Újabb német-japán meccs: Mazda6 vs. Opel Insignia

Meglepődtünk. A napokban uralkodó izzasztó hőség mellett egy szintén izzasztó összehasonlító teszt következik. Elöljáróban annyit elárulok, hogy nem gondoltuk volna, hogy a két autó ennyire közel lesz egymáshoz. Ha csak a katalógust és a táblázatokat nézzük, akkor egyértelműen az egyik irányba billent a mérleg nyelve. Azonban a valóságban tapasztaltak után mi is meglepődtünk, és ha döntenünk kellene, akkor bizony megizzadnánk, hogy melyiket is válasszuk.

Korelőnyben. A teszt két szereplője az Opel Insignia Country Tourer, amely 2013 őszén mutatkozott be a nagyközönségnek, formavilága azonban alig különbözik a 2008-ban debütált Sports Tourertől. Összevetve a 2012-ben érkező KODO formanyelv ihlette Mazda6-ossal, lényegesen látszik a korkülönbség. Lehet, hogy csak a piros szín és a karosszérián körbefutó műanyag elemek teszik idősebbé az Opelt, a Mazda viszont még a szürkésbarna hangulata ellenére is sokkal erőteljesebb és dinamikusabb megjelenést ad a szemnek.


Súlyos különbség. A külső méreteket illetően nem is kell a katalógusadatokat megnézni, szabad szemmel is jól látszik, hogy az Opel hosszabb és magasabb. Utóbbi nem csoda, hiszen a Country Tourer kivitel miatt emelt hasmagasságot kapott, míg a Mazda egy klasszikus kombi kivitel. Pakolhatóság szempontjából fontos a csomagtér mérete, amely mindössze 18 liter különbséget mutat az Insignia javára. A menetkész tömeg viszont jelentősen az Opel oldalára billenti a mérleg nyelvét. Ez azonban nem előny, hiszen a 305 kg többlet negatívan hat a menetdinamikára és a fogyasztásra is. Pedig a Mazdának is van ám többlete az Insigniához mérten, előbbi automata, míg utóbbi kézi váltós a tesztpéldány esetén.


Melyik tágasabb? Bár az Opel némileg hosszabb és magasabb, ez nem feltétlen jelenti azt, hogy tágasabb is az utastere. A tengelytávja például rövidebb is kb. 2 centivel, ennek ellenére 5 mm-rel nagyobb hátsó lábtér adódik, ami elenyésző differencia. A többi belső méretet illetően is csupán minimális eltérések adódnak, a két autó összességében nagyon közel áll egymáshoz a mért értékek alapján, a valóságban is ezt tapasztaltuk. Négy személynek mindkettő kényelmes utazást biztosít, ilyen szempontól döntetlen a meccs. Ugyanez a helyzet a csomagtartóban is, néhány centi különbség adódik, ami nem csoda, hiszen a korábban említett közel 20 literes különbség pont ennyit tesz ki.


Számít az erő? Igazából nem. Mindkét autó közel azonos teljesítményű, 170 illetve 175 lóerős. Ilyen szempontból a Mazda élvez előnyt, de hiba lenne a plusz 5 lóerő és plusz 20 Nm miatt mellette dönteni. Nem ettől lesz jobb a Mazda, hanem a súlya miatt. Az a 300 kg különbség szépen megmutatkozik a menetdinamikában és a fogyasztásban, még akkor is, ha a Mazda automata, az Opel pedig kézi váltóval van szerelve. Mivel mindkét tesztalany összkerékhajtású, ezért ebből eredően nem adódhat különbség, persze benne van a pakliban, hogy valamelyiknek jobb és hatékonyabb az AWD rendszere. Gyorsulást tekintve 10,4 és 9,1 másodperc értékek adódnak, ami már lényeges eltérésnek mondható. Ez egyértelműen a nehezebb kasztninak köszönhető, akárcsak a magasabb fogyasztás is. Bár itt nincs olyan nagy eltérés, mindössze 1 literrel eszik többet az Opel, azonban meg kell jegyezni, hogy a Mazda kézi váltóval valószínűleg kevesebbet fogyasztana, vagy az Opel automatával többet.

Melyiket jobb vezetni? Meglepetést okozott a korosabb, nehezebb Insignia. Kézi váltójával, ami bár hosszú úton jár, de jól kapcsolható, jobban, élvezetesebben vezethető, mint a Mazda6. És mintha a kormánya is élénkebb lenne. Meg kell hagyni persze, jót tesznek a vezetési élménynek a sallangok. A vaskosabb, vágott aljú bőrkormány, a feláras változtatható laphosszúságú, combos oldaltartású ülések. A kilátás persze az Insigniából korlátozottabb, de sofőrsegédek hada segíti benne is a vezetőt, a motor pedig hiába szerényebb teljesítményű, nem tűnik gyengébbnek a Mazdáénál. Pedig nyomatékban is jobb a Mazda. A kézi váltó azonban közvetlenebb vezetési élményt ad, az automata meg persze városban sokkalta kényelmesebbet. Meg kell jegyezni, hogy az Opel élénkebb viselkedése illúzió, a Mazda gyorsulási értéke jobb. Bár nem gondoltuk volna, még emelt futóművel is az Opel a vérpezsdítőbben vezethető. A Mazda pedig a józanabb, racionálisabb választás, hiszen még automataváltósként is takarékosabb. Katalógusérték szerint 100 kilométerenként 2 decivel, a gyakorlatban többel, bár meg kell hagyni, azonos vezetős, azonos körülmények közötti tesztkörre ezúttal nem jutott időnk, de a teljes teszt átlaga a gyári értékeknél jelentősebb mínuszt mutatott a Mazda javára. Futómű kapcsán mindkét modell abszolút dicséretes. Az Insigniánál természetesen érződik a magasabb súlypont és egy hajszálnyit a jelentősebb tömeg is, amit kanyarban érezhető billenés mutat, de stabilitásban, csillapításban az is remek. A két autó közül vezethetőség alapján győztes nem hirdethető, a meccset önmagában ez a szempont sem fogja eldönteni.

Nagy a szakadék. A tesztautók árát illetően mutatkozik meg az egyik legkomolyabb különbség. Az Opel 14, míg a Mazda 10,9 milliót kér, hogy a miénk lehessen a számunkra megfelelő darab (legalábbis listaár alapján). 3,1 millió azért elég komoly, még flottakedvezménnyel sem eltüntethető különbség, lássuk mi kerül ennyibe a németeknél. A bőr kárpit máris 433 ezer, ami a Mazdában alapáron benne van. Akárcsak az elektromos ülésállítás, a 18-as könnyűfémfelni (a Mazdához 19-est kapunk), a Xenon fényszóró és a számos vezetősegéd. Utóbbit tekintve az Opel annyiban okosabb, hogy magától is képes parkolni. Mivel erősen eltér a két gyártó extrázási lehetősége, emiatt nehéz teljes egészében összehasonlítani őket. Az Opel előnye egyértelműen az, hogy azt kérünk bele, amit akarunk, míg a Mazdánál csak különböző felszereltségi szintek vannak. Ebből a 6-osból viszont csak a napfénytető hiányzik, minden egyéb benne van, ami csak lehet. Kényelem szempontjából egy helyen jobb még az Opel: van benne ülésszellőztetés. Alapárat tekintve egyébként szintén minimális a különbség, 120 ezer forinttal kérnek többet a németek, mint a japánok. Természetesen nem ugyanazért, hiszen a Mazda6 már minden extrával és automata váltóval felszerelt, míg az Insigniába szükség van kb. 2 milliónyi extrára, hogy közel egy lapon tudjuk említeni őket. Azért csak közel, mert az Opel ezzel a dízellel még nem kínál automatát.

Konklúzió. Mindkét tesztautó ad többleteket, az Insignia emelt futóműves, nyitható panorámatetős, a Mazda6 pedig automataváltós és összességében jelentősen kedvezőbb áron érhető el. Ha viszont azzal is számolunk, hogy az Opel jóval nagyvonalúbban ad flottakedvezményt, a tesztautók bekerülési ára nagyjából pariban lehet. Innentől pedig az alapján lehet dönteni, hogy kinek melyik áll közelebb a szívéhez - külső, belső, technológia és származási hely szempontjából. Bármelyik mellett is döntünk, biztosak lehetünk abban, hogy jól választottunk, hiszen mindkét autó szerethető és élvezhető.