Vatanen vs. Röhrl. A Monte-Carlo Rali legnagyobb csatája

1985-ben kezdték a második generációs B-csoportos autók átvenni az uralmat a raliban. A Lancia kiváló középmotoros autót készített a Startosból, az Audi ugyan elől hagyta a motort, de turbós, négykerékhajtású Quattrójával tarolt a versenyeken. A Peugeot viszont ötvözte két ellenfele erényét, és egy középmotoros, turbós, négykerékhajtású autót épített a 205-ösből.
Még csak pár hónapja futott a 205-ös, de már kezdte átvenni az uralmat a rali világbajnokságon. Az Audinál érezték, hogy fejleszteni kellene, de a Monte-Carlo Rali miatt nem aggódtak, hiszen nehéz volt elképzelni, hogy Walter Röhrlön kívül más is meg tudja nyerni a versenyt.
Tévedtek. Már a rajttól Ari Vatanen diktálta a tempót. A második szakaszon ugyan kicsúszott, de a kilencedik gyorsaságin visszavette a vezetést Röhrltől.
A 16. gyorsasági rajtjában Vatanent négy percet várakoztatták, de a menetlevelét nem javították ki. Így amikor a következő gyorsaságira megérkeztek, négy perccel korábban csekkoltak, amiért nyolc perc büntetés járt. Tipikus navigátor hiba, amibe azonban időnként a legtapasztaltabbak is beleesnek.
[kepallojobb=453086]Az Audi csak Röhrl tudásában reménykedhetett[/kepallojobb]
„Terry (Harryman, Vatanen navigátora) hibája volt, bocs Terry!” – mesélte Vatanen évekkel később. „Nyolc perc büntetést kaptunk, amivel négy és fél perc hátrányba kerültünk Röhrllel szemben. Egyszerűen nem hittem el, hogy ez történt velünk. Még soha sem vezettem a Monte-Carlo Ralit, és ilyen módon elveszíteni az első helyet… Azonnal telefonáltam Ritának (Vatanen felesége) Angliába, hogy üljön az első gépre és jöjjön szurkolni. Terry nagyon maga alatt volt, de mondtam neki, hogy felejtse el, ami történt, mert ha valaha szükség volt rá, hogy tökéletesen olvassa az itinert, akkor az most van: támadni fogunk.” Aki ismeri Vatanent, az tudja, hogy ez azt jelentette, hogy ha kell, a falon is átmegy, és nem született még olyan ember a földön, aki gyorsabban tudna közlekedni Vatanennél, amikor elhatározza, hogy támad. Mire a mezőny Monte-Carlóba ért, az utolsó esti szakaszok előtt, már csak két perc volt a finn hátránya.
„Ez a két perc nem lesz elég holnap” – szögezte le Walter Röhrl, aki nagyon sokat kritizálta az orrmotoros Audi Quattrót, amely a középmotoros Peugeot 205-ös mellett valóban egy kicsit elavult technika volt. Viszont Röhrl zsenialitását mutatja, hogy még ezzel az autóval is ott tudott lenni az élen. Amikor azonban nekiszegezték a kérdést, hogy ez azt jelenti, hogy a Peugeot túl gyors az Audinak, akkor csak mosolygott rajta: „Csak annyit tudok, hogy Ari túl gyors nekem.” Ez pedig a legnagyobb elismerés volt, amit egy versenyző kaphatott. És persze arról is sokat elárul, hogy milyen ember is volt Walter Röhrl. Na de a versenynek még nem volt vége. Jött az utolsó éjszaka és Vatanen támadott. Röhrl pedig hibázott. Hiába volt ez már a tizedik Monte-Carlo Ralija, a havas pályákra rosszul választott gumit. Ráadásul az utolsó szakaszon az Audi elektronikája is meghibásodott, így Vatanen végül több mint öt perc előnnyel nyert. Ha a büntetését levonjuk, akkor 13 perccel volt gyorsabb mindenki másnál egy olyan versenyen, ahol gyakran csak másodpercek döntöttek.
A későbbi 85-ös világbajnok Timo Salonen tíz perc hátránnyal lett harmadik Peugeot-val, míg a világbajnoki cím védője, Stig Blomqvist húsz percet kapott Audi Quattrójával.
„Minden kétséget kizáróan ez volt pályafutásom legnagyobb győzelme” – mondta Vatanen. „Mentálisan nagyon erősnek kellett lennem, és hinnem magamban, hogy meg tudom csinálni. Emlékszem Jean Todt (a Peugeot-csapat akkori vezetője) és a főmérnökünk is zokogtak a célban, hatalmas nyomás volt rajtunk, de megcsináltuk. Soha többet nem tudtam úgy vezetni, mint akkor.”