Valódi kék csoda lett ebből a Porsche 356 C-ből

A Porsche legelső, eleinte még Ausztriában készülő modellje a 356 volt, amit sokan máig az egyik legszebb autónak, de legalábbis a legszebb Porschénak tartanak. A 911-es elődjének is tekinthető, hiszen túrakupé stílust kapott, melyben hátul helyezkedett el a boxermotor. 1948-tól 1965-ig készült a modell, melyet ez idő alatt természetesen többször is frissítettek, utoljára 1964-ben, ez lett a 365 C. Ekkor már a legelső 911-es is gyártásban volt, azonban akkora volt az igény a kifutó sportautó iránt, hogy kis ideig párhuzamosan gyártották utódjával. Nem is csoda, hiszen a 356 egy könnyű, agilis sportkocsi volt, míg a 911 akkori változata súlyosabb és nehezebben irányítható. Egy ilyen 356 C-t újíttatott fel Claus Meirich, a ruhr-vidéki Porsche rajongó, aki 20 ezer euróért vásárolta meg a leharcolt állapotú járművet. Az 1964-ben gyártott darab három tulajdonost szolgált, akik közül az utolsó 1974-ben parkolta le műhelyébe, ahol több mint 40 évig autógumi-tornyok mögött rozsdásodott. Pár éve aztán eszébejutott a már 74 éves tulajnak, micsoda csoda is van az ő birtokában, felvette a kapcsolatot egy 911 klubbal, akik közvetítőként eladták az autót Meirichnek. Ő az eredeti vételáron felül további 125 ezer eurót költött a restaurálásra, így a teljes költség nagyjából 50 millió forintnyi összegnek felel meg. Az autó felfedezésekor jó hír volt, hogy sem az 1600 köbcentis, négyhengeres boxer motor, sem a négysebességes kézi váltó nem hiányzott, ám a rozsda számos alkatrészt tönkretett, a beltérben pedig egerek pusztítottak. A Ruhr-vidéken azonban szerencsére számos klasszikus Porschékkal foglalkozó műhely van, akik szakértelmének köszönhetően új életet nyert ez a 356 C. A teljes alváz el volt rozsdásodva, a karosszéria is alaposan elkopott, és a motor is túl sokáig nem volt beindítva ahhoz, hogy könnyen fel lehessen éleszteni. Cserélték az akkumulátort, az ajtók küszöbjeit, a teljes alvázat, a sárvédőket, a tengelybakokat és az ajtópaneleket, hegesztést viszont sehol sem alkalmaztak, hanem az 1964-es gyártási folyamathoz hűen mindent szegecseltek. A motort, a sebváltót és a belteret is megjavították, ráadásul ahol csak lehetett, eredeti pótalkatrészeket használtak. A 356 C-t többek között az akkor innovatívnak számító tárcsafékek különböztetik meg az elődváltozatoktól, melyek szintén felújításra kerültek, csakúgy, mint a vörös bőrhuzat az üléseken. A kocsiban az eredeti Blaupunkt Frankfurt rádió szól, újrakalibrálták és -fényezték a műszerblokkot, a krómozott felületeket ismét csillogóvá tették, elöl pedig büszkén világítanak a ritkaságnak számító sárga Hella ködlámpák. A figyelemreméltó, aprólékos munkának köszönhetően a 75 lóerős sportautó képes az eredeti 175 km/h-s végsebesség elérésére, ám Meirich általában inkább csak 120-ig hajtja, 4500-nál pedig nem pörgeti feljebb a motort (a maximális fordulatszám 5200). Elmondása szerint 10 litert fogyaszt 100 km-n (csakis a magasabb oktánszámú benzint tankolja bele), de minden harmadik tankoláskor fél liter olajat is kell tölteni a motorba. Saját maga is meglepődött, milyen csodás vezetési élményt nyújt ez a fél évszázados sportautó, aminek bár sokba került a felújítása, az értékét valószínűleg tartani fogja: a hasonlóan jó állapotban lévő darabok 50 millió forint fölötti árakon cserélnek gazdát.