Vajon méltó az örökségéhez? Itthon próbáltuk az új E-osztályt!

A legjobb dolgokra várni kell, valószínűleg ezért hagyta utolsónak a Mercedes-Benz az E-osztály generációváltását. Persze, a korábbi modellek tapasztalataival a mérnökök háta mögött könnyebb volt még jobbat alkotni, az E-osztály így a saját kategóriájában - szerintem legalábbis - jobban sikerült a C, illetve S modelleknél, ezzel lényegében ismét bebiztosította magának a gyártó legjobb modellje címet. Az E-osztály történetében először, 150 ezer forintos felárért világító hűtőrács-kontúr is kérhető, ám ami sokkal fontosabb, hogy Exclusive felszereltségi szinten ismét tolja maga előtt a csillagot, akárcsak a régi szép időkben. De nézzük inkább, hogy mi lapul a lemezek alatt. A generációváltással és az MRA II platformmal mindösszesen 4 milliméteres a növekedés teljes hossz terén, illetve 2,2 centis a tengelytávolságot tekintve: egyértelműen nem egy miniatűr S-Osztályt szeretett volna csinálni a gyártó. Nem csak látható, hanem érezhető is, hogy ezek még nem sofőrös limuzin arányok, itt a vezetési élmény volt a cél a fejlesztéskor. Természetesen ennek ellenére a tetemes teljes hossz miatt kérhető bele összkerék-kormányzás, ami jól jön a szűk kanyarokban. Szintén feltűnik, hogy hosszabb lett az orr-rész, a megszokott három dobozos forma hangsúlya így kissé hátra tolódott. Leginkább mégis a beltérben válik egyértelművé, hogy ez egy teljesen új modell: megérkezett a Mercedes-Benz jelenlegi műszerfalválasztéka is az autóba. Ezen a téren fontos megjegyezni, hogy már nem a fekete zongoralakk az alapáras dekoráció, ám aki ragaszkodik hozzá, az kérheti bele az ujjlenyomatvadász, fényes felületeket. A felszereltség-skála másik oldalán természetesen a teljes műszerfalon átívelő kijelzőcsoport is megjelenik, ám itt - a drágább modellek Hyperscreen-jével ellentétben - egyértelműen elkülöníthető, kisebb képernyőkkel operál, de legalább az anyósülés is kapott egy 12,3 colos kijelzőt. Az ergonómiára és a helykínálatra most sem lehet panasz, ám a kormány mögötti képernyő számomra még mindig egy kissé magasra került: kell vele próbálkozni, mire sikerül úgy beállítani, hogy minden jó helyen legyen és a teljes digitális műszeregységet is lássam. Hátul feláras a külön klímazóna, ám a helykínálat bőséges, és ülésfűtés is kérhető, valamint a tetőablak két részes, így a második sor számára is elegendő fény hatol be az utastérbe. A csomagtartó 540 literes, ám jól pakolható, igyekeztek mindent megtenni a mérnökök, hogy a nyílás is elég nagy legyen. Vezetési élmény terén aratott nálam azonban igazán komoly sikert az új E-osztály. Az ülések kellően feszesek a hosszú utazásokhoz, a kormányzás nagyon pontos és jól adagolható, ám a futómű nem ad megfelelő mennyiségű visszajelzést az igazán sportos vezetéshez. Mondjuk nem is a pályanapra való az E 220d, így én ezt is pozitívumként értelmeztem, főleg a magyar utakon. Kellemesen semleges az összkép, csak úgy átsuhan a kanyarokon, végtelen nyugalommal és meglepő csenddel az utastérben. Forgatva azért hallani motorzajt, a kellemes dorombolásról azonban nehéz volt eldönteni, hogy valóban a négyhengeres dízel hangja szűrődik-e át a tűzfal hangszigetelésén, vagy utólag generált a morajlás. És ha már morajlás, mindenképp muszáj néhány szót ejteni a motorról, amely 2,0 literes, négyhengeres, hosszában beépített, 204 lóerős. Fontos megjegyezni, hogy ez a belépő erőforrás dízelfronton. Éppen ezért nem is kell fölényes erőfitogtatásra számítani az autópályatempós gyorsításoknál, ám a 1815 kilogrammos karosszéria dinamikus mozgatásához és az országutak meghódításához több, mint elég. Éppen ezért, ha választani kellene, hogy a nagyobbik dízelmotor tetemes felárát extrákra költsem-e, én biztosan így döntenék, ám arra sem tudok rossz szemmel nézni, akinek szüksége van további két hengerre, hogy az autópályán is a tápláléklánc tetejére kerüljön, ha már E-osztályt vesz. Főleg az árak fényében érdemes elgondolkozni az összeválogatáskor, hiszen nem olcsó móka egy ilyen utazóautó. Az indulóár Avantgarde felszereltséggel és négyhengeres benzinessel 25,1 millió, míg a dízel egy hajszállal 26 millió felett kezdődik. A tesztelt példány AMG Line felszereltségi szintje 2,07 millió forintos felártól indul, ám erre azért bőven kértek még extrákat is, a legmagasabb, Exclusive szint felára pedig 3,86 millió. Az összkerékhajtás nagyjából 1,1 millióba kerül, a már emlegetett két további hengerért a dízelmotorhoz ezzel szemben közel 7 milliót kérnek a stuttgartiak. A kategória árait elnézve helyén vannak tehát az árcédulák, az új modell legnagyobb előnyének pedig a bevezetőben feltett kérdés segít megtalálni a választ: a legkomolyabb előrelépésnek a digitalizáció és az E-osztály öröksége közötti, tökéletesen eltalált egyensúly tűnik.