Videón a Porschékra vadászó Alpine A110 GT!

Na, de most komolyan! Miért kellett erre eddig várni? Miért a villanyautózás hajnalán debütált a Renault, akarom mondani az Alpine történelmének, sőt, megkockáztatom, hogy az autóipar történetének egyik legélvezetesebb darabja!? Annyira jó lett volna, ha az utóbbi 20 évben folyamatosan jönnek ki ezek a középmotoros Alpine sportautók! Persze lehet, hogy mégiscsak jó volt az időzítés. Más márkáknál is csúcsokat döntögetnek az erős és hangos autók eladásai. Ugyanis "megijedtek" a vásárlók, hogy eltűnnek a történelem süllyesztőjében az igazi élményautók. Így az Alpine is lehet, hasznot tud húzni ebből a vásárlási lázból, még ha nem is itthon. Hiszen egy olyan névvel kell felvennie a versenyt, amire szintén felcsillan az autórajongók szeme. Az Alpine A110 GT bizony Porschékra vadászik! Méghozzá a 718 Cayman lényegében az egyetlen ellenfele most az új autók piacán, és az Alpine nem is volt rest az árazásban is a világ tudtára hozni ezt, ám erre majd a végén visszatérek. Sokáig vártam egyébként az alkalomra, hogy végre megismerkedjek az Alpine-nal. Sőt, megmondom őszintén szkeptikusan vártam a találkozót. Persze a külföldi szaksajtóban már ódákat zengtek róla, láttam a márkakupák versenyeit is, illetve a motorsport területén is maximumra tolták a márka imázsépítését, márpedig ha valamivel, akkor ezzel engem könnyű levenni a lábamról. De mégis úgy voltam vele, hogy hiszem ha látom. Egyszerűen nem akaródzott elhinni, hogy a Renault az alapoktól épít egy kizárólag élményautózásra kihegyezett masinát. Arra számítottam, hogy Renault modellekből összelegóznak valamit, ami kifelé rettentően sportos, de amúgy egy "politikailag korrekt" túrakupé, tehát nem túl kemény, nem túl zajos, és nem gerjeszti haragra Grétát. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna! Te jó úristen, hát az Alpine A110 GT egyáltalán nem finomkodik! De kezdjük az elején, a formával. Tökéletes kis "buborék". A szakavatott szemek gyorsan felismerik, mit rejt. Nem hosszú az orra, tehát nem roadster, nem ott van a motorja, ellenben a hátsó túlnyúlása is igencsak rövid, oda sem férhetett motor. Nem, hát, hiszen az a hátsó tengely előtt van. Szerencsére nincs giccs. Hűen megidézték az 1960-as évek A110-esét a kerek fényszórókkal, a felirattal az autó orrán, illetve a domborításokkal, amik az elülső csomagtér fedelén futnak végig. Hátul nem a lámpatestek idézik a múltat, sokkal inkább az ablak vonala, de azért látványos a diffúzor-betét, illetve a középre helyezett, hatszögletű kipufogóvég is. Innen nézve egy kis Porsche 911 utánérzésünk is lehet, főleg a fekete légbeömlők láttán. Viszont légbeömlőket rejtenek a a B-oszlopok is, a büszke francia trikolór mögött. Pattanjunk be! Itt megint aggódtam, hogy nagyon Renault utánérzés, lesz de egyáltalán nem az. Persze, akadnak tekerőgombok, bajuszkapcsolók, amik egyértelműen a közös polcról származnak, ám összességében teljesen egyedi a hangulat. Ráadásul igényes, prémiumba hajló, tehát a vásárló érezni fogja, hogy kap valamit a pénzéért. A barna bőr ízléses, megjelenik a kormánykeréken, a műszerfal tetején, a sportülések burkolatán, illetve az ajtókon is, ahova a karosszéria szürke színében díszelgő betétek is jutottak, illetve a francia zászlót innen sem felejtették le. Emellett a karbondíszek is fokozzák a sportos hangulatot, az ajtóbehúzó kar bőrszíjra emlékeztető kialakítása pedig különösen kedvelhető részlet, ahogy a sebességváltó gombos megoldása is segít feltüzelni a sofőrt. Külön érdekes a kardánalagút hatalmas tárolórekesze, ahova viszont körülményes hozzáférni bármelyik oldalról, de hát ez egy sportautó, itt nem a praktikum a lényeg. Ezért a hagyományos kesztyűtartó helyett is a kesztyűtartó dobozt érdemes keresni a két ülés között vállmagasságban, illetve az ülések mögött akad még egy kis hálóval kialakított tárolóhely, de ennyi, bár tény, hogy két csomagtartó is van cserébe, persze egyik sem nagy, de elöl elfér egy nagyobb bőrönd, hátul pedig egy kisebb sporttáska. Térjünk rá a technikára, ami szintén nagyon érdekes, hiszen a Mégane R.S. motorját kapta, ám teljesen áthangolva, izmosítva. Az 1,8 literes, turbós benzinmotor az Alpine-ban 300 lóerőt ad, 340 Nm forgatónyomaték kíséretében. Mielőtt bárki legyint, hogy csupán 1,8 literes a motor, gyorsan hozzáteszem, hogy a nagyrészt alumíniumból építkező karosszériával az autó üres tömege csupán 1,1 tonna (1119 kg). Tehát csupán 3,7 kilogramm jut egy lóerőre. Csak a miheztartás végett, a Mégane R.S. értéke szintén automatikus váltóval 4,5 kg egy lóerőre. Erejét hétfokozatú, duplakuplungos sebességváltó továbbítja a hátsó kerekek felé, amit persze ugyancsak módosítottak az Alpine mérnökei, így valójában nem éreztem hiányát a manuális egységnek. Kíváncsi lennék rá, hogy milyen lehetne, de jól végezte a dolgát az automatikus is, amit a kormány mögötti váltófülekkel is lehet vezérelni. Érdemes is, hiszen visszaváltásoknál így sokkal "ropogósabb" a hangélmény, rendesen visszadurrog a kipufogó, amennyiben Sport módba kapcsoljuk az autót a kormánykeréken látható vörös gombbal. Nincs semmi visszafogottság, miközben más gyártóknál egyre csak halkulnak még a legsportosabb modelljeik is. Gyönyörűen szól a "csak" egynyolcas motor, a hátunk mögött érezzük, ahogy dolgozik a technika, ezt az élményt pedig csak a középmotoros autók tudják. Még egy Porsche 911-ben is túl távol van a motor a vezetőtől, hogy ugyanilyet érezzen. Szinte él az egész, mintha egy hatalmas sárkány "üldözne", ami már közvetlenül a nyakadba liheg. Szuszog a lefújószelep, süvít a turbó, ordít a motor, mindez legalább a triplájára tornázza fel a vezető adrenalinszintjét, és akkor ott van még a nagyszerű kezelhetőség is. Eggyé válik a sofőr az autóval, a gondolataid az irányításról szinte azonnal fizikai valójukban manifesztálódnak a legapróbb mozdulatodra is azonnal reagál, legyen az gázadás, vagy kormányzás. Minden kavicsot megérzel a 18 colos kerekek alatt, de nem azért, mert annyira veszettül feszes a futómű. Kemény persze, de nem annyira, hogy ne lehessen normálisan cirkálni is az autóval. Fantasztikus érzés minden kanyar, minden kigyorsítás. Nem akar megölni, csak annyit ficánkol, amennyi még nem ijesztő, kikapcsolt menetstabilizálóval is bőven kezelhető tartományban vadul meg. Eközben pedig nem eszi le az ember gatyáját, ugyanis nálam 10,2 litert fogyasztott úgy, hogy nagyrészt az élményautózásnak szenteltem a vele töltött perceket. Amikor pedig csak higgadtan suhantam az országúton, akkor bőven 10 liter alatt ivott. Mint mindig, ebben az esetben is rendesen megkérik az árát az élményautózásnak. Sajnos a videóban szereplő ár már nem érvényes. A forgatáskori ár helyett már 30 399 000 forint az A110 GT alapára, de

ennél jobban nem lehet 30 millió forintot elkölteni élményautóra.

Persze, ott a Porsche 718 Cayman, amelynek hasonló erejű változatát hasonló áron kínálják. De az Alpine-t nem éreztem kevesebbnek nála, szóval bátran ajánlom bárkinek, aki ilyesmiben gondolkodik.