Túlárazott kalózmásolat

A Chevrolet Aveót mifelénk senkinek nem kell különösebben bemutatni. 2002 óta gazdagítja az utcaképet, vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy az utcakép szerves része. Ekkortájt még Daewoo Kalos-nak hívták, és a magyar autós köznyelvbe természetesen azonnal Kalózként vonult be. 2005 a Chevrolet-ra való átkeresztelkedés éve, ekkor jelenik meg az Aveo elnevezés, ami akkor még csak a négyajtós verziót takarja. 2008 tavaszán piciny motorhangolással egybekötött enyhe ráncfelvarrás, és a teljes palettát (3/4/5 ajtóst) az Aveo fedőnév alá vonják. Majd 2008 nyarával el is érkezünk írásunk alanyához, mert ekkor a háromajtós is részesül a minden idők egyik legesetlenebb márkajel-elhelyezését magával hozó facelift „jótékony" hatásából.

Igaz, az orrára biggyesztett Chevy-jel buta helyén könnyű túltenni magunkat, ha egy funky színben, alufelnivel kapjuk magunk elé az egész pofás formájú kis háromajtóst. Ilyenkor azonban jogosan merül fel a kérdés: ha a Chevrolet kedvező árú modelljeiről híres, főleg ezen szegmensben és környékén, akkor miért nem kacsingat a panelek parkolójából és a fitnesztermek előtt sok-sok ilyen Aveo? Persze, a háromajtós karosszéria, mint olyan, sohasem volt a túl széles körben való elterjedés záloga, de akkor is. Majd átnéztem az árlistákat, és megtudtam. A tesztre kapott gépezet maga volt a háromajtós Aveók alfahímje. A drágábbik LS kiszerelésben (a 194 ezerrel olcsóbb LS felszereltségét még megfejelte 15-ös alufelnivel, tetőszpojlerrel, aluhatású díszlécekkel, multifunkciós bőrborítású kormánnyal és váltógombbal, plusz két hangsugárzóval, tekerős helyett automata digitklímával és ködfényszórókkal), de ugyanazzal az 1,4-es 101 lóerős benzines motorral 3,566 millió forintért feszített a placcon. A rövidke extralistából még megkapta 45 ezerért az oldallégzsákokat, így a számla végösszege 3,611 millióra rúgott. És ez igen komoly ellenérvként lebegett feje felett. Amikor egy szintén háromajtós, jelentősen modernebb, élvezetesebben vezethető, biztonságosabb és majd jobban is eladható Fiat Grande Punto a 95 lóerős 1,4-essel, Racing felszereltséggel 2,974 millió? Vagy akkor legyen egy háromajtós Mitsubishi Colt, 1,3-as, szintén 95 lóerővel, a középső felszereltséggel 3,099 millió. A mélyütést a Suzuki viszi be: 3,562 millióért méri a 125 lóerős Sport Swiftet. Ekkor mondják azt a tárgyalásos amerikai filmekben, hogy „nincs több kérdésem bíró úr, a védelem visszavonul, öné a tanú".

Ha a konkurencia árszintjén akarunk mozogni, akkor bizony le kell mondanunk némi mozgási energiáról majd a forgalomban. És nem kevés felszereltségről is. Mert a 82 lóerős 1,2-essel az Aveo Base 2,662 millió. De a fent említett mutatós és manapság már kötelező jellegű tételekből nem nagyon részesülhetünk, még pénzért sem. Hiszen utasoldali és oldalégzsák nem rendelhető. És még a tekerős klíma is 300 ezer, tehát lényegében egy csumpi, ványadt motoros, már 7 éves konstrukciójú kisautóról beszélgetünk. De akkor meg miről beszélgetünk?

Hagyjuk eme költői felkiáltást megválaszolatlanul, és nézzük inkább mit ad a csúcs Aveo. Először is tisztességes beltartalmat. A felsorolt tételeken felül van neki igen egyszerű fedélzeti kompjúterkéje, MP3-at is bekajáló CD-s rádiója és hátul dobféke. Emellett állítható magasságú, egész jól tartó, de izzasztó és az embert minden kiszálláskor apró áramütésig feltöltő huzatú a vezetőülése, magasságban állítható a kormánya. Megfelelő üléspozíció tekintetében azonban vert a helyzet, sehogy sem alakítható ki az optimum. Nekem legalábbis a 187 centis magasságommal és a viszonylag hosszú végtagjaimmal nem sikerült. Csak picit görnyedten, reménytelenül magasan üldögélve, a jobb térdnek az ő kalácsát keményen a középkonzol élébe nyomva sikerült. Viszont elfértem magam mögött! Ha én is vezettem volna, mondtam is volna, hogy hopp, gyerünk a közeli moziig vagy akár Szegedig is, de akkor kértem volna társaságot magam mellé.

Mert azért lássuk be, nagyot utazni nem túl élvezetes az Aveóval. Nem arra van kitalálva, persze, de egyrészt lassú, tehát tovább tart, másrészt fordulaton már hangoskodik a motor/szélzaj/futómű. Vezetése sem megy élményszámba. Egyetlen szóval jellemezhető a gépjármű viselkedése, és ez a kelletlen. A 130 Nm-t, de azt csak egész fent, 4200-nál hozó 1,4-essel ugyan tartható a forgalom tempója, és fogyasztása is megáll úgy 7-8 liter között városban, de nem marad emlékezetes a helyváltoztatás. Nehezen pörög föl, kanyarodáskor furán felkeményedik a kormányzás, mintha az egész autó azt erőltetné, hogy inkább ne erőltessük. Távol áll tőle a kisautókban oly szimpatikus türelmetlen kotorékeb hangulat. Valahonnan valahova, puhán, finoman, azt egész jól tudja. Meglepően nagyfiúsan tünteti el az útfelület horzsolásait, sebhelyeit, csupán a tátongó fekélyek okoznak alulról dörömbölős-lökdösős behatásokat.

Használhatóságban is állja a sarat, feltéve, ha nem egy Honda Jazz-zel dobjuk össze. Több helyre is elkavarhatóak mindennapi apróságaink, jó méretű a kesztyűtartó, ülés hátán zseb, oldalán hálós zsebecske, ajtóba is fér egy s más, az átlagos kisautó méretű csomagtér szokott módon és arányban bővíthető, hátra befér a kicsit macerásan bedolgozható gyerekülés, de a szépen előrecsúszó első ülésekkel viszonylag könnyedén ki- és beműthető a csimota. Éppen ezen kedvező és élhető tulajdonságok miatt is sajnálatos, hogy árképzésben nem sikeredett egy versenyképesebb ajánlat összehozása, mert tetszetős formájával hiányosságai ellenére is vállalható, de mit vállalható, egyenesen megszerethető a kis Aveo.