Ennyi késés után bizonyítania kellett az AMG ONE-nak
Hírhedtsége ellenére (vagy éppen amiatt?) továbbra is a Nürburgring az etalon, ahol az autógyártók összemérhetik egymással képességeiket. Számtalan baleset történt már a Nordschleifén, aminek majdnem 21 kilométeres hossza nem csak embert próbáló koncentrációt igényel, de szűk bukóterei és néha beláthatatlan, hepehupás kialakítása egy bizonyos szintű vakmerőséget is követel. Sőt, egyre többre van ezekből szükség, ahogy egyre gyorsabban teszik meg a köröket a pilóták az évről évre egyre rövidebb köridők elérése érdekében. Egy ideje már a Manthey Racing által felkészített Porsche 911 GT2 RS tartotta a sorozatgyártású autók rekordját (kiskapu: a csomag rendelhető a Porschénál), de az elsőség immár a Mercedes-AMG ONE-é (nem utcai autók között azért még mindig a Porsche Le-Mans-i versenyautója tartja a rekordot 5:19,5-tel).
Külső szakértők igazolták, hogy az új rekorder valóban sorozatgyártású, utcán is használható kivitel volt, ami 6:35,183 alatt ért körbe - ezzel bő 8 másodpercet vert a 911-esre. Mindez nem volt egyszerű projekt, hiszen a Mercedes-AMG ONE már éveket csúszott az eredeti tervekhez képest. Nem véletlen, hogy a Mercedesen kívül senki nem próbálkozott még a Formula 1-es technológiájú belsőégésű motorok utcai autóba való beépítésével: annyi műszaki akadályt kellett leküzdeni, hogy közúti közlekedésre valamilyen szinten alkalmas legyen, hogy ilyen nehézségekre talán még Affalterbachban sem számítottak. Beszédes, hogy a rengeteg probléma közül az egyik az volt, hogy a Formula 1-es motor alapesetben 5000 fordulat/perc körül forog alapjáraton, maximális fordulatszáma pedig a 15 000-et is elérheti. 5000-es fordulattal viszont nem túl praktikus a piros lámpánál állni, nem beszélve az erre az autóra is érvényes károsanyag-kibocsátási szabályokról, ezért ezt az értéket lejjebb kellett szorítani. A Mercedes azonban addig erőszakolta a szerkezetet, míg végül sikerült annyira megszelídíteni az F1-es technológiát, hogy sorozatgyártásba kerülhessen a ONE.
Nem véletlen, hogy más nem próbálkozott még komolyabban az F1-es technológia utcai autóba való átültetésével
1063 lóerejével persze így sem szelíd az autó, amiben az F1-es motor mellett négy villanymotor is dolgozik. Végsebességét 352 km/h-ra korlátozták, ennek eléréséhez szükségesek az aktív aerodinamikai elemek. Ezek nagy szerepet játszottak a rekorddöntésben is: egy részük automatikus, de a DRS-t a Formula 1-hez hasonlóan itt is a pilóta (Maro Engel) szabályozta. Race Plus módba kapcsolva elöl 37, hátul 30 mm-rel engedte lejjebb a karosszériát, de a hibrid meghajtás miatt egyéb szempontokat is figyelembe kellett vennie. Például egyes kanyarok előtt hamarabb kellett elengednie a gázt (nem mintha ezt észrevehető lenne a félelmetes fenti videóban), hogy az akkumulátor optimálisan adja le energiáját, és maradjon annyi benne, hogy a kör végén a hosszú egyenesben 338 km/h csúcssebességet érhessen el. Nem segített az sem, hogy az október 28-án futott kör idején az aszfaltcsík egyes szakaszai nedvesek voltak. Ráadásul az utolsó kört éppen 1 perccel a Nürburgring hivatalos zárási ideje előtt kezdte meg a pilóta, mert bár aznap a három korábbi próbálkozás során állított már fel új rekordot, de a száradó pálya miatt érezte, hogy több van még a ONE-ban. Megérte a kitartás, hiszen a drámai nap végére egy még jobb körrekordot tudott elérni.
Van mire büszkének lennie a Mercedesnek
