Új autó 2,4 millióért – Hyundai i10 teszt

A női autó többféleképpen is megvalósítható. A Renault a Twingo Miss Sixty változatával megmutatta, hogyan lehet stílusosan, trendi módon tálalni ezt a témát, az alábbiakban következő Hyundai i10 azonban nem csinál semmi különöset, csak nyújtja mindazt, amit a nők általában szeretnek – ilyen a praktikusság, a könnyű vezethetőség, és a kedves, bájos megjelenés. Persze, szó sincs arról, hogy önhatalmúan bekategorizáljuk ezt a kisautót, semmi sem zárja ki, hogy - ha nem is a tesztautó lazac színében, de - férfiak is szimpatizáljanak eme elsősorban városi szaladgálásra termett minivel, ám azért nem vitás, hogy a Hyundai célkeresztjében melyik nem képviselői szerepelnek, mint potenciális vásárlóközönség.

Az i10 aprónak tűnik, és a számok tükrében is az. Teljes hosszúsága csupán 85 milliméterrel haladja meg a 3,5 métert, így már az is dicséretes, hogy nem három-, hanem ötajtós a karosszéria. Az, hogy négy átlagos felnőtt ember végül is normálisan elfér benne, a 238 centiméteres tengelytávolságnak köszönhető, ami ebben kategóriában nem csekélység – a Suzuki Alto kerekei 20 milliméterrel szerényebben nyújtóznak egymástól. A hátsó ajtók után látványra szinte véget is ér az autó, ehhez képest 225 literes csomagtartó rejtőzik az üléstámlák mögött, amelyek 60:40 arányban dönthetők, ha netán bővítésre lenne szükség. A külsővel kapcsolatban látványos formai trükköket nem tartogat az autó, a frontrész tökéletesen beleillik a legújabb Hyundai-arculat teremtette világba, oldalról és hátulról pedig abszolút sematikus a kép – összességében az i10-est gyűlölni nem lehet, de valószínűleg rajongva imádni sem.

Beülve a manapság szokásos kisautós kép fogad. A középkonzol alján a váltókar található, felette a szellőzés gombjai, a műszerfal tetejére felkúszó részt pedig a CD lejátszós rádió uralja. A tervezők szimmetrikusságra törekedtek, és elmondható, hogy az i10 belseje kellemes, nyoma sincs ízlésromboló öncélúságnak. Szépek a műszerek, este látványos (és fényerejét tekintve jól szabályozható) a világításuk, csak az a liláskék kijelző ne lenne ott középen – úgy tűnik, a Hyundainál ugyanúgy szívesen alkalmazzák a szemet bántó, élénk árnyalatot, mint a Volkswagennél. A műanyagok kivétel nélkül kopogósan kemények, a kormánykerék burkolata pedig kimondottan barátságtalan, de az összeszerelés már-már hibátlan, a minőségre odafigyelnek a gyárban. A felszerelés kényeztet, van központi zár, manuális klíma, elektromos ablak és fűthető tükör, a hifi USB és AUX csatlakozóról egyaránt etethető; női szemmel nézve bizonyára fontos tartozék a szervokormány, de a sminktükör sem hiányzik, és a gombok, kapcsolók akár műkörömmel is kezelhetők – persze, nem 3-4 centis karmokra gondoltunk. További jó hír, hogy kisebb tárolókból, rekeszekből nincs hiány, az i10 otthonosan belakható. A vezetőülés magasságban állítható, a kezelőszervek könnyedén, kis erőkifejtéssel működtethetők, és jó a kilátás is, nem nehezíti az életet egy vaskos, túlméretezett A oszlop.

Üresen 980 kilogrammot nyom a legkisebb Hyundai, így vezetővel és némi csomaggal együtt bő 1 tonna mozgatása hárul a 69 lóerős, 1,1 literes benzinmotorra. Őszintén szólva, több dinamizmust reméltünk, a forgalom átlagát tartani nem gond, de a Hegyalja úton fölfelé egy pizzafutáros robogó bizony helyben hagyott minket. Az autópálya érthetően nem az i10 terepe, a tartós 130 km/h tartható, de jobb a 110 körüli haladás, már csak a fogyasztás és a mérsékeltebb zaj miatt is. A futómű kakukktojás. Korábban a Twingo keményen, pattogósan ment, ahogy általában a legtöbb ekkora autó, de cserébe a Renault valóban úgy vezethető, mint egy gokart. Ez a Hyundai ugyancsak pattogós, a csillapítása feltűnően kemény, ehhez képest viszont inkább babakocsi, mint gokart: kanyarban jobb vele a békesség, és ebben a nem éppen közvetlen kormányzás is ludas. Nem vitás, az i10 arra készült, hogy könnyen vezethetően elvigye utasait A-ból B-be, lehetőleg városban, némi csomaggal. Ennyi, és ennek a kívánalomnak voltaképpen megfelel. Azért még jegyezzük meg, az ötgangos váltó pontos, a fék jól fog (széria az ABS), a fékerő jól adagolható. A fogyasztással elmaradtunk a gyári ígérettől, annak ellenére is, hogy 80 százalékban városban hajtottuk az autót, ahol 5,8 litert ad meg a gépkönyv 100 kilométerre. Nálunk 6,2 literre adódott az étvágy, bár az üzemanyag-szintjelző trükközött, és teljesen megtankolva sem jelent meg az utolsó piktogram a digitális skálán.

A Hyundai i10 1.1i Comfort AC mindent egybevetve nem rossz ajánlat, ugyanis a kártyái közül most mutatja meg az adu ászt, ami a vételár. A Hyundai nem vacakol, kvázi nincs választék, csak egyetlen konfiguráció, minden említett tartozékot beleértve, ezzel a motorral, 2 399 000 forintos áron. A teljesség kedvéért említsük meg a két első légzsákot is, hogy régi magyar szokás szerint nem a biztonság rovására megy a bőkezű adakozás. Ugyan tudjuk, hogy ennyi pénzért akár 7 üléses, családi célokra megfelelő használt egyterűeket is lehet kapni, és ezeknek sem a komfortjuk, sem a helykínálatuk nincs szinkronban a dél-koreai minivel, de azért ne felejtsük el, hogy ezért az összegért vadonatúj kocsit vehetünk át egy autószalonban, nem mezítlábasan, 5 év, kilométer korlátozás nélküli garanciával.