Ünnepi malac – Abarth 695 70. Anniversario teszt

Röfög, szörcsög, visít és szuszog, mint egy kis disznó, akinek a farkát rángatják. Gyönyörű a hangja az Abarth 695-ösnek, pedig „csak négyhengeres”. De micsoda négy henger ez! Csajos autó a Fiat 500, ez tény, ezt az Abarth változat sem tudja letagadni, de a körítés nemtől függetlenül mindenkit elbűvöl, akinek benzin folyik az ereiben. Eleve mindent az Abarth logók uralnak, nincs olyan pontja az autónak, ahol nem találunk egy skorpiót a kasztnin. „Luigi” orrán Abarth embléma díszeleg, a motorháztetőn ott virít egy skorpió matrica, az átrajzolt első lökhárítóba illesztett hűtőrácson pedig kirajzolódik az Abarth felirat. Mindent megtettek, hogy úgy érezzük, nem csak egy izmos Fiat 500-ban ülünk. Rájátszanak erre a sárvédőszélesítések, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy sportautósabb karaktert kapjon a kis gépezet. Természetesen oldalt ott díszelegnek az Abarth feliratok, illetve a jubileumi logó, ami büszkén hirdeti, hogy már 70 éves a márka. Hátul aztán szintén izgalmas részletek várnak. Sőt, majdnem elfeledtem a tetőt, ahol kockás zászlót mintáz a matricázás, és még ide is jutott skorpiós logó. A tető egy látványos légterelőben végződik (persze, hogy innen sem hiányzik az Abarth felirat), amit manuálisan lehet állítani 0-60 fok között, attól függően mennyi leszorítóerőt szeretne a vezető. Bár, hogy ennek bármi hasznát érezzük, mindenképp versenypályára kell vinni a 695-öst. Lefelé pillantva sem kevésbé ínycsiklandó a látvány. Négy kipufogóvég, hatalmas diffúzorral. Ezúttal nem Akrapovic a rendszer, hanem Record Monza, az érdekes, zöld fényezést pedig ugyanerről a híres olasz versenypályáról nevezték el. Az utastérben sem szerénykedtek a tervezők, minden a sportosságról szól. A Sabelt kagylóülései fantasztikusak. Körbeölelnek, mit ölelnek, szorítanak, amit a tempós kanyarokban megköszönsz, ráadásul még ízlésesek is az olasz lobogóval és az Abarth felirattal. Az egyetlen gond, hogy a vezetőülés magassága nem állítható, így kissé olyan az üléshelyzet, mintha egy furgonban ülne az ember. Magasan, és hiába lehet a kormánykereket fel-le állítani, mindenképp megszokást igényel az ülés egy sportautónak szánt gépezetben. Egyébként a kormánykerék is kiváló. Elsőre talán picit nagynak tűnhet az átmérője, illetve az, hogy pont oda tették a velúr részét, ahol nem fog a kesztyűs kezünk találkozni vele. Pedig úgy még versenyautósabb lehetne a hangulat. Kapunk viszont külön turbónyomás órácskát a fő műszeregységtől balra, ami kedves kis részlet. A 7 colos kijelző a Uconnect rendszerrel hozza az átlagot, mindent tud, amire szükség lehet, viszont az anyaghasználat a műszerfalon és az ajtóburkolatokon egy az egyben a mezei Fiat 500-asokból jön. Márpedig egy 10 milliós autóba azért beleférhetett volna némi játék ezekkel az anyagokkal. Mivel a Fiat 500 egészen magas, igazából hátul nem a fejtér a szűk keresztmetszet, hanem a lábtér, de egy 2,3 méter tengelytávolságú autónál ezen nem kell fennakadni. Marad némi csomagtér is, mondanám, hogy bevásárolni elég, de ezzel az autóval nem bevásárolni fog járni az értő közönség. Az a minimum, hogy ideje java részét kanyargós utakon tölti. Már beindulásakor jelzi a hangjával, hogy nem a pláza felé szeretné venni az irányt. Aztán a Sport gomb megnyomásával vált az aktív szelepes kipufogórendszer orgánuma és megjelennek az első érdeklődők az utca népéből, hogy akkor mi is ez, mert isteni a hangja. Természetesen már alapból szépen megugrik az egy tonnás gép. Na, jó egy tonnás és 45 kilogrammos, plusz az utasok. De Sport módban aztán végképp csudajó. Szépen bizonyítja a Fiat, hogy egy 1,4 literes, négyhengeres motorból is lehet vérpezsdítő technikát faragni. Érdekes, hogy a 180 lóerős, turbófeltöltéses motor ereje magas fordulaton érkezik. Kicsit olyan érzés, mintha szívómotoros sportgépet vezetne az ember. A 250 Nm forgatónyomaték is 3000-nél érkezik papírforma szerint, amire valóban illeszkedik a valóság. 3000 felett érzi magát igazán elemében a 695-ös. Akkor duruzsol a legszebben, néha még egy-egy durrogást, krákogást is elereszt, egyszerűen gyönyörű. Képes lenyelni 11 liter benzint is, de átlagosan 8,5 literrel beéri, ha nem végig tiltáson forgatjuk. Mondjuk a váltókar is szépen feszesen mozog a kulisszában, kellemes érzés mozgatni, így nem érdemes spórolni a váltásokkal. Ahogy a mozgása is. Az egész autó csupán 3,5 méter hosszú. Szépen terpeszkedik, és úgy tapad az ívre, mintha sínen húznák. A Michelin sportabroncsainak kimondottan örültem, tökéletesen passzolnak a rendkívül feszesre hangolt futóműhöz. A fekete, Abarth logós felniket még nem is említettem, méretük 17 col, a gumi pedig peres, ahogy egy sportautón lennie kell. A vesekövek miatt nem kell aggódni benne, összemorzsolódnak az első kilométereken a „nagyszerű” hazai utakon. Ellenben kárpótol az, hogy minden milliméterét érzed az útnak. A kormány visszajelzése is remek, a közvetlensége nem különben. Nevezhetném gokartosnak is az élményt, ha hátul hajtana. Azért így fronthajtással kicsit más, de így is fergeteges. Szomorú minden pillanat, amikor ki kell belőle szállni. Az élményt fokozza még a TTC gomb, ami úgy játszik a fékrendszerrel, mintha sperdiffis lenne az autó, amit egyébként lehet is hozzá rendelni potom 630 ezer forintért. Vele együtt kúszik igazából 10 millió forint fölé az autó ára. Alapból ugyanis 9,6 millióról indul, amire persze csóválhatod a fejedet, hogy azért ez mégiscsak egy Fiat 500. De nem, ez szívében és lelkében egy kis sportautó, amiből csak 1949 darabot gyártottak, úgyhogy akár még befektetésnek sem rossz, hiszen egyszer csak elkezd majd emelkedni az értéke a ritkasága miatt. Már, amennyiben megkíméled az utókornak. Ám az biztos, hogy nehezen lehet megállni úgy a tárolását, hogy ne akarj vele minden pillanatban az úton lenni. Mindenképp az egyik legjobb élményautó napjainkban az Abarth 695 ünnepi változata.