Veszedelmes viszonyok – készüljünk a télre

Ötödik részéhez ért vezetésoktatókat/oktatást legkevésbé sem fitymáló, hanem kiegészíteni próbáló cikksorozatunk, melyben megpróbáljuk azokat a témarészleteket jobban körüljárni, amelyek a hagyományos tanítás során valószínűleg, esetleg, vagy pusztán véletlenül kimaradtak.
Először bevezettük a gondolatot, ezután felhívtuk a figyelmet magára a figyelem fontosságára, megpróbáltunk segédkezni az elindulásban, legutóbb pedig a kommunikáció jelentősége és módozatai voltak témáink. Nyilvánvalóan egyre kisebb részterületeket igyekszünk lefedni, ezért ahogy haladunk előre, egyre kevesebb lesz a háttérelméleti megállapítás és több az adott esetre vonatkozó konkrét jótanács. Tekintve, hogy most éljük az ősz és tél közti helycserés időszakot, ebben a részben erre koncentrálunk, s bár már többször szóba kerültek ezek a témák, úgy véljük, nem lehet elégszer hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy ilyenkor is biztosítsuk magunk számára a látást, a többiek fele pedig a láthatóságot. Remélhetőleg már mindenki átszereltette a téli garnitúrát, de még nem késett le semmiről, aki csak nappal közlekedik, mivel még nem jött el a tartós +7 fok Celsius alatti nappali hőmérsékletek ideje. Ennek ellenére most már erősen javallott időpontot szerezni, s megcsináltatni, vagy akár otthon, saját kezűleg lecserélni télire a nyári abroncsokat. Mint a nagy teszt óta tudjuk, az olcsó új gumi is sokkal jobb, mint a kopott régi, ezért mielőtt nekifognánk, nézzük át, milyenek a lamellák, mekkora a profilmélység, sőt, az oldalán látható DOT-szám alapján azt is ellenőrizhetjük, hány év tekeredett eddig a gumiba, ami szintén meghatározó annak biztonságos használatát illetően.
Szemünket is komoly kihívások elé állítja a mostani időjárás. Az ugye alap, hogy legyenek tiszták az ablakok, működjenek a lámpák és az ablaktörlők. Napközben még most is sokszor elkél a napszemüveg, míg induláskor csaknem biztos, hogy némi pára fogja megnehezíteni a kilátást: előbbit ne felejtsük otthon, utóbbival szemben pedig a következőképp cselekedjünk. A fűtéshez használt levegőt mindképp kívülről vegyük, a belsőlevegő-keringető funkcióval csak rontani fogunk a helyzeten. Első körben az ablakok lehúzásával is kiegyenlíthetjük a pára lecsapódását okozó, külső és belső felületek közötti hőmérséklet-különbséget, amennyiben ez nem segít, akkor a fűtést irányítsuk az ablaküvegekre, és a fűtőszálas ablakfűtést (egyes autókban az első szélvédő is fűthető) is kapcsoljuk be.
A lényeg, hogy ne legyen nagy a különbség az üvegfelületek külső és belső hőmérséklete között: ne sajnáljuk az elhasznált, majd az ablakon át meleg formájában elpocsékolt üzemanyagot, a biztos látás a biztonságos közlekedés alapfeltétele. Rendszeresítsünk rongyot, kaparót az autóba, s indulás előtt a tükröket se mulasszuk el letörölgetni.
A téli gumik hidegben működnek jobban, ezért ha véletlenül kifogunk egy melegebb napot, számoljunk a szokásosnál hosszabb féktávokkal. Ugyanez a helyzet, ha még nem vagyunk túl a cserén - a lehűlő levegő, s különösen az esetleges csapadék, nedvesség életveszélyes kombinációt alakíthat ki a még nyári abronccsal közlekedőknek. Ami mindkét csoport számára lényeges, hogy a csapadék minden esetben jelentősen megnyújtja a fékutat, ez ellen egyetlen csodafegyverrel harcolhatunk, ez pedig a csökkentett tempó. Mind városban, mind országúton, mind autópályán.
További nehezítő körülményt jelent a már általunk is többször taglalt köd. Ritkás vagy tej, még elviselhető vagy mindent elfedő, de lényeges, hogy ez mind a látási, mind az útviszonyokat jelentősen befolyásolja. Alkalmazkodjunk mind haladási sebesség, mind követési távolság tekintetében, s ne felejtsük el a ködlámpák korrekt használatát: csak indokolt esetben kapcsoljuk fel őket, ellenkezőleg óhatatlanul is megvakítjuk az előttünk-mögöttünk autózókat, amivel nem csak az ő, hanem saját túlélési esélyeink is csökkennek. Irányelvnek elfogadható, hogy csak akkor használjuk ezeket, ha a látótávolság stabilan 100 méter alá csökken, ekkor már indokolt jobban felhívni a figyelmet magunkra.
Ha pedig úgy érezzük, hogy túl sok gonosz körülmény nehezíti közlekedésünket, akkor álljunk félre, várjuk meg, míg jobbra fordulnak a dolgok. Ezt lehetőleg ne az út szélén, hanem rendes parkolóban, benzinkúton tegyük (láthatósági mellény!), ha pedig még indulás előtt úgy érezzük, túl zord a világ, akkor hagyjuk otthon az autót, s hívjunk taxit, vagy vegyük igénybe a tömegközlekedést. Egyik sem olcsó, de nem is feltétlenül drágább, mint autózni, ráadásul ezekben az időkben a várossal is jót teszünk, ha letesszük autónkat, mivel ezzel is csökken a randa és kellemetlen szmog kialakulásának esélye. Mindezek sok évi vezetési rutinnal persze alapvető dolgok, de olyan körülmények, melyek a sok éve vezetők közlekedését is megnehezítik. Ne vegyük félvállról, hiszen a látás és láthatóság, és ennek fenntartása nemcsak induláskor, de menet közben is foglalkozást igényel, a legfontosabb, hogy mindig tudjuk, hogyan alkalmazkodhatunk a fennálló körülményekhez.