Nem tudta kihagyni a második ziccert sem a Renault, az ötös felélesztése után a sportváltozatot is kihantolták. A 1980-ban bemutatott modellt a homologizáció hívta életre, a 1,4-es turbómotorral szerelt középmotoros kisautó 160 lóerőt szabadított a hátsó kerekekre, miközben a tömeg az egy tonnát sem érte el. A Renault a lehetőségekhez képest a legméltóbb módon nyúlt a legendához.
Az elektromos ötösre óriási szélesítéseket rajzoltak, a lökhárítók vaskosak és látványosak, a 20 colos felniket rejtő hátsó sárvédőn még a levegőnyílások is megjelentek. Légterelőből kettő is jutott hátra, ahogy diffúzor is akad, méghozzá valódi funkcióval. A látvány elképesztő, egyúttal bátor, a funkcionalitás viszont csorbult a normál modellekhez képest. A Turbo 3E háromajtós, a hátsó ülések helyét bukókeret foglalja el, utalva az autó felhasználási jellegére.
Nem kérdés a villanymotor jelenléte, amiből rögtön kettőt is beépítettek. Összkerékhajtás nincs, helyette a két hátsó kereket külön-külön motor hajtja. Az összteljesítmény 536 lóerő, ami manapság a villanyautók között nem kiugróan sok, de érdemes figyelembe venni az ötös tömegét. Ahogy a normál verzió esetében, úgy itt is sikerült alacsonyan tartani a súlyt, mindössze 1450 kilós a Turbo 3E. A 0-100 3,5 szekundum, a végsebesség 270 km/h. Az akkumulátor kapacitása 70 kWh, az ígéret 400 kilométer, de ilyen potenciál mellett ezt érdemes elosztani legalább kettővel.
A Turbo az Alpine A290 fölé érkezik, de csak 1980 példány készül belőle, amit garantálhatóan pillanatok alatt fognak elkapkodni, kerüljön bármennyibe.
