Vén szivar repülőgépmotorral
A nap képe: Napier-Railton, a 30-as évek sebességrekordere
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
A második világháború előtt összesen 47 sebességi rekordot döntött meg a legendás szivar.
A kép vizuális műfaj, erről a fotóról viszont szinte hallatszik a 12 henger nyers, hipnotizáló erejű kalapálása
John Cobb, a bundakereskedőből lett sebességhajhász, a szivar megrendelője
[kepallojobb=436475]Reid Railton - a brit autótervezés egyik legnagyobb alakja[/kepallojobb]
Reid Railton (1895-1977) egy manchesteri tőzsdeügynök fiaként született, és a város egyetemén szerzett diplomájával 1917-ben helyezkedett el a Leyland Motorsnál. Öt év után kilépett, és részt vett a kérészéletű Arab Motor Company alapításában, ahol főtervezőként dolgozott. Ez a történet is öt évig tartott, mivel egy sikertelen, mindössze tizenkét darabos szériát kivéve nem sikerült megvetni lábukat a piacon. Reilton barátja és társa, Parry-Thomas halálát követően 1927-ben bezárta a céget, és a brooklandsi Thomson & Taylornál folytatta karrierjét technikai igazgatóként. A Napier-Railton mellett vele kapcsolatban leginkább a Railton Mobil Special-t szokták még emlegetni, mellyel Cobb 1947-ben már 635 km/h-s tempót ért el: ezt már nem aprózta el annyira, és inkább két Napier Lion motort szerelt be a hajtáslánc elejére, de ez már másik történet. Az autók mellett szupergyors hajókat is tervezett, ezt lehet, hogy nem kellett volna: régi harcostársa, John Cobb az általa tervezett, sugárhajtású Crusader roncsai közt vesztette életét, miközben 320-nál is nagyobb tempóval próbálta megdönteni a vízi sebességi világrekordot. 1939-ben Kaliforniába költözött, és a Hall-Scott Motor Company-nél dolgozott, 82 évesen hunyt el Berkeley-ben.
Reid Railton (1895-1977) egy manchesteri tőzsdeügynök fiaként született, és a város egyetemén szerzett diplomájával 1917-ben helyezkedett el a Leyland Motorsnál. Öt év után kilépett, és részt vett a kérészéletű Arab Motor Company alapításában, ahol főtervezőként dolgozott. Ez a történet is öt évig tartott, mivel egy sikertelen, mindössze tizenkét darabos szériát kivéve nem sikerült megvetni lábukat a piacon. Reilton barátja és társa, Parry-Thomas halálát követően 1927-ben bezárta a céget, és a brooklandsi Thomson & Taylornál folytatta karrierjét technikai igazgatóként. A Napier-Railton mellett vele kapcsolatban leginkább a Railton Mobil Special-t szokták még emlegetni, mellyel Cobb 1947-ben már 635 km/h-s tempót ért el: ezt már nem aprózta el annyira, és inkább két Napier Lion motort szerelt be a hajtáslánc elejére, de ez már másik történet. Az autók mellett szupergyors hajókat is tervezett, ezt lehet, hogy nem kellett volna: régi harcostársa, John Cobb az általa tervezett, sugárhajtású Crusader roncsai közt vesztette életét, miközben 320-nál is nagyobb tempóval próbálta megdönteni a vízi sebességi világrekordot. 1939-ben Kaliforniába költözött, és a Hall-Scott Motor Company-nél dolgozott, 82 évesen hunyt el Berkeley-ben.
Ebben a környezetben nem idegen látvány a monstrum. Cobb feltehetően minden egyes alkalommal nagy levegőt vett, amikor 270 km/h-nál rátaposott a csak a hátsó kereket lassító fékre
John Rhodes Cobb 1899-ben látott napvilágot, bundák kereskedelméből gazdagodott meg annyira, hogy megengedhesse magának a sebességi rekordok döntögetésének korántsem veszélytelen, de úri passzióját. Esherben született, és élt, közel a brooklandsi versenypályához, melynek pályacsúcsát 1935. október 7-én hódította el barátjától, Oliver Bertramtól. 1939-ben Bonneville-ben 592,09 km/h-s sebességgel szerezte meg a világrekordot, majd 1947-ben, anélkül, hogy más megdöntötte volna csúcsát, 634,39 km/h-ra javította eredményét. A második világháborúban sem lazsált, 1943 és 1945 között teherszállító pilótaként a Királyi Légierőnél szolgált, és századosi rangban szerelt le. Úgy halt, ahogy élt: 1952-ben szörnykeresés helyett vízi sebességrekordot megdönteni ment a Loch Ness-re, de hajója, a Reilton által tervezett Crusader nem bírta a háromszáz fölötti tempót, balesetet szenvedett, Cobb pedig életét vesztette a becsapódásban. Az esheri Krisztus templomban helyezték örök nyugalomra, emlékét pedig tábla őrzi a baleset helyszínéhez közel fekvő Glenurqhuart faluban.
Az autó a mai napig működőképes, jelenleg a Brooklands múzeum tulajdonában áll, rendszeresen használják, és gyakori résztvevője a szeptemberi Goodwood Revival találkozóknak.
Őrületes egy ember lehetett.Azért én megnézném,hogy ma ki merne menni 270-es tempót azzal a szürke szivarral:-).És egy 1939-es őskövülettel közel 600km/h.Nem semmi,ehhez őrültnek kellett lenni egy kissé.