Hiába lett zseniális a Giulia és a Stelvio, az érdeklődés elmaradt a várakozásoktól
Csillagászati összeget költött az Alfa a Giulia és a Stelvio párosra, a szemetgyönyörködtető hátsókerekes modellekbe apait-anyait beleadtak az olaszok, de sajnos anyagi szempontból rossz befektetésnek bizonyultak. Az sem segített, hogy sokáig csak ez a két nagy és drága modell szerepelt kínálatban, megfizethetőbb Mito és Giulietta időközben kikopott a konfigurátorból.
Nincs mese, manapság a kisebb crossoverekkel lehet sok pénzt keresni
Az utolsó reménysugarat a Tonale jelentette, a 4,5 méteres crossover 15 milliós alapára nem kevés, de így is 5-6 millióval olcsóbb a Giulia-Stelvio párosnál. A kínálat legkisebbje bebizonyította, hogy érdemes volt bízni benne, immár derűs hangulat uralkodik az Alfánál. A 2021-es évet lehet az egyik mélypontként elkönyvelni, az európai és az amerikai eladások együtt 55 ezer autót tettek ki, ezzel szembe idénre 90 ezres számot vár a vezetőség. A pozitív hangulat lehet kissé elragadta a gyártót, 2025-ben nem tartják kizártnak egy új rekord felállítását sem, azonban most ettől elég messze vannak. A legtöbb Alfa Romeo 1990-ben kelt el, ekkor 223 ezer autóra mutatkozott igény, ennek megdöntéséhez rengeteg eladást kell produkálnia a jelenlegi autóik mellett a jövőre érkező, Tonale alá pozícionált crossovernek is.
A Tonale nemcsak az Alfát húzhatja ki a bajból, hanem a Dodge-ot is(Dodge Hornet)… Amúgy meg a károgóknak nem lett igaza: a „Tonale”-t angol nyelvterületen egyáltalán nem ejtik „tónél”-nek(lábköröm :D), mindenhol a „tonáléj”-t hallani, Doug DeMurótól kezdve a The Fast Lane Car-on át a Savagegeese-ig. Nem h***ék ők, a „Panigale”-t sem ejthetik „penigél”-nek, tiszta nekik ezen szavak olasz származása…