Vezettük a prémium Fordokat

Kipróbáltuk a teljes Ford Vignale palettát

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Teljes Vignale flottáját felvonultatta a Ford, mi pedig egy napon keresztül hajtottuk őket. A legnagyobb arcú Edge Vignaléval most találkozunk először.


A Ford 2013-ban döntött úgy, hogy versenybe száll a többi prémiumgyártó modelljeivel, melynek eredményeként létrehozták a Vignale névre keresztelt almárkát. A luxust és a minőséget képviselő modellek közül élősként 2015-ben a Mondeo Vignale érkezett a piacra, amely azóta kibővült. Manapság már az S-Max, a Kuga és az Edge is elérhető ezzel a felszereltségi szinttel, a palettához pedig rövidesen a Fiesta is csatlakozni fog. Utóbbinál természetesen az új generációig várni kell, ami idén nyáron jön, a többi viszont már idehaza is megtekinthető. Nekünk sikerült végigpróbálni őket, melyek közül az Edge Vignale bizonyult a legizgalmasabbnak, korábban ugyanis még nem találkozunk vele.
Hirdetés


Ha valakit a többi modell érdekel, akkor sem kell aggódni, van róluk egy-egy teljes teszt az alábbiak szerint:
Ford S-MAX Vignale 2.0 TDCi teszt
Ford Kuga Vignale 2.0 TDCi AWD teszt
Ford Mondeo Vignale 2.0 TDCi AWD teszt

Az Edge sem volt teljesen ismeretlen számunkra, ugyanis Sport felszereltségi szinttel már teszteltük a csúcsdízelét. A Vignale változatban is ugyanez a motor dolgozott, ugyanúgy Powershift automatával és összkerékhajtással. A különbség valóban csak a felszereltségben és természetesen a külső és belső megjelenésben keresendő. Az exkluzivitás első ránézésre sugárzik a beltérből. A finom bőrözésű ülések, a bőrbe varrt műszerfal azt sugallják, hogy valóban prémium autóval van dolgunk, a külső pedig szintén az eleganciát képviseli, mintsem a sportosságot. Az tény, hogy még ezzel a köntössel is nagynak hat, az Edge a többi Fordhoz képest valóban egy böszme autó, már-már azt a hatást kelti, hogy egy Rangerrel állunk szembe.

Teszt részletességgel egyelőre nem tudok szolgálni az Edge Vignaléről, hiszen Budapesttől a Mátrán keresztül Egerig randiztunk vele, aztán átültünk a többi Vignale modellbe. Ez idő alatt sikerült megtapasztalni, hogy mérete és tömege ellenére egy jól kezelhető, jóindulatú autó. A Mátra szerpentinjein bizonyára sokakat megleptünk a kanyartempónkkal, igaz, ott már kissé orrtolós volt, de egyáltalán nem volt az az érzés, hogy le akar esni az útról. A futómű és a 20 colos kerekek tették a dolgukat, még esős úton is. A fék viszont meglepetés volt. Először azt gondolja az ember, hogy nincs szervó, de aztán rájön, hogy ezt valóban durván kell taposni, ha rövid féktávval érkezünk meg egy-egy kanyarba. Nem csoda, hiszen 2 tonna körül van az Edge, ennek ellenére azt gondolom, hogy egy hatékonyabb fékrendszernek minden tulajdonos örülne.

Pont az a finomság, az a luxus nincs meg a fékben, ami egyébként a többi rendszerben ott van. A kormány könnyen és jól kezelhető, az irányíthatóság is rendben van. Az étvágya méretéhez és hajtásláncához képest reális. Autópályán 9 liter volt, ami a hegyi dinamikus vezetés során 10,5 literre is felkúszott 100 km-re vetítve. Országúton viszont reális a 8 vagy akár az alatti érték is. Mivel együtt volt a teljes Vignale flotta, így az is feltűnt, hogy az S-Max és az Edge műszerfala és ajtókárpitja teljes egészében ugyanaz. Lényegében nincs olyan pontja a műszerfalnak, ahol különbözne a két modell.

Összességében az Edge Vignale megadja azt, amit elvár tőle az ember, más kérdés, hogy a 16,06 milliós alapár mennyire rettenti el a leendő tulajdonosokat. Az S-Max Vignale ugyanis közel 3 millióval kedvezőbb, igaz némileg kisebb, ugyanakkor hétülésesként is használható. Ez nyilván józanabb választás, akinek viszont a robusztus méret és megjelenés kell, ő mindenképpen az Edge-t válassza! A Vignale többi tagját nézve elmondható, hogy a Ford valóban egy prémium kategóriát teremtett. A minőségi anyagok mellett a belső is kényelmes, nem csak az üléseket, hanem a futóművet és a zajszigetelést tekintve is. A hosszú évek óta Fordokat használókat célozza a gyártó a Vignaléval, ők valóban többet kaphatnak korábbi autójukhoz képest, aki pedig egyből egy Vignaléba ül be, ő sem fog panaszkodni.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

5 thoughts on “Vezettük a prémium Fordokat

  • 2017.10.27. at 16:45
    Permalink

    ” A valódi kipufogót az üregben lévő egy-egy cső alkotja”
    Fantasztikus, hogy a cikk írója, micsoda csalafinta dolgokat talált ! 🙂

  • 2017.10.27. at 16:45
    Permalink

    1. ha használtan veszed akkor jó eséllyel kintről fogsz jó autót találni. 2. ez esetben azt tudod megvenni, amit a nyugati első tulaj összekonfigurált, így a levetett ínálatból tudsz majd válogatni (kvázi guberálni), ami jó eséllyel dízel és aligha lesz több hengere a motorjűnak négynél.
    He nem ez a helyzet és megveszed újonnan akkor sok boldogságot kívánok a benzines kocsidhoz. És sok szerencsét hogy kifogj egy hathengerest, mert lassan a bajor 30i, a svéd T6 és T8 és a sváb E300 és az E350e sőt a japán 300h is négyhengeres.

    3. itt arra utaltam, hogy nyugat európában tarolnak a pérmiummárkák tömegmodelljei, mint a 3er BMW, a Disco Sport, vagy az XC60. Mégis mindenki négyhengeres dízellel veszi ezket, mert a szabályok ezt adják ki, mivel nem a milliárdosok veszik/kapják, hanem átlagemberek. Akik, inkább elköltenek 10.000 eurót extrákra, mint 2.000 eurót egy erősebb motorra. A dízelek tudják azt amit kell (korrekt teljesítmény alacsony fordulaton), anélkül hogy lebüntetne az adórendszer.

    6 lityis alatt a V12-eseket értettem. Valamiért a V6osok is csak a kirakatban maradtak meg. Az eladások alapján az embereknek megvan a pénze a prémiummodellekre Nyugat-Európában, és mégsem veszik mással csak az átlalad alantasnak vélt (leszabályozott) 2.0 dízelmotorokkal.

    Még a Porsche is ráált a dízelmotorra, ahol nem célszerszámot árul (pl SUV-ok). Csak a hobbiautó kategóriában maradt meg a benzin az első választásnak….

  • 2017.10.27. at 16:45
    Permalink

    1. Miért kéne nekem a jövőben kintről behozott autó?
    2. Miért kéne nekem autót guberálni?
    3. az első bekezdésben nem értem az összefüggést a zabálás és a „6 lityis” motor között.
    Egyáltalán ki említett itt hengerszámot?:) Én az üzemanyagról beszéltem, apa:)

  • 2017.10.27. at 16:45
    Permalink

    Mivel Nyugat-Európában néha két Kaliforniányi lakosság szorong annak 2/3 akkora területén, ezért igyekeznek megfelelő környezetvédelmi szabályokkal leszabályozni, hogy ne zebálja magát halálra a társadalom. Különben az emberek jó része 6 lityis motorkat vásárolna.

    Lehet hogy a kelet-európai májerek tudják mitől döglik a légy, de mivel ők nagyjából 5%át jelentik az európai prémium eladásoknak, számukra is sokkal méárvadóbb, hogy mit guberálhatnak ki majd 5-10 évesen a nyugateurópai piacról. Ráadásul aki olyan helyzetbe kerül hogy itthon prémiumautót vásárol/kap, az sem fog vagizni a hengerekkel.

    Szóval igen, itt az ideje megbarátkozni a gondolattal, hogy a a prémiumautód (amit egy német vagy osztrák „lúzertől” guberálsz) jó seéllyel ilyen motorral kerül legyártásra, hacsak nem veszed a fáradtságot hogy magad rendelj egyet újonnan…. És akkor ledöntheted, hogy a kerekedből inkább faxa hathengrest engedsz meg, vagy inkább távtartó tempomatot, vagy esetleg automata klímát…

    De ahogy a helyzet áll, inkább ne reménykedj sok hengerben ha BMW-t, Volvót vagy VW gruppés autót szeretnél. vagy akár hibrid Lexust.

Vélemény, hozzászólás?