Üléskirály – Opel Insignia GSi 2.0 BiTurbo D teszt

Amolyan utolsó mohikán féleség az Opel palettáján az Insignia. Egyike azoknak a típusoknak, amelyek még a General Motors fennhatósága alatt születtek meg. Arról nem is beszélve, hogy egy klasszikus limuzin, még úgy is, hogy a tetővonala már-már kupésan lejt, illetve nincs kimondottan hosszú popsija. Széles, masszív, sugárzik belőle a tekintély akkor is, ha nem a kimondottan sportosra hangolt GSi-vel van dolgunk. Lám-lám, nem kell ahhoz SUV-nak lenni, nem kell magasnak lenni, hogy kitűnjünk a tömegből. Ha az eleve szép formaterv nem lenne elég, akkor ott az Exclusive felszereltséghez járó szín. Pontosabban a színek, hiszen a vásárló – már amennyiben hajlandó megfizetni az 1,2 millió forintos felárat – akár maga is kikeverheti a kívánt árnyalatot egy alkalmazás segítségével, így tényleg teljesen egyedi Insigniát kap. Először a színkirály címben gondolkodtam, látva ezt a „Haribo-zöld” árnyalatot, ám bevillant, hogy korábban ugyanezzel a címmel jelent meg egy teszt az 1,6-os, benzines modellről, hiszen az is egyedi fényezést kapott. Ezért a második legkedvesebb részlet adott ihletet, ugyanis a GSi egyszerűen zseniális üléseket kapott. Persze most sokan pisloghatnak értetlenül, hogy hát nem is a sportautóság fogott meg? Hát nem, mert bár nagyon dögös a körítés, a dízelmotor nem passzolt az élményautózáshoz. Pedig néhány légterelővel szinte úgy nézne ki az Insignia, mint az ausztrál Supercars sorozatban futó Holdenek, amik persze ikertesói. Ám ott V8-as benzinfalók dübörögnek az orrukban, ebben meg négy hengerben folyik az „öngyulladás”. Egyedi lökhárítókat kap a GSi, elöl légbeömlőnek álcázott zongoralakk díszekkel, hátul pedig diffúzort imitáló és a kipufogóvégeket nagyobbnak láttató műanyag elemekkel. Ja és persze itt sem maradhattak el a szellőzőnyílásokat utánzó díszek, bár ezek fényvisszaverő funkciót is kaptak. Még egy nagyon diszkrét légterelő is jutott a csomagtérfedél peremére, de a hab a tortán a 20 colos felnik megléte, amelyek mögött vörös Brembo féknyergek díszelegnek, valamint a Michelin kiváló sportpapucsait kapta az autó. Bent is egyértelműen érezni, hogy a GSi megrekedt félúton a sportosság felé, miközben az eleganciát sem akarta levetkőzni. Perforált bőrrel bevont sportkormány fogad, fehér varrással. Ugyanígy a váltószoknya is fehér cérnával varrt, emellett a fém pedálok is látványosak. A kagylóülések meg aztán végképp, belehuppanni az egyikbe pedig mennyei. Könnyen személyre szabható, hiszen a deréktámasz állítható, akárcsak az ülőlap hossza.

Átlagos termetűek egyből úgy érzik, hogy egy úri szabó egyenesen az ő méretükre formázta. Körbeölel, mindig megtart, ha kéred masszíroz, hűt vagy fűt, ám a legnagyobb erénye, hogy hosszabb távon is kényelmes marad.

Pedig sokan szoktak panaszkodni a kagyló vagy kagylósított ülésekre, hogy egy idő után nyomnak, vagy épp deréktáji kényelmetlenséget okoznak. De az Opel üléseiben a világból ki lehet menni! Ami már csak azért is jó, mert a biturbó dízelmotor pont erre való benne. Szóval igazi utazóautó ez az Insignia, hátul is fejedelmi lábtérrel, szintén mélyített bőrfotelekkel, alaphelyzetben 490 literes csomagtérrel, ami a szélvédővel együtt nyíló csomagtér-ajtónak hála könnyen megtölthető cókmókkal. Kicsit visszatérve még előre dicséretet érdemel a gyorsan reagáló infotainment rendszer, amiben könnyű navigálni. Bár a klímavezérlés bizonyos pontjait, például a befúvás helyét jobb lett volna külön gombokkal megoldani.

A vezető kap még félig digitális műszeregységet, valamint HUD-ot. Aztán ott van még két gomb a nyolcfokozatú automata választókarja felett. Tour és Sport. Bizony, adaptív futóművet is kapott a GSi.

Sport módban a lelket is kirázza az emberből, ellenben mindent megtudunk az útról, ami fontos a sportos kanyargásnál, a Tour módban pedig szépen ringatózna az Insignia, ha nem 20 colos felniken és veszettül peres gumikon gurulna. Végtére is szerettem a futóművét, az összkerékhajtás pedig mondhatni bolondbiztossá teszi, de azért így is érezni, hogy a nehéz orrát tolja le az ívről tempós kanyarokban. Az orra pedig azért nehéz, mert a kétliteres, négyhengeres, biturbó dízelt cipeli. Ez 210 lóerőt és 480 Nm forgatónyomatékot tud, ami határozottan mozgatja az üresen 1,7 tonnás vasat. Gyorsulása is 7,9 másodperc „nullaszázon”, de mégsem érezni olyan ülésbe préselőnek ezt az erőt. Pedig a váltó is szépen teszi a dolgát, Sport módban szépen kihúzatja a dízelt, hiszen 4000-nél jön mind a 210 ló, míg a nyomaték már 1500-nál. Ebben a módban a kormány is felkeményedik picit, a közvetlensége is sportos attitűd. És mégsem. Mégsem a kanyargós hegyi utakat kívánom vele. Minden porcikájával inkább utazóautó, de annak nagyon jó az Insignia. Tour módban képes országúton 5-6 liter gázolajjal beérni, legalábbis kijelző szerint. Sportosan használva, tempósan kanyarogva vele viszont nem megy 8 liter alá. Úgyhogy GSi-ként azoknak ajánlott, akik kifelé sportosságot szeretnének mutatni, de amúgy hidegen hagyják a kanyarcsúcspontok. Viszont rendesen megkérik az árát annak, ha valaki sportosabbnak szeretné láttatni magát. Pillanatnyilag csak a dízelmotorral szerepel az árlistán a GSi 13,56 millió forintért. Ám valójában már debütált a friss GSi, a hozzá jobban passzoló 230 lovas, négyhengeres benzinmotorral, úgyhogy a dízel talán már nem is elérhető, de viszonyításképpen azért elárulom, hogy gazdagon felextrázva, 17,5 millióig kúszott a tesztautó ára.