Vajon mennyire más, mint a Passat? Új Škoda Superb teszt!

A küllem és rengeteg formalitás változott, ám az értékek és a műszaki tartalom a lemezek alatt szinte teljes egészében változatlan maradt. A Škoda jött, látott, és hallgatott a vásárlók igényeire, így az új Passattal karöltve egy kicsivel nagyobb, de pontosan ugyanarra való, és arra a célra pontosan ugyanannyira alkalmas autót dobott a piacra. A dizájn persze modernebb, ezáltal nagyobb és hangsúlyosabb minden, ami szerintem visszalépés az elődmodell szögletes, egyszerű, letisztult eleganciájához képest. Félreértés ne essék, így is jól mutat az új Superb, csak épp számomra aligha lehetett volna szebbet rajzolni az előző generációnál. Nem csak a látványelemek mérete nőtt viszont meg, maga az autó is gyakorlatilag minden téren nagyobb lett, igaz nem sokkal. Persze nagyon nem is volt hová nőnie a Superbnek, így is az Európában eladható személyautók legnagyobb kategóriáját képviseli. Ezen felül a valamivel kerekebb formatervhez bizonyára a tökéletes légellenállás hajszolása is hozzájárult, alaktényezője mindösszesen 0,25-re csökkent. A beltérben is teljesen megreformáltak mindent a csehek. A műszaki tartalom teljes mértékben egyezni látszik azzal, amit a Passat kínál, már ami a 10 colos digitális műszeregységet és a 15 colos infotainment kijelzőt illeti. Akad azonban egy fontos különbség, ami a Smart Dials névre hallgató klímavezérlőt, hangerőszabályzót, navigációs gyorsgombot és ülésfűtés-kapcsolót tartalmazó négy az egyben akció. A megoldás igencsak egyszerű, a három tekerő közepére egy-egy érintésérzékeny kijelzőt biggyesztettek a mérnökök, amelyeket nyomkodva váltogathatunk a különböző funkciók között. Ezzel nyilván egyszerre akartak kedvezni a futurisztikus képernyőmániásoknak és a maradi gombfetisisztáknak. Az igyekezetért jár a pirospont, de a valós használat során egyértelművé vált, hogy ezt jóval egyszerűbben is meg lehetett volna oldani, nem éreztem, hogy lett volna valódi előnye a megoldásnak egy hagyományos klímakonzolhoz és néhány gyorsgombhoz képest. Ezen kívül azonban aligha lehet belekötni bármibe: kényelmesek és hosszabb távokon is jól tartanak a masszázsfunkciós, de közben csak részben elektromosan állítható ülések, korrektül mutatnak a különböző, a felszereltség és a választható dizájncsomag függvényében változó beltérelemek, és ergonómia terén is megfelelőek a megoldások. A helykínálat mindkét sorban felesleges méreteket ölt, de legalább a hátsó sor is kapott klímazónát, illetve szellőzőket az első ülések közé. A hatalmas hátsó lábtérnél talán már csak a még hatalmasabb csomagtartó forrt jobban egybe a Superb névvel az elmúlt évtizedekben, így vélhetően mindenki sejtette, hogy ezen a téren sem okoz csalódást az új generáció. Ami a motorizáltságot illeti, az autó orrában a 2,0 literes TDI erőforrás 150 lóerős változatát találjuk. Akárcsak a Passat, ez is pontosan 3,9 literes átlagfogyasztással országutazott, szintén 4,7 litert tudott 130 km/órára állított tempomattal az autópályán,a városi átlagom pedig 6,8 liter lett vele. A végén 5,3 literes átlaggal adtam le az autót, ismételten szándékos spórolás nélkül. Fontos viszont megjegyezni, hogy búcsúzott a kínálatból a kézi sebességváltó, már a 150 lóerős alapmodell is csak DSG váltóval érhető el. Ami viszont igazán tetszett, az a kezelhetősége volt: feszes, pontos, nem billegős, mint a SUV modellek, és méretei, valamint tetemes tömege ellenére is agilis, élvezetes tudott maradni. Ha kimondottan arra kellene összpontosítanom, hogy mi a különbség a Passat és a Superb között, akkor két dologra hívnám fel a figyelmet. Az egyik az anyagminőség, a különböző utastér-megoldások és a zajszigetelés terén keresendő. Ezeken a területeken a Passat jobbnak tűnt. nyilván a szél- és gördülési zaj esetében nincsenek pontos méréseim, de mindkét modellben több mint 1000 kilométert tekertem le a teszthét során, és amíg a Passat már-már túl csendesnek tűnt, addig a Superb esetében többször is felfigyeltem a vártnál valamivel hangosabb miliőre. Az anyagminőséget vizsgálva pedig nem azokra a dolgokra kell gondolni, amik a felszereltség függvényében változnak, mint példásul az ülések vagy a műszerfal borítása. Sokkal inkább azokra az apróságokra, amelyek minden csomagban állandóak a Superb belterekben. Ilyenek például a szellőzők és tekerőik, illetve a sofőr közvetlen látóterén kívülre eső műanyagok. Ezek a részletek hol logikusabbak, hol egyszerűbbek, viszont mellé szinte mindig jobb minőségűek a Passatban.

Van viszont előnye is a cseh logós modellnek a drágább testvérrel szemben, az pedig a kreativitás és az egyedi stílus.

Merthogy ezekkel a kvalitásokkal a Passat aligha rendelkezik. A Superbet viszont telis-tele pakolták olyan részletekkel, amik miatt izgalmasabb, különlegesebb benyomást kelt a családi kombik mezőnyében, legyen szó a Simply Clever apróságokról, vagy épp a műszerfal rácsos dekorációjáról. Persze, biztosan akad majd, akinek nem tetszik a bátrabb dizájn, viszont akinek nem elég a bármiféle bátorságot és kreativitást mellőző Volkswagen egyen-műszerfal, annak legalább megmarad a lehetősége nem azt választani. Mindezt az árával koronázza meg a Superb, itt ismét látszik, hogy nagyon tudatosan és hibátlan, német mérnöki precizitással árazza be a konszern a hasonló kategóriába tartozó, ám különböző márkájú típusokat. A Superb indulója így a 14,8 milliót egy hajszállal lépi át, a nálunk járt Selection csomag pedig 15,57 milliónál kezdődik, mindkét esetben az 1,5 literes TSI változattal. A közepes felszereltséget a 2,0 literes TDI erőforrással 16,45 millióért kínálja fel a konfigurátor, jóval a legalapabb dízel Passat árcédulája alatt.

Erre azért jócskán aggattak még extrákat a tesztautó esetében, így a végösszeg 19,22 millióra jön ki.

Összességében tehát szerintem tökéletesen tud egymás mellett, egymástól különbözve élni a két testvérmodell, főleg akkor, ha számításba vesszük a praktikum és a nyers technikai sajátosságok mellett azt a tényt is, hogy mind a Superb, mind a Passat rendelkezik saját rajongó- és vásárlótáborral. Mindkettőre igaz, hogy a lényeget tekintve alig változtak, ám ez egy ilyen bicikli: az autópályás utazókombik nagyjából 10-15 éve a csúcsra értek, és leginkább már csak apróságokon lehet finomítani a formai újítások mellett, ha figyelembe szeretnénk venni a vásárlók konkrét igényeit.