Van szebb, van erősebb, mégis ez az egyik legérdekesebb

Bár idén még csak 25 éves, azaz az OT-vizsgáig még 5 éve van, az 1992-ben vásárolt 200 D W124 mindenképp érdekes. Első és máig egyetlen tulajdonosa, Michael Nickl 1992. július 16-án azt követően vehette át élete első Mercedesét, hogy már 5 éve a vállalatnál dolgozott. Hiába a jelentős dolgozói kedvezményen, a 300 Turbo D túl drága volt számára, extrákra sem tudott sokat költeni, az elektromos napfénytető, az elektromos antennás rádióelőkészítés és a központi zár, valamint a könyöktámasz és a hátsó fejtámla azért nem maradt el a rendeléskor. Az Európai Unió alapításának évében már EC kártyával fizette ki a 40 523 német márkás vételárat.
Eredeti terve az volt, hogy az autót egy év után némi haszonnal eladja, ám 1993-ban pont beszédtémává vált, hogy a dízelek rákkeltők, ennek hatására pedig bezuhantak a dízel autók árai. Bukni ő egy pfenniget sem kívánt az autón, így inkább megtartotta, jó sokáig. Kollégái már a félmilliomodik kilométer után fogadásokat kötöttek, hogy vajon meddig fogja még tartani autóját. Pláne úgy, hogy nem sokkal korábban, 445 ezer kilométernél, egészen pontosan 2003. november 16-án a kuplung beesett, az autót szervizbe kellett vontatni. Az akkor berakott elem azóta is bírja, jó ideje naponta hosszabb autópályás utazás is Nickl úr napjainak része, így a tengelykapcsoló kevesebbet dolgozik.
Az eddigi legfőbb műszaki hiba pontos dokumentálása mellett az összes egyéb karbantartás (nem volt semmi extra, olajak, szűrők, fékek, vízpumpa, szíjak, generátor) és az összes tankolás költsége is precízen vezetett, ahogyan az autó összes eredeti dokumentuma, számlája is megvan. A 200 D bekerülési költsége és karbantartása eddig 58 563 eurót tett ki, az egymillió kilométerre jutó üzemanyagköltség 53 786 euró - köszönhetően a 6 liter körüli átlagfogyasztásnak.
Mivel a valaha a futóműrészlegen dolgozó, ma a GLE összeszerelését felügyelő mérnök használati tárgyként tekint autójára, még mosni is ritkán mossa (még a gyári fotózásra sem tisztán vitte autóját), az előírt karbantartásokat viszont lelkiismeretesen megcsinálja. Az E-osztályon az évek során egy koccanás miatt a fényszórókat és a hűtőmaszkot bontottakra cserélte, lökhárítóból újat vásárolt, ugyanakkor az ajtókat rozsdásodás miatt (ekkoriban még nem járt 30 éves átrozsdásodás elleni garancia) kellett cserélnie. Autója a biztosító szerint ma már nem ér semmit, hiszen 1 millió kilométert futott és bár eredeti, de mégsem gyári makulátlan megjelenésű. Ellenben az elnyűhetetlennek számító OM 601 motor állítólag ma is hibátlanul dolgozik benne az akkoriban még felárért adott ötfokozatú váltóval.