Végre, egy kis vagányság! Kia Stonic teszt

Igazi "karácsonyfa", vagy ha úgy jobban tetszik, "tesztautó" kivitelben érkezett tesztre a Rio crossoverének számító Stonic. Fullextrás kivitelben, legerősebb benzinmotorjával, duplakuplungos automata váltóval és kéttónusú fényezéssel, sárga karosszériával, fekete tetővel. A Kia legkisebb crossovere. Még jó, hogy a legkisebb! Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egyedül a miniautó, már a MOL Limo flottájában is elérhető Picantóból nem kínálnak "szabadidő-autót". A Stonic számára a legjelentősebb akadályt én magam adtam: az elképesztően jó XCeedből, annak is egy igen jól felszerelt és motorizált változatából ültem át bele, s hogy még nehezebb legyen a dolga, még a várost is alig hagytam el vele.
A Stonic palettáján ma is négyhengeres, szívó benzines az alapmotor, 1,25 literes lökettérfogattal és 84 lóerővel. Korábban azzal próbáltuk, s városi használathoz alapvetően elég is volt, az erősebb benzinesek csak 1,0 literesek és háromhengeresek, de turbósak. 100 és 120 lóerővel is elérhetők, az erősebbikhez opció (500 ezer forintért) a 7 fokozatú DCT duplakuplungos váltó, ami kétségtelenül kényelmessé teszi, pláne úgy, hogy a 120 lóerő mellé 172 Nm, már 1500-as fordulattól elérhető nyomatékot is kapunk. Korrekt is a gyorsulás, gyakorlatilag minden (normális forgalomban adódó) esetben biztosan lehet számítani az erejére. Az automata váltós csúcsbenzinessel 10,6 másodperc a 100-as sprint, 185 km/óra a végsebesség, amivel bőven túlmutat azon, ami elvárható egy kisautó alapú crossovertől. A háromhengeres motor kissé darálós hangja persze megvan, de egészen halkan, rezonanciája is minimális, s még egy korrekt stop-start is van hozzá. Persze automata váltóval minden stop-start kicsit várakozósnak tűnik, de ez tényleg csak minimálisan. Ami viszont érthetetlen, hogy bár a motor érzésre és papír szerint is nyomatékos, az automata úgy csúsztatgatja a kuplungot, mintha fele ekkora nyomaték lenne csak. A céges mélygarázsból például sem én, sem más nem nagyon tudott normálisan kiállni. Vagy nem ment fel az autó, vagy csúsztatott kuplunggal, (téli gumival) elforgó kerekekkel jött fel. Összkerékhajtás ugyebár nincs, emelkedőn pedig az első kerekeken kicsi a terhelés, gyenge a tapadásuk, ezért ősi trükk, hogy csúszós emelkedőn fronthajtású autóval tolatva van a legtöbb esélyünk. Ehhez persze nem kellett folyamodni, de a vadonatúj tesztgép kuplungját azért sajnáltam. A DCT váltó (egyéb márkáknál is tapasztalható...) tökéletlenségét leszámítva a Stonic ügyes gép, már amennyiben erre a műfajra vágyunk. Fogadjuk el: kisautó, emeléssel. Utóbbi amúgy praktikus, én kedvelem, a 16,5 centis hasmagasság pont arra elég, hogy a járdáknál ne kelljen félni, hogy lekoccoljuk a lökhárítót, kényelmes a ki- és beszállás és az üléspozíció, valamint maguk az ülések is. Még a hátsó helyeken is el lehet férni, ott is rendben a helykínálat, valamint a csomagtér is egészen korrekt méretű, alapesetben 352, a támlákat lehajtva 1155 literes. Kisautós, illetve tömegmárkás szinten korrekt, az átlagnál egy hajszálnyival jobb az anyagminőség, a Silver, Gold és Platinum szinten már járó bőrkormány kifejezetten kellemes tapintású, a két leggazdagabb ellátmánynál ráadásul az ülésekhez hasonlóan fűtött is, ami télen a legjobb extra.
Vitathatatlan, hogy a Stonic elsősorban megjelenésével és kényelmi extráival kíván hódítani, hiába fűtött a kormány, kissé érzéketlen, visszajelzést nemigen adó, s a futómű is kemény egy csöppet a 17 colos kerekekkel. Viszont Bluetooth kihangosító és Apple CarPlay, Android Auto funkciós, érintőképernyős, kormányról vezérelhető hifi már alapáron is jár, tolatóradar és tolatókamera az alapverzió kivételével. A csúcsverzió vészfékezős, hátsó keresztirányú forgalomra figyelmeztetős és hiperérzékeny holttérfigyelős, akkor is kolompol, amikor már rég biztonságos, sőt, óriási követési távolságot hagyó az átsorolás. Sebaj, inkább szóljon, mint ne. A Stonic igazából szerethető, az 1,0 literes, élénk benzinmotorral DCT váltóval is gond nélkül fogyaszt 5-6 liter között országúton és a hosszú hetedik fokozatnak köszönhetően autópályán is simán elvan 7 liter alatt, városban, pláne télen azonban közelíti a 8-at is. A vegyes tesztátlag 7,6 l/100 km lett télvíz idején, ami nem rossz, de nem is olyan nagyon jó. A szívó benzines alap Stonic 3 899 000 forinttól érhető el, a legolcsóbb turbós már 4 649 000 Ft. Onnan már csak kis lépcső, 150 ezer forint felár a ma már alapból turbós motorral kínált, sokkalta komolyabb Ceed. Ha pedig a fullextrás tesztautó 6 849 000 forintos árát nézzük, akkor én inkább egy kevésbé fullos, de még mindig korrekt Ceed, netán egy XCeed felé terelnék mindenkit. Kivéve azokat, akik kis crossoverre vágynak, mert ebben a műfajban a Stonic tényleg korrekt ajánlat, pláne a márka 7 év/150 000 kilométer garanciájával.