Noha még december sincs, a híradásokban már rendre hallani síkos, ködös útszakaszokon összeütköző vagy árokba csúszó autókról, csúnya balesetekről, amelyeknek egy része a felkészületlenségre vezethető vissza. Sok esetben nyilván a téligumi, a kocsi jó műszaki állapota, sőt az összkerékhajtás vagy a sofőr tudása sem segít - a legfontosabb az óvatosság, a sebesség helyes megválasztása az adott út- és látási viszonyok tükrében. Mégis mi mást tehetünk, s mi az, amit semmiképp se tegyünk, ha csúszik az út? Emlékszem, randevúm az első jéggel mókás volt, egyben ijesztő azzal együtt, hogy télen, ordas mínuszokban tanultam vezetni Budapesten, méghozzá egy kiváló 120-as Skoda volánja mögött. A váltója csak az egyest, a hármast és a négyest vette, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy oktatómmal a jobbomon nagyon más volt a helyzet, mint utána a friss jogosítvánnyal egyedül, vidéken, a magam uraként egy másik cseh remekben. Ülök hát a Favoritban (már 5 darab - létező - fokozattal), az út havas, én viszonylag bátran nyomom neki, hiszen szekérderéknyi a tapasztalatom, a Favorit ráadásul orrmotoros és fronthajtású... Még az is rémlik, hogy szikrázóan sütött a nap, a következő pillanatban aztán csatt, s már meg is volt a baj. Mázlim volt. Az történt, hogy egy srác a járdáról az útra csusszant a szánkójával, én üstöllést ráléptem a fékre, s megpróbáltam kikerülni. Na persze hiába csavartam ki a vizet a kormányból, alattam az autó egyenesen a gyerek felé tartott, jaj, mi lesz. Az lett, hogy őt nem, de a szánkót lekoccoltam, majd még vagy 20 métert csúszva valahogy megállt a kocsi, fogalmam sincs, hogyan. Senkinek semmi baja nem esett, de még a forgalmija szerint világos olajbarna, ergó sárga Skoda is megúszta karc nélkül. A gyerkőc vígan tovasiklott, én meg azóta is áldom a sorsot, s bólogatok sűrűn, ha a kezdők szerencséje a téma.
Később már szándékosan csúszkáltam parkolókban, üres utakon, figyeltem, mire hogyan reagál az autó, s ez az a "népi bölcsesség", amit most is bátran ajánlhatok mindenkinek, aki vagy bizonytalan, vagy csak szereti a biztonságos hülyülést. Ugyanez, persze profin elérhető a vezetéstechnikai centrumokban instruktorok tanácsaival, s a legkülönbözőbb vészhelyzetekre felkészítve - érdemes befizetni egy kurzusra, mert tanulságos, de pénztárcakímélő befektetés is ha azt vesszük, hogy egy általunk okozott baleset milyen anyagi következményekkel járhat.
Az alap vezetéstechnikai fogásokkal elméletben persze mindenki tisztában van, ugyanakkor nem árt újra és újra átismételni a lényeget: ha már autózunk, síkos úton csökkentsük a sebességet, a száraz felületen szokotthoz képest növeljük a követési távolságot, lassításkor és megálláskor idejekorán fékezzünk, használjuk a váltót, s a motorféket. Ha megcsúszik az autó, igyekezzünk higgadtnak maradni, kerüljük a hirtelen mozdulatokat. Amennyiben orral kifelé, alulkormányozottan sodródunk, vissza kell venni egy kicsit a kormányszögből, s ezzel jobb eséllyel lesz irányítható az autó. Amikor a fara tör ki túlkormányozottan, a csúszásnak megfelelő irányban kell ellenkormányozni addig, míg újra egyenesbe kerülünk. Vigyázat, a túl sok, túl heves mozdulat átlendítheti a csúszást az ellenkező irányba. Pontosan, gyorsan, finoman jó manőverezni!
A fék helyett sokszor inkább érdemes a gázon állni. A gázpedálnál is jobb a kuplungot kinyomni, úgy lesz a legkönnyebben megfogható a csúszás. Kanyarban lehetőleg ne fékezzünk. A blokkolásgátló, a menetstabilizáló és a többi kütyü segít, de nem vezet helyettünk. ABS nélkül fékezés közben nem lehet kormányozni, azaz fel-felengedett fék és kinyomott kuplung mellett stabilizálható az autó. Fontos, hogy a szem arra nézzen, amerre menni-kerülni kellene, ne pedig az akadály felé! Reflex ugyanis, hogy arra megyünk, amerre nézünk.
Jeges úton minden veszélyes műveletet kétszer is meg kell gondolni, előzés, sávváltás, kikanyarodás, stb. A nagy gázzal direkt farolóknak, a csúszkálást a kézifék heveny rángatásával előidéző "driftelőknek" engedjünk szabad utat, a mögöttünk veszélyesen közel autózónak némi féklámpa-villantással, végső soron indexelve jelezzük, hogy vagy tartson biztonságosabb távolságot, vagy menjen isten hírével. Ne nagykabátban, egyujjas, vastag kesztyűben tekergessük a kormányt, az ablakok legyenek a lehető legtisztábbak, a nedves cipőtalpat töröljük szárazra.
Mit tehetünk még? Imádkozhatunk, hogy minél többen vegyék komolyan a téli vezetés veszélyességét, hogy csökkentsék a tempót, s hogy inkább hagyják a garázsban a kocsit, ha tartanak a csúszós utaktól.