Túlzott gondoskodás – Opel Zafira 1.4 Turbo teszt
Opel Zafira Tourer 1.4 Turbo Start/Stop Cosmo teszt
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Elvileg egy nagyszerű autóval töltöttem el egy hetet, a gyakorlatban szerzett tapasztalatok azonban nem igazolták a várakozásokat.
Pofás pofija van a Zafira Tourernek, ezt nem vehetjük el az újkori Opelektől
Sötétített üvegek, tolatóradar, kerékpártartó: ebből a szögből ezek az extrák látszanak
A legtöbb családban akad olyan rokon, általában nőnemű, aki úgy érzi, saját boldogságát csak családtagjainak folyamatos gardírozásával, felügyeletével biztosíthatja: öltözz melegen, vezess óvatosan, jól gondold át, elég sós a leves? Apai nagymamám volt ilyen típus: csupa jóindulat vezérelte, őszinte segítő szándék inspirálta mondatait, s nyilvánvalóan nagyon szerettük, néha mégis inkább csendben menekültünk közeléből, vagy már előre a hátunk közepére kívántuk az adott szituációban borítékolhatóan érkező kérdést.
Hogy kerültek most előtérbe ezek az emlékek? Természetesen az egy hétig használt, alapvetően szeretetre méltó, sok szempontból mégis elég fárasztó Zafira Tourer tesztautó kapcsán, mely egyterű is volt, benzines is volt, kézi váltós is volt, felszereltségből is többet nyújtott a kelleténél, mégsem hullattam egyetlen könnycseppet sem érte, mikor lejárt a hétnapos nyüstölési periódus.
Opcionális tétel a 18 colos felniszett 183 ezer forintért, a jó kilátást biztosító nagyméretű ablakok a formaterv ingyenes részei, hátulról engem kicsit a Ford S-Maxra emlékeztet az autó
Sűrű gomberdő a középkonzolon, a navigáció tekerőgombos megoldása és kezelése inkább megszokható, mint magától értetődő, a burkolatok magas minőséget képviselnek
A Zafira Tourert ugye tavaly dobta piacra az Opel, s tulajdonképpen az az autó, amit időrend szerint Zafira C-ként kellene emlegetnünk, ha nem döntöttek volna úgy, hogy megjelenését követően is gyártásban tartják az előző, második generációs verziót. Így tettek, és inkább az elnevezéseket kavarták meg, jelenleg Zafira az előző fizimiskás modell, míg az astrás, insigniás jegyekkel minden oldalról felruházott utód lett a tavaly Németországban már általunk is kipróbált, itthon az év eleje óta kapható Zafira Tourer. Ami hosszát tekintve sokkal (+19 cm), tengelytáv tekintetében pedig érzékelhető mértékben (+5,7 cm) múlja felül a Zafira B-t. Azt is muszáj elmondani róla, hogy megjelenésének kimondottan jót tett az Amperától örökölt bumerángos lámpa-ködlámpa motívummal frissített új orr-rész.
A tág határok között állítható multifunkciós kormánykeréknél csak az első, fűthető ülések adjusztálhatók jobban, hosszú távon kifejezetten hasznos az ülőlap hosszának nyújthatósága, az oldaltartás viszont soknak tűnt
Krómozott díszlécek, rafinált lámpák, nagy kerekek és sötétített üvegezés biztosítja, hogy a Zafira B-t hajtó szomszéd azonnal rákívánjon a Tourerre. Hát még, ha tudná, mennyi mindent rejt belseje mind mechanikai, mind elektronikai szempontból.
Leghátul képletes a lábtér, elöl pedig kicsit magas a szék, és vezetni is kell, ezért a hosszában és széltében is tologatható ülésekkel berendezett középső sor a legkényelmesebb hely a Tourerben
Az összes opeles Flex-kezdetű kiegészítés belekerült, hátul a lökhárítóból kihúzható, immár akár 4 kerékpár/100 kg teherbírású bringatartó, a sokemeletes csúsztatható tároló-könyöklő rendszer, az elképesztő mértékű beltér-variálhatóságot biztosító hátsó üléssorok, de az adaptív lengéscsillapítókból nem sokat érzékeltem.
Akkor flexeljünk kicsit, fogadjunk, hogy nem tudják az összeset fejből, nekem se ment:
Flex7 az ülések, FlexRail a sínrendszer, FlexFix a kerékpártartó neve
Második lecke: elöl szintén FlexRailen fut a FlexConsole, és FlexRide szelídíti az EcoFlex lendülete által keltett hullámokat. Értem?
A Zafira Tourer nagyjából annyira inspiráló, mint egy háromfogásos vasárnapi ebéd, és ezen az igencsak sportosnakölesnek nevezhető 235/45R18-as gumik sem segítenek. A komfortot igen, élvezetet nem fokozó csillapítások és szigetelések nem engednek sok teret a visszajelzéseknek, inkább az eseménytelen autózást kedvelőknek jó választás.
Parkolássegédek mindenfele, holttérfigyelés a visszapillantókban, önkioldó elektromos kézifék, navigáció, dupla klíma, finom krómcsíkok, gombok és bőrözés. Nem mondhatjuk, hogy az Opel nem adott bele apait-anyait, de a tízmilliós árcímke így is húzósnak tűnik
Munkatársaim előre beoltottak az 1,4-es turbómotor visszafogott erejével, mivel azonban egyetlen porcikája sem késztetett sietségre, bőven elegendőnek találtam a Meriva motorleállítójánál valamivel gyorsabban reagáló start-stopos négyhengeres 140 lóerejét és 200 Nm-ét. Három emberrel és egy méretes fotellel flexeltük szét az utasteret, ugyanúgy ment, mint addig, és még vannak, akiknek őszinte örömöt lehet okozni egy segédvonalas tolatókamerával.
4000-es fordulat felett egész tisztességesen kezdi húzni a már belendített tömeget a turbó, de úgy annyi kilométert se megyünk egy tankkal, mint a hazai újságírók mínusz Év Autója zsűritagok összesen az Amperával
A töltőállomáson már lohad a vidámság, nem városba való motor ez, végig ecóban stopstartolva, hét nap alatt háromszor, csak a kíváncsiság kedvéért 5000 fölé forgatva ennél eggyel nagyobb egyszámjegyű fogyasztást már nem tudtam volna elérni (azaz városban 9 litert kért a Zafira), végül országúton sikerült mérsékelni az átlagot, hajszálnyit 8 felett zártunk. Ugyanakkor halk, és megálláskori elnémulásával már az elektromos korszakra készíti fel érzékszerveinket. Tulajdonképpen hasznos a sok elektronika, csak működne sokkal gyorsabban, amihez viszont minimálisra kellene csökkenteni a mechanikus alkatrészek számát: idő, amíg a rükvercbe tolt váltó kapcsolja a farkamerát, a motor újraindításához is kell egy lélegzetvétel, tizedeket spórolnánk elektronikus kézifék nélkül. Ezek a kis időmorzsák valójában nem állnak össze hosszú másodpercekké, mégis széttördelik az elvileg tükörsimára tervezett élményt. Mint a lassú mobiltelefon, már a csengőhangot állítjuk a gombokkal, de a képernyő még ott tart, hogy Menü.
Jól is néz ki, bele is fér a család, és meg is kérik az árát
És nem csak ezért nehéz szerelembe esni vele. Bármennyire próbáltam, nem találtam helyem az erősen túlformázott ülésekben, kivételesen bírtam volna egy automatát, mármint nem kávét adót, hanem váltót, és egy héten át azon törtem a fejemet, hogy kinek van arra szüksége, hogy elvileg szolgálatra tervezett eszköze folyamatosan kioktassa. Nyomj kuplungot! Nyomj féket! Leállok! Vigyázz, akadály! Jaj, kamera!
Ha kell, ápol, eltakar és kényeztet
Nem ismerem az illetőt, de szívből kívánom, hogy legyen 10 044 000 forintja, vegye meg magának ezt az autót, és éljenek boldogan!
Sajnos nem tetszik az Orlando – ha az ülés mellett lesz a motor, akkor se. 😀
OK, már értem 🙂
Amúgy érdekes, hogy teljesen korrektül viszi a 1,5 tonnás kasznit, míg ugyanezen motor a Cruze-ban csak szenved (ezt több teszt is megírta), ez lehet a tiedben is. Én nem bántam meg, átlagfogyasztás 8 liter, s gyakorlatilag nincs kompromisszum. Cseppet sem erőtlen. Azt rebesgetik, hogy ráncfelvarráskor megkapja majd a teljesen előre dönthető anyósülés mellett a turbós benzinest is. Persze, ha ráérsz várni… 😉
Úgy értem, hogy az az 1.8 benzines rendelhető hozzá, ami az enyémben is van, és ami egyre csak erőtlenebbnek érződik. Magyarul ezzel nem kel több autó, a dízel meg sok.
18 as fellni erre a szarra??? minek?? hova??
Ezt honnan vetted? Nézd meg pl. a tengelytávot, mm-re egyezik. Mindig hamarabb jön ki a Chevy változat, s csak utána az Opel. Így volt ez a Cruze/Astra esetében is.
Köszönöm a javaslatot. Ismerem az autót, de az egy az egyben az én jelenlegi Zafirámmal egyezik meg, csak más a megjelenése, és szerény véleményem szerint minőségre sem jobb nála. Ismerkedtem vele, mert az ‘üzleti modellem’ szerint már korábban cserélni kellett volna, de gondoltam még egy évet várok az új Zafirára.
malkolmcole: Teljesen igazad van! Autót próba nélkül venni több, mint botorság (valaki még használtat is képes így venni)!
Speedi: Ha nem kell neked mindenféle csicsa (mondjuk 10 misiért nem csodálom :)) , akkor nézd meg az ikertesót: a Chevrolet Orlandot! Egy éve és több, mint húszezer km óta nyúzzuk, s a benzines LTZ verziója (140LE, tolató radar, tempomat, esőérzékelő, 17es alu kerék, hét ülés, füt.el.tükrök, digit klíma stb.) bőven 5 guriga alatt elhozható. Szerintem egy próbát megér!
Nyilván nem a cikk alapján veszem meg telefonon keresztül, csak nem tartom jó dolognak, hogy az extrákról szóljon egy teszt, aminek kellene némi hasznos információt is adnia. Bocsánat az éles kritikáért, lehet, hogy ez egy olyan konfiguráció, ami ilyen benyomást keltett a funkciók tétovasága miatt stb. Nekem tulajdonképpen mindegy, mert az eddigi két generációval elégedett voltam. Mindig 1.8-as benzinessel érkezett, de most váltok az 1.4 turbóra és közben örvendek, hogy lesz hatodik a váltón. Talán takarékosabb lesz egy kicsivel, meg halkabb a pályán, és a srácok is talán jobban elférnek hátul (ők is nőnek). Általában nem rajongok az üveggyöngyökért, de ez a bringás ‘tálca’ tetszik, talán nem kell a tetőre mászni, remélem, hogy egy középső csomagba is belefér még. A 10 milliós cédula ettől függetlenül brutális, érdekes mert ha mindent beikszelek a konfigurátorban akkor is 8.5 lesz a vége a 140 le benzinessel.
Az autós tesztek legfeljebb figyelemfelkeltésre alkalmasak, de arra, hogy egy cikk alapján vásárolj autót, arra nem. Párszor keveredtem már vitába autószalonokban, hogy mégis hogy képzelik, hogy megveszek egy autót, anélkül, hogy vezetném. Véleményem az, hogy amíg nem lehet legalább egy fél órát használni az autót, addig nem lehet rájönni, hogy tetszik-e avagy nem. Nem egy ismerősöm vett úgy új autót, hogy ki sem próbálta, így persze hamar kiderült, hogy nem tud kényelmesen kilátni az autóból, nem úgy gyorsul, mint gondolta, netán nem tudja kezelni a digitális klímát (lásd Opel Astra H). Egy szalonban álló autóban, ezeket aligha lehet megtapasztalni. Bár van lehetőség tesztvezetésre, eddig hiába jeleztem, egyszer sem hívtak. Elképzelni sem tudom, hogy hogyan lehet egy 10 milliós vagy drágább autót úgy megvenni, hogy legalább 1-2 napot nem vezette a vásárló.
Az hogy az (egyébként sokszor felesleges, néha használt) extrákért milyen durva összegeket kérnek a gyártók, már csak hab a tortán. Pl. 16-os gyári alufelniszett 250e Ft-tól indul, miközben 120-150 között többszörös kínálat van. Hogy egy csomagtértálca 20e Ft, miközben bárhol max 5e Ft-ért lehet venni.
Tisztelt Uram!
Meggyőződésem, hogy a tesztelés alatt el kellett volna vonatkoztatni az extráktól, melyek miatt kritikával illette az autót, és nagyobb figyelmet kellett volna fordítani a hajtásláncra, és a szerényebben felszerelt változatok számára is releváns információkra. Ezzel a motorral amúgy hatmillió forint egy ‘fapados’ változat, s gondolom nem árulok el nagy titkot azzal, hogy kevesen áldoznak majd további négymilliót opciós tételekre – így viszont vásárlás előtt gyakorlatilag alig tudtam meg valamit kormányzásról, futóműről, motorról, praktikumról, stb. Pl. már két generációnyi Zafirát elhasználtam, és nagycsaládosként mindig kihasználom a harmadik sor adottságait, így aztán az számomra kevés, hogy a tesztelő szerint szinte haszontalan a 20 centivel hosszabb autó két ülése – mert azért valahogy eddig is elmentünk hat-heten síelni, nyaralni, sportolni, iskolába, óvodába (tolatókamera, meg elektromos kézifék nélkül is).