Városi versenyző – Opel Corsa OPC teszt

A leg leg leg. Tavaly év elején érkezett piacra a Corsa E, amelyből próbáltunk már három- és ötajtósa, 1,0 és 1,4 literes turbósat, most pedig a legerősebb, leggyorsabb, legvadabbul kinéző 1,6 literes turbós OPC-t hajtottuk meg. Elődjéhez képest 192 helyett immár 207 lóerő lapul benne. Ezzel sokkal közelebb áll a D Corsa OPC Nürburgring Edition kivitelhez, amely mindössze 3 lóerővel volt erősebb, mint az E változat mostani OPC-je. Ha a mostaniból is lesz Nürburgring Edition, akkor az már a 230 lóerős szintet is meg fogja ütni. Jó ég, mit fog az tudni! Mivel a mostani sem piskóta!


Versenyszellem. Jól megmutatkozik a "durvulás" a külsőben is. Piros színe feltüzel, a sportos lökhárítók, küszöbök, a dupla Remus sportkipufogó és a hátsó szárny azt sugallja, hogy ez bőven több mint egy hétköznapi bevásárlós Corsa. Az OPC egy hardcore kisautó, amely főként versenypályán érzi majd igazán otthon magát. Odabent Recaro bőrülések, alul egyenesen lecsapott kormány, bőrbe varrt, OPC logóval díszített váltógomb várja a vezetőt. És egy jókora nyújtózkodás, ugyanis a háromajtóssága révén eleinte komoly erőfeszítést kíván a biztonsági öv megragadása.

Induljunk! Komfort nyitás és indítás nincs, így kénytelenek vagyunk gomb helyet kulcselfordítással beröffenteni a 1.6-os turbós blokkot. A kényelmetlenségért cserébe nincs start/stop, amit folyamatosan ki kellene kapcsolgatni. Motorindításkor és a gázzal finoman játszva mély hang tör elő a kipufogóból, magasabb fordulaton viszont ez elvész. Akárcsak menet közben egy városi utazótempónál, autópályán megint erősen dorombol. Amíg terhelés alatt van, addig szól, de olyankor sem az igazi. A Honda Civic Type R-nek sokkal komolyabb hangja volt még folyamatos tempóval haladva is, amikor nem kapott különösebb terhelést a motor. A Corsa ilyen szempontból komfortosabb, nem fáraszt le a zaj, ugyanakkor kicsit el is vesz a fílingből a visszafogottabb kipufogó.

Sínautó. Egyenesben nincs gond a stabilitással, miért is lenne. A sportfutómű teszi a dolgát, melynek köszönhetően kellően rázós tud lenni az autózás egy-egy rosszabb budapesti útszakaszon. A Corsa OPC igazán nagyot kanyarban villant. A kanyar csúcspontját elérve eltolhatjuk neki padlón, az elsőkerékhajtás ellenére nem válik alulkormányzottá. Helyette megtartva az általunk kiválasztott ívet. Lényegében mintha sínen húznának ki minket a kanyarból az egyenes útra. Ehhez persze az is jól jön, hogy az alapból 245 Nm nyomaték túltöltéssel 280-ra nő. Azt a mindenit, ebben tuti van valamilyen önzáró diffi, jött az első gondolat. Bizony, a 699 ezer forintos OPC Performance csomagnak része a Drexler által gyártott mechanikus többtárcsás önzáró differenciálmű. Emellett a 330 mm-es első Brembo fékek és a 18 colos OPC felnik is a csomag részét képzik. Figyelem! Oké, hogy 700 ezres extráról beszélünk, de enélkül semmit nem ér a 207 lóerő. A Performance csomag kötelező ellátmány, a gyár helyett én beépíteném az árba, csak azért, hogy biztosan ott legyen minden egyes legyártott darabban.

Biztos, hogy Opel? Tettem fel többször is a kérdést, amíg Budaörsről beértem a 13. kerületbe. azon is elgondolkoztam, hogy miért nem ilyen az összes Opel? Tény, hogy az új Astrát alapból is nagyon jó vezetni, a Corsa viszont több szempontból sem volt az igazi a tavalyi teszt során, már ami a vezethetőséget illeti. Oké, csak egy kisautó. Az OPC viszont iszonyat kezes jószág.

Ha nem tudnám hogy Opel, simán azt mondanám, hogy valamelyik nagy német prémiumgyártó autójáról van szó.

Elsőkerékhajtása és a kanyarban való viselkedése miatt viszont nagyon közel áll élményre a Honda Civic Type R-hez is. Igen, 100 lóerővel gyengébb, de könnyebb is a Corsa, és az élményből csak az öblösebb kipufogóhang és a turbó szuszogása hiányzik.

Mennyi az annyi? Itt jön a következő meglepetés. Több ismerős is kérdezte miután konstatálta, hogy ez bizony valóban egy igazi élményautó, hogy mennyit kérnek el egy ilyenért manapság? Kereken 6 millióról indul a listaár, amire kivétel nélkül vágták rá, hogy annyiért nem is sok. Mi is így gondoljuk. Ekkora élményt 6 milláért kevés autó ad. Igaz, hogy rá kell dobni a 700 ezres Performance csomagot, plusz még pár apróságot. A tesztautó összességében 7,3 milliót kóstál, amiből lehet még faragni. Kis autó lévén parkolóradar és tolatókamera felesleges, talán nem feltétlenül szükséges a vezetést támogató táblafelismerő, meg követési távolságmérő, illetve ráfutásos balesetre figyelmeztető egyéb elektronikai kütyük. Ha ezektől megválunk, akkor máris 7 milliónál járunk. Egy millióval járunk az alapár felett, és van egy olyan játékszerünk, ami kellően gyors, órási élményt ad, ugyanakkor nem akar megölni.

Nehéz a búcsú. Fertőző betegséget hordoz a Corsa OPC. Ha egyszer kipróbáljuk, utána gondolati szinten könnyen bennünk maradhat egy életen át, hogy egy ilyen autót valamikor venni kell. A BMW M3 és a Honda Civic Type R után a Corsa OPC is felkerült a bakancslistára. Jó hír, hogy mind közül eddig ez a leginkább elérhető és megfizethető modell. Igaz, hogy főként városban autózva 10,1 l/100 km-re adódott az átlagfogyasztás, ami nem kevés, de legalább nem hazudik a gyár. 9,9 l/100 km-t tüntetnek fel városi fogyasztásként a katalógusban, amitől ez a 2 decis eltérés abszolút jónak mondható. 10 liter százon. Igen, egy vízválasztó határ, de kit érdekel, amikor minden egyes kanyarban versenypályán érezhetjük magunkat? Nagyon várom, hogy mivel fog többet tudni a Nürburgring Edition.