Vajon milyen a zöldrendszámos Toyota Prius használtan? Íme!

Drága volt újonnan, drága ma is a Prius Plug-in Hybrid, amit 10 évvel ezelőtt teszteltem ugyan, ám az a cikk sajnos szerkesztőségi rendszer frissítésének áldozataként lett az enyészeté, így csak a korabeli videóból tudtam visszanézni tapasztalataimat, meg persze a halovány emlékeimből. Szerettem az autót, mint minden hibridet, de emlékszem, hogy hiába töltögettem minden egyes adandó alkalommal, a téli hidegben így is hozott egy 5,5 liter körüli átlagfogyasztást, hiszen hiába elektromos benne a légkondi, a fűtéshez azért rendszeresen beindította benzinmotorját, továbbá emissziómentes hatótávja 10 évvel ezelőtt is annyira volt elegendő, hogy megkapja a zöld rendszámot, azaz gyári érték szerint 25 kilométerre, a gyakorlatban a nagyon megrögzötten elektromosan autózni kívánóknak uszkve 20 kilométeres hatótávot adott. Hajtása pontosan egyezik a többi Prius 3-aséval, az 1,8-as, Atkinson ciklusú, 99 lóerős benzinmotor a villanymotoros kiegészítéssel 136 lóerős rendszerteljesítményt ad, az e-CVT osztóműves rendszer pedig nyilván többet, 20-25 kilométeren keresztül képes a benzinmotor hanyagolására, hiszen az akkumulátor itt a normál Prius kapacitásának mintegy négyszeresét adja, 4,4 kWh kapacitású. A már külső töltést is fogadó, már nem Ni-MH, hanem lítium-ion telepnek a nagyobb kapacitáson túl van még egy előnye, ami főként ma, az autó 10 éves korában jelent értékét. Ez pedig nem más, mint a tartósság. Na nem mintha a többi Prius, illetve általában a Toyota hibridjei esetén komoly fejfájást okozna az akkumulátor, hiszen 10 éves korig hosszabbítható rá a garancia, azonban utána már elő tud fordulni hiba. A hazai javítóipar, pontosabban a priusosok Bélája erre is viszonylag olcsó megoldást (modulonkénti cserét) ajánl, ami bőven vállalható a rendszer többi elemének elnyűhetetlenségéért cserébe. Ha a Prius modellek közül is a legtartósabbat keressük, akkor a Plug-in Hybrid a nyerő tehát. Viszont meg is kérik ennek az árát! Újkorában a Plug-in felára 3 millió forint körüli volt a „sima” Priushoz mérten. Nálunk nem is lett nagy sláger, Európa nyugatabbi felében, például Hollandiában igen, hiszen ott szerényebb adót kapott, az állami ösztönzővel pedig már kiadta a matek, hogy ezt vásárolják, a fizetőképesebb vevők körében pedig eleve népszerű volt a Prius. Szerencsére vettek a Plug-in Hybridből is bőven, a hazai használtautó-vásárlók pedig most ennek köszönhetően tudnak egyáltalán hozzájutni, hiszen itthon alig fogyott belőle. Most egy ismerős által Hollandiában megkaparintott példányt vezettem közel 200 kilométeren keresztül, és elmondhatom, használtan még nagyobbat domborít a Prius Plug-in Hybrid, mint újkorában. Felára ma is van, de ma már nem csak abszolút értékben, hanem százalékosan is szerényebb, mint újkorában volt. Így is elmondható, hogy 5 millió forint alatt nem is érdemes ezzel a modellel szemezni, de annyiért tényleg csak a nagyon sokat futottak kaphatók meg, szóval jobban tesszük, ha 6 millió forintos belépővel számolunk. Ha nem a vételárral, de még ha az egyik leginkább elnyűhetetlen modellről van szó, a 3-4-5 százezer kilométeres futásokkal előbb-utóbb a szervizeléssel fogjuk rákölteni az árkülönbözetet, ilyen futással ugyanis a hengerfej-problémák még egy Prius esetén is fel tudnak merülni. Ez a kereken 10 éves, tehát 2012-es példány a 208 ezer kilométeres futásával a kevesebbet használtak közül való, gondoljunk bele, alig több, mint évi 20 ezer kilométer ment bele, ennyit simán kalkulálhatott az a szerencsés tulaj, aki 10 évvel ezelőtt az akkori autóipar kvázi csúcsmodelljébe ülhetett bele. 10 év távlatából nem csak az az elismerésre méltó, hogy mi minden került bele, hanem az is, hogy ezek ma is mind hibátlanul működnek. Most nem is azt domborítanám, hogy mind a négy ablak egy érintésre végigfutó, hogy hibátlanul szuperál a kulcs nélküli nyitás-indítás és a kormányállástól függő segédvonalakat rajzoló tolatókamera, hanem inkább a távolságtartós tempomatot, a "nagynavis" érintőképernyő 10 évesen is működő nyitórendszerét, ami szükséges ahhoz, hogy a kijelző mögött táplálhassuk CD-vel az audiorendszert, de még inkább azt, hogy 208 ezer kilométerrel és nem friss cserével is felső nívón lévő a motorolaj. Ehhez nyilván nem csak a motorkonstrukció, hanem az is hozzájárult, hogy ennél az autónál is szépen tartották a periódusokat, amikor kellett, akkor cserélték az olajat, ha már utántöltögetni nem kellett. De fontos még megemlíteni a halogénnél jóval erősebb fényt adó, az eddigi 10 év tapasztalata alapján örök életű LED fényszórót is, amit számos autó ma is megirigyelhetne. Ez a bőrbelsős autó kopott, de könnyen felújítható kormánykereke ellenére szép állapotú, igaz én is jobban szeretem a sima plüssverziót, de tény, hogy ez takaríthatóbb. Ahogyan még a Prius 4 esetén, a Prius 3-nál is műanyagkormányos volt az alapkivitel ahhoz még kihangosító sem járt, de a multifunkciós gombok, amelyek jelentése érintésre a vetített digitális kijelzőn is megjelenik, mindenképp járt, csupán a kihangosító és távolságtartós tempomat gombjai voltak felszereltségfüggőek. Ebben az autóban az amúgy napelemes, a ventilátor hajtására is képes napfénytető kivételével minden volt, ha jól emlékszem, az nem is volt elérhető a plug-in hybridhez. A nagyobb akkumulátor ugyanis eleve növelte kicsikét a saját tömeget, illetve a csomagtér padlórekeszéből is elvett, épp csak a töltőkábeleknek jutott hely, azok viszont beférnek a hátsó „pincébe”, amúgy pedig nem kisebb a csomagtér, mint a többi Prius 3-ban. Bár a legtöbb használttesztnél röviden próbáljuk csak ki az autókat, ezzel a Priusszal közel 200 kilométert mentem, 4,3 l/100 km fogyasztással, kellemesen, az utasteret fűtve, a távolságtartós tempomatot is gyakorta használva. Szépen tette a dolgát benne minden, az amúgy frissen vásárolt autó múltjáról pedig annyi infó állt rendelkezésre, hogy „a kötelezőket megkapta”. Amennyire hibátlan állapotúnak tűnt, szinte borítékolható, hogy a jövőben is meglesz azokkal. Még jó, hiszen abszolút értékben ma sem olcsó egy ilyen, kvázi szerény futású Plug-in Prius, még akkor sem, ha a modell első modellévéből, 2012-ből való. Ehhez hasonlót 6 millió forint alatt aligha találunk a még mindig emelkedő használtautó-árak alapján. A Prius Plug-in Hybrid egyetlen komoly "hibája" talán az, hogy túl jó hibrid töltögetés nélkül is. Városi üzemben akkor is zömében elektromosan haladhatunk, ha előtte nem dugtuk be a konnektorba, vagy egy töltőoszlopba. Akárhonnan is töltjük, 1 fázison, 12 amper felvételére képes, így legfeljebb 2,5 óra a töltési ideje. Töltőcsatlakozója még Type1-es, ami nem képes a kábel reteszelésére. Ha valaki sűrűn tölti, tényleg benzinpárán elvegetálhat, ha viszont valaki "csak" a zöld rendszámért és a tartósabb akkumulátorért választja, az is 5,5 liter körüli átlaggal számolhat, első magyar tulajdonosánál a vásárlás óta, sok-sok és nem is lassú autópályázással megtett több mint 2600 kilométerét az említett fogyasztással, na meg persze hibamentesen teljesítette, de ez aligha meglepetés.