Vidd el egy körre! Mitsubishi Carisma 330 ezerért

Filléres, családi használatra is alkalmas autót keresve találtunk a Carismára. Az 1995-ben megjelent, s a Holland Nedcar üzemében, a Volvo S40-nel egy gyártósoron készült háromgyémántosról csaknem mindenki tudja, hogy nem igazi japán. Na nem azért, mert annyira megbízhatatlan (Használói Véleményeink, 88 Carisma-tulaj szerint ugyanis az), hanem mert a kilencvenes évek derekán még ritkaságszámba ment az európai gyártású japán autó. Japán autót márpedig Japánból szeretnének venni a vásárlók, azaz következik, hogy Carisma helyett inkább vennének például Corollát, és ez az árakon is látszik. A Carisma ráadásul az átlagos alsó-középkategóriásoknál - ha csak egy hajszálnyival is, de nagyobb. A négy- és ötajtós karosszériák hossza egyaránt a 4,5 métert súrolja, utasterük négy, rövidebb utakra akár öt felnőttnek is elegendő. Ha van választási lehetőség, természetesen az ötajtósat érdemesebb választani, az felnyíló hátsó ablakával jóval könnyebben pakolható, amúgy 20 literrel kisebb, 430 literes csomagterű.
Mi ezúttal a piac (érvényes magyar forgalmival, nem törött állapotban) legolcsóbbjának számító példányát néztük meg és vittük el egy tesztkörre, ötajtós volt. Tisztes távolság kell, hogy az áruházi dísztárcsákkal, láthatóan újrafújt lökhárítókkal felvértezett példányt épnek lássuk, rozsda szemmel láthatóan található a lökhárítók alatt. Az illesztési hézagokból és a betétekkel, lámpákkal sem bélelt első ködfényszóró-fészkekből egyértelműen látható, hogy a bármikor, de kánikulában főként könnyedén adódó kisebb koccanások bizony lehettek az előéletben; nagyobbnak azonban nincs nyoma. Rétegvastagságot mérni szinte fölösleges, a karosszérián láthatóak ködölések, a bemattult bal első sárvédő fénye gyári és elrontott utólagos munka is lehet, sehogy sem szép. Akadnak továbbá kisebb karcolások, a jobb első ajtón horpadás is, de azért semmi komoly.
Az ajtókat feltárva már kevéssel sokkal ijesztőbb a kép, bár az autó jól felszerelt, négy légzsák, négy elektromos ablak, két elektromos, fűthető tükör és mintegy két évnyi por is van az utastérben. A sofőr ülése érezhetően kiült, a kormány kissé málladozó, az állapot egy percig nem akarja feledtetni a kilométer-számlálóban olvasható 208 ezer kilométert. Sok apróság van ráadásul, ami még riasztóbbá teszi az autót, a gyári kulcsfej-ház helyett egy üdítős palack kupakja rejti az eredeti indításgátló jeladóját, a gépháztető kallantyú helyett már csak egy bowdenvéggel nyitható, és az igazi feketeleves most jön: a klíma rossz, a sofőroldali ablak az elektromos emelő hibája miatt nem leengedhető. Aki kacérkodik a Carismával, az kánikulai napokon késő esti vagy hajnali időpontot kérjen a megtekintésre. Mi elrontottuk, délben néztük meg, s a próba utáni pillanatokban kínzókamraként pillantottunk vissza a sötétkék ötajtósra.
Pedig nem lenne olyan rossz, egy takarítás, egy picivel hűvösebb idő kellene csak, és még akár vásárlásra ösztönző is lehetne a szinte nevetségesen olcsón, 330 ezer forintért kínált Carisma. Ha ugyanis belehuppantunk, s indítókulcsát elfordítottuk, motorja pöccre röffen be, egyenletes alapjárattal dohog – szó szerint, ugyanis a hátsó kipufogódob nem gyári, hanem utólagos, kissé öblös hangú, dupla krómnégyzetben végződő. Fontosabb azonban, hogy a még csak Euro-2-es emissziós normájú, mindössze 90 lóerős 1,6 literes, 16 szelepes benzinmotor a mai, agyonfojtott, persze tisztább üzeműekkel szemben döbbenetesen harapósan húz, érezhetően könnyedén viszi a mindössze 1,1 tonnás autót. A váltó sajnos Renault-származék, nem japánosan precíz, az áttételezés korrekt, 100 km/óránál 2800-at fordul percenként a főtengely. A 12 másodperces 100 km/órára gyorsulás teljesen jó, s a 180 km/órás végsebesség is az. Jó tudni, hogy közben mindez azért nem színtiszta orosz rulett, négy légzsák utazik a fedélzeten – a EuroNCAP töréstesztjén csupán első lufikkal szerelt verzió szerepelt, nem túl jó, 3 csillagos eredménnyel, négy légzsákkal jó eséllyel csillagból is négy lett volna.
A menetdinamika tehát nem rossz, s a vezethetőség általában sem az, a kormányt szervo könnyíti, az átlagos teljesítményű, csak elöl tárcsás, hátul dobos, blokkolásgátlós fékrendszer kielégítően dolgozik, a futómű kissé feszes, de legalább a futás- és a kanyarjellemzők sem rosszak. Míg tehát ücsörögni nem épp kellemes a Carismában, vezetés közben nem fogunk panaszkodni, hacsak nincs épp kánikula. Most viszont az van, így a piac jelenlegi legolcsóbb Carismája döntésre szólítja azokat, akik olcsó, de mégis elfogadható méretű, családi használatra is alkalmas autót keresnek: klímája az eladó szerint csak egy új ékszíjat igényelne, és már menne is, ha tényleg így van, akkor a vevő jól is járhat, pláne, hogy hagyományos ékszíjból kap is egy bontatlant az autó mellé, amihez még GPS is jár. Ha viszont kételkedik és inkább vár egy kicsit, lehet, hogy később ilyen, tisztességesen ijesztő, de mégsem olyan rossz állapotú példányt sem talál majd ennyiért. A használtautó-vásárlás sajnos ilyen, rizikós, de segíthet benne egy szervizlátogatás, ahova már úgy megy a leendő vevő, hogy az átvizsgálást és esetleg az ottani javításokat akár ki is fizeti, ha tényleg csak azokra van szükség, amiket az eladó említett. Mi nem tettük meg, jobb ugyanis, ha az autóvásárló saját maga látja, hogy mit kell(ene) megcsináltatni.