Újult erővel támad az Opel Insignia, már terepen is. Vezettük

Időtállónak mondható az Insignia formája, most mégis itt a frissítés, igaz amennyire lehet, húzta azt az Opel, s így a ráncfelvarrás nem is az iparági sztenderdnek számító 3, hanem több mint 5 év után következett. A 2008-ban az akkor talán legrosszabb idejét élő Opel megmentőjeként érkezett húzómodell, a 2009-es Év Autójának is megválasztott, s mára az Opel teljes arculatát meghatározó Insignia karosszériájához szándékosan nem mertek nyúlni a gyáriak. A Mark Adams és Malcolm Ward keze alatt rajzolt fizimiska ugyanis jól sikerült. Jól sikerült a hozzá gyártott, találó Sculptural artistry meets German precision (szobrászat német precizitással) szlogen is, de több technikai után az idei évben már a látható frissítést sem kerülhette el az Opel középkategóriása.
A Frankfurti Autószalonon debütált új kiadás vezetésére a szalon zárása után 1,5 héttel vitt vissza bennünket az Opel Frankfurtba, hogy ott kipróbáljuk a kívülről csak óvatosan, belülről jelentősebben frissített, és immár Country Tourer nevű, emelt hasmagasságú szabadidő-autós kombiként is kapható középkategóriást. A kínálat elképesztően szerteágazó, ma már ritkaságnak számító módon alapból is háromféle (szedán, ötajtós és kombi) karosszériából választhatunk. Nem titok, hogy a szedánból viszik a legkevesebbet, a legtöbbet pedig a kombiból: népszerű a Sports Tourer. Az ötajtós amúgy a lépcsőshátúhoz hasonló, de annál még egy kevéssel kecsesebb és sokkal praktikusabb. Az eddigi, csaknem 600 ezer példányos Insignia-kereslet 1 százalékát adta eddig az OPC, ahogyan a gyáriak mondják, szerény, de fontos része az az eladásoknak. A háromféle karosszériához öt benzin- és hat dízelmotor választható. A kínálat egészében hatfokozatúak a váltók, a legtöbb motorhoz automata is kérhető. A 2,0 és 2,8 literes (turbós) benzinesekhez alapáras, a 163 lóerős és a 195 lovas dízelekhez opció a Haldex-kuplungos, hátul is elektromos differenciálműves összkerékhajtás.
A 4x4 természetesen az újdonságnak számító, benzinesként csakis a 2,0 literes (250 LE) turbóval, dízelként 163 lóerővel vagy (kettős turbóval) 195 lóerővel és szintén 2,0 literes blokkal kapható Country Tourerhez is alapáras, de még mielőtt rátérnénk a sorozat új tagjára, szólunk néhány szót az új motorokról. Mert az is bőven van a kínálatban: például a Cascada kabrióban már próbált, 1,6 literes, 170 lóerős szentgotthárdi SIDI turbó, de friss és SIDI, azaz közvetlen befecskendezésű a 2,0 literes, a korábbinál természetesen takarékosabb, 250 lóerős benzines is.
A magyar motor (azaz az 1.6-os turbó) a korábbinál 16 százalékkal szerényebb étvágyú, 5,9 l/100 km a vegyes fogyasztási értéke - a katalógusban. A bemutatón ezt is vezethettük, automata váltóval. Nem rossz, de nem titkolhatjuk, hogy ennél csak jobbak voltak a tesztparkban. Például a 2,0 literes, 140 lóerős, 370 Nm nyomatékú, 3,7 l/100 km vegyes fogyasztású, 99 g/km CO₂ emissziójú ecoFLEX CDTI, amely nem csak az Insignia kínálatának, hanem az egész középkategóriás-mezőnynek is a fogyasztási bajnoka, s amúgy egészen csendes, finom járású is, erőhiánnyal sem vádolható. Ez a verzió nem csak a motor finomításával, az összes többi kivitelt is érintő, nem csak a kategóriában, hanem az összes szériaautó között rekordernek számítóan alacsony (Cd=0,25) légellenállási együtthatójával, és tempó, illetve hőmérséklet alapján nyíló, illetve záródó hűtőmaszk-nyílásával is a spórolásra összpontosít.
Merőben más az OPC, mellyel Sports Tourer karosszériával szintén mehettünk egy rövid kört. Ez továbbra is izmos, továbbra is kapható sebességkorlátot nem ismerő Unlimited kivitelben is, és mindenképp remek kanyarvadász – egyebek mellett HiPerStrut (függőcsapszeges elvű) első felfüggesztésével. Kedvencként azonban az összes Insignia közül kétségtelenül az 1,1 centiméterrel emelt futóművű Country Tourer hirdethető, amit egyetlen benzinesével, a 2.0 SIDI turbóval hajthattunk.
Utóbbi számít a kínálat valóban új tagjának, a növelt hasmagasság mellett alsó védőlemezekkel, kerékív- és küszöbburkolatokkal, alul fényezetlen, krómmentes lökhárítókkal, némi praktikummal és csakis izmos motorokkal, alapáron összkerékhajtással. Nem olcsó, hiszen eleve viszonylag gazdag ellátmánnyal készül, a 2,0 literes, 250 lóerős benzines turbóval csendes, dízelként pedig a benzinesével egyező, 400 Nm nyomatékot adhat az erősebbik, 195 lóerős, dupla turbós, csakis automata váltóval kapható verzióval.

Miként kívülről is leginkább csak a hűtőmaszk szélesebbre húzása és lejjebb tolása, valamint a lökhárítók és a lámpatestek enyhe átdolgozása mutatja az Insignia megújulását, gyökeres változásokra – a műszerpark és a középkonzol lecserélésén túl - az utastérben sem kell számítani. Belülről komoly különbség az egyes verziók között sincs. Az persze igaz, hogy az OPC adhatja a legjobb üléseket, de az összes többihez is kérhető az AGR tanúsítványos ergonomikus széket, ami kényelmes és népszerű – Németországban az Insigniák több mint felét azzal rendelik. Az utastérben említhető két új kárpit is újdonságként, ami azonban a meghatározó, az a műszerfal megújulása. Maradt a korábbi, ajtóra ívelődő alapforma, ám a sofőr előtti műszerblokkot egy óriási TFT-kijelző vette át, ami praktikus, mert például telefonkönyvünk, a hallgatott rádió, vagy a navigáció is megjelenhet rajta, „analóg”, de természetesen valójában csak úgy megjelenített műszerei ugyanakkor nem a legszebbek, s a sebességmérő mutatója érdekes módon nem tudja követni a padlógázas gyorsításokat és a teletalpas fékezéseket, olyankor ugrálva mozog.
Erőseb processzort talán a 8 colos érintőképernyőn kezelhető információs- és szórakoztatóközpont is elviselne, nem mindig a leggyorsabb, ugyanakkor felettébb modern. A középkonzolon kvázi egy táblagépet kapunk. Az érintőképernyőről hamarosan bővíthető listából indíthatjuk az applikációkat, például a navigációét, a hangrendszerét, de akár a csatlakoztatott iPhone Tune in webrádióját is. Csatolni természetesen Androidot futtató telefont is lehet, s az azon tárolt zene Bluetoothon is eljuthat a hifihez, melynek csúcsa immár nem Infinity, hanem Bose, fokozott hangminőséggel, és csökkentett árral. A teljes rendszer vezérelhető (lehet felárért) egy újfajta érintőpaddal is, amely külön parancsokat ismer egy, két, illetve három ujjal is. Meg persze van hangvezérlés is. Újítás, hogy kedvenceket mindenből menthetünk. Telefonszámból, rádióadóból, albumból, címből is. Így mindenünket igen gyorsan elérhetjük az autóból. Mindezt úgy, hogy a középkonzoli gombok száma erőteljesen csökkent. Vannak persze újak is: immár szerepelhet kormánykerék-fűtésé, a korábban tekerentyűvel állítható hőmérséklet pedig immár az Amperából látott érintés-érzékeny és egyben fényes plasztik-felületeken keresztül állítható.
Opcióként továbbra is állítható, Flex Ride a futómű, pontosabban abban a lengéscsillapítás, ezen rendszer gombjai a középkonzol tetejére költöztek. Számottevőbb változás, hogy a futóműben is cserélgettek szép számmal elemeket, a hátsó multilink rendszernek 60 százalékát újnak mondják a gyáriak – nem csak a Country Tourer vagy a szintén különlegesebbnek számító és szintén összkerékhajtású OPC esetében, hanem az összes többi verziónál is.
Ha tehát kívülről nem is üvöltő az Insignia frissítése, a lemezek alatt, az utastérben leginkább a műszereknél és a középkonzolon, de a motortérben, s minden egyéb műszaki elemnél is jelentős az újítás. Az árak pedig nem nőttek, a már itthon is kapható újdonság bázisa 6,8 millió forint, a már összkerékhajtású és eleve kombi Country Tourer a szerényebbik (de úgy sem szerény, 163 lóerős) dízellel 10,456 milliótól kapható. Az extrakínálat az Opeltől megszokottan prémiumos, sok más mellett van 0-180 km/óra között működő távolságtartós tempomat, adaptív fényszóró, Opel Eye táblafelismerő, sávelhagyásra figyelmeztető és holttérfigyelő rendszer is. A parkolássegéd immár kiálláskor a keresztező forgalmat is figyelheti, beállni pedig kormányszögtől függően kalkulált segédvonalakkal segít. Amit hiányolhatunk, az a tömegcsökkentés, az Insignia még mindig súlyos darab, a konkurensekénél jelentősebb saját tömegén és külméreteihez képest hátul szűkös helykínálatán az új maszk vagy a középkonzoli gomberdő-ritkítása sem segített. Hogy ez a vevőket ne zavarja, az extralista nem csak hosszú, egészen emészthető árakat ír, így az Insignia a továbbiakban is jó esélyekkel indul a vevőfogás versenyszámában, a Country Tourerrel immár az Audi Allroad/Volvo XC70 által fémjelzett szabadidő-kombi szegmensben is. Minden esélye megvan tehát arra, hogy a továbbiakban is jó helyen tartsa az Opelt a középkategóriában, s arra is, hogy még közelebb vigye a prémium-vetélytársakhoz.