Túrázó Transit – Ford Tourneo Custom teszt

„Mi az, hogy Tourneo?” – kérdezték sokan a tesztben szereplő járműről. „Hiszen ez egy Transit!”. Jól mutatja ez a jelenség, hogy hiába kapnak más nevet a furgonokból kialakított kisbuszok, a köznyelvben nem feltétlenül jut el az emberekhez ez az aprócska névváltoztatás. Ugyanígy a VW Transporterből kialakított Multivan vagy épp a Mercedes-Benz Vito alapjain létrehozott V-osztály neve is balladai homályba vész. Pedig kiváló autó mind! Ahogy azt már a Multivan Bulli tesztben kifejtettem, egyáltalán nem csodálkozok, hogy ezeknek a kisbuszoknak is kialakult a maga rajongótábora, ráadásul a dizájn területén a Ford az izgalmasabb vonalat képviseli.
Igazából csak a tesztidőszak utolsó napján tudatosult bennem, hogy a Tourneo vonalvezetésére a sportos jelzőt is használhatom. Ez egyben arra is bizonyíték, hogy nagyon szerettem benne ülni, így kevesebb ideig vizslattam kívülről, de maradjunk még kicsit a dizájnnál, hogy elmagyarázhassam miért látom sportosnak. Lényegében egyetlen vonalon múlik a dolog, és ezért is tartom zseniális húzásnak az övvonal emelkedését. Ha azt kitakarjuk, akkor egy szimpla téglalapot kapunk, ami persze a furgonoknál előny és nem hátrány ugye.

De az az egy vonal, az autó orrától hátrafelé emelkedve egyértelműen a sportautókat juttatja eszembe. Sőt, kimondottan a versenyautókat.

Gondoljatok csak az F1-es gépek rake-jére, magyarul az autó hosszanti irányú dőlésére. A Tourneo alváza ugyan nincs magasabban hátul, mint elöl (a talajhoz viszonyítva), viszont az övvonal emelkedése mégis valami ilyesmit próbál elhitetni a szemünkkel. Továbbá az autó orra is társ a sportos érzet felkeltésében. Főleg a lökhárítóban látható trapéz alakú sáv emlékeztet egy első vezetőszárnyra, de jól áll a Tourneónak a hatalmas hűtőrács és a fekete műanyag betétekkel körülvett ködfényszórók is, ahogyan a nappali menetfény LED-csíkja is a fényszórók burái alatt. Hátul már visszafogottabb a dizájn, hiszen ott nincs sok lehetőség a játszadozásra, ám a lényeg amúgy is bent rejtőzik. Azonban mielőtt folytatnám a gondolataim kifejtését, minden kedves olvasó figyelmébe ajánlom az alábbi rövid kis videót, amelyben Transitok versenyeznek, igaz korábbi generációk. Szóval tényleg tökéletes versenyautóalap a Ford furgonja?

Az utastérben a vezető akár egy kisebb személyautóban is érezheti magát, ahogy azt már a Transit tesztjében is említettem. A fontosabb funkciók kezelése logikus és minden kézre áll, ráadásul a bőrborítású kormánykerék és a szintén bőrkárpittal szerelt ülések a komfortérzetet is nagyban növelik. Hatalmas pohártartók várják az akár literes palackokat, illetve a váltó melletti rekeszben is elfért két „standard” pohártartó, illetve egy nagyobb mélyedés az apró-cseprő tárgyaknak. Összesen egyébként 25 liternyi tér áll rendelkezésre a műszerfalban! Emellett az ajtóburkolatokon is három nagyméretű rekesz kapott helyet, szóval tárolóhelyből tényleg nincs hiány elöl. A friss Tourneóban újdonság még a 8 colos érintőképernyő, amelyről a Ford SYNC 3 multimédiás rendszer kezelhető.

Hátul érdekes a helyzet. Hat személy foglalhat helyet akár egymással szemben is, bár ezeket a szerkezeteket elég macerás kiszedni a helyükről. Persze a helyükön maradva is variálhatók, hiszen a háttámlájuk ledönthető, vagy akár az egész ülés előredönthető, ha nagyobb rakteret szeretnénk kialakítani. Az egyes sorok három ülése közül a középsők háttámláját lehajtva ráadásul egy asztalkát kapunk pohártartókkal, szóval panaszra semmi ok, nagyon jól használható a hátsó rész az utasok számára. Akik a légkondit saját maguk szabályozhatják, kapnak még négy USB-bemenetet és több pohártartót is. Továbbá alaphelyzetben is használható méretű csomagteret rejt az 5,34 méter hosszú kisbusz, ami tovább gyarapítja pirospontjainak számát.

A Transithoz képest abban is különbözik a Tourneo-család, hogy utóbbiak kizárólag elsőkerék-hajtással rendelhetők. Viszont a kétliteres dízelmotorból háromféle is rendelhető. A tesztautóban a legerősebb, 170 lóerős változat dolgozott, hatfokozatú automatikus sebességváltóval. Ez az erő lendületesen mozgatja városban a vasat, könnyű felvenni és tartani vele az urbánus ritmust, ám országúton meglepett, mert a váltó mintha tétovázott volna.

Valójában azonban a gyorsulásszabályozó lépett működésbe, amely segít alacsonyabban tartani a fogyasztást.

Mivel nem volt teltház az autóban, ezért nem engedett olyan vehemensen száguldozni, persze a rendszer működése szabályozható. Autópálya tempónál sajnos már hangosan üvölt a motor, ám ez legalább elnyomta elöl a jobboldali ülés folyamatos nyöszörgését, ami egyébként csak akkor jelentkezett, ha valaki ült benne. Az utasok kényelmét még légrugós felfüggesztés is szolgálta a tesztgépben, ennek felára 596 900 forint. Egy egri kirándulás során, zömében autópályán haladva 9,8 literes fogyasztás jött ki száz kilométerre, már megpakolt csomagtérrel és több személlyel. Az egész tesztidőszak alatt pedig – amely során, zömében városban cirkáltam a testes Tourneóval - tíz és fél litert nyakalt be.

Hiába hosszú és magas a Tourneo, könnyű boldogulni vele a városban. Természetesen megvannak a sajátosságai egy kisbusz/furgon vezetésének, amelyet a Transit tesztjében kifejtettem, de nem okozott gondot a mélygarázsok és a szűk utcák, valamint parkolóhelyek használata sem. Pedig egy tolatókamera (114 300 forintért) azért sokkal könnyebbé tehette volna a dolgot, de a radar is megfelelő visszajelzésekkel szolgált a boldoguláshoz. Ugyanígy a többi vezetést segítő asszisztens is tökéletesen helytállt. A friss Tourneo a sávelhagyásra figyelmeztető asszisztens, illetve az oldalszél-stabilizátor mellé már intelligens sebességhatárolót is kínál, amely a táblafelismerő közreműködésével automatikusan hozzáigazítja az autó sebességét a szabályban foglalthoz. De van még holttérfigyelő és sávelhagyásra figyelmeztető rendszer is a személyszállító Transitban.

Végül eljutunk a nagyon fontos kérdéshez. Mennyibe kerül? A Ford Tourneo Custom alapára 10 993 500 forint, a gazdagon felextrázott, Titanium felszereltségű tesztautó viszont már 12 295 250 forintot kóstál. Összevetve a konkurencia áraival ez egy versenyképes ajánlat, és még faragható belőle néhány extra kicserélésével, bár ez természetesen igényektől függ.