Tudsz ennél jobbat 300 ezerért? Élet egy dízel B Vectrával!

Egykor az utcakép szerves része volt, ám fontos megjegyezni, hogy már ez a modell is kezd kihalni a forgalomból. Természetes élőhelyén, tehát koszosan, festékes vödrökkel tele, létrával a tetején már tényleg igazi ritkaság, pedig ez az autó maga a tökéletes igásló. Mi sem tanúsítja ezt a mai tesztalanynál jobban. Ez a 2000-ben gyártott, 2,0 literes dízelmotorral szerelt példány a kora ellenére még mindig teljes mértékben alkalmas arra, amit elvárnánk tőle. De mi is ez pontosan? Viszonylag népes, ám annál is keményebb mezőnyben kell helyt állnia a Vectra második generációjának: a korabeli Passat B5 sokak szerint a legjobb a típus összes generációja közül, a Toyotánál az elpusztíthatatlanságáról híres Carinát a minden téren jobb Avensis váltotta '97-ben, a '93 óta jelen lévő Laguna a különleges megoldásaival hódított a Renaultnál, és még lehetne sorolni. Mindegyiknél közelebb áll azonban Vectrához a '96-ban frissített Mondeo, ami újonnan és használtan is a legközelebbi vetélytársa. Mindezt persze nem csak új autóknál érdemes vizsgálni, az egykor tekintélyt parancsoló családi gépek sokadik életüket élik Magyarországon, 25-30 évvel a gyártás után. Így viszont már teljesen más szempontok mentén megy a verseny, az olcsó vételár és a még olcsóbb fenntarthatóság vált a fő szemponttá. Még mielőtt rátérünk ezekre a részletekre, érdemes azonban visszaemlékezni a tényre, hogy ezek bizony kényelmes, családi autónak készültek. Erre a visszaemlékezésre az egyik legegyszerűbb mód, ha beülünk a fotókon látható Vectrába, itt ugyanis a szögletes formákkal operáló, fekete műszerfal és a szövettel borított ajtókárpitok mellé fűthető, bőr ülésgarnitúra társul. Természetesen ezt a kombinációt nem a gyártósoron építették be: a fotelekhez tartozó, bőrös kárpitok még némi átalakításra várnak a garázsban. Az ülésfűtés is utólag került az extralistára, a tulaj elmondása szerint minden megvolt az autóban a kapcsolókon kívül, így amikor bekerült a bőr garnitúra, lényegében csak össze kellett dugni a kábeleket. gyári extrák terén sincs szégyellni valója ennek a konkrét autónak: automata klímával és elektromos tükörállítással is rendelkezik, viszont jelenleg csak az első két ablak működik gombnyomásra. Ez viszont hamarosan megváltozik, hiszen a hátsó ablakok villanyosítására lenne szükség ahhoz, hogy az áhított bőrkárpitok is bekerülhessenek az utastérbe. Az utólagos módosítások sora azonban nem itt ér véget: a szemfülesebbeknek talán furcsa is lehetett a műszerfalon a kék LED háttérvilágítás. A gyárilag narancssárga fényeket én mondjuk biztosan nem erre a színre cseréltem volna, de ez már tényleg csak ízlés kérdése. Az utastérrel kapcsolatban a helykínálatra érdemes még felhívni a figyelmet. Ezen a téren nagyjából a mai kompaktok szintjét hozza a kabin: az első sorban kimondottan tágas a Vectra, hátul viszont már inkább csak két felnőttnek kényelmes, főként a belső szélessége miatt. A csomagtartó is korrekt, alapesetben 480 literes, ám a pakolhatóságot rontja a szedán forma, helyette ötajtósként és kombiként is létezik a típus. A klasszikus, lépcsőshátú kialakítás ellenére dönthetők a hátsó üléstámlák, ha pedig előtte még az ülőlapokat is felhajtod, akkor szinte teljesen sík padlóssá válik a bővített raktér. Akár a beltér, az autó külseje is csak helyenként mutat komolyabb törődésre és szeretetre utaló nyomokat. Azonnal szemet szúr például az Irmscher hűtőrács, ám a hozzá tartozó lökhárító még a garázsban várakozik beszerelésre az ajtókárpitok mellett. A passzoló felniszetthez viszont csak néhány nappal kellett volna később érkezni a kamerával, hiszen azon az autó nyári gumigarnitúráját tartják, a gyári, 15 colosakra a télit szerelték. Jogos felvetés lehet azonban, hogy érdemel-e egyáltalán ilyen extrákat a Vectra ezzel a motorral. Az autó orrában ugyanis a látszólag bármit kibíró, 82 lóerős DTI erőforrás ketyeg, ami egy igazi, klasszikus turbódízel. Még kétezres fordulatszám alatt megjön a 185 newtonméteres csúcsnyomaték, aztán hiába forgatod, semmi sem történik. Mindez a hétköznapi felhasználó számára annyit tesz, hogy amíg nem akarsz száguldozni vele, addig fel sem fog tűnni a modern autók után szinte felfoghatatlan erőhiánya a magasabb tartományokban. A vezetési élmény többi komponense azonban a hétköznapi használat során is egyértelművé teszi, hogy mennyi idős a technika a lemezek alatt. A futómű és a kormányzás is olcsó hatást kelt, a rövid műszerfal és a meredek szélvédő sem segít a helyzeten. Mindent összevetve a nyomatéka miatt használható a városban is, szódával még a 130 km/órás pályatempó is viselhető benne, ám igazán az országutakon tudja a dolgát, 90 km/órás sebesség környékén. Minden hibájával együtt is könnyedén megkívánható viszont a típus, ha meglátod az árát. Érvényes műszakival is találni hasonló autókat 300 ezer forintért a Használtautó.hu jelenlegi kínálatában. Persze, ez még nem jelenti, hogy azokat a Vectrákat meg is szabad venni. A típus legkomolyabb betegsége ugyanis a rozsda, amit általában jól titkolnak a különböző műanyagelemek, például a küszöbökön. Ha ilyen autóban gondolkodsz, mindenképp vigyél magaddal karosszérialakatost vásárlás előtt, mert a rozsda nem játék, ráadásul a javításával a probléma manapság már nem pusztán az ár, sokkal inkább az, hogy elvállalják-e egyáltalán. Szerencsére ezen a téren is félúton jár ez a konkrét autó, így mindkét esetet meg lehet mutatni rajta: a bal oldala már túl van a karosszérialakatoson, a jobb oldala viszont majd a következő műszaki vizsgára készül el. Összegzésként érdemes visszatérni a korábban már említett konkurensek listájához. A Passat annyival modernebb hatást kelt, hogy szinte összehasonlíthatatlan ezzel az autóval, az Avensis pedig még talán a Carina elpusztíthatatlansági szintjére is rátett egy lapáttal, ám ezt az áruk is tükrözi. A mezőny maradékát viszont gyakorlatilag minden téren veri a Vectra, azonos áron. 700 ezer forintért már gyönyörű példányokat hirdetnek, ami ár-érték arányban szinte verhetetlenné teszi, ha csak egy működőképes, tágas, klímás autóra van szükséged. Főleg, hogy egy jól karbantartott példányban akad még bizonyítási vágy is: ez a konkrét autó sem a parkolóban állva érdemelte ki a szeretetet. A tulajdonos ugyanis az elmúlt években ezzel a filléres Vectrával húzta fel a vállalkozását nulláról: az építőanyagot, a gépeket, a berendezési tárgyakat, a szerszámokat, illetve a hétköznapi működés kellékeit is kérdés nélkül hozta-vitte. Persze, voltak problémák is az autóval, a korrodált bölcsőt például nem sokkal a 2016-os vásárlás után cserélni kellett, illetve az adagoló is megadta magát út közben. Mindkettőt bontott alkatrészre cserélték, ezen a téren szerencsére bőséges az ellátmány. Az autó rozsdaproblémájához az osztrák előélet is hozzájárulhatott, ám a tapasztalataim alapján nincs rosszabb állapotban, mint a hazai utakon szolgált társai. Említésre méltó még a csomagtartónál egy átvezetőkábel, amire a tulajdonos külön felhívta a figyelmet. A kábel elvezetése nagyban hozzájárul a meghibásodáshoz, hiszen minden egyes ajtónyitással terhelés éri, erre még érdemes lehet odafigyelni, ha egy ilyen autót hosszabb ideig tervezel használni. Mindezért, illetve a múltszázadi vezetési élményért azonban könnyedén kárpótol az olcsó fenntartás, a jó alkatrészellátás és a dízelektől elvárható, alacsony fogyasztás.