Valentino Rossi autóját hajtottam – vicc nélkül

Valentino Rossi a MotoGP kilencszeres világbajnoka, továbbá az Eneos és az Abarth által is szponzorált Yamaha csapat versenyzője. Van neki egy szépen befóliázott 595 Competizione modellje. Olyan, amilyet itthon még nemigen láthattunk. Az Eneos színeibe csomagolt apró méregzsák bejárja Európát, a múlt héten épp hazánkban tartózkodott, az Eneos importőre, a Szakál-Met-Al Kft. pedig megkérdezte, hogy nem akarom-e kipróbálni. A válasz nem lehetett kérdéses.
Meglepő, de ezzel az Eneos forgalmazója többet tett az Abarth hazai szerepléséért, mint maga a márka. Kevesen tudják ugyanis, hogy itthon is van Abarth képviselet. Az Abarth 500 frissített változataként tavaly bemutatott Abarth 595 alapára 5,6 millió forint, 145 lóerős 1.4-es turbómotorral, 6,5 millió forint a már 165 pacis Turismo, 7,4 a 180 lovas Competizione. Az egyes verziók nem csak teljesítményükkel, megjelenésükkel és ellátmányukkal is különböznek, de a komoly személyre szabhatóság mindegyik verziónál megvan.

Naná, hogy Rossi autója a csúcs Competizione.

Hogy valóban az ő autója járt-e itthon, valóban azt sikerült-e megkaparintani, abban azért lehet némi kétség, ugyanis a gyári reklámvideón nem ez a rendszám látható, ellenben személyesen Rossi mondja el, hogy mennyire örömmel tölti el az, hogy élvezhetik az Eneos támogatását.
Akárhogy is legyen, számunkra is öröm az Eneos támogatása, különben talán sosem jutott volna ide egy kvázi gyári, az Abarth és az Eneos által közösen finanszírozott teszt-/szponzorautó. Hogy a kis Abarth jó autó, az nem volt kétséges számomra, még réges-régen, 2008-ban vagy 2009-ben a Fiat baloccói tesztpályáján volt módom hajtani egy akkoriban még „csupán” 140 lóerős változatot. Már az is elképesztően komoly élményként maradt meg.
Egy percig sem lehet kétséges, hogy az Abarth 595 még az egykori 500-asnál is jobb, eleve erősebb, de a Competizione valóban a non plus ultra. Nem csak azért, mert 180 lóerős, hanem azért is mert már eleve sportos Sabelt kagylóüléseket ad, alul és felül hasított bőrbe varrt, felül középjelzős, küllőin karbonbetétes sportkormánnyal és talán legfontosabb jellemzőként sperrdiffivel. Vagy inkább a diffúzoros hátsó lökhárítóba vezetett négy lyukon kidörgő kipufogórendszer a leginkább meghatározó? Az alábbi hangot meghallgatva sanszosan utóbbi felé billen a mérleg.

De az Abarth 595-ben, pontosabban ebben a Competizione csúcsváltozatban az a jó, hogy igazából mindene jó. Mondom ezt úgy, hogy önmagában a Fiat 500 fölött is eljárt már az idő, kicsit szűk, papíron is csak négyszemélyes, hátul leginkább csak gyerekeknek elegendő, de az Abarth egy jó játékszer.

Motorhangja alapján kemény sportautónak tűnik, pedig csak félig az.

Az ideges alapjáratú motort beindítva furcsa, hogy mennyire könnyű az elektronikus szervóval könnyített kormány, az ember önkéntelenül a középkonzolra pillant, hogy netán be van-e nyomva a City-gomb. Itt olyan nincs, alap a könnyített kormánykerék, a City helyén lévő Sport-gombot megnyomva pedig enyhébb rásegítést, közvetlenebb gázreakciót, a középső digitális műszerblokkban versenyautósabb képet és négyirányú gyorsulásmérőt kapunk. Megy a vakítás.
Ahogyan a sportkormányt, úgy a fém váltógömböt is jó megmarkolni. Precízen jár a műszerfalra rakott, közvetlenül természetesen bovdeneket húzó kar. Érdekes, de a szerkezet csak ötfokozatú, a fokozatok kiosztása pedig viszonylag szűk. A turbómotor ellenben gyorsan pörög fel. Nem nagyon folytja le az alig több mint 1 tonnás autó cipelése, még három fővel, azaz háromnegyed terheléssel sem. Figyelni kell, hogy váltsunk, ahogyan arra is, hogy nehogy hatodikat kapcsoljunk, annak helyén ugyanis a hátramenet van. Azért így is el lehet húzatni 150 km/órás tempó fölé negyedikben, ötödikben pedig vígan visz 200 km/óra fölé - a néhány korlátozás nélküli német autópályán.
A sperrdiffis, de a többi 500-ashoz hasonlóan elöl hajtó Abarth 595 Competizione erőteljesen alulkormányzott hajlamú, de így is élmény vele autózni, élmény vele minden egyes kanyar és körforgalom is. Meglepő, de még a 17 colos, 205/40-es, azaz meglehetősen peres abroncsokkal is egészen kényelmes csillapítást kapunk. Hiába, a lengéscsillapítók itt Koni FSD-k, azaz rezgési frekvenciától függő keménységűek. Rossi, irigyelhetünk az autódért, de egy tanácsot fogadj meg: hiába biztonságosabb az autó, mint a motorkerékpár, azért az öved bekapcsolhatnád, és nem csak a reklámfilm forgatásánál!