Tudod már, milyen lesz a cégautód? Ford Mondeo 2.0 TDCi teszt

Láttuk már, de mégis érdekes. Járt már nálunk teszten egy szinte ugyanígy kinéző ötajtós, fehér, csúcsmotoros Ford Mondeo. Ám az a (jelenlegi) legerősebb benzines volt. Ez pedig az egyelőre legerősebb, 180 lóerős dízel. Lesz majd 210 lovas gázolajos Mondeo is, most viszont ez a motor lehet a cégautósok álma. Kereken 400 Nm nyomatékával, 8,3 másodperces 100 km/órára gyorsulásával és persze itthon kiautózhatatlan 225 km/órás végsebességével olyan paramétereket ígér, ami egyrészt nagyon illik megjelenéséhez, másrészt mesés.
Feltűnési faktor: maximális. Nem elég, hogy a Mondeót mindenki megnézi, mindenki elismerően is teszi azt. És nem csak az előző generációban ülő taxis vagy menedzser, hanem az a nagymenő is, aki mondjuk egy aktuális 5-ös BMW-vel jár. Egyikük oda is jött, s ki is mondta: "Elképesztően jól néz ki ez az új Mondeo!" Igen, kívülről szerintem is eltalált, belülről még lett volna rajta finomítani való - legalábbis szerintem, főként a középkonzolnál. BMW-s emberünk szerint viszont azzal sincsen gond, neki az sem tűnik fel, ami generáció-összevetésünkön egyértelműen kiderült, hogy itt egy kevéskével szűkebb a hátsó lábtér. Persze, hogy nem üvöltő az, hiszen így is van bőven. A belső szélesség pedig tényleg jócskán nőtt. Elöl már nem is felső-középkategóriás modellben, egy kicsikét feljebb érezzük magunkat. Hátul pedig immár ülésfűtés is kényeztethet, iparági elsőségként övlégzsák óvhat balesetkor.
Nem a kombi a legnagyobb? Érdekes helyzetet hoz az új Mondeo, az ötajtós csomagtere literszámra nagyobb, mint a kombié. Utóbbié ugyanis csökkent, az ötajtósé nőtt. Immár akár 550, szükségpótkerékkel 541 literes, míg a kombié 525, illetve 500 liter. Természetesen kalaptartóig rakodva, s megjegyezve azt, hogy a bővített tér továbbra is a kombi esetén a nagyobb. A kisebb alapméret azonban többek számára kérdőjelezheti meg a puttonyosért elkért felárat – az eladások zömét így az ötajtóstól várják. Van szedán is, az viszont csak a külföldön már próbált hibridből érhető el, a külméretekhez mérten nevetséges csomagtérrel.
Ez lesz a sláger? Alighanem az ötajtós dízel lesz a legnépszerűbb Mondeo, a flottavásárlások zömét eddig is ez adta, igaz, közel ilyen arányban ment a kombi is, aminek a visszaszorulása várható most. Bár a korábbi Mondeóból már a 140 lóerős is nagyon jól ment, most pedig már 150 lóerővel kezdődik az azonos méretű 2,0 literes dízel, vélhetően sokan fogják kérni az erősebb, 180 lóerős verziót. Idővel lesz 210 lovas is, de az már túlzásnak tűnik. Papíron igazság szerint a 180 lóerős is, viszont a gyakorlatban nem. És ezt nem csak én mondom, hanem egy tapasztalt Mondeo-felhasználó is. A tesztautót ugyanis megmutattam annak az ismerősömnek, akinek az autóját tavaly nyáron több mint 200 ezer kilométerrel próbáltam – és írtam meg használttesztben. Mondeója amúgy már a 250 ezer kilométeren is túl van, köszöni, jól. Gazdája, hajtója eddig nagyon várta a mutatós új szériát, a próba után viszont úgy szállt ki, hogy az autócserét már nem annyira, mint eddig. Tetszett neki a jóval nagyobb, urasabb belső szélesség, a még jobb futómű, de az nem, hogy az Euro 6-os dízel nagyon fojtottnak tűnik. Nem akarta elhinni, hogy ez a 180 lóerős verzió, pedig az.
Nem megy? Dehogynem megy az új Mondeo. De ugyanúgy nehezen felismerhető benne az írt maximális teljesítmény, mint például az 1.5 EcoBoost Focusnál. Az persze előnyére írható, hogy 400 Nm nyomatékcsúcsa már 2000 1/perc fordulatnál megvan, s alatta is kisebb a tubólyuk, mint a korábbi 2,0 literesnél, de sem az ígért menetdinamika, sem a 180 paci nem észrevehető. Pedig állítólag 25 kilogrammos tömegcsökkentés is van az elődhöz képest, hiszen nőtt a nagy szilárdságú és ultranagy szilárdságú acélok használata és a karosszériamerevség is. Utóbbi érezhető mondjuk, ez az autó egyben van, kevésbé csavarodik, mint elődje. Ez bizonyára „egyben maradásának” is segít, a tesztautóban legalábbis nem zörgött semmi, pedig (elöl MacPherson, hátul multilink) futóműve a 235/45 R18-as abroncsokkal az úthibákon, főként alacsonyabb tempónál elég kemény.
Kell neki a tempó. Városban a sokszori, a várt dinamikát nem egyértelműen hozó elindulás és a sok úthibán kemény futómű miatt messze nem mutatja olyan jó arcát a Mondeo, mint országúton vagy autópályán. Váltója olyan hosszú áttételezésű, hogy városban alig kapcsolható a negyedik, országútra (a sebességlimitet betartva) az ötödik való, a hosszú hatodik pedig gyakorlatilag csak autópályán húzható, 130 km/óránál vele alig több mint 2000 1/perc a motor fordulatszáma, nyomatékcsúcson autózhatunk. Csendes a futás, stabil az egyenesmenet. A széles kerekek persze nyomvályú-követők, de jó aszfalton sínautósan megy a Mondeo, méretéhez képest elképesztően jó a kanyarokban. Előzéskor viszont ugyanúgy nem érződik a 180 paripa, mint városi elinduláskor. Hol lehet a kutya elásva? Megtaláltuk.
Nehéz eset. Azt tettük a Mondeóval, amit már a svédek is eljátszottak egy benzines kombival, hídmérlegre állítottuk, s a75 kilogrammos sofőrrel és 90 százalékos üzemanyagtankkal 1584 kilogrammos menetkész tömeg helyett 1,82 tonnát mértünk (az Inter-Metal Recycling Kft-nél). Oké, én több mint 80 kiló vagyok, a tank viszont csak félig volt. A tesztautóban ellenben benne volt, itthon széria a nem mindenhol annak számító szükségpótkerék, meg még temérdek extra, ami nem csak drágábbá, nehezebbé is teszi. Nem csak fizetni kell értük, hanem cipelni is kell őket, s persze állni a magasabb fogyasztást.
Mindent bele! A tesztautó gyakorlatilag minden elérhető extrát megkapott: panorámatető, hátsó övlégzsák, távolságtartós tempomat, holttérfigyelő, aktív sávtartó- és parkolóasszisztens, navigáció egyaránt szerepelt az ellátmányában. Legalább elmondhatjuk, hogy mind jól működik, kézi váltóval nem zavaró, hogy az adaptív tempomat nem tud állóra fékezni, automatánál azt a funkciót lehet hiányolni. Aranyat ér, hogy a tempomat adaptivitása kikapcsolható, miként az összes rendszer hangolható. A sávtartó például csak figyelmeztetésre és csak beavatkozásra is állítható. Ha valamelyik extra nem nyerte el egyértelműen tetszésünket, az a LED fényszóró, oké, erős, de nem annyira, mint amennyire várnánk. Legalább örökéletű – legalábbis elvileg. Ugyancsak nem megnyerő, hogy városban és autópályán egyaránt 7 liter körüli fogyasztást adódott, ami a 4,4 literes gyári vegyes számnál erősen több. Viszont némi önmegtartóztatással, autópályán max 120 km/órás tempóval simán hozható 6-6,5 literes átlag, így lett a teszt végére 6,7 l/100 km az érték, ami már végképp emészthető egy ilyen méretű, kényelmű és persze tömegű autóval. De ki szeretne ilyen visszafogottan menni vele? Ez cégautó lesz - üzemanyagkártyával, szeretni fogják, mert mutatós, s a vevőket/használókat nem is az fogja érdekelni, hogy jobb-e, mint az Év Autója Volkswagen Passat, ami sajnos nemigen mondható el, hanem az, hogy jól néz ki. Venni fogják, veszik is, májusban a hazai piacon a szegmens legnépszerűbbje volt a Mondeo.