Valutahiányt okozott a Budapest-Bamako autóvására Freetownban

Minden idők legkeményebb Budapest-Bamakója ért véget, tegnap estére az RTL Klubtól a mezőnnyel tartó Gál Petra már el is készítette első beszámolóját, ami elég jó összefoglalónak tűnik az eseményről. Autós szemmel még érdekesebb az az infó, ami az egymillió kilométeres Toyota Hiace karosszériáján a mi logónkat is vivő Teréz Anya Gyermekei csapat beszámolójában szerepel. Csaknem köztudott, hogy számos bamakós csapat évről évre (illetve amióta kétévente van az esemény, kétévente) Afrikában, a célba érve eladja autóját. Erre a helyi nepperek idén is erősen felkészültek: 30-50 százalékkal licitáltak a magyarországi árakra. De miként is zajlott a Budapest-Bamako utolsó szakasza? A Teréz Anya Gyermekei csapat beszámolója képet ad róla.
Csapatunk utoljára jelentkezik.
A Sierra Leone-i érkezést követően mind az útburkolat, mind az arcunk is kisimult, és bár a kettő szorosan összefügg, a befutó közelsége is jótékonyan hatott az általános hangulatunkra.
Az utolsó táborhelyig minden utcasarkon, de még boltba menet is túlbuzgó rendőrök kísérték utunkat. Vásárláskor vitték csomagjainkat, de még a sátorállításból is aktívan kivették a részüket. Sátortáborunkkal kapcsolatban a fenntartható fejlődést szem előtt tartó egyesület tagjaiként nagy szívfájdalmunk volt, hogy frissnek tűnő tarvágás helyén jelölte ki azt a kormányzat számunkra. Nyilvánvalóan emellett sem a környezetvédelem szemében telt a túra, de több mint visszás volt a Torday Emil Afrika kutatóról elnevezett iskola melletti erdőpusztítás. A freetowni befutó napján még megtörtént az iskolaavatás, amihez mi is hozzájárultunk, laptopok, tanszerek és egészségügyi eszközök adományozásával.

A Nemzeti Stadionig tartó utunk épülő autópályán vezetett, érdekes volt látni Freetown városszerkezetét, mivel magas házak híján lepényszerűen terül el, már a városközponttól 35-40 km-re megjelennek a jellegzetes faházikók. Jó nyugat-afrikai demokráciához híven a teljes útvonalon számunkra voltak fenntartva az utak, a helyi lakosok utcán integetéssel, és különböző performanszokkal köszöntötték a konvojban áthaladó mezőnyt. Az autósok sorsukba beletörődve vesztegeltek a lezárt utakon, vagy épp a kétirányú forgalmúra átalakított városból kivezető autópályatesten.

Az emberek örültek nekünk, mosolyogtak, kíváncsiak voltak ránk. Ezért is volt meglepő, hogy a negyvenötezer fő befogadására képes stadion 22 szektorából, csak egy volt megnyitva a nézők előtt, a VIP pedig a rali résztvevői számára. Ez az elszeparálás a helyi lakosoktól több helyen is tetten érhető volt a futam során. Az okok kérdésesek, nyilván elsődleges a biztonság, ám az biztos, hogy az ilyen eljárás nem segít a meglévő előítéletek megdöntésében. Egyik fél részére sem…

A beérkezést követően az autónepperek azért valahogyan csak bejutottak és a hazai árakra akár 30-50%-kal magasabb árat is ráígértek, így feltehetően több autó is eladásra került. Egyedül a valutaváltás okozott gondot a helyieknek, későbbi szállásadónk elmondása szerint az országban általános valutahiány van, nem volt még nagyon olyan esemény, amihez annyi dollárra lett volna szükség, mint a Budapest-Bamako Rallyn célba érkező autók megvásárlásához.

A ceremónián minisztertől főpolgármesteren át a versenyszervezőkig egymásnak adták a mikrofont a prominensek, a főattrakció azonban a miniszterelnök castroi magaslatokba illő szónoklata volt. Ezt huzamosabb ideig kellett állva tisztelegve hallgatni a banánt érlelő melegben. A bamakósok persze hamarabb elfáradtak, és különösebb retorzióktól sem kellett tartani, ha a beszédet nem hallgatták meg, a tőlünk a szögesdróttal elválasztott egyetlen helyi szektorban végig kitartott a fegyelem. A 4-5 órás parádét követően követezett az i-re a pont számunkra, amikor is áthajtottunk a kíváncsi helyi árusok és szimpatikus figurák által kísért autónkkal a célvonalon.

Ki tudjuk jelenteni, hogy egy 1 millió kilométert futott, lelkes autószaki által jól felkészített Toyota Hiace öt közepesen felkészült utassal különösebb megpróbáltatások nélkül képes teljesíteni 9000 km-t árkon-bokron át Deszkről Freetownba. Ez úton köszönjük a szervezőknek az ötletet, illetve hogy kellően nagy mozgásteret hagytak a csapatoknak kibontakozni az út során. Köszönjük családjainknak a támogatást, munkatársainknak a helyettesítéseket, médiapartnereinknek a tudósítást, illetve támogatóinknak a felajánlásokat, melyek nélkül nem tapasztalhattuk volna meg ezeket az életre szóló élményeket.