Trónok harca: márkák csatája – Európa

Talán Lee Iacocca jósolta pár évtizeddel ezelőtt, hogy a 2000-es évekre hét nagy gyártó fogja uralni az autóipart. Azóta a piacok és a technika elég sokat változtak, az amerikai nagy hármas sokat vesztett jelentőségéből, eltűnt jó pár patinásnak tekinthető márka, feljött Korea, hamarosan érkezik Kína, ráadásul itt ülünk a nagy hibrid-elektromos mizéria közepén, de az kétségtelen, hogy nagy átrendeződések mentek végbe az iparágban az elmúlt két-három évtizedben. A neten találtuk a remek Automotive Family Tree weboldalt, mely az egyes cégek és márkák közti összefüggéseket taglalja, készítője, Andy Harris pedig hozzájárult, hogy olvasóinkat is megörvendeztessük a benne foglalt információkkal. Az összesen 29 vállalatcsoport családfáját tartalmazó halmazból most az európai központú gyártókkal kezdjük a sort, majd végigvesszük az amerikai, ázsiai és végül külön részben a kínai gyártói csoportokat is.

A legkevesebb partnerrel dolgozó cég a Forbes magazin által pár nappal ezelőtt a világ legnagyobb tiszteletben álló vállalatának választott BMW. A repülőgépekkel, kisautókkal és motorkerékpárokkal induló cég 1994-ben vásárolta meg a British Rover Groupot, majd mikor hat év múlva eladták, csak a Minit tartották meg az egész csomagból. Nehéz lenne eldönteni, hogy eredetileg is így tervezték-e, de a márka újraindításának sikertörténete mindenki számára ismert, a brit kisautó reinkarnációi a cég eladásainak körülbelül ötödét teszik ki. 1998-ban ugyan alulmaradtak a Volkswagennel szemben a Rolls-Royce-ért folyó liciten, de ügyes taktikával 2003 elejére megszerezték a másik patinás brit márka gyártásának jogát. Itt se hibáztak, a korábbi évi ezer példányt helyett tavalyelőtt már 2711, tavaly pedig 3538 autót értékesítettek. A PSA-val közösen gyártanak 1,6 literes turbós benzinmotort a Minihez, a Toyota pedig a kisautó dízelmotorjait szállítja nekik. Ezen kívül a franciákkal hibridfejlesztésre is szövetkeztek, és minimális technikai segítséget nyújtanak a kínai Brilliance Jinbei nevű márkájának.


Jóval messzebbre nyúlnak a többek között a Mercedes-Benzt birtokló Daimler AG ágai. A darabszám alapján a 13. legnagyobb személy- és második legnagyobb haszonjármű-gyártó konszern további fontos márkái az AMG, a smart és - már nem sokáig - a Maybach. Miután nagyjából egy évtized alatt sikerült kikászálódniuk a 90-es évek végén a Chryslerrel kötött, sok babért nem termő közösködésből, újabban a Renault-Nissannal léptek stratégiai kapcsolatra, ennek első eredménye a Renault Kangoo alapú Citan kisteherautó, és számíthatunk további közös modellekre is. Saját F1 csapatuk mellett a Vodafone McLaren Mercedes csapatot birtokló McLaren Groupban is van 11%-nyi tulajdonuk, és 7,8%-uk a Tesla Motorsban. Rengeteg haszonjármű márka tartozik alájuk: Detroit Diesel, Freightliner, Mitsubishi Fuso (85%-ban), Mercedes-Benz Trucks, Setra, Unimog, Thomas Built Buses és még a Kamaz egytizede is hozzájuk tartozik. Kínában a Beijing Automotive Company-val és a BYD Autóval folytatnak együttműködést.
[kepallojobb=399104]A Fiat karjai immár Amerikába és Ázsiába is átnyúlnak[/kepallojobb]
Az 1899-ben Giovanni Agnelli által alapított Fabbrica Italiana Automobili Torino (Fiat) műveletei az egész világot behálózzák. Alapvető márkái a tuningmodelleket gyártó Abarth, a legendás Alfa Romeo, a világ egyik legkívánatosabb márkájának számító Ferrari, a Fiat és a teherautókat gyártó Fiat Professional, a szomorkás Lancia, a Maserati és az Iveco. 2009-ben jelentették be, hogy szövetségre lépnek a Daimler után új partnert kereső Chryslerrel, mellyel mindenki jól járt: a Fiat egyszerűen bejutott az amerikai piacra, a Chrysler csoport pedig több modelljét is megjelentethette Európában Fiat és Lancia jelvények alatt. Lengyelországban, Tychy-ben a Forddal közösen gyártanak kisautókat és dízelmotorokat (Fiat 500), a PSA-val közös Sevel S.p.a. pedig a Fiat Ducato-Peugeot Boxer-Citroën Jumper triót állítja elő. Az Iveco a Nanjing Automobile Grouppal dolgozik együtt, a Fiat és a Guangzhou Automobile Group Linea szedánt és motorokat gyárt a népes országban, akárcsak a Tofas-Fiat vegyesvállalat Törökországban.

A Nyizsnyij Novgorodban található GAZ Oroszország legrégebbi autógyára: 1929 májusában kötött a Ford és az orosz állam egy szerződést, melynek keretein belül utóbbi vállalta, hogy 13 millió dollár értékben vásárol autókat és alkatrészeket a kék ováltól, cserébe a Ford technikai segítséget nyújtott az oroszoknak egy teljes értékű autógyár felépítésében. Első modelljük a Ford A-modell volt NAZ-A néven, ez még a Ford-jelvényt is viselte. Az 1961-es GAZ-61 feltehetően a világ első négykerékhajtású személyautója volt, a GAZ-tól érkeztek a Volga és elegáns Csajka modellek, a GAZ és UAZ terepjárók. Az utóbbi időkben GAZ és LIAZ márkanevek alatt főleg teherautókat gyártó cég szövetkezett a kínai FAW-val teherautók építésére, az idei év pedig nagy fellendülést hozhat: összefogtak a Mercedesszel a Sprinter gyártására, megállapodtak a GM-mel az Aveo összeszereléséről, a VW-csoporttal pedig VW Jetta, Skoda Octavia és Skoda Yeti modellek előállításáról egyeztek meg.

A Porsche és a Volkswagen az utóbbi években ide-oda cserélgette részvénycsomagjait, jelenleg előbbi birtokolja a VW AG részvényeinek 50,73%-át, a két cég pedig vegyesvállalatként működik. A Volkswagen AG irányítása alá tartozik a VW, a Skoda, a Bentley és a Bugatti, míg az Audi alá sorolták be a Lamborghinit és a SEAT-ot, ráadásul az ingolstadtiak nemrég rátették a kezüket a motorkerékpárokat gyártó Ducatira. Kínában a BYD-vel hibridekhez és EV-khez való akkumulátorokat gyártanak, és a SAIC-val és a FAW-val kötött megállapodások alapján már számos VW és Audi modellel sikerült betörniük az ottani piacra. Idén megelőzték a Toyotát, és ezzel a világ második legnagyobb autógyártójává léptek elő. Nagy részt birtokolnak az MAN-ben és a Scaniában, és folyamatban van válásuk a Suzukitól, mely inkább csak vitákat hozott a két cégnek.
Jelenleg a VW mögött Európában 2., globálisan pedig a 8. helyet foglalja el a gyártók rangsorában a párizsi székhelyű PSA Peugeot Citroën. A Forddal 1998 óta cserélgetnek motorokat, a BMW-vel a már említett Prince benzinest gyártják együtt, a haszonjármű területen dolgozó Sevel is szóba került már, a Toyotával együtt pedig a C1-107-Aygo triót hozták össze. A Mitsubishi licence alapján az Outlander crossover változatait gyártják Peugeot 4007 és Citroën C-Crosser néven (érdekességképpen a franciák Japánban készülnek, a japán Hollandiában), míg a kínai Dongfeng Motorral 1992-ben alapított vegyesvállalatuk által 207, 307 és 408-as típusakt építenek két kínai helyszínen. A Chang'an Motorral is kötöttek megállapodást, Senzenben évi 200 000 autó építésére alkalmas gyárat hoznak létre rövidesen. A korábban 100%-ban francia tulajdonban álló PSA részvényeinek 7%-át napjainkban a General Motors birtokolja.

1999. március 27-én írták alá a Renault-Nissan Alliance-ot létrehozó szerződést, és azóta mindkét vállalat jelentős erősödésen ment át, szinte a semmiből nőtte ki magát a mára Európában is meghatározó Dacia. A Renault tartja kezében a Nissan részvények 44,4%-át, a japánoknak pedig 15% jutott a francia papírokból. Önmagában a Renault irányítja a Dacia, a Samsung, újabban pedig az AvtoVAZ tevékenységeit, a Daimlerrel él a Kangoo-Citan padlólemez cserés akció, Indiában a Mahindrával közösködnek (Dacia Logan=Mahindra Verito), 2015-ben pedig új gyárat nyitnak Chennai-ban. Az indiai cégen keresztül a SsangYong egy része is az Alliance-hoz tartozik. Haszonjármű érdekeltségeket is birtokolnak, a Renault a Renault Trucksot, a Nissan Dieselt, a Volvo buszokat és Mack kamionokat összefogó Volvo AB részvényeinek 20%-át tartja kezében. A Renault Kínában egyelőre inkább csak a Nissanon keresztül képviselteti magát, így ezen tevékenységeiről majd az ázsiai fejezetben olvashatnak.