Ritka szép állapotú Almera ez
Amikor tanácsokat kérnek tőlem használt autó vásárlásához, rengetegen húzzák a szájukat, amikor idős, de keveset futott, nagyon jó állapotú modelleket mutatok. Maximálisan megértem ezt, hiszen demagóg lennék, ha azt állítanám, hogy nem szeretnék egyre fiatalabb autókba ülni. Ha megteheti az ember, akkor nincs is ezzel baj. Viszont, amikor nagyon szűkös a keret, akkor érdemes számításba venni azokat az autókat, amik bár öregek, mégis megkíméltek.
Most pont egy ilyenbe botlottam a képeken látható Nissan Almera képében, amely egyébként a típus második generációja, pont az ezredfordulón született. Mármint az itt szereplő példány is 2000-es évjáratú, illetve maga az Almera második generációja is 2000 januárjában debütált. Méreteit tekintve az alsó-középkategória játékosa, közel 4,2 méter hosszú, emellé 1,7 méter széles és 1,45 méter magas, a tengelytávolsága pedig 2,5 méter. Szóval hozta a korszak átlagát, az első olyan Nissan modell, amit a Renault-val való együttműködés kezdete után fejlesztettek, az európai piacra pedig Nagy-Britanniában készült.
1,5 literes, 90 lóerős a benzinmotorja
Sok kritikát hallottam ennek az Almerának a formájára, ami persze teljesen az ízlések és pofonok kategória, ám így 22 elteltével szerintem egyáltalán nincs semmi szégyenkezni valója a formatervnek. Sőt, kimondottan ennek a példánynak sem, mert ugyan kisebb-nagyobb sérülések akadnak rajta, de ezek mind-mind csupán annak mementói, hogy ha valaki az utcán parkol, akkor önhibáján kívül is sajnos beszerezheti a karcokat, horzsolásokat. Ennek ellenére rozsdát csak alul találni rajta, de azok is csak körülbelül 18 éves korában kezdtek feltünedezni. Az első fényszórók búrái pedig nem mattulnak, hátul is csak egy picit. Szóval nagyon egyben van a gép külsőre, amit még a hátsó légterelő fel is dob, de ez ne tévesszen meg senkit, az orrában az 1,5 literes benzinmotor dolgozik.
Nem mattulnak a fényszórók
Sérüléseit az utcán parkolva szerezte
Szintén nagyon jó állapotban őrződött meg az utastér. A kárpitokon persze nyomot hagyott az idő és a használat, emellett a szokásos helyeken is látszik a kopás, úgy mint a váltógomb és a kormánykerék, ám az ajtóburkolatok majdnem újnak hatnak, illetve a váltószoknyán sem látszik a kor. Ahogy a műszerfalon sem. Tökéletesen működik a középkonzolból kinyíló pohártartó, és nem engedett el a konzol tetején található tárolórekesz fedele sem. Persze itt már érdemes elárulnom, hogy csupán 127 ezer kilométert tettek eddig az autóba. Szépséghibája, hogy klíma nincs benne, ahogy elektromos ablakemelő sem, de ami nincs, az legalább nem tud elromlani és plusz költséget okozni. Csomagterének padlóját gumiszőnyeggel óvja a tulaj, az alapból 395 literes tér pedig jól használható, két oldalán a csomagrögzítő hálók is jó szolgálatot tesznek.
A gyári üléskárpitok is inkább csak koszolódtak, mint koptak
Szóval, ahogy említettem, az 1,5 literes benzinmotor mozgatja 90 lóerővel és 128 Nm forgatónyomatékkal. Tökéletesen elég a mozgatásához, ráadásul nagyon kellemes vezetni az Almerát. A váltója még passzentosan működik, a kormánykerék nagyon közvetlen, megfelelő mennyiségű visszajelzést ad, sterilségnek nyoma sincs. Ehhez társul a kiváló futómű, amivel sikerült eltalálni azt az arany középutat, hogy se nem túl feszes, se nem túl lágy.
Kellemes meglepetés az Almera vezetési élménye
Megbízhatóságáról érdeklődve rövid és tömör választ kaptam: abszolút megbízható. Komoly műszaki problémája nem volt. A csapágycsere a váltóban nem maradt el, ez ugyanis típushiba, körülbelül 100 000 km környékén jön elő. Persze ez nem jelenti azt, hogy minden egyes példánynál előjön, de nagyon jellemző hiba. Vezérműlánccsere természetesen volt, amelynek kopását több fórumon is típushibaként emlegetik, ám hivatalosan is csereérettnek számított. Nem túl gyakori, de a fűtőpanel és vezérlőegysége is meghibásodhat, egyes példányokban már nagyon korán kicserélték.
Megbízható szerkezet az 1,5 literes benzinmotor
Elektronika terén a műszerfal visszajelző lámpáinak kiégése lehet zavaró, főleg, hogy nincs már utángyártott, így szerencse is szükséges, hogy pótolni lehessen. Ugyancsak kényesek ebből a szempontból a hátsó lámpák, mert utángyártott állítólag ebből sincs. Murphy-törvény, hogy pont a fotózás után adta meg magát az önindító, de ezzel a hibalista végére is értünk. Az Almera egy strapabíró járgány, amire nem kell sokat költeni. Fogyasztása is 7,5 liter körül alakul vegyesben, ami teljesen átlagos.
A visszajelző lámpák kiégtek
Persze végül vissza kell utalnom arra, hogy keveset futott az autó, és újra hangsúlyozom: nem kell félni, ha koros, de jó állapotú egy autó. A Hasznaltauto.hu felületén kevés ennyire koros Almera akad, azok pedig 400-500 ezer forintba kerülnek, de 200 ezer km feletti a futásteljesítményük.
Nem baj ha öreg, amennyiben jó az állapota
Nézegettem én is anno ezt a típust, de szerencsére lebeszéltem magam róla. Formailag nem rossz, bár kissé kommerszke, de ez hagyján mondjuk. A szedánt vezettem ebből a típusból és egyáltalán nem fogott meg. Nem kényelmes és nem nyújt semmi olyasmit, ami miatt szerethető lenne vagy akár picit is élményszerű lenne a vezetése. Egy ferdehátú Peugeot 306 lett helyette, amit abszolút nem bántam meg, szuper autó, csak nehéz belőle már megfelelő, nem leharcolt példányt találni.
Akkor a jó helyett egy fost vettél ! Használd egészséggel. 🙂
Hát nem bazmeg, mellétrafáltál, a bárgyú mosolygós arcoddal együtt is. Egy unalmas és sivár céleszköz helyett vettem egy JÓ és KÉNYELMES és STÍLUSOS és NEM ROHADÓ, EMBERKÖZELI autót. Egészséggel lehet használni, már aki nem olyan primitív és előítéletes, mint te. Jól gondolom, hogy neked 1 napig nem volt francia autód? (Költői.)
A 306 nagyon jó! Nekem is az van 5 éve, egy 2000-es évjáratú 1.4 benzines, és nagyon szeretem. A formája és a komfortja szuper, de az 5,8-6,3 literes fogyasztása sem rossz. Eddig nem gondolnám, hogy a kötelező dolgokra többet kellett költenem, mintha egy másik hasonló korút vettem volna.
Annyi, hogy én a kötelezőkön felül elég sokat költöttem egyebekre, pl. szakszerű alvázvédelem, új ajtókárpitok, gyári lambdaszonda, szelepfedél fényezés, alsó motorvédő burkolat, hátsó futómű szétszedés és tűgörgő csere, stb. Csak száraz időben használom, hóban-esőben otthon pihen. 🙂
Egyetértek, ugyanezt gondolom én is. Tapasztalat. De látod, itt rengeteg primitív senkiházi barom van (Csalfa Romeo, gacsfalvirobert, N és társai), akik úgy ugatják le a francia autókat (is), hogy közben nem is volt nekik. Engem általában az autók formája, ízléstelen designja tud felbosszantani, de azt állítani, hogy X vagy Y nemzet autója rossz, példátlan ostobaságra vallana. Nincs kifejezetten rossz konstrukció évtizedek óta (ellenpélda: Tavria, Oltcit stb.). A gondos karbantartás a lényeg, de ez itthon sokaknak nem evidens még ma sem. És igen, egy francia vagy egy olasz (vagy svéd vagy angol) autó igenis stílusosabb és szerethetőbb többnyire, mint a legtöbb német és japán autó, persze kivételek mindenhol vannak pro és kontra.
Akinek persze mindaz, amit fenn jeleztem, nem fontos, annak tényleg abszolút jó vétel lehet egy megkímélt Nissan Almera. Bírja a ridegtartást, a szó jó értelmében igénytelen, és azért mégsem egy Suzuki Swift. A rozsdára nagyon figyelni kell!
szerintem ennyi idős, magyarul nagyon öreg autóknál ilyen szempontok kevésbé kell hogy számítsanak.
Legfőbb igazság hogy ilyen használt autóknál a legfőbb szempont a konkrét példány állapota, ára, az hogy ennyire öregen van-e olyan általános állapotban, h várhatóan megszolgálja azt a bizalmat, h költünk rá
nem ennek a tesztnek témája, de én azért azt gondolom h ennyire öreg autó szolgálatba állítása már erősen kérdőjeles, egy jó konstrukció is elfárad, elöregszik ennyi idős korára.
Barnikám: „én azért azt gondolom h ennyire öreg autó szolgálatba állítása már erősen kérdőjeles, egy jó konstrukció is elfárad, elöregszik ennyi idős korára.”
Sajnos így gondolkodik a többség. Nem véletlenül. Minél több a FOGYASZTÓ (értsd: nem kompetens, hozzá nem értő ember), annál nagyobb a tudatlanság is. Egy EURO 3-as motorú, galvanizált karosszériás, nem rohadó, szívó benzines autót megfelelő karbantartás mellett egy fél életen át lehetne használni örömmel és nem is nagy ökológiai lábnyommal. Ha nem kellene mindig az újabb és újabb, akkor bizony egy 2000-es évekbeli Peugeot, Honda vagy akár ez a Nissan is tökéletesen kiszolgálná az európai ember közlekedési igényeinek jó részét. De nem, persze, hiszen az újabb mindig menőbb és jobb, és kell a szomszédok irigy pillantása is… (Na jó, nem mindenkinek, nekem pl. nem.)
én ezt általánosan fogalmaztam meg az alábbi figyelembe vételével:
ha ennyi idősen veszik az autót, huszonévesen nagy átlagban ennyi idős korra már sajnos leamortizálódik az autók többsége (ahogy a mondás tartja, az autó legfőbb ellensége a gazdája), és így erősen kérdéses a fáradásból, és az elnagyolt karbantartási előzményekből eredő hibákat megéri-e elkezdeni kijavítani egy nagyon öreg autónál. (nyilván teljesen már egy fiatalabb kortól tartott, szervizelt autó)
a másik hogy saját tapasztalat alapján is azért létezik ez az általános öregedés, van a családban öreg, de keveset futott autó, és voltak, vannak olyan hibái amik nem a km, hanem a kor miatt élesednek, 15 évesen még nem biztos h előjön, de 20-22 évesen már igen.
Valamelyik újságíró így fogalmazott:
Úgy törik mint a ropi.
Azért az autós firkászokat érdemes fenntartással kezelni. Nyilván nem egy mai autó biztonsági szintje, de azért amiben légzsák van már, azzal már azért túl lehet élni egy balesetet. Ropiként a KGST autók törtek kb.
Egy mai bunkerben (böszme Volvo pl.) is meghalhatsz 130-nál, ha pl. autópályán ütközöl vagy állsz fejre, ez fizika.
https://www.youtube.com/watch?v=emtLLvXrrFs
Csupán 14 év a „difi” a kettő között!
Nekem egy 2002 es van, 271 ezer km el, egy éve van nálam, rohangálós kocsinak teljesen jó, de hosszú távra is kényelmes, az enyémben van el. ablak és klíma is, viszont már nincs jó állapotban. Nagyon jó vezetni, kényelmes, és keveset is fogaszt, viszont a rozsdára, de főleg az olaj evésre nagyon ügyelni kell, utóbbi típusbetegség. Aki karbantartja annak megfogja hálálni, nem egy astra kategória, pozitív értelemben!
15-20 évvel ezelőtt elég sokat vezettem kulcsos Almerákat. Volt agyonüthetetlen példány, viszont volt olyan is, amit ugyanaz a brigád használt, ennek ellenére katasztrófa volt.
pl. olajzabálás, lámpánál beeső kuplungpedál, váltócsere, olyan apróságokig mint pl. szedán csomagtartója kinyithatatlan volt egy eltörött műanyag kis alkatrész miatt, vagy hátsó ablak leengedhetetlen lett. Nem irigyeltem azt, aki a lízingcégtől megvette.
Ugyanilyen évjáratú Toyota Avensisemet a nyáron adtam el, majdnem 300 ezer kilométerrel. Nem volt ennyi hibája, mint ennek a Nissannak, egyedül az olajfogyasztása nőtt meg, mert az előző tulaja a legócskább olajjal járt. Sajnos a Renault-Nissan házasság nem tett jót a Nissannak, az európai gyártású autóik attól függően mindenféle szériahibákkal küzdenek, hogy melyik szériában melyik beszállító volt épp a legolcsóbb.
Mindenki a saját autóját dicséri de az biztos hogy a japán autók sokkal megbízhatóbbak mint a franciák. Nekem volt jó pár francia sőt csúcsautó /Citroen C-6/ és mindegyikkel sok baj volt.
A Suzukit meg nem szabad lebecsülni mert a Swiftet „minden-naposnak” használom és ez már
az ötödik sorban és annyi a baja hogy benzin nélkül nem akar menni /de javítás soha !!/.
Érdekes, mert máshol a szakértők szerint nem számít a futásteljesítmény, csak az autó állapota. Lehet egy 300ezret futott, hosszú távokon használt példány jobb állapotban, mint egy 120ezres, amit naponta 10-szer beindítottak-leállítottak, rövid távokra állandóan hideg motorral használtak. Másrészt az a baj, hogy legtöbben azonnal általánosítanak, ha egy adott példánnyal rossz tapasztalatok érték. Tipikus példa: „volt 1 db francia/német/olasz stb. autóm ami nem jött be, ezért az összes francia/német/olasz stb. autó szemétkupac, olyat véletlen se vegyetek”. Ez így butaság.
Ha az adott példánnyal jó tapasztalatok érték, akkor is. Ez ugyanúgy rossz…